A válságmegelőzés új eszköze: a makroprudenciális politika

Előadásom témája a 2008-as gazdasági válság hatására kialakult makroprudenciális politika. A 2008-ban kitört világgazdasági válság arra kényszerítette az államokat, hogy az adófizetők pénzéből mentsék meg – ún. bail-out – a pénzintézeteket annak érdekében, hogy a pénzügyi rendszer és gazdaság stabilitása helyreálljon, illetve a stabilitás hiányának társadalmi költségei minimalizálhatóak legyenek. A stabilizációs intézkedések megtétele mellett az államok – nemzetközi, regionális és nemzeti szinten egymásra épülve – elkezdték kidolgozni egy olyan keretrendszer alapjait, amely képes a bankválság továbbgyűrűzését vagy egy újabb kialakulását megelőzni, továbbá, amely a válságok költségeinek társadalmasítását megszünteti.

Király Péter Bálint a fenti címen előadást tart az Arsboni, Baker McKenzie Jog & Innováció konferencián május 27-én. Ha meghallgatnád, jelentkezz nézőnek ide kattintva!

A világgazdasági válság tehát egy paradigmaváltást hozott a pénzügyi közvetítőrendszer felügyelete és szabályozása terén. A korábbi mikroprudenciális nézőpont mellett, amely csak az egyes pénzügyi intézmények stabilitását vizsgálta anélkül, hogy az intézmények összekapcsolódását, egymással kapcsolatos hatásait figyelembe vette volna, megjelent az új – bár előképekkel már rendelkező – makroprudenciális szemléletmód, amelynek középpontjában a pénzügyi rendszer egésze áll. Ennek köszönhetően a makroprudenciális hatóságokon keresztül már nem csak az egyes bankokat, hanem az egész pénzügyi rendszer folyamatait is kontrollálni kívánják az államok.

A világgazdasági válságot megelőzően az államok a mértékadó és az állami szabályozást is meghatározó gazdasági irodalom mainstream irányzata – Milton Friedman, Alan Greenspan – szerint, hogy a piaci folyamatokat elsősorban a piaci önszabályozó folyamatai irányítják és viszik a piaci egyensúly állapota felé. Természetesen az elméleti alapállás mellett is létezett állami kontroll a banki tevékenységek felett, de az nem volt elégséges mértékű és intenzitású ahhoz, hogy az olyan piaci kudarcokat, mint például a túlzott hitelnövekedés, a likviditási kockázatok, a túlzott koncentráció, stb. megakadályozza. A világgazdasági válság megmutatta, hogy a piaci önszabályozás erőteljes állami kontroll és beavatkozás nélkül nem elégséges a pénzügyi stabilitás fenntartására. Éppen ezért a gazdasági válsághoz vezető piaci kudarcok megakadályozása vált az újonnan létrejött makroprudenciális politika feladatává.

Az előadásomban először is röviden bemutatom a makroprudenciális politika alapvetéseiként az annak kialakulásához vezető okokat, fogalmát, célrendszerét és azt a paradigmaváltást, amit mindez eredményezett. Ezt követően szó lesz a hazai makroprudenciális hatóságról, azaz a Magyar Nemzeti Bankról, és annak e feladatkör kapcsán releváns szerveiről. Végezetül foglalkozom a makroprudenciális politika kapcsán felmerült kérdésekkel, jogi problémákkal (így a makroprudenciális hatóság elszámoltathatóságával, tevékenységének átláthatóságával, a makroprudenciális és mikroprudenciális célok ütközésével), amelyekre de lege ferenda javaslataimban igyekszek megoldást találni.

Király Péter Bálint

Szakmai gyakorlat és munkatapasztalat:
2015 okt. - 2016. ápr.Országgyűlés Hivatala gyakornoki program
Tanulmányok:
2012 -Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, joghallgató
Nyelvtudás:angol


Nézőként jönnél? Regisztrálj a konferenciára!

Kép forrása

*** Wulters Kluwer logo A Jog és Innováció rovat támogatója a Wolters Kluwer

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.