Az új Polgári Perrendtartás – Konferencia a várható újításokról

Az Ars Boni az új polgári perrendtartás születésének kapcsán azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a lehető legátfogóbban számoljon be az alakuló reformokról, és ezzel olvasóinknak gyors és szakszerű tájékozódási lehetőséget nyújtsunk. Ennek egyik első lépéseként az előkészítő szakasz legfontosabb eredményeit bemutató konferenciáról számolunk be.

A Magyar Ügyvédi Kamara 2015. április 27-én konferenciát szervezett a Budapesti Ügyvédi Kamara épületében a Polgári Perrendtartás kodifikációjáról. Az előzetes regisztrációhoz kötött esemény népszerűségéről árulkodik, hogy az a Budapesti Ügyvédi Kamara Dísztermében telt házzal vette kezdetét. Az egész napos rendezvényen a koncepció-tervezet előkészítői tartottak előadásokat a kodifikáció jelen állása szerint a készülő Pp. fontosabb változásairól, a lehetséges szabályozási irányvonalakról.

pp_konferencia

 

Dr. Trócsányi László igazságügy miniszter Az előadás megnyitása

A konferenciát Trócsányi László igazságügyminiszter nyitotta meg, aki általánosságban beszélt arról, hogy egy modern, korszerű polgári perrendtartásra van szüksége az országnak, jelenleg pedig az új kódex alapköveinek letétele folyik. A vita ebben a folyamatban véleménye szerint természetes, sőt szükséges is, ez vezethet ugyanis oda, hogy végül egy valóban széleskörű konszenzuson alapuló törvény szülessen meg. Ebben a körben külön megköszönte a Magyar Ügyvédi Kamara közreműködését. A miniszter menetrendet is vázolt mindehhez: 2015 a normaszöveg „összegyúrásának” éve, 2016-ban már a kész tervezet megvitatása lehet napirenden, a végső cél pedig, hogy 2018-ra Magyarországnak új, az Országgyűlés által elfogadott polgári perrendtartása legyen.

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

Dr. Németh János professor emeritus, ELTE ÁJK A Koncepció-tervezettől a Koncepcióig

A megnyitó után elsőként Németh János professzor szólalt fel. Előadásában elmondta, hogy a kodifikációt sok kritika éri, ezek közül az egyik leggyakoribb, miszerint a régi szabályokat csempészik vissza. Ez azonban szerinte ebben a formában pontatlan: ők ugyanis nem a régi, hanem a bevált szabályokhoz ragaszkodnak, ahogy fogalmazott: „nem kívánjuk a modernség oltárán feláldozni ezeket.” Utalt arra is, milyen különböző érdekek fogalmazódnak meg a jogalkalmazás egyes szereplői részéről: míg ugyanis a bíróságok gyors, hatékony, garanciális eljárást szorgalmaznak, amely együtt jár a „tiszta döntéshozó szerep” és a felek, illetve az őket képviselők felelősségének erősödésével, addig az ügyvédség a bírói hatalmat jelenleg eltúlzottnak látja, és a bíróság és a felek közötti szabadabb kommunikációs lehetőség biztosítását szorgalmazná. Németh János szerint mindenképpen jogos az igény a bírói felvilágosítás iránt, el kellene ugyanis kerülni a „meglepetésítéleteket”. A professzor úgy látja, az ilyen ítéletek meghozatalára legtöbbször azért kerül sor, mert a gyakorlatban sokszor érvényesül a felek kérelmén túlterjeszkedő, ún. „valósághű ítélkezés”, ami azt jelenti, hogy a bíró az „igazságot” szeretné érvényre juttatni, ezért túlterjeszkedik a kereseten. Németh János vélekedése szerint ugyanakkor pontosan ennek elkerülésére szolgálna az új Pp. talán legfontosabb újításának számító percezúra intézménye, hiszen ez biztosítaná az eljárás során, hogy csak a keresetben konkrétan megjelölt – és csak az eljárás egy bizonyos szakaszáig megjelölhető – kereseti kérelem kerülhessen érdemi elbírálás alá. A professzor szólt még az új, a Pp. törvényi rendszerétől elkülönülő közigazgatási perrendtartásról, melyet előnyösnek tart, nem kis tekintettel arra, hogy a Pp. jelenlegi XX. fejezetét sok – és döntően jogos – kritika érte a korábbiakban. Fontos kérdés az is, hogy az új Pp. melyik szintű bíróságokat fogja általános hatáskörűnek tekinteni, a professzor álláspontja szerint az eddigiek alapján a járásbíróságoknak áll a zászló.

