Versenyjog és mesterséges intelligencia

A digitális piacok életünkben való térhódításával az Európai Unió is felismerte, hogy az egységes piac eszméjét csak a digitális piacok egységesítésével valósíthatja meg, ezért létrehozta a Digital Single Market nevű programot. Ennek keretében az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága (DG COMP) egyre többször vizsgálódik a digitális piacokon és a versenyjogászok között is egyre inkább fókuszba kerül az újszerű versenykörnyezetre való felkészülés. A cikkben leginkább az algoritmusok és a big data kapcsán felmerült kérdéseket tárgyalom. Az előbbihez kapcsolódóan a felelősségi kérdések, az utóbbi esetében pedig a fúziós politika és az erőfölénnyel való visszaélés bemutatására törekszem.

I. Problémafelvetés

Algoritmusok, algoritmusok mindenhol… Az életünk jelentős része az online világban (vagy talán inkább annak segítségével) bonyolódik: legyen szó a családi nyaralás megszervezéséről, bevásárlásról vagy a barátokkal való kommunikációról – esetleg hírek olvasásáról. A felhasználók számára megjelenített felület mögött algoritmusok milliói futnak, amelyek keresési igényeinket, kíváncsiságunkat kiszolgálják – mégis meglepően keveset tudnak működésükről az átlagemberek, de még sok esetben az őket megalkotó programozók is.[1]

Habár ez általában nem merül fel a mindennapi használat során, valójában a fogyasztók meglehetősen kiszolgáltatottak a keresőmotorok és árazási algoritmusok (pricing algorithms) sokak számára nem világos optimalizációjának.

Cikkíró Pályázat

Van egy érdekes témád?

Ez most nem egy évfolyamdolgozat, hanem az Arsboni ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Cikkíró Pályázata!

A versenyhatóságok az elmúlt években egyre jobban felfigyelnek a technológiai iparágak fejlődésének problémáira is, amelyek az algoritmusok elterjedése mellett a big data miatt merültek fel. A német versenyhatóság például jelenleg is vizsgálatot folytat a Facebook ellen erőfölénnyel való visszaélés tilalmának feltételezett megsértése miatt, korábban az Európai Bizottság a Google Shopping ügyében indított vizsgálatot szintén erőfölénnyel való visszaélés miatt – abban az ügyben a Google-nak a saját hirdetései felé hajlott a keze és előnyben részesítette a saját találatait a rivális cégek hirdetéseivel szemben.[2] Az ügyben az előadás (2017. május) óta már döntés is született; az Európai Bizottság 2,42 milliárd euróra bírságolta meg a vállalatot. Ezzel megdöntötte a korábbi, Intel ügyben egy vállalkozásra kiszabott bírság-rekordot, ami 1,06 milliárd euró volt. A Facebook pedig 2017. május 18-án kapott 110 millió eurós bírságot, amiért a Whatsapp-al való összefonódásának engedélyezése iránti eljárásban 2014-ben félrevezette az Európai Bizottságot, amikor azt állította, hogy nincs meg a technikai feltétele a Facebook és a Whatsapp profilok automatikus megfeleltetésének, holott erre már 2014-ben is nagyon képesek voltak.[3]

Az OECD 2016-ban big data-val, 2017-ben pedig algoritmusokkal kapcsolatos versenyjogi kihívásokról tartott, illetve fog tartani majd konferenciát. Margrethe Vestager, az Európai Bizottság versenypolitikai biztosa pedig 2017 tavaszán beszélt a német versenyhatóság konferenciáján az algoritmusok uralta világ versenyjogi kérdéseiről, ahol kijelentette, hogy a vállalatok „nem bújhatnak el a programok mögé”, ha versenyjogi felelősségről van szó.

Ugyanakkor a versenyjog szabályait nem a gépek, hanem az emberek által megkötött összejátszásokra modellezték. Habár a füstös pókertermekben kötött kartellek ősképe óta a vállalatok összejátszásai sokat finomodtak, az emberi tényező (hiba) továbbra is fontos fegyver a versenyhatóságok kezeiben – gondoljunk például az engedékenységi kérelem intézményére, ahol szintén nem a dezertőr stratégiát folytató algoritmusok jelentkezését várják.

Kérdés tehát, hogy az előre beharangozott szigorú versenypolitikát lehetséges és egyáltalán érdemes-e végrehajtani a jelenlegi szabályozási keretek mellett. Előadásomban a versenyhatóságokat, versenyjogászokat érő újszerű kihívásokat foglaltam össze: hogyan alakul a versenykorlátozó megállapodásokért való felelősség a jövőben? Milyen lehetséges válaszokat adhatnak a versenyhatóságok az új kihívásokra? Egyáltalán van-e új kihívás, vagy a versenyjog jelenlegi eszközei elegendőek az újabb „ipari forradalom” szabályozására? Milyen veszélyeket rejt magában az algoritmusokra épülő verseny a fogyasztók számára és hogyan függ ez össze a big data-val?

A tanulmány az elhangzott előadásra támaszkodik: célja inkább a felmerülő kérdések összegzése, mint azok mélyreható elemzése.

II. Vizsgált versenyjogi problémák

A versenyjogi szabályok azon közgazdaságtani alapvetésből indulnak ki, hogy a fogyasztói jólét leginkább a tiszta piaci verseny által biztosítható. A tiszta piaci verseny pedig egyfajta bizonytalansági helyzetet feltételez, hiszen a vállalatok csak akkor igyekeznek egymást túlszárnyalva jobb és egyúttal olcsóbb termékekkel vásárlókat szerezni, ha nem lehetnek biztosak a többi vállalat stratégiájában (következő lépésében). Ezért a legtöbb versenyjogsértő magatartás e bizonytalanság kiiktatására irányul. A szerteágazó versenyjogsértő magatartások közül a kartellt és az erőfölénnyel való visszaélést emelem ki; utóbbit a fúziós politikával egybekötve.

