A törvény és a fegyver

Gondolatok az amerikai Legfelsőbb Bíróság jelenlegi szerepéről

1966, Augusztus 1. Austin, University of Texas. Charles Whitman, egyetemi hallgató, volt tengerészgyalogos, aki előző nap nagy kaliberű, automata fegyvereket vásárol, végez a saját feleségével és anyjával majd a kampuszra hajt. Ami a következő 90 percben történt, az Egyesül Államok történek első egyetemi mészárlásaként vonult be a történelembe.

pulpfiction

Ezt a következő 49 évben még számos további eset követte. Whitman bevetette magát az egyetem főépületének tornyába, majd miután elbarikádozta magát, találomra lövöldözni kezdett a lenti tömegre, a parkban üldögélő, óráról éppen kijövő diáktársaira. 11 embert megöl, 32-t megsebesít. Végül három járőr és egy civil fegyveres behatol a toronyba és egy kemény tűzharc során megölik az elkövetőt. Az áldozatok között volt egy terhes nő, akit csípőn talált a lövedéke és talán csak a csodának köszönheti, hogy babájával együtt túlélte a történteket. Több ember úgy vesztette életét, hogy a már meglőtt áldozatokhoz rohant a fedezékekből és Whitman segítségnyújtás közben végzett velük.

Pontosan ötven évvel később, 2015 június 13. Pflugerville, Texas. Greg Abbott kormányzó egy ismert helyi lőpályán aláírja a sok vitát kavart 910-es törvényt (House Bill), amelyet a republikánus többség által irányított képviselőtestület 98 igen és 47 nem arányban szavazott meg. Az új szabályozás lényege, a szabad és nyilvános fegyverviselés jogának kiterjesztése az egyetemi kampuszokra.

Ha minden hallgató szabadon viselhet lőfegyvert órán, talán meg tudják állítani a Whitman-féléket? Vagy többüknek lesz lehetősége hasonlót elkövetni?

Őrültség, egzotikum, ’cowboy’ hagyomány, rossz politika? Az európai közvélemény számára sokszor érthetetlen az amerikaiak ragaszkodása fegyvereikhez. A reform elsősorban nem politikai okok miatt várat magára, nem az előbb felsorolt kulturális, társadalmi különbségekben rejlik. Cikkem igyekszik ezen a fontos témán keresztül egy pár gondolatot fűzni az amerikai alkotmány modern szerepéhez és a Legfelsőbb Bíróság tevékenységéhez, melyeknek egyre nagyobb, érezhetőbb hatása van a tengerentúli ország állampolgárainak mindennapjaira.

Sandy Hook általános iskola 2012, Aurora 2012, Roseburg 2015, csak néhány, a közelmúltban történt iskolai vagy automata fegyverekkel elkövetett mészárlások közül Amerikában. A következmények? Szövetségi szinten, a kongresszusi patthelyzet miatt is lehetetlen elmozdulás (szigorítás-könnyítés). Helyi szinten, mint azt a texasi törvénynél is láthattuk, nagy vihart kavaró, kísérleti jellegű, gyakran hajmeresztő megoldások. Ellenzők szerint a legutóbbi oregoni mészárlás talán elkerülhető lett volna, ha egy állami bíróság nem mondja ki 2011-ben, hogy nem lehet fegyvermentes övezetnek nyilvánítani a kampuszokat. Mindazonáltal érdekes tény, hogy

a lövöldözés napján több felfegyverzett tanuló is tartózkodott az épületben. Miért nem siettek társaik segítéségére?

Azokban a percekben értek a helyszínre a rendőrök is és úgy joggal gondolták, hogy ha ők is fegyvert rántanak, merénylőnek nézik őket. A gyakran emlegetett terrorizmus és az az ellen 2001-ben meghirdetett háború (War on Terror) soha nem járt akkora áldozatokkal, mint az Amerikában oly elterjedt és közkedvelt lőfegyverek. Ha csak az elmúlt tíz évet nézzük: 24 állampolgár halt meg terrorizmus által, 280,024 ember életét lőfegyverek oltották ki (’gun-related violence’, amelyhez jogos és jogtalan használat egyaránt hozzá tartozik). Nem nehéz látni, hogy az igazi háború, az igazi fenyegetés nem távoli földrészek kopár hegyei között leselkedik egy átlagos amerikai polgárra.

