Új lendület az európai munkajogban – a 2019/1158 irányelv és a 2019/1152 irányelv implementációja a magyar jogalkotásban

A 2019/1158 irányelv és a 2019/1152 irányelv az Európai Uniós munkajog területén rengeteg újítást vezetett be, ami jelen cikkben kerül bemutatásra. Ez a magyar szabályozásra is releváns, hiszen ennek a két EU-s jogszabálynak az átültetéséből született meg a legújabb módosítása a Munka Törvénykönyvének. A cikkben található 2019/1158 irányelv minimumkövetelményeket állapít meg, amelyek célja a férfiak és nők munkaerőpiaci esélyegyenlőségének és egyenlő munkahelyi bánásmódjának biztosítása. A szóban forgó másik jogforrás, vagyis a 2019/1152 irányelv célja a munkafeltételek javítása az átláthatóbb és kiszámíthatóbb foglalkoztatás elősegítésével. Ezeknek az európai jogforrásoknak az implementációja a Munka Törvénykönyvének a 2023. január 1-én életbe lépett módosításai.

Az irányelv az Európai Unió másodlagos jogforrásai közé tartozik a rendeletekkel és a határozatokkal együtt. A másodlagos jogforrások érvényességi kelléke az uniós jogforrási hierarchiájában az elsődleges jogforrásokban található jogalapnak való megfelelés.

Fontos tisztázni, hogy milyen szerepe van az irányelveknek a magyar munkajogi jogalkotásra való tekintettel. Az irányelv az Unió egyik sajátos jogforrástípusa: az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. Vagyis az irányelv jogalkotási kötelezettséget teremt a címzett tagállamok számára, a nemzeti jogba való átültetés módját illetően ugyanakkor mérlegelési jogkörrel rendelkezik a tagállami jogalkotó, ami így lehetővé teszi a nemzeti sajátosságok figyelembevételét. Így a tagállam eldöntheti, hogy a nemzeti jogban milyen jogforrási szinten (törvényben vagy kormányrendeletben), külön jogszabályban vagy meglévő jogszabály módosításával, adott esetben egy vagy több jogszabályban elhelyezve kívánja átültetni az uniós irányelvet.

A jelenlegi másodlagos jogforrásokat a hazai jogalkotó törvényi szinten implementálta. Nem egy külön jogszabályt hozott létre, hanem a meglévő Munka Törvénykönyvét módosította. Az átültetett irányelv 2023. január 1-étől az Mt. szerves része lett, amivel a magyar munkajog az európai uniós jogharmonizáció egy újabb mérföldkövéhez érkezett.

A 2019/1158 irányelv fontosabb elemeinek ismertetése

Az irányelv 1. cikke a jogszabály tárgyát fogalmazza meg. Olyan minimumkövetelményeket  állapít meg, amelyek célja 

a férfiak és nők munkaerőpiaci esélyegyenlőségének és egyenlő munkahelyi bánásmódjának biztosítása

a munkavállaló szülők vagy gondozók munkája és családi élete összehangolásának megkönnyítése révén. Ezek a minimumkövetelmények más jogforrási szinten is visszaköszönnek. Hazai téren az Alaptörvény XV. cikk (3) bekezdése szerint a nők és a férfiak egyenjogúak. Az alkotmányos szintű szabályozásnak érvényesülnie kell a törvényi szinten átültetett irányelvek rendelkezéseiben. Az egyéni jogokat két csoportba sorolja az irányelv. Elsőként az apasági szabadság, a szülői szabadság és a gondozói szabadság kerül szabályzásra. A második kategória témája a rugalmas munkafeltételek a munkavállaló szülők vagy gondozók számára.

A 2. cikk rendelkezik a hatályról. Ennek értelmében az irányelv nemtől függetlenül alkalmazandó azokra a munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal személyekre, akik a hatályos jog, kollektív szerződések vagy a joggyakorlat szerint dolgoznak.

A 3. cikk tartalmazza a fogalommeghatározásokat. Ezek között szó szerinti definíciót kapott az apasági szabadság, a szülői szabadság, a gondozói szabadság, a gondozó, a hozzátartozó és a rugalmas munkafeltételek. Rendkívül fontos ezeket a szavakat pontosan meghatározni, hiszen az irányelv célja, illetve az irányelvben meghatározott minimumkövetelmények csak akkor tudnak érvényesülni, ha pontos definíciókat tartalmaznak a jogforrások. 