  1. A versenyjogsértő magatartások legeklatánsabb és legelőször szabályozott magatartási formája a kartell, amelyet már a Sherman Act-ben igyekeztek visszaszorítani[4], miután nyilvánvalóvá vált, hogy a bizonytalanság kiiktatása magasabb árakat és kisebb választékot eredményez, ezáltal pedig végső soron a fogyasztókat károsítja meg. A kartellben a vállalatok tipikusan ún. szenzitív információkat (pl. ár, jövőbeli termékek stb.) osztanak meg egymással, ezáltal elillan a verseny sarokkövének tartott elem: az árverseny.

Kartell nem csak tényleges megállapodás alapján hozható létre, hanem a másik vállalat magatartásának megfigyelése által is, ezt nevezik ún. hallgatólagos összejátszásnak, vagy akár az információ egy közvetítőn keresztül történő megosztása által is: ez a hub-and-spoke kartell.

A megvalósítási formák sokszínűsége miatt ahhoz, hogy egy magatartást kartellnek lehessen minősíteni, első lépésként a versenyjog a megállapodás fogalmát igyekszik tisztázni elméleti szinten és bizonyítani minden kartellgyanús esetben, majd azonosítani a felelősöket. Ez a digitális iparágakban az algoritmusok és különösen az öntanuló algoritmusok használatának elterjedésével előzetes várakozások szerint nehézségekbe ütközhet.

  1. Nem csak a kartellek rejtenek jelentős veszélyt a versenyre, hanem az erőfölénnyel való visszaélés is. Az erőfölényen olyan helyzeteket értünk, amikor egy vállalat egy adott piacon olyan jelentőségre tesz szert, hogy a döntéseit a fogyasztóktól, a beszállítóktól és a többi versenytársától függetlenül tudja alakítani, mert ezek nem tudnak már rá nyomást gyakorolni. Az erőfölény megállapítása standardizált tesztek, leginkább százalékos mutatók (piaci részesedés) alapján történik.
  1. Az erőfölénnyel szorosan összefüggenek az összefonódások (fúziók) is. Könnyen elképzelhető – és általában inkább ez a jellemző – hogy a vállalat nem egyedül, hanem más vállalatok felvásárlásával éri el az erős piaci pozícióját. A fúziós szabályok, amelyek bizonyos bevételi határérték fölött az összefonódás végrehajthatóságát versenyhatósági engedélytől teszik függővé, a piac túlzott koncentrációját igyekeznek megakadályozni. A versenyjog – a látszattal és sajnos sokszor a közhiedelemmel ellentétben – nem a piaci szereplőket, hanem a versenyhelyzetet védi. Habár a több szereplő nem feleltethető meg a hatékony versenynek, minél több szereplő van, a tiszta verseny annál valószínűbb. Azt, hogy engedélyköteles-e fúzió, ún. összefonódási küszöbérték alapján, az összefonódni szándékozó feleknek kell megítélniük. Az engedélykérés elmulasztásához szankció fűződik.

A modern iparágakban azonban általában olyan szolgáltatásokkal találkozhatunk, amelyeket látszólag ingyen használhatnak a fogyasztók, „csupán” a személyes adatunkkal kell érte fizetni. Akár hétköznapi példaként, a SuperShop kártya jelentkezési lapján egészen pontosan be is árazták a készítők a személyes adataink értékét: a telefonszám megadásáért 50 pontot (1 pont = 1 Ft) lehet kapni. De ha egészen elképesztő mélységig feltárjuk magánéletünket (pl., hogy mennyit keresünk egy hónapban, hány embert tartunk el egy háztartásban és melyik évben születtek a gyermekeink (!), milyen gyakran utazunk stb.) már 100 pont, vagyis 100 Ft jutalmat kapunk. Mivel a küszöbérték az értékesítési árbevételhez kapcsolódik, ha nincsen közvetlen, pénzbeli ellentételezése a szolgáltatásnak, nehézkessé válhat az engedélykötelesség megállapítása.

A fent felvázolt problémák ellenére a versenyjog szabályait meggondolatlanul nem érdemes mélyrehatóan átalakítani, mert az algoritmusokkal tagadhatatlan hatékonyságnövekedés következett be szinte minden iparágban, és ugyancsak tagadhatatlanul tombol az innovációs kényszer és vágy. Ezt túlzottan részletes, vagy hirtelen jövő szabályozással megfojtani éppen a versenyjog alapvető céljával lenne ellentétes, ezért a meggondolatlan koncepcionális változásoktól a legtöbb témába vágó cikk is óvva int. [5] Végső soron azonban mind a megkésett/elmaradó szankcionálás, mind pedig az innovációba való beavatkozás a fogyasztók kárára válik, ezért az egyensúlyozás versenyhatósági szempontból korántsem egyszerű. [6]

III. Algoritmusok – felelősség – Eturas ügy

Ahogy azt már a bevezetőben is említettem, a versenyjog egyik alapkérdése, hogy mi számít megállapodásnak. A megállapodás definíciója azért kérdéses, mert az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése ezzel a fogalommal határozza meg a tilalmazott magatartást, nevezetesen: „a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása…”

A másik tilalmazott magatartás, amely talán még a megállapodásnál is nehezebben ítélhető meg, a hallgatólagos összejátszás kérdése. Ez a magatartás abban tér el a megállapodástól, hogy a szereplők úgy alakítanak ki kartellt, hogy közöttük nem érhető tetten kommunikáció és információcsere. Az összehangolt magatartástól pedig abban különbözik, hogy az összehangolt magatartás esetében szükséges, hogy a felek gondolati szinten konszenzusra jussanak arról, hogy a verseny helyett inkább tudatosan kooperálni fognak egymással. A konszenzusnak nem kell szóban történnie és lehet a felek direkt vagy indirekt együttműködése is.[7]

A hallgatólagos összejátszás tettenérésének nehézsége abban rejlik, hogy az a vállalatok magatartásának kölcsönös megfigyelése által és az arra való reakcióval alakul ki: ami egy egészségesen működő piacon racionális magatartás. Nem tilos, sőt, logikus a konkurencia árait figyelni és azokra reagálni. Ami a hallgatólagos összegjátszást versenykorlátozóvá teszi, az az ártól való eltérés szankcionálása. Éppen ezért a tesztet elsősorban oligopolisztikus, vagyis kevés szereplős piacokra találták ki, ugyanis itt nagy hatékonysággal lehet monitorozni a versenytársak viselkedését. Más szóval a piac átlátható(bb) és a kartelltől való eltérés könnyen szankcionálható.[8]

George Stigler Nobel-díjas közgazdász három kritériumot nevezett meg, amelynek fenn kell állnia, hogy egy ilyen összejátszás létrejöhessen.