Dr. Wopera Zsuzsa miniszteri biztos, Igazságügyi Minisztérium Az új Pp. alapelvei

Wopera Zsuzsa a kodifikáció miniszteri biztosa az Igazságügyi Minisztériumból előadását azzal kezdte, hogy sok alapvető kérdésben nemcsak a jogtudomány és a kodifikációs bizottságok, hanem maguk a bíróságuk is rendkívül megosztottak, pontosan ezért az alapelveknek mindig rendkívül fontos hatásuk van a kódex szabályaira. Legfőbb szabályozási célként a perhatékonyságot nevesítette, ami új perstruktúrát, a bíróság és a felek szerepének újragondolását kívánja meg. Az alapelveknek szerinte nem önmagukban, hanem gyakorlati érvényesülésük során van szerepük: a perkoncentráció elve ugyanis az eljárás során a Németh János által is említett osztott perszerkezet megvalósulását eredményezi, hangsúlyos előkészítő szakkal, majd a percezúrát követő bizonyítási szakkal, amit az érdemi határozat meghozatala követ – mindez pedig visszavezet a perhatékonysághoz mint legfőbb célhoz. A miniszteri biztos hangsúlyozta: az eljárásnak az a célja, hogy a bíróság ügyről alkotott álláspontja kiderüljön, a jogvita érdemben dőljön el, ez pedig csak a felek rendelkezési jogának keretei között, aktív bírói pervezetés mellett érhető el. Megjegyezte azt is, hogy a jövőben a keresetindítással szemben fokozottabb elvárásokat fog támasztani a jogalkotó és ezáltal a jogalkalmazó is, konkrét tényelőadás mellett konkrét kereseti kérelmet, ami – bár ez nem eldöntött kérdés – akár a kötelező jogi képviselet körének szélesedését is eredményezheti.

Dr. Vitvindics Mária osztályvezető, Igazságügyi Minisztérium A hatáskör megosztásának és az illetékességi szabályok kialakításának vizsgálata

Következő felszólalóként Vitvindics Mária, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője a hatáskör megosztásának és az illetékességi szabályok kialakításának kérdéskörével foglalkozott. Az illetékesség területén az osztályvezető szerint forradalmi újításokkal nem kell számolni. A hatáskör megosztása kapcsán pedig utalt rá, hogy bevált az eddigi „kétszintű bemeneti” rendszer, az azonban érdekes kérdés – és a kodifikációs munkálatok során vita tárgyát is képezi – hogy a járásbíróságok és a törvényszékek előtt induló perekben esetleg differenciált perrendet is kialakítsanak-e. Ez azt eredményezné, hogy eltérő eljárási szabályok szerint folyna le az ügy attól függően, hogy járásbírósági vagy törvényszéki hatáskörbe tartozik. Ilyen eltérés lehetne például, hogy a törvényszék előtt induló perekben kötelező lenne a jogi képviselet. Az osztályvezetője elmondta, az eddig elfogadott koncepció nyitva hagyja a kérdést, azonban az már talán kijelenthető, hogy az új kódex bizonyos eljárási különbségeket megpróbál majd érvényre juttatni: míg ugyanis törvényszéki szinten az írásbeliség, az elektronikus ügyintézés fokozottabb szerepe mellett a keresetlevél és egyéb beadványok tekintetében szigorúbb elvárásokkal számolhatnának a felek, addig a járásbíróság előtti ügyekben a szóbeliség jobban érvényesülhetne. Vitvindics Mária szerint fontos a bíróságok szakosodásának kérdése is, érdemes lenne átgondolni, hogy egyes ügytípusokat, vagy például tömegesen jelentkező ügyeket esetén külön ezekre szakosodott bírók tárgyalnának.