Könnyen állíthatnák, hogy a fegyvertartás kérdése kizárólag politikai téma, hiszen napi szinten kerül szóba a médiában és a választásoknak állandóan felmerülő, gyakran döntő témája. Az NRA (National Rifle Association) az ország legerősebb lobbi szervezete küzd minden egyes korlátozó intézkedés ellen. Az ország lakossága ugyanúgy két, egyenlő részre szakad, mint például az abortusz kérdésében (’pro-life’ vs. ’pro-choice’). A fegyvertartás korlátozásának ellenzőit legtöbbször ’Second Amendment advocate/supporter’ jelzőkkel illetik, akik az alkotmány szövegének sérthetetlensége okán vélik, hogy a jelenlegi jogszabályok szigorítása törvénytelen és az amerikai emberek érdeke ellen van. Ritkán látunk olyat, hogy egy alkotmány paragrafusa egy mindennapos szlogenné, autókra ragasztható matricák feliratává, zászlók, óriásplakátok szövegévé válik. A második kiegészítés, egy pár szavas mondat – amely alanyi joggá teszi a fegyverviselést – vajon tényleg akkora hatalommal bír, hogy megvédi a mindennapi emberek életét vagy csupán egy antikvitás, amely megakadályozza a modern kor haladását és emberi életeket sodor veszélybe?

A teljes szövege így szól:

A well regulated Militia, being necessary to the security of a free State, the right of the people to keep and bear Arms, shall not be infringed.

A referenciaként használt Emberi Jogok című tankönyvből egy fordítás:

Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.

Ez rögtön illusztrálja a nyelvi problémákat, mert éppen a vitát kavaró részt simítja el a ‘mivel’ kifejezés használatával. A két eredeti tagmondat közti kapcsolat kérdéses, a megfogalmazás nyelvtanilag nem egyértelmű. A kérdés, amely számtalan vitát gerjeszt, a mai napig csak értelmezésbeli különbségen múlik: általánosan vonatkozik a fegyvertartás joga minden helyzetben, vagy csak az állam védelmére szerveződő milíciák kontextusában, ahogyan azt az első tagmondat felvázolja. A központi hatalommal szembeni gyanakvás a mai napig jelen van az amerikai társadalomban és sokan úgy vélik, a kiegészítés garantálja, hogy akár a szövetségi kormány ellen is joga legyen az állampolgárnak fegyverrel megvédenie önmagát és tulajdonát. De a Legfelsőbb Bíróság ezt a nézetet nem veheti figyelembe, ők a szöveg értelmezésén át döntik el az új törvények alkotmányosságát. Mindazonáltal érzékelteti a téma összetettségét az a tény, hogy az NRA, a már említett lobbi szervezet székházára nem az általuk szentnek tartott kiegészítés egészét, csupán a második tagmondatát vésték fel. Ez jól mutatja, hogy még a legelfogultabb támogatók is, akik politikai szlogenné változtatták a kiegészítést sem bíznak annak egyértelműségében.

weapon

Az értelmezésről 2008 óta felesleges jogi szempontból vitatkozni. A District of Columbia v. Heller per során a Roberts bíró által elnökölt Legfelsőbb Bíróság a második kiegészítés részletes elemzése után hozta meg a döntését, melynek alapján alkotmányellenesnek ítélte meg a főváros, európai fegyvertartási rendeletekhez hasonló, már elfogadott törvényét. Ebben az állt: lőfegyvert csak otthon, önvédelemre, szétszerelt, a töltényeket külön szobában tárolt módon lehet tartani. A bíróság az ítélethozatal során kutatásokat végzett, történészeket hallgatott meg, nyelvileg elemezte az eredeti szöveget és igyekezett utána járni, az alapító atyák szándékának és megvizsgálták a korabeli politikai, társadalmi körülményeket is. Scalia bíró kommentárjában megállapította, a szabad fegyvertartás engedélyezése volt az egyértelmű eredeti cél 1791-ben, milíciák felállításától függetlenül. Az akkori körülmények között, nem csak az azóta hagyományossá vált központi hatalomtól való idegenkedés, hanem akár egy angol birodalmi restitúció lehetősége is fennállt. Elég belegondolni abba, hogy 1812-ben angol csapatok felgyújtják a Fehér Házat, és majdnem elszakítják Louisianát az országtól. A gyér lakosságú, nagy területű, fiatal államban az elsődleges karhatalmat a távoli farmokról sebtében összehívott szabadcsapatok jelentették. Több történész is megkérdőjelezi az állítás hitelességét és erősen megkérdőjelezik a bíróság álláspontját. Mindesetre az ítélet végérvényesen kimondta, egy amerikai állampolgár alanyi joga a fegyvertartás és viselés, máskülönben nem tudná megvédeni életét, tulajdonát.

