Március 31-én Brüsszelben az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsa (CCBE) és az Európai Ügyvédek Alapítványa (ELF) közösen bemutatták az Európai Bizottság által finanszírozott ún. AI4Lawyers projekt harmadik, és egyben utolsó leszállítandóját.
A kiadvány címe „Útmutató a mesterséges intelligencia ügyvédi és ügyvédi irodai használatáról az EU-ban”, és a https://ai4lawyers.eu/ címen érhető el angol nyelven, mintegy 56 oldalon.
A kiadvány célja, hogy egy részletes, ugyanakkor könnyen olvasható útmutatást adjon arról, hogy a kis ügyvédi praxisok – azaz az egyéni ügyvédek és kis ügyvédi irodák – milyen lehetőségekkel élhetnek az általában a mesterséges intelligencia (AI) fogalma alá sorolt eszközökkel kapcsolatban.
A projekt első fázisában felmérések, mélyinterjúk és a szakirodalmi kutatások alapján megvizsgálták a kis ügyvédi praxisok informatikai állapotát, összehasonlítva az uniós gyakorlatot egyes egyesült királyságbeli, egyesült államokbeli és kanadai irodai jellemzőkkel. A felmérések megerősítették azt, hogy az ügyvédi irodai üzemméret – Anglia kivételével – minden vizsgált országban dominánsan igen kicsi, magas és más piaci szegmensekhez képest nagyon jelentős szabályozási terhekkel. E szabályozási terhek egyre szélesebb körben ma már informatikai jellegűek. Noha az erős szabályozottság kapcsán gyakran jelenthetnek megoldást különféle informatikai könnyítő megoldások, az uniós ügyvédi irodák helyzetét nagyban nehezíti, hogy az uniós ügyvédi informatikai piac a globális versenytársakhoz képest jóval széttagoltabb és sokszínűbb.
A projekt második fázisa informatikai szempontból vizsgálta azt, hogy a nyelvi feldolgozó (natural language processing) eszközök ügyvédi alkalmazhatósága szempontjából melyek a főbb akadályok és milyenek a lehetőségek az uniós piacokon.
E harmadik rész az első kettő eredményeire építve megpróbálja érthető módon bemutatni az egyes főbb alkalmazási típusokat, eszközkategóriákat, de kifejezetten azokra fókuszálva, amelyek a kis ügyvédi irodák számára tipikusan hasznosak lehetnek. Elsőként olyan alapvető fogalmakat próbál megmagyarázni, minthogy mi a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás közötti megközelítésbeli különbség (legalábbis az útmutató szóhasználatában), mi a korpusz, a tanítás, illetve milyen eltérő tanítási módszerekkel és tanulási képességekkel találkozhatnak az ügyvédek. Röviden bemutatja, hogy milyen főbb korszakváltást hoztak el a nagyobb adatmennyiségek és a nyelvi eszközök a jogi keresés terén, és mi újat kínálhat a jövőben például az érvelés alapú keresés.
Mivel rengeteg, országonként és nyelvenként eltérő eszközökről van szó, nem volt reális lehetőség, hogy az útmutató praktikus legyen abban az értelemben, hogy egyes konkrét eszközök használatát mutatja be. A cél inkább az volt, hogy didaktikus jelleggel kiemeljen néhány valóban létező példát, hangsúlyozzon néhány valódi kategóriát, amelyek nagyjából jól lefedik a kisebb praxisok számára jelenleg érdekes felhasználásokat.
Ilyen külön kategória a szövegalkotást segítő eszközök csoportja, például a helyesírás-ellenőrzőkhöz hasonló, de bonyolultabb nyelvi feladatokhoz illeszkedő vagy kész szövegeket feldolgozó, szövegszerkesztőkbe integrált nyelvi eszközöktől kezdve a dokumentum összeállító rendszerek köre, vagy ilyen, az élő szöveget írott szöveggé alakító eszközök köre is (leiratozó vagy a hangalapú asszisztenseknek nevezett eszközök).
Az útmutató külön mutatja be a dokumentumelemző és az esetjog elemző eszközöket, noha ez természetesen a gyakorlatban sokszor egy termékben jelenik meg. A dokumentumelemző eszközök apropóján az útmutató igyekszik röviden felvázolni ezek főbb működési alapjait (mint az osztályozások és az információkinyerési eszközök), az esetjog elemzésénél pedig a francia ügyvédi kamarák nemzeti tanácsának hármas felosztását követi. Az ügyvédi ügyvitel belső támogatásáról szóló részben az útmutató felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a modern, mesterséges intelligenciára épülő, az időrögzítést támogató szoftverek gyakran úgy tudnak hatékonyak lenni, hogy közben az egyes irodai kollégákról rengeteg adatot gyűjtenek, azaz tisztában kell lenni a munkáltató általi megfigyelés jogi és erkölcsi kockázataira is.