Dr. Köblös Adél alkotmánybírósági főtanácsos A jogorvoslatok egyes kérdései, a felülvizsgálat és alkotmányjogi panaszok

A szünet előtti utolsó felszólalóként Köblös Adél alkotmánybírósági főtanácsos a jogorvoslatok szerepéről szólva utalt rá, hogy talán nem hangsúlyos kellőképpen, de az egyes perorvoslatoknak szerepe a jogegységesítés is. Ebben az értelemben az adott bíróság nemcsak az elé kerülő ügyben dönt, hanem meg is szűri és helyére teszi az adott anyagi jogi problematikát. Kérdéses azonban, hogy ezt a szűrést csak a Kúria mint legfőbb bírói szerv, vagy pedig alsóbb szintű bíróságok is végezhetik, ahogy az is, hogy le kell-e válnia ennek az érdemi döntéshozatalról vagy sem. Eldöntendő kérdés, hogy a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat tényleg csak kivételes esetben legyen igénybe vehető, és a mostani helyzettel ellentétben ne „harmadfokkként” funkcionáljon.

Dr. Varga István ügyvéd, tanszékvezető habilitált egyetemi docens, ELTE ÁJK Jogösszehasonlító gondolatok a felek állítási-, bizonyítási- és együttműködési kötelezettségéről

Varga István, a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság tudományos titkára előadásában a felek állítási és bizonyítási kötelezettségéről alkotott modell hátterét vázolta fel. A koncepció jelenlegi formájában tudatosan nem tartalmaz differenciált szabályokat a peres fél vélelmezett jogérvényesítő képessége szerint, így sem a fogyasztókkal, sem a professzionális piaci szereplőkkel, de még a jogi képviselővel eljáró féllel szemben sem alkalmaz pozitív vagy negatív diszkriminációt. Ez az egységes bánásmód kiterjed a bizonyítási szabályokra is. Ennek legfőbb okaként nevezte meg, hogy a kontinentális perjogi tradícióban fontos a rendelkezési elv széleskörű biztosítása, amely így a feleket és a bíróságot is bizonyos keretek közt tartja. A rendelkezési elvvel szorosan fonódik össze a peranyagszolgáltatás elve, amelynek értelmében „senki nem kényszeríthető arra, hogy a saját húsába harapjon”, azaz maga ellen bizonyítékot szolgáltasson. Ezzel szemben az angolszász modellt mint ellenpéldát jól jellemzi az USA perjogi kódexének (FRCP) 26. cikke , amely szerint minden fél köteles bizonyos, az ügy eldöntése szempontjából releváns információk és bizonyítékok feltárására. Érdekes, hogy a német perrendtartás, a ZPO 142.§-a is úgy rendelkezik, hogy a peres fél kötelezhető birtokában álló okiratok bemutatására. A modellválasztás az egész perjogot determinálja, hiszen a „Ki bizonyít?” „Mit bizonyít?” kérdések adják az egész folyamat lényegét, és eköré kell építeni a garanciákat és jogkövetkezményeket is. Varga István a bizonyíték szolgáltatásának vagy épp nem szolgáltatásának következményeként is két szabályozási lehetőséget lát: a perimmanens szankciót vagy a kényszerítést. A perimmanens, vagyis peren belüli szankció lényege, hogy a bizonyítási teher telepítésével a bizonyítottság hiányát egyszerűen a bizonyítani hivatott fél hátrányára kell értékelni. Ha az ellenérdekű féltől várunk maga ellen szóló bizonyítékot, akkor viszont a bizonyítatlanság épp az ő érdekét szolgálja, ezért szükséges a kényszerítő szankció, aminek a lényege, hogy a hatóság „veszi el” és teszi a per anyagává a bizonyítékot. A tradíció esetleges változtatása szükségszerűen magával hozza a jogászi hivatásrendek közti hangsúlyeltolódást is, például az angolszász, tárgyalás előtti „discovery” eljárásnál a felek és az őket képviselő ügyvédek szerepe a fontosabb. Szükséges eldönteni azt is, hogy a pert a jogért folytatott harcként vagy a résztvevők közti kooperációs mechanizmusként fogjuk fel. Varga István itt visszautalt előadása elejére: a kooperációs igények elismerésével szükségszerűen együtt jár a differenciált perrend, és a bíróság „szociális mérnöki” szerepe, ami a gyengébb fél védelmével az anyagi jog torzulásához vezethet, az eljárási jog pedig semmiképp sem ürítheti ki az anyagi jogot.