Ha egy valamiről konszenzus van az a következő: az amerikai alkotmány eredeti szövege megváltoztathatatlan, egy nemzeti jelkép, talán a legfontosabb mindközül. Szövegét betanulják az általános iskolások, kormányzati hivatalok bejáratát, ügyvédi irodák falát díszítik sorai. Ahogyan Warren Burger, (Legfelsőbb Bíróság elnöke, 1969-86) mondta, Benjamin Franklint idézve, ’Nem tökéletes, de a legjobb az összes közül, amelyet valaha összeállítottak’. Az alkotmány 1789 Március 4-ei hatályba lépése óta csak kiegészítések készültek hozzá. A dokumentum szellemiségét meghatározza az abszolutizmustól, az erős központi hatalomtól való félelem, talán még jobban, mint a 1791-es francia alkotmányét. A Nagy-Britanniától frissen, elsősorban a politikai reprezentáció és önrendelkezés hiányában elszakadó államok egy olyan szövetséget hoztak létre, amely garanciát adott arra, hogy az új ország, később a világ vezető pénzügyi és katonai hatalma, ne változzon azzá, az egyes államokat elnyomó hatalommá, amely ellen fegyvert fogtak. A fiatal állam megformálása elsőbbséget élvezett, hiába voltak elkötelezett támogatói az atyák a szabadságjogoknak, a társadalmi szerződésnek vagy Locke és Montesquieu tanainak. Az dokumentum szövege nem is határozza meg az emberi jogokat, a tagállamok és az unió viszonyának kidolgozása elsőbbséget élvezett . A ’Bill of Rights’, az elidegeníthetetlen emberi jogok leírása, egyben az alkotmány első tíz kiegészítése, csak 1791-ben lett elfogadva. A második kiegészítés mind közül talán a leghíresebb, de a nyolcadik is gyakran kerül erő, mivel ez tiltja a kegyetlen és szokatlan büntetések alkalmazását, amely mondatnak az értelmezése a mai napig meghatározó olyan perekben ahol halálbüntetések végrehajtási módszereinket legalitása merül fel. Érdekes módon az első tíz kiegészítés, ami a törvényalkotást illeti nem volt meghatározó következménye az elkövetkezendő 150 évbe. A Legfelsőbb Bíróság 1931-es, szólásszabadsággal kapcsolatos döntéséig elkerülték a nyilvánosság figyelmét. A szerepük ebben a században és főleg az utóbbi években viszont sokkal meghatározóbb, ahogy az alkotmánybírók kénytelenek újabb és újabb törvények alkotmányosságát elbírálni a kiegészítések szövege által és olyan modern törvényekben állást foglalni az 1791-es szöveg alapján, mint a melegházasság vagy a környezetszennyezés. A fegyvertartás kérdéséhez módosítani kéne a második kiegészítést a már említett 2008-as precedens értékű döntés miatt, amely megerősítette annak tartalmát, vagy új kiegészítést kéne alkotni. Ennek elfogadásához a törvényhozás mindkét házának kétharmados támogatása és az államok háromnegyedének hozzájárulása kell.

A jelenlegi politikai helyzetben még az egyszerű többség megszerzése is szinte lehetetlennek tűnik a pártok számára,

hiába rendelkeznek a Republikánusok elégséges képviselőszámmal a Kongresszusban, már több éve nem tudnak érdemleges törvényhozási eredményeket felmutatni a belső harcok, párton belüli szakadások miatt. (Több kutatás, statisztika is kimutatta, míg régen akár pártokon átívelő szavazó blokkok is voltak, mára ezek teljesen eltűntek, az amerikai törvényhozás sajátossága viszont pont a konszenzuskényszerben gyökerezik.) Egy kiegészítés hatályba lépéséhez hatalmas politikai erő kell. A 14. kiegészítést (1868), a második után talán a legismertebbet – amely eltörölte a hátrányos megkülönböztetést és felszabadította a rabszolgákat – csak egyszerű zsarolással lehetetett elfogadtatni a háborúban földig rombolt déli államokkal. Amíg nem ratifikálták, nem küldhettek képviselőket a Kongresszusba. A 18. kiegészítés (1919), amely betiltotta az alkoholos italok készítését és árusítását a hirtelen megnövekedő, vallásos női mozgalmak politikai erejének következménye volt. Ez azonban a szélesebb társadalmi támogatottság híján és a végrehajtói hatalom gyengesége miatt elbukott, 1933-ban visszavonták. Sikeres volt mindazonáltal a nők szavazati jogának alkotmányos rögzítése (1920), illetve az elnöki mandátumok korlátozása (1951), ezek mögött addigra a társadalom egyértelmű támogatása gyülemlett fel. Még ha létezne is a megfelelő társadalmi egyetértés és a lobbi szervezetek gyengébbek lennének, itt nem is egyszerű hozzáadásról lenne szó, hanem egy alapvető emberi jog újrafogalmazásáról.