  • Megállapodás kötése (reaching an understanding) a kereskedelmi feltételekről (pl. ár, mennyiség, minőség, stb.), amely minden, a megállapodásban résztvevő fél számára egyformán előnyös. Ez magában foglalja a „helyes” kereskedelmi feltételek meghatározását és a végső döntés közlését minden fél számára.
  • A status-quo-tól eltérő vállalatok beazonosítását (detection of deviations). Minél lassabban és kevesebb sikerrel tárják fel az összejátszás tagjai az eltéréseket, annál gyengébb a koordináció. Ezzel egyidejűleg, minél nagyobb a piac, annál nehezebb és költségesebb ezeket az eltéréseket monitorozni és ez csökkenti az összejátszás erejét is.
  • Hihető szankciót (credible threat) kell tudni kilátásba helyezni, hogy megelőzzék az eltéréseket.

Ezen kívül a közgazdaságtani szakirodalom egy további, negyedik kritériumot is elismer:

  • Magas piacralépési korlátok (high entry barriers) azon a piacon, ahol a versenytársak tevékenyek, mivel egyébként egy új szereplő könnyen beléphet a piacra és jobb feltételeket ajánlva megtörheti az összejátszást.[9]

Ha azonban algoritmusok figyelik a piacot, lehetővé válik olyan hatalmas mennyiségű adat figyelése, ami ezeket az emberi határokat könnyedén átlépi, és már nem lesz szükségszerű, hogy oligopolisztikus legyen a piac ahhoz, hogy hallgatólagos összejátszás valósuljon meg.[10] Ahogyan ez Európai Bizottság kiemeli az e-kereskedelemről szóló ágazati vizsgálatában, az árazási algoritmusok által a gyártók a nagykereskedők árait egyre jobban képesek befolyásolni, és az ilyen szoftverek elterjedt használata versenyjogi aggályokat vethet fel.[11]

Továbbá nem csupán a kifejezett versenykorlátozó megállapodások jelenthetnek majd problémát, hanem az olyan, megállapodás szintjét el nem érő stratégiák követése is, amely egyszerűen stabilabbá teszi a piaci környezetet és csökkenti a versenykényszert. Ezeket jelenleg a versenyjog nem képes szankcionálni.[12]

  1. Felelősségi kérdések

A mesterséges intelligencia terén természetesen vannak fokozatok, az egyszerű programtól az asimovi pozitron-agyakig – ez utóbbitól még messze állunk. Az emberiséget azonban mindig egy kérdés foglalkoztatja: ki a felelős, ha eltűnnek az emberek, kit vagy mit szankcionáljon a jog?

Az egyik javaslat erre a programok szerepének vizsgálata. Mennyire függnek az emberi instrukcióktól? Amennyiben teljes mértékben és lényegében az emberi munkát váltják ki, a felelősségi kérdések az általános szabályok szerint alakulnak. Minél távolodunk ettől, annál nehezebb a kérdés megválaszolása. Stucke és Ezrachi javaslata szerint a skála a teljes függőségtől a teljes önállóságig tart.

  • Messenger: lényegében az emberi megállapodásnak a digitális átültetése, de öntanuló mechanizmust nem tartalmaz. Erre példa lehet, ha árkövetésre állítják be az algoritmust. Ez a jelenlegi szabályok alapján is könnyen megítélhető, a felelősök a megállapodó felek.
  • Hub & Spoke: A hub and spoke helyzet a nevét a biciklikerékről kapta: szó szerinti fordításában „kerékagy és küllő” a jelentése. Ebben a kartellben a résztvevők közvetlen kapcsolatban csak a központi facilitátorral (hub) állnak, egymással nem; tehát csak vertikális viszony jön létre, horizontális nem. A szenzitív információkat a hub-on keresztül osztják meg egymással. Az idézett tanulmány szerint egy ilyen helyzetben a hub az a cég lenne, amelyik a programot kifejleszti. A szokásos hub and spoke vizsgálat alapján megállapítható a felelősség.
  • Predictable Agent: Itt kezd nehézzé válni a felelősségi kérdés. Önmagában ugyanis a piac figyeltetése nem versenykorlátozó célú, a versenytárs magatartására való reakció racionális. A kérdés az, hogy el lehet-e ítéli annak a piaci környezetnek a kialakítását, ami végső soron a hallgatólagos összejátszás kialakításához és fenntartásához vezetett. Általában a hallgatólagos összejátszás megállapításához szükség van a megállapodás bizonyítására – amely azonban nehéz lehet (lásd később Eturas). Betudható-e a jogsértés csupán az alapján, hogy egy algoritmust használtak az iparágban?[13]
  • Automous Agent/Digital Eye: itt az alkotók csak az elérendő célokat határozzák meg, de teljes mértékben az algoritmus fog dönteni, hogy ezt hogyan valósítsa meg. Egy ilyen algoritmus dönthet úgy, hogy a piac átláthatóságának növelése a leghatékonyabb eszköz a cél eléréséhez. Ebben a kérdéskörben hasonló problémák merülhetnek fel, mint a predictable agent helyzetben, azonban az algoritmus működésének elhatárolása az alkotó szándékaitól nehézkes lehet.[14]

A szerzők cikkük kapcsán felhívják a figyelmet arra, hogy a digitális piacokon az intenzív verseny a kívülállók, és leginkább a fogyasztók számára pontosan megítélhetetlen esetekben csak látszólagos: valójában a fogyasztót abban a hamis érzésben igyekeznek ringatni, hogy nekik megérte a döntés (hamis fogyasztói többlet érzése), és valójában a versenyhelyzet optimuma fölötti áron adtak el neki szolgáltatást,[15] ha annak egyáltalán van közvetlen ára, és nem a személyes adattal kell érte fizetni. Ahogyan azt az Európai Bizottság 2017-ben publikált e-kereskedelemmel foglalkozó ágazati vizsgálata is megállapította, a digitális tartalomszolgáltatók 60%-a szerződéses kötelezettséget vállalt a geo-blocking alkalmazására a Bizottság által vizsgált audiovizuális és zenei termékek esetén.[16] Ebből a példából is látszik, hogy a digitális verseny sajnos nem (minden esetben) a tökéletes versenyhez, vagyis a vevői és eladói oldalon való teljes tájékozottsághoz való közelítést célozza, sokkal inkább igyekszik az információs aszimmetriát erősíteni.