Az útmutató talán legérdekesebb, illusztrációs célú része, amikor öt jövőbeli, elképzelt helyzetet vázol fel, bemutatva egy közelebbről meg nem nevezett országban dolgozó ügyvéd kolléganő munkáját a hétköznapokban.
A képzeletbeli fejezetben lévő eszközök természetesen nem teljesen a fantázia szüleményei: csak olyan eszközök jelennek meg az útmutatóban, amelyek már legalább kísérleti projektekben bizonyítottak, hogy működőképesek. Sajnos azonban ez még nem jelenti azt is egyúttal, hogy mindez mindenki számára a valóságban is elérhető lesz: a legnagyobb probléma nem a technikai lehetőség, hanem elsődlegesen a piaci életképesség, másodlagosan pedig a megfelelő adatkészlet rendelkezésre állása. A képzeletbeli fejezet ezen gyakorlatias problémákon lép át, amikor megmutatja, hogy egy kis ügyvéd miként fog például egy szerződéses feltételek tárgyalására szolgáló platformot használni az ügyfele érdekében, miként tud lényegében teljesen automatikusan fogadni egy új ügyfelet, rögzítve annak minden adatát, megbízási szerződést kötve vele stb. Természetesen az automatizált dokumentum ügyfél általi összeszerelésre, de annak az ügyvéd általi további testreszabására is olvashatunk példát. Ezen kívül láthatjuk a bírósági beadványok igen futurisztikus elkészítésének folyamatát vagy akár azt is, hogy egy új decentralizált rendszer (dApp) jogi véleményezésében milyen fázisban és milyen feltételekkel tud részt venni egy jövőbeli kis ügyvédi iroda.
Az útmutató utolsó része arra fókuszál, hogy a sok újfajta eszköz használata során mire kell még odafigyelnie az ügyvédeknek. Ugyanis az ügyvédi szakmában a legtöbb szabályozási-magatartási korlát éppen abból ered, hogy miként tudja az ügyvéd a működése során betartani az elég általánosan megfogalmazott, ugyanakkor szigorúan számon kért etikai követelményeket. Az ügyvédi hivatás alapelvei természetesen országonként jelentősen eltérnek, mégis van egy erős, közös uniós magja ezeknek, az úgynevezett alapvető elvek, amelyeket a CCBE minden tagkamarája számára határozott javaslat jelleggel megfogalmazott (Magyarországon a magyar etikai szabályzat részét képezi a maga egészében is).
Természetesen ezek az elvek ezen újfajta eszközök körében is nem kis fejtörést okoznak. Az egyik legkomolyabb problémát a felhőszolgáltatások és online platformok használata jelenti, hiszen ezek használata esetén az ügyvéd az ügyvéd iratai és titkai feletti kontrollt jelentős mértékben elveszti, ugyanakkor sok esetben mégsem opció az ügyvéd számára, hogy kerek-perec elutasítsa az ilyen kockázatos eszközök használatát. Az útmutató kiemeli a szállítótól való függés (vendor lock-in) problémáját, és az ilyen eszközök használata során az ügyvédi függetlenségre leselkedő veszélyek körét.
Az újfajta eszközök használata természetesen nem csak lehetőség, hanem egyben komoly veszély is, ezért is tanulságos az a rész, hogy az ügyvéddel szemben megfogalmazott kompetencia követelmények miként sérülhetnek, ha valaki túlságosan is buzgón belevág egy-egy új eszköz használatába, anélkül, hogy pontosan értené, mit is tesz.
Összességében az útmutatót a CCBE és az ELF kifejezetten a kis ügyvédi üzemméretet szem előtt tartva fogalmazta meg. Ha nem is reális elvárás, hogy emiatt majd minden uniós ügyvéd érteni fog minden ilyen innovatív eszközt, de remélhetőleg legalább abban segít, hogy megfelelő fókuszt biztosít a kérdéskörnek. Az útmutató egyelőre csak angol nyelven érhető el, de már több ígéret született egyes nemzeti nyelvekre való lefordítására is (így magyarul is).
A szerző ügyvéd, a Homoki Ügyvédi Iroda vezetője
A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