Ezáltal elkerülhetők a jogalkalmazás során felmerülő joghézagok, amik esetenként hátrányos jogkövetkezményeket tartalmazó ítéletekre adhatnak okot.

Ezt követően az irányelv további cikkei kifejtik a meghatározott fogalmakra vonatkozó rendelkezéseket. Jelentős körülmény, hogy az irányelv tartalmaz egy bizonyos fokú védelmet elbocsátás ellen és ehhez egy bizonyítási terhet kapcsol. Védelem alá kerülnek továbbá a kedvezőtlen bánásmód vagy hátrányos következmények elleni szabályok. Végül pedig a szankciók is részei az uniós szabályozásnak, amelyekre tekintettel előírt feltétel a tagállamoknak, hogy az átültetett szabályok jogkövetkezményeinek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

2019/1158 irányelv implementációja a magyar jogrendszerbe

A Munka Törvénykönyvének a legfrissebb módosítása közül az egyik a 2019/1158 irányelv átültetése a magyar jogrendszerbe. A magyar munkajogban az eljárást a munkaviszony megszüntetése (megszűnése) esetén az Mt. 80. § sorai taglalják. A módosításban visszaköszönnek az irányelv által precízen meghatározott definíciók. A (2) bekezdés utal a (3) bekezdés megváltozott igazolásaira. A munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.  A munkáltató a (2) bekezdés szerint igazolást ad a munkavállaló részére a kiadott apasági szabadság, vagy szülői szabadság tartamáról: 

az igazolásban fel kell tüntetni a korábbi munkáltató által kiadott apasági szabadság vagy szülői szabadság tartamát is.

Az új szabályozás szerint az Mt. 64. § (3) bekezdése az irányelv 3. cikkében található fogalommeghatározásokat tartalmazza. A módosítás alapján átültetett, a munkavállalók védelmét megerősítő rendelkezések alapján a munkáltató – a munkavállaló kérelmére – indokolási kötelesség hiányában is megindokolja a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatát, ha a munkavállaló hivatkozása szerint a munkaviszony megszüntetésére többek között az apasági szabadság, a szülői szabadság vagy a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadság igénybevétele miatt kerül sor.

2019/1152 irányelv fontosabb elemeinek ismertetése

Az Európai Unió másik friss munkajogi tárgyú irányelvének 1. cikke az irányelv célját, tárgyát és a hatályát fekteti le. Ennek értelmében az irányelv célja a munkafeltételek javítása az átláthatóbb és kiszámíthatóbb foglalkoztatás elősegítésével, miközben biztosítja a munkaerőpiac alkalmazkodóképességét. Az irányelv által biztosított minimális jogok személyi hatálya megegyezik a korábban említett 2019/1158 irányelv rendelkezéseivel. 

A 2. cikk tartalmazza a fogalommeghatározásokat: a munkaidő-beosztást, a referenciaórákat és -napokat és a munkarendet. Ennek ismét csak az a jelentősége, hogy az irányelvben lefektetett minimumkövetelmények érvényesülni tudjanak a jogalkalmazás során felmerülő joghézagok és az irányelv céljának félreértésének elkerülése végett.

További fontos előrelépés, hogy az irányelv II. fejezete tartalmazza a munkaviszonyra vonatkozó tájékoztatást. A fejezetben található 4. cikk értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a munkáltatók a munkavállalók számára tájékoztatást nyújtsanak a munkaviszony alapvető szempontjairól, így például a munkaviszonyban érintett felek kilétéről, a munkavégzés helyéről, a különböző munkahelyeken végzett munkáról, a munkaviszony kezdetének időpontjáról, határozott idejű munkaviszony esetén a munkaviszony megszűnésének időpontjáról, illetve a munkavállalót megillető munkabér kifizetésének gyakoriságáról és módjáról.

A 7. cikk az elsődleges jogforrási szinten biztosított alapelvre utal vissza, amelyek közül az Európai Unió működéséról szóló szerződés 45. cikke emelendő ki, amely szerint az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. A másodlagos jogforrás 7. cikke az alapító szerződés ezen rendelkezésének kíván megfelelni. 