legfelsobb

A fegyvertartás kérdése, a második kiegészítés döntő ereje csak egy példa a sok közül. Kicsit tágabb szemszögből tekintve ez egy nem egyedülálló eset. Az elmúlt évek bebizonyították, az igazán meghatározó törvényhozási erő az országban a Legfelsőbb Bíróság lett. Az elmúlt évek legfontosabb, a társadalom egészét érintő, progresszív döntéseket mind ők hozták amelyek kihatottak az állami és helyi szintű törvénykezésre. A melegházassággal kapcsolatos ítélet során Roberts elnök utalt is arra, hogy az emberek félreértelmezik a testület szerepét (mindezt az ezernyi kamerák kereszttüzében tette, miközben egy ország várt izgatottan a döntésre). Az ő dolguk kizárólag az állami hatalom és a törvényhozás felügyelése, a megfelelő döntéseket a közvetlenül választott képviselőtestületeknek és a kormánynak kell meghoznia, mondta Roberts. A már említett Heller vs. Washington DC. mellett ott áll a Citizens United vs. FEC 2010-ból (ami teljesen átalakította a kampányfinanszírozás rendszerét és sok elemző szerint már zsinórban a harmadik választást teszi tönkre), az idei melegházasság döntés, ami után sokan túl liberálisnak kiáltották ki a bíróságot – rá egy pár héttel mások meg túl konzervatívnak, amikor megsemmisítették Obama elnök szén-monoxid kibocsájtást korlátozó rendeletét. A bíróság szerepe mindig is óriási volt, ahogyan az alkotmányé és a kiegészítéseké is. Elég csak a Brown vs. Board of Education-re gondolni 1954-ből. Hiába szüntették meg a hátrányos megkülönböztetést a polgárháború után a már említett 14. kiegészítéssel, annak tényleges betartatása még 90 évig váratott magára és a döntés egy fontos győzelem volt a polgárjogi mozgalom számára a 1964-es Civil Rights Act felé vezető úton. Azonban ezek a meghatározó (úgynevezett ‘landmark’) döntések felszaporodtak az utóbbi időkben, és amíg az amerikai törvényhozás nem talál magára, úgy néz ki, hogy a legfontosabb törvényalkotási eszköz egy 227 éves jogi dokumentum és egy 9 tagú, rendkívül változatos politikai nézetekkel rendelkező, közvetetten, élethosszig tartó mandátummal megválasztott testület. Bizonyos döntések már megmásíthatatlanok.

Jogilag megszűnt a bőrszín, szexuális orientáltság diszkriminációja viszont megerősödött a szabad fegyvertartás is, mint szabadságjog.

Az amerikai helyzet kapcsán érdemes elgondolkozni azon, melyik gyakorlat a legjobb egy társadalom, egy ország, egy nép számára? A közösségformáló és szimbolikus erővel is bíró, megváltoztathatatlan alkotmány, ami stabilitást hoz és irányt mutat olyan időkben is, amikor a kormányzat válságban van, vagy egy társadalmi vitát elkerülő, csak nevében szilárd alaptörvény, amely a napi politika érdekei szerint van rendszeresen módosítva, de cserébe gyors, határozott, erős törvényhozással társul?

Valér Máté

A képek forrásai itt, itt és itt.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

 

Jegyzetek

Források, felhasznált irodalom: Statisztikák: www.politifact.com

Idézetek: www.scholastic.com www.motherjones.com Michael Waldman interjú

A második kiegészítés szövege Halmai Gábor, Tóth Gábor Attilla, Emberi Jogok (Budapest: Osiris Kiadó, 2008) http://www.law.cornell.edu/

Hírforrások: www.nytimes.com www.politico.com www.thinkprogress.org

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.