Ezrachi és Stucke ugyancsak felhívja arra a figyelmet, hogy a korábbi „láthatatlan kezet” felváltotta – az ő kifejezésükkel – a „digitális kéz”. Ez annyit tesz, hogy most már a kereslet és a kínálat nem természetes, pusztán közgazdaságtani folyamatok révén alakul ki, hanem a vállalatok irányítása mellett. Ez a digitális kéz pedig nagyon gyakran részrehajló és a fogyasztói jólét hamis illúziója mellett, de valójában a fogyasztók kárára, halmoz fel nyereséget a vállalatoknál.[17]

  1. Az Eturas-ügy

A fenti aggályokat támasztja alá az Eturas ügy is. Az Európai Unió Bírósága (EUB) 2016. január 21-én döntött egy még 2014-ben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem ügyében. A kérelem hátterében az állt, hogy a litván versenyhatóság megbírságolta az Eturas vállalatot, amely az E-Turas „közös online utazásfoglalási rendszer [kizárólagos jogosultja és egyben fenntartója. Ez a rendszer l]ehetővé teszi az Eturasszal kötött szerződés révén használati engedélyt szerző utazási irodák számára, hogy internetes oldalukon keresztül, az Eturas által meghatározott, egységes foglalásmegjelenítési módon utazásokat kínáljanak értékesítésre. A fentebb említett engedélyezési szerződés nem tartalmaz olyan kikötést, amely lehetővé tenné, hogy az említett szoftver fenntartója módosítsa az értékesített szolgáltatásoknak a rendszert használó utazási irodák által meghatározott árát.”[18] Ennek ellenére az Eturas 2009-ben az
E-TURAS szoftverben arról értesítette a felhasználó utazási irodákat, hogy egységesen 3%-ban fogja maximalizálni az adható kedvezmények mértékét, majd nem sokkal később a technikai átalakításokat is elvégezte annak érdekében, hogy ezt a kijelentését megvalósíthassa. A litván versenyhatóság az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján összejátszásnak (kartell) minősítette az ügyet és bírságot szabott ki.[19]

A felülvizsgálati eljárás keretében az EUB az elé utalt kérdések alapján főleg az elhatárolódás kérdését, majd a bizonyítási teher megoszlását és fokát vizsgálta.

A fő kérdés ugyanis az volt, hogy jogszerű-e csupán arra a vélelemre alapozva, hogy a szereplők tudtak vagy tudniuk kellett az üzenetről és arról, hogy a versenytársaik is ezt a rendszert használják, versenyfelügyeleti bírságot kiszabni akkor, amikor a kartellben résztvevő felek között nem történt tényleges találkozó, de még csak kétoldalú kommunikáció sem. A litván versenyhatóság szerint a jogsértés már azáltal megvalósult, hogy az E-TURAS-t használó vállalatok nem határolódtak el nyilvánosan az Eturas egyoldalú, versenyjogsértő magatartásától (ahogyan ezt az EUB gyakorlata számos ügyben lefektette).[20] A nyilvános elhatárolódás követelménye alapján ugyanis a céljában versenykorlátozó megállapodásokért való felelősség alól csak úgy lehet mentesülni, ha a vállalat nyilvánosan és egyértelműen, késedelem nélkül elhatárolódik a jogsértéstől.[21] Ez tipikusan az ágazati megbeszélések alkalmával létrejött kartellekre vonatkozik.

Az EUB végül kimondta, hogy ilyen esetben, ha bizonyítható, hogy a vállalat tudomással bírt az üzenetről, akkor a vélelem és az ügy egyéb körülményei (technikai átalakítások bevezetése) alapján elegendő a bizonyíték a felelősség megállapítására. Abban az esetben azonban, ha a vállalat tudomása az üzenetről nem bizonyítható, a puszta objektív körülményekből (üzenet és technikai átalakítások) nem lehet megalapozottan következtetni a felelősségre.[22] Kimondta továbbá, hogy a vélelem nem csak a hatóságoknak és az Eturasnak való tiltakozás elküldésével, hanem a 3%-ot meghaladó – E-TURAS rendszeren kívüli – kedvezmény megadásával is megdönthető.[23]

A döntés kihatása az online platformok működésével kapcsolatban jelentős, mert felhívja a vállalatok figyelmét a folyamatos ellenőrzés fontosságára. Ugyanakkor az EUB döntése megerősíti azt a lehetőséget, hogy a vállalatok nem kifejezett írásbeli/szóbeli elhatárolódással, hanem a kartellel ellentétes magatartás bizonyítása által dönthessék meg az összejátszásban való részvételre vonatkozó vélelmet.[24]

Mindazonáltal ez az ügy sem lépett egyelőre túl az emberi beavatkozáson, a szoftver továbbra is csak egy eszköz maradt, így egyelőre várat magára a teljesen automatizált algoritmusok által létrehozott kartell esete és annak versenyjogi megítélése.

  1. Megoldási javaslatok

Az algoritmusokkal kapcsolatban a legtöbb egyelőre felmerült kérdés a versenyjog jelenlegi eszköztárán belül maradt, legalábbis látszólag. A tökéletes öntanuló algoritmusok felelősségre vonásáig egyelőre várni kell.