Ezen felül a más tagállamokba vagy harmadik országokba küldött munkavállalók kiegészítő tájékoztatása keretein belül a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben egy munkavállalónak a feladatait a szokásos munkavégzés helye szerinti tagállamától eltérő tagállamban vagy harmadik országban kell végeznie, akkor a munkáltató a munkavállaló kiutazása előtt átadja az irányelvben említett dokumentumokat. Ezeknek az adminisztratív papíroknak tartalmazniuk kell olyan kiegészítő információkat, mint például az ország vagy országok, amelyekben a külföldi munkát végeznie kell, a munkavégzés várható időtartama, a munkabért pénznemének megnevezése, a munkavégzéssel járó pénzbeli vagy természetbeni előnyök, illetve a munkavállaló hazatelepítéséről való gondoskodás és ennek a feltételei.

Az irányelv III. fejezete a munkafeltételekre vonatkozó minimumkövetelményekről szól. A legfontosabb jelen kategóriában a 8. cikk által meghatározott próbaidő maximális időtartama. A fontosság magyarázata az, hogy a magyar gyakorlat szerint a munkaviszony kezdetén a munkavállaló próbaidőn van, aminek a jelentősége az, hogy mind a munkáltató, mind a munkavállaló egyoldalúan, indokolás nélküli azonnali hatályú felmondással élhet és megszüntetheti ezáltal a munkaviszonyt.

Az irányelv alapján, próbaidő kikötése esetén, annak időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot.

Emellett a határozott idejű munkaviszony esetén a próbaidő hossza arányos kell legyen a szerződés várható időtartamával és a munka jellegével. A munkaszerződés meghosszabbítása esetén azonban nem lehet új próbaidőt kikötni.

2019/1152 irányelv implementációja a magyar jogrendszerbe

A Munka Törvénykönyvének az irányelv alapján történő módosítása következtében az Mt. 46. §-ának összes bekezdése megváltozott az irányelv 4. cikkére utalva. Az új szabályozás értelmében a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított hét napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót  olyan aspektusokról, mint például a munkáltatói jogkör gyakorlója, a munkaviszony kezdete és időtartama, a munkahelyről, a munkakörbe tartozó feladatokról, a munkabérről való elszámolás módja, a munkabérfizetés gyakorisága, a kifizetés napja, az alapbéren túli munkabér az egyéb juttatásokkal együtt és még folytathatnánk a listát a módosítás alapján.

Ezen túlmenően a 47. § sorai között tisztán visszaköszön az irányelv 7. cikke. A magyar szabályozás szerint a várhatóan tizenöt napot meghaladó külföldön történő munkavégzés esetén a munkavállalót írásban tájékoztatni kell többek között a külföldi munkavégzés helyéről, tartamáról, a pénzbeli és a természetbeni juttatásról, a díjazás és egyéb juttatás pénzneméről és a hazatérésre irányadó szabályokról.

A próbaidő szempontjából egy rövid kitekintés szükséges az Mt. 45. § (5) bekezdésére, hiszen ez a szakasz nem változott a 2019/1152 irányelv átültetése miatt. Nem haladta meg az implementáció előtti magyar szabályozás a 6 hónapot, hiszen a Munka Törvénykönyve szerint a próbaidő tartama a meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a három hónapot.

Mint látható, a fent bemutatott két irányelv az Európai Unió munkajogának nagyon fontos lépcsőfokát jelképezik. A Munka Törvénykönyvének 2023. január 1-jével hatályos új rendelkezései a magyar munkajog alanyai számára jelentenek változásokat a munkaviszony megszüntetése, a tájékoztatási kötelezettség vagy a másik EU tagállamban történő munkavállalás esetére. Ennek részeként olyan jelentős jogintézmények kerülnek szabályozásra, mint a férfiak és nők munkaerőpiaci esélyegyenlősége, az apasági szabadság, a szülői szabadság, a gondozói szabadság, a rugalmas munkafeltételek a munkavállaló szülők vagy gondozók számára, a munkafeltételek javítása, a munkaidő-beosztás, a referenciaórák és -napok, a munkarend, az információnyújtási kötelezettség vagy a munkavállalók szabad mozgása. 

Ez a cikk az Arsboni 2023. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források

Alaptörvény (At.),

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.),

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1152 irányelve (2019. június 20.) az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről,

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről,

Az Európai Unió működéséról szóló szerződés (EUMSZ),

Kende Tamás, Szűcs István, Jeney Petra – Európai közjog és politika (Wolters Kluwer) 471. oldal

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.