Dr. Éless Tamás ügyvéd, az ELTE tiszteletbeli tanára A percezúra szerepe a perhatékonyság biztosításában

Éless Tamás ügyvéd, a tárgyalást előkészítő cselekményekkel foglalkozó munkacsoport koordinátora a percezúra dogmatikájáról tartott előadást. Bevezetésként említést tett arról, hogy az új PTK szerinti, önmagáért felelős ember képét visszatükröző professzionális perrend professzionális jogi képviseletet is kíván, ami – természetesen az ezzel járó felelősségről sem elfeledkezve – alkalmas lehet az ügyvédi hivatás pátoszának helyreállítására. A készülő új Pp előreláthatólag perfelvételi tárgyalással kívánja majd segíteni a perhatékonyságot. A perfelvételi tárgyalás során bírói segítséggel kerül majd tisztázásra a tényállítások és jogállítások összhangja, vagyis a kereset következetessége: a felperes által állított tények elvi szinten képesek-e „megnyitni” az általa állított jogot? Az, hogy az állított tények a bizonyítás során mennyire állják meg a helyüket, és így konkrét esetben is megilleti-e a felperest az általa érvényesíteni kívánt jog, már az érdemi szakaszra tartozik. A felek és a bíróság együttműködése a perfelvételkor azt hivatott elősegíteni, hogy még idejében tisztázódjon az esetleges eltérés a bíróság és a felek jogértelmezése közt, így a későbbiekben is szorosan a megállapított pertárgyhoz lehessen ragaszkodni. Ezzel elkerülhetőek lennének a Németh János által is említett „meglepetésítéletek”: eltérő tárgyi jog érvényesítéséhez eltérő tények, eltérő bizonyítási kérdések lehetnek relevánsak, ezért a kiszámíthatóság miatt elengedhetetlen, hogy a peres felek már az eljárás elejétől fogva tudatában legyenek annak, hogy miről fog határozni a bíróság. A percezúra szerepét a kodifikátorok tehát elsősorban abban látják, hogy világos, tiszta viszonyokat teremtsen.

Dr. Döme Attila tanácselnök, Pécsi Ítélőtábla A perkoncentráció kulcsa: a közbenső végzés

Ehhez kapcsolódott Döme Attila előadása, aki kifejtette: az 1911-es, Plószi Pp a perfelvételkor az érdemi tárgyalásra bocsáthatóságot rendelte vizsgálni, míg az új Pp-ben az intézmény célja a logikailag koherens, következetes beadványok elősegítése, ezáltal a felesleges percselekmények elkerülése. Döme Attila szerint a két szakaszt egy fellebbezhető közbenszóló határozat kell, hogy szétválassza, hiszen a perfelvétel determinálja majd az egész eljárást, így ha a felek nem elégedettek az előkészítéssel, szükséges a jogorvoslati lehetőség biztosítása is. Ezt indokolja a gazdaságosságra törekvés is: fontos, hogy az anyagi és időbeli invesztíciók előtt korrigálhatóak legyenek az alapvető jelentőségű hibák.

Dr. Parlagi Mátyás csoportvezető bíró, Fővárosi Törvényszék A szakértői bizonyítás újraszabályozásának legfontosabb irányai