Ezrachi és Stucke kétrészes interjúban fejtették ki véleményüket a cikkükben felvázolt problémákra. Ezrachi szerint a versenyjog jelenleg legtöbbször az ex post típusú eszközökre fókuszál (versenyfelügyeleti bírság pl.), de szerinte erősíteni kellene a versenyhatóságok egyéb, ex ante eszközeinek alkalmazását is, mint például az ágazati vizsgálat vagy a kötelezettségvállalás.[25]

Az Európai Bizottság versenypolitikai biztosa szerint erre a válasz a „compliance by design”[26], ami azt a követelményt jeleníti meg, hogy a vállalatok már az algoritmus létrehozatalakor építsék be a kartellezés tilalmát.[27]

IV. Big Data – erőfölény – fúziók

A big data-ra vonatkozóan a legáltalánosabban elfogadott definíció három tulajdonságot foglal magában („3Vs”): Volume, Variety, Velocity. Tehát olyan adathalmazra vonatkozik, amely annyira nagy, változatos formátumú és nagy sebességgel termelődő, hogy a hagyományos adatfeldolgozó szoftverek nem alkalmasak a kezelésükre. A big data-val kapcsolatos kihívások többek között a gyűjtését, tárolását, elemzését, és az adatvédelmet jelentik.[28] Természetesen jelenleg a személyes adat gyűjtése az, ami a szabályozás kereszttüzében áll (vö. GDPR).

A big data kapcsán elsősorban az erőfölénnyel való visszaélést és az összefonódásokat (fúziók) érdemes tárgyalni.

  1. Erőfölénnyel való visszaélés

Az erőfölénnyel való visszaélés témakörében több nehézség is felmerülhet. Már az erőfölényes helyzet megállapításához elengedhetetlen lépés, az érintett piac definíciója esetén is, mivel a vállalatok többsége többoldalú piacon (multi-sided market) tevékenykedik, vagyis a vállalat egyszerre több felhasználói/vásárlói csoport felé aktív.[29] Ezért a hagyományos piacdefiníció, de akár a kétoldalú (upstream-downstream) piacmeghatározás is limitációkba ütközhet.[30] A szolgáltatások (látszólagos) ingyenessége miatt pedig pl. a német versenytörvény (GWB) értelmében nem is számított piacnak (ezt most a legutóbbi módosítással kiküszöbölték) olyan piac, ahol nem történt közvetlen pénzbeli ellentételezés.[31]

Az erőfölény megállapítása után azonban már a visszaélés összes megvalósítási formája miatt felelősségre vonható a vállalat (árazási és nem-árazási gyakorlat), pl. szállítástól való elzárkózás, árukapcsolás, kizárólagos megállapodások, piaclezáró magatartás, felfaló árazás stb.[32]

A big data ugyanis lehet a piacra lépésnek a korlátja, attól függően, hogy mennyire könnyen replikálható, mennyire könnyen lehet harmadik személyektől hozzáférni ehhez, mennyi befektetést igényel esetleg a feldolgozása.[33] Amennyiben nem könnyen hozzáférhető, jelentős piaci erő szerezhető általa, akár domináns pozícióig. A német versenyhatóság 2016 márciusában indított a Facebook ellen versenyfelügyeleti eljárást azon az alapon, hogy erőfölénnyel való visszaélést követett el azáltal, hogy az általános szerződési feltételek esetén a felhasználónak nincs más választása, mint elfogadni a feltételeket. A német versenyhatóság azonban nem tervez bírságot kiszabni, inkább egy valós versenyjogi probléma alapján igyekszik a személyes adatok védelme (privacy policy) és a versenyjog kapcsolatát feltérképezni.[34] Az eljárás jelenleg is folyamatban van.

Bizonyos esetekben az adat akár essential facility[35]-nek is minősülhet, amihez hozzáférés biztosítását követelheti a kiszorított vállalat. Habár a hozzáférés lehetővé tételére való kötelezés nagyon szigorú feltételek mellett történik (korábbi – nem digitális piacra vonatkozó ügyek – pl. IMS Health, Microsoft), az adatok esetében ez további problémákat is felvetne, mint például a személyes adat védelme, vagy az innovációra való ösztönzés csökkentése.[36]

További problémát jelent az ún. „network effect” figyelembe vétele. A network effect lényege, hogy egy szolgáltatás (általában) annál értékesebb, minél többen használják (pl. közösségi oldalak). Minél több felhasználója van, annál szívesebben csatlakoznak más felhasználók és annál szívesebben hirdetnek rajta más vállalatok (pl. Facebook). A network effect elősegíti a piac koncentrációját és piacralépési akadályt képezhet.[37]

1.1. Megoldási javaslatok

A szabályozás átalakításának tehát azt a célt kell kitűznie, hogy a fogyasztókat megvédje ezektől a károktól, lehetőleg proaktív fellépés által.[38]

Az egyik legátfogóbb megoldási javaslatot Németország 2017 márciusában tette közzé. A javaslat alapján egy „Digitális Hatóság” létrehozását tervezik, amely jelentős antitröszt hatáskört is kapna. Ez a hatóság a német versenyhatóság és a német hírközlési hatóság (Bundesnetzagentur) hatásköreit egészítené ki és a tervek szerint a folyamatos monitorozás által már korán tudna reagálni a versenyjogsértő magatartásokra (duális, proaktív versenyjog). Ezen kívül a tervben szerepel az ideiglenes intézkedés elrendeléséhez szükséges bizonyítási szint (erőfölény megléte) rögzítése is. Ennek értelmében már nem kellene megvárni a vizsgálat lezárultát, hanem a versenyjogsértő magatartás gyanúja mellett már lehetséges lenne ideiglenes intézkedést alkalmazni. A fogyasztói megtévesztést a hatóság saját jogon szankcionálhatja majd.[39]

  1. Fúziók

A big data és erőfölény problematikája körében fontos kiemelni a fúziós politikát, melynek célja a monopóliumok kialakulásának megelőzése. Eszköze a hatósági engedély (amelyet európai uniós szinten a Bizottság, egyéb esetekben a nemzeti versenyhatóságok állítanak ki). Engedélyt akkor kell kérni, ha az összefonódásban résztvevő vállalatok az Összefonódás-ellenőrzési rendeletben (EUMR)[40] vagy a nemzeti versenytörvényben lefektetett küszöbértéket elérik.[41]

Az Európai Bizottság már több fúziós ügyben is (pl. Google/Doubleclick, Facebook/Whatsapp, Microsoft/Yahoo!) foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen szerepet játszik az, ha egy vállalatnak sok adata van.

Azáltal, hogy az adat vált a fizetőeszközzé, az összefonódási küszöbérték jelenlegi mértékegysége (forgalom az EU-s vagy árbevétel a magyar szabályozásban) nem biztos, hogy megfelelő eszköz egy-egy felvásárlás jelentőségének megítélésére. A céltársaság piaci jelentősége ugyanis általában nem a realizált forgalmában rejlik leginkább, hanem az általa összegyűjtött speciális adathalmazban (big data) és a kinyerése érdekében köré felépített szolgáltatásban. Ezt pedig a tranzakció értéke fejezi ki jobban, mintsem a jelenleg használatos küszöbértékek.

A Facebook/Whatsapp összefonódási kérelem esetében például nyilvánvalóvá vált ez a probléma: az összefonódás ugyanis nem lett volna bejelentés-köteles, mivel a Whatsapp forgalma nem érte el az EUMR 1. cikkében[42] lefektetett értékeket, csupán a felek jóhiszeműsége (elővigyázatossága?) és proaktivitása miatt került önkéntesen bejelentésre.[43]

2.1. Megoldási javaslatok

A Facebook/Whatsapp ügy kapcsán az Európai Bizottság (és több nemzeti versenyhatóság is) lépéseket tett jelenlegi szabályozás hiányosságainak orvoslására. A Bizottság 2016-ban jelentetett meg egy sajtóközleményt, amelyben bejelentette, hogy konzultációt kezdeményez az EUMR módosítására, többek között a bejelentési küszöbérték mellett egy esetleges, alternatív mérőszám bevezetésére.[44]

A német versenytörvény legújabb módosítása, amely 2017. június 9-én lépett életbe, pedig több olyan újítást is tartalmaz, amelyek kifejezetten a digitális iparágak kapcsán felmerült kérdésekre igyekeznek reagálni. Ezek közül az egyik, hogy – Európában egyedülálló módon – bevezettek egy tranzakciós küszöbértéket is a már meglévő, forgalmi érték mellé. Ennek alapján, ha az összefonódás során a résztvevő vállalatok értéke nem éri el ugyan a forgalmi küszöbértéket, de a tranzakciós küszöbértéket (400 millió euró) igen, akkor szintén engedélyt kell kérni. Ez kifejezetten a Facebook/Whatsapp fúzióra adott közvetlen reakció.[45] Az osztrák versenytörvény 2017. november 1-én életbe lépő módosítási javaslata szintén tartalmaz egy tranzakciós küszöbértéket.[46]

A magyar versenytörvény (Tpvt.) 2017 januárjában hatályba lépett módosítása után már kétféle árbevételi küszöbértéket tartalmaz, amely a Tpvt. 24.§-hoz fűzött kommentár alapján hasonló célokat szolgál: „ha az apránkénti terjeszkedés a szerző vállalkozás folyamatos gyakorlatává válik és ily módon a más vállalkozások felvásárlásával végrehajtott növekedése két év alatt meghaladja az ötszázmillió forintot, az utolsó koncentráció kapcsán a tranzakciót engedélyeztetni kell.”[47]

A már sokszor idézett Stucke a problémát más megközelítésből javasolja megoldani. Azonban az ár szerinti megítélés problematikája mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a versenyjog jelenlegi kategóriái (horizontális, vertikális és konglomerátum hatás) nem alkalmasak az összefonódások megítélésére, mivel a céltársaság – a hagyományos versenyjogi felfogás szerint – nem áll semmilyen kapcsolatban a felvásárló társasággal. Stucke a Google és Twitter példáját hozza fel: amennyiben a Google a Twitter felvásárlása mellett döntene, hagyományos versenyjogi elemzés mellett egyik hatást sem lehetne kimutatni. Mégis egyértelmű, hogy a fogyasztók döntési lehetőségei csökkennének (ahogyan végső soron ez a YouTube Google által történő felvásárlásakor is történt).

Ezért Stucke szerint inkább következő hatásokat kellene a versenyhatóságoknak vizsgálni:

  • Az összefonódás hatása a többoldalú piac (multi-sided market) minden oldalán,
  • Mennyivel teszi valószínűbbé, hogy a vállalat az ingyenes szolgáltatási oldalon rontani fogja a minőséget,
  • A céltársaság vagy felvásárló társaság adata mennyiben segíti elő a piaci ereje megőrzését vagy növelését,
  • Az összefonódás növeli-e a piacra lépési korlátot a közösségi média piacán vagy más piacokon.[48]

V. Összegzés

A problémákat két témakörre osztva eltérő szabályozási válaszokat láthattunk.

Egyfelől az algoritmusok és a felelősségi kérdések körében a közeljövőben (kivéve, ha hirtelen egy jelentősebb ügy felmerül) a felvetett problémákat és az arra adott válaszokat áttekintve a szabályozás nem mutat változást. Richard Whish nemrég úgy foglalt állást, hogy nem szükséges az algoritmusok terén egyelőre szabályozási változásokat bevezetni,[49] illetve ezt az álláspontot képviselte Margrethe Vestager is.[50]

Más a helyzet a big data, fúziók és erőfölény kapcsán, ahol már több változtatás (német és osztrák versenytörvény) is történt. A versenyjogot érintő kritikák többsége szerint a szabályozásnak ebben a tárgykörben el kell mozdulnia a tisztán ár-alapú megközelítéstől, és komolyabban kell vennie, valamint a vizsgálati szempontrendszerbe integrálnia a network effect-eket, valamint viselkedés alapú diszkriminációt (behavioral discrimination). A fogyasztók által használt szolgáltatások többsége ugyanis már közvetlen ellentételezés nélkül történik, és a látszólagos verseny ellenére a fogyasztók bizalmi érzete az, ami meggátolja őket a váltásban, és amelynek kialakításába a nagy vállalatok rengeteg pénzt és időt fektetnek. Ez pedig, ahogy Ezrachi és Stucke kiemelik, olyan piacralépési korlátot, más esetekben pedig erőfölényt jelent, amely számokban nehezen mérhető, és amelyeket így például az összefonódási kérelmek elbírálása esetén a jelenlegi tesztek nem tudnak figyelembe venni.