Parlagi Mátyás a szakértői bizonyítás újraszabályozásának lehetséges irányait vázolta fel az előadásában. A szakértő kirendeléséhez a hatályos Pp. szó szerinti értelmezésében nem kell ugyan a felek indítványa, azonban a gyakorlat az alapelvekkel, a felek ügy feletti rendelkezési jogával összhangban megkívánja a felek indítványát. A bíró a per folyamán tájékoztatja a feleket a bizonyítási teherről és a felek ez alapján mintegy „sugallatra” tesznek indítványt a szakértő kirendelésére. Az uralkodó, de erősen vitatott gyakorlatban a felek döntési szabadsága csupán abban áll, hogy kérnek–e szakértői véleményt vagy sem, ezzel szemben a bíró széles döntési szabadsággal bír, így rajta múlik a szakértő kirendelése, idézése, a szakértői vélemény kiegészítése, kifejtése, tisztázása. Az újraszabályozás alapvető kérdése, hogy a szakértőnek milyen szerepet tulajdonítunk. A jogirodalom is megosztott a kérdésben, hogy a szakértő csak egy „ismeretpótló” bizonyítási eszköz vagy a bíró társa, ún. tudományos bíró, ténybíró. A szerepkör determinálja a konkrét eljárási szabályokat, kirendelés részletszabályait, szakértői vélemény értékelését. Előadása végén hozzátette, hogy a mai rendszer égető problémája a szakképzett szakértők alacsony száma, ami miatt a szakértői bizonyítás nehézkes, elhúzódó.

Dr. Wallacher Lajos ügyvéd A bírói aktivitás két mozzanata: az anyagi jog értelmezése és a kérdezési jog

A konferenciát Wallacher Lajos ügyvéd a bírói pervezetés témakörében tartott előadása zárta. Kulcsgondolata, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre az a terminológia, amellyel a perkoncentrációt meg lehetne valósítani. Az egyes fogalmak, mint a jogcím, pertárgy, kereseti kérelem jelentősége felértékelődik, így a fogalomrendszer pontos kidolgozása elengedhetetlen lesz a kodifikációs folyamat során. Elhangzott, hogy a keresetlevélben a jogszabályhely explicit megjelölése ugyan a Pp. szerint kötelező, de a bíróság a gyakorlatban elfogadja az implicit jogszabályhely megjelölést is. Kérdésként merül fel, hogy ha a keresetlevélben van olyan tény, mely alapján a bíróság szerint más jogszabályhely is megjelölhető lenne, a bíróságnak ezt mint implicit jogszabályhely megjelölést kell e értelmeznie. Wallacher Lajos álláspontja szerint, ez a hozzáállás túl messzire vezetne, így erre nem kell, hogy kiterjedjen a bíróság hatásköre. Ehhez kapcsolódva az előadás kitért a rendelkezési jog értelmezésének problémájára. Az említett alapelv magában foglalja, hogy a bírónak a kereseti kérelemben, mint egészben foglaltakban kell állást foglalnia, azonban Wallacher Lajos a rendelkezési jog szűkebb értelmezése mellett érvelt: a „jogcímes kereseti kérelemhez kötöttség” lehetővé tenné, hogy a perkoncentrációt elősegítve csak a kereseti kérelemben pontosan megjelölt jogcímben kelljen a bírónak ítéletet hoznia. Végül az előadó kiemelte a szakszerű ügyvédi munka és bírói pervezetés jelentőségét a perkoncentráció, és egyébként a per hatékonysága érdekében.


A kodifikációs procedúra jelen szakaszában még konkrétan eldöntött kérdésekről nem tudtak beszámolni az előadók: a lehetséges szabályozási irányvonalak ismertetésével a Koncepció tervezet elkészítői átadták a döntés feladatát a jogalkotónak. Mindazonáltal az elhangzottak alapján elmondható, hogy néhány ponton már kirajzolódni látszik a szabályozás iránya (például a járásbíróságok és a törvényszékek előtti eljárás szabályainak differenciálása). A konferencia remek kiindulópontja és fóruma a társadalmi és szakmai vitáknak, hiszen a hallgatóság az előadássorozat végén feltehetette vonatkozó kérdéseit, hangot adhatott véleményének és ezen visszajelzések támpontot jelenthetnek a jogalkotónak a társadalmi és szakmai igények mibenlétéről. Trócsányi László igazságügy miniszter által vázolt kodifikációs menetrend szerint a 2016-os évben már a kész tervezetet látva lehet további társadalmi vitát folytatni.

Dobos Zoltán, Hegedüs Zsófia, Nagy Gergő

***

Kép forrása: http://techti.me/wp-content/uploads/2015/03/Filing-a-lawsuit.jpg

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.