Rudi Alexandra

Kíváncsi vagy a többi tanulmányra is? Olvasd el a teljes Tanulmánykötetet!

Az Ebook-ot innen le is tudod tölteni: Jog és Innováció Tanulmánykötet

A képek forrása itt, itt és itt.

Irodalomjegyzék

Felhasznált irodalom

A&L GOODBODY: „Competition Law in the Online Environment”, 2016. http://www.algoodbody.com/insightspublications/competition_law_in_the_online_environment

Autorité de la Concurrence, és Bundeskartellamt: „Competition Law and Data”, 2016. http://www.bundeskartellamt.de/SharedDocs/Publikation/DE/Berichte/Big Data Papier.pdf?__blob=publicationFile&v=2

Belényesi Pál: „A digitális piacok időszerű versenyjogi vonatkozásai”. John Cabot University, Rome, 2015.

Bundesministerium für Wirtschaft und Engerie: „Das Weißbuch Digitale Plattformen”, 2017. doi:10.1007/s10273-017-2123-4.

Competition Policy International: „Interview with António Gones (OECD, Head of Competition Division)”. The Algorithms Have Landed, 2017. május.

European Commission„Antitrust: Commission fines Google €2.42 billion for abusing dominance as search engine by giving illegal advantage to own comparison shopping service”, 2017., http://g8fip1kplyr33r3krz5b97d1.wpengine.netdna-cdn.com/wp-content/uploads/2017/06/Google-MEMO-17-1785_EN.pdf

„Concerns related to the EU Merger Regulation (European Council Regulation (EC) No 139/2004) as applied to real estate investments and co-investments by certain institutional investors”. Brüsszel, 2016. http://ec.europa.eu/competition/consultations/2016_merger_control/apg_asset_management_nv_contribution_en.pdf

„European Commission – Press release – Mergers: Commission fines Facebook €110 million for providing misleading information about WhatsApp takeover”, 2017. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-17-1369_en.htm

„European Commission – Press release – Mergers: Commission seeks feedback on certain aspects of EU merger control”, 2016. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-16-3337_en.htm

„Final report on the E-commerce Sector Inquiry”, 2017. http://ec.europa.eu/competition/antitrust/sector_inquiries_e_commerce.html

Federal Trade Commission: „The Antitrust Laws”. Elérés 2017. július 29. http://www.ftc.gov/tips-advice/competition-guidance/guide-antitrust-laws/antitrust-laws

Fulbright, Norton Rose: „Wesentliche Änderungen im deutschen Kartellrecht: 9. GWB-Novelle in Kraft getreten”: 2017. http://www.nortonrosefulbright.com/wissen/publications/149396/wesentliche-anderungen-im-deutschen-kartellrecht-9-gwb-novelle-in-kraft-getreten

Gal, Michal S: „Algorithmic-Facilitated Coordination: Market And Legal Solutions”. CPI Antitrust Chronicle 2, sz. 1 (2017): 22–28. http://www.competitionpolicyinternational.com/wp-content/uploads/2017/05/CPI-Gal.pdf

Gerghgorn, Dave: „We don’t understand how AI make most decisions, so now algorithms are explaining themselves”, 2016., http://qz.com/865357/we-dont-understand-how-ai-make-most-decisions-so-now-algorithms-are-explaining-themselves/

Mayr, Michael: „Austria to introduce Transaction Value Merger Notification Threshold”. Kluwer Competition Law Blog, 2017. április. http://kluwercompetitionlawblog.com/2017/04/10/austria-to-introduce-transaction-value-merger-notification-threshold/

McLennan, Malina: „Whish urges restraint on algorithmic collusion”. Global Competition Review 7 (2017)

Newman, Matthew: „Facebook won’t face a fine in German antitrust probe of privacy terms”. MLex, 2017. http://www.mlex.com/GlobalAntitrust/DetailView.aspx?cid=863490&siteid=190&rdir=1

Ritz, Christian: „Germany suggests ramping up regulation of Digital Platforms by establishing a “Digital Agency ” with a robust antitrust mandate”. Kluwer Competition Law Blog, sz. 5 (2017)

Rolnik, Guy, és Schechter, Asher:„How Can Antitrust Be Used to Protect Competition in the Digital Marketplace?” Pro Market, 2016. szeptember., http://promarket.org/digital-market-not-going-correct/

Strowel, Prof. Alain és Vergote, Prof. Wouter. „Digital Platforms: To Regulate or Not To Regulate?”, 2016.

http://ec.europa.eu/information_society/newsroom/image/document/2016-7/uclouvain_et_universit_saint_louis_14044.pdf

Stucke, Maurice E, és Ariel Ezrachi:„Artificial Intelligence & Collusion: When Computers Inhibit Competition”, 2015. http://ssrn.com/abstract=2591874%0Awww.competition-law.ox.ac.uk

Vestager, Margrethe: „Bundeskartellamt 18th Conference on Competition, Berlin, 16 March 2017”, 2017. http://ec.europa.eu/commission/commissioners/2014-2019/vestager/announcements/bundeskartellamt-18th-conference-competition-berlin-16-march-2017_en

Whish, Richard. és Bailey, David: Competition Law. Oxford: Oxford University Press, 2012.

Felhasznált jogszabályok, jogesetek

„1996. évi LVII. törvény indokolása a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról, (2017. július 4-i állapot)”

Council of the European Union: „Council Regulation (EC) No 139/2004 of 20 January 2004 on the control of concentrations between undertakings (the EC Merger Regulation) (Text with EEA relevance)”. Official Journal of the European Union, 2004. http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/ALL/?uri=CELEX:32004R0139

Case No COMP/M.7217 – FACEBOOK/ WHATSAPP (2014)

„Commission Notice on the definition of relevant market for the purposes of Community competition law (97/C 372/03)”. Official Journal of the European Union, 1997. http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/ALL/?uri=celex:31997Y1209(01)

European Court of Justice. Eturas and Others, C‑74/14 (2016)

[1] Dave Gerghgorn: „We don’t understand how AI make most decisions, so now algorithms are explaining themselves”, 2016, http://qz.com/865357/we-dont-understand-how-ai-make-most-decisions-so-now-algorithms-are-explaining-themselves/

[2] European Commission: „Antitrust: Commission fines Google €2.42 billion for abusing dominance as search engine by giving illegal advantage to own comparison shopping service”, 2017, http://g8fip1kplyr33r3krz5b97d1.wpengine.netdna-cdn.com/wp-content/uploads/2017/06/Google-MEMO-17-1785_EN.pdf

[3] European Commission: „European Commission – Press release – Mergers: Commission fines Facebook €110 million for providing misleading information about WhatsApp takeover”, 2017, http://europa.eu/rapid/press-release_IP-17-1369_en.htm

[4] Federal Trade Commission: „The Antitrust Laws”, http://www.ftc.gov/tips-advice/competition-guidance/guide-antitrust-laws/antitrust-laws [elérés: 2017. július 29.]

[5] Autorité de la Concurrence és Bundeskartellamt: „Competition Law and Data”, 2016, http://www.bundeskartellamt.de/SharedDocs/Publikation/DE/Berichte/Big Data Papier.pdf?__blob=publicationFile&v=2, 9-10. o. ; Competition Policy International, „Interview with António Gones (OECD, Head of Competition Division)”, The Algorithms Have Landed, 2017. május.; Prof. Alain Strowel és Prof. Wouter Vergote, „Digital Platforms: To Regulate or Not To Regulate?”, 2016, http://ec.europa.eu/information_society/newsroom/image/document/2016-7/uclouvain_et_universit_saint_louis_14044.pdf

[6] Pál Belényesi: „A digitális piacok időszerű versenyjogi vonatkozásai” (John Cabot University, Rome, 2015), 60-61. o.

[7] Richard. Whish és David Bailey: Competition Law (Oxford: Oxford University Press, 2012), 113. o.

[8] Uo.: 561. o.

[9] Michal S Gal: „Algorithmic-Facilitated Coordination: Market And Legal Solutions”, CPI Antitrust Chronicle 2, sz. 1 (2017): 22–28., http://www.competitionpolicyinternational.com/wp-content/uploads/2017/05/CPI-Gal.pdf, 23. o.

[10] Uo.: 24. o.

[11] European Commission: „Final report on the E-commerce Sector Inquiry”, 2017, http://ec.europa.eu/competition/antitrust/sector_inquiries_e_commerce.html, (13) bekezdés

[12] Guy Rolnik és Asher Schechter: „How Can Antitrust Be Used to Protect Competition in the Digital Marketplace?”, Pro Market, 2016. szeptember, http://promarket.org/digital-market-not-going-correct/

[13] Maurice E Stucke és Ariel Ezrachi: „Artificial Intelligence & Collusion: When Computers Inhibit Competition”, 2015, http://ssrn.com/abstract=2591874%0Awww.competition-law.ox.ac.uk, 21-22. o.

[14] Uo.: 24., 26. o.

[15] Guy Rolnik és Asher Schechter: „How Can Antitrust Be Used to Protect Competition in the Digital Marketplace?”

[16] European Commission: „Final report on the E-commerce Sector Inquiry”

[17] Guy Rolnik és Asher Schechter: „How Can Antitrust Be Used to Protect Competition in the Digital Marketplace?”

[18] European Court of Justice: Eturas and Others, C‑74/14 (2016)., 5-6. bekezdés

[19] Uo.: 10-16. bekezdés

[20] Uo.: 15. bekezdés

[21] Whish és Bailey: Competition Law, 104-105. o.

[22] European Court of Justice: Eturas and Others, C‑74/14., 41-45. bekezdés

[23] Uo.: 48-49. bekezdés

[24] A&L Goodbody: „Competition Law in the Online Environment”, 2016, http://www.algoodbody.com/insightspublications/competition_law_in_the_online_environment

[25] Guy Rolnik és Asher Schechter: „How Can Antitrust Be Used to Protect Competition in the Digital Marketplace?”

[26] A GDPR „privacy by design” mintájára

[27] Margrethe Vestager: „Bundeskartellamt 18th Conference on Competition, Berlin, 16 March 2017”, 2017, http://ec.europa.eu/commission/commissioners/2014-2019/vestager/announcements/bundeskartellamt-18th-conference-competition-berlin-16-march-2017_en

[28] Autorité de la Concurrence és Bundeskartellamt: „Competition Law and Data”, 4. o.

[29] Uo.: 27. o.

[30] A releváns piac meghatározásának módszeréről bővebben itt lehet olvasni: European Commission: „Commission Notice on the definition of relevant market for the purposes of Community competition law (97/C 372/03)”, Official Journal of the European Union, 1997, http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/ALL/?uri=celex:31997Y1209(01)

[31] Autorité de la Concurrence és Bundeskartellamt: „Competition Law and Data”, 27.o.

[32] Whish és Bailey: Competition Law, Chapter 17-18

[33] Autorité de la Concurrence és Bundeskartellamt: „Competition Law and Data”, 16. o.

[34] Matthew Newman: „Facebook won’t face a fine in German antitrust probe of privacy terms”, MLex, 2017, http://www.mlex.com/GlobalAntitrust/DetailView.aspx?cid=863490&siteid=190&rdir=1

[35] Az essential facility olyan paramétert jelent, amely nélkül az adott piacon a többi vállalat nem képes versenybe szállni. Klasszikusan hálózatos iparágakban jelent meg (pl. kábelvezetékek, amelyben több szolgáltató is tudna kábelt vinni), azonban nem fizikai dolgokra is használatos

[36] Autorité de la Concurrence és Bundeskartellamt: „Competition Law and Data”, 17-18. o.

[37] Uo.: 27-28. o.

[38] Guy Rolnik és Asher Schechter: „How Can Antitrust Be Used to Protect Competition in the Digital Marketplace?”

[39] Bundesministerium für Wirtschaft und Engerie: „Das Weißbuch Digitale Plattformen”, 2017, doi: 10.1007/s10273-017-2123-4., 106. o.; Christian Ritz, „Germany suggests ramping up regulation of Digital Platforms by establishing a “Digital Agency ” with a robust antitrust mandate”, Kluwer Competition Law Blog, sz. 5 (2017)

[40] Counsel of the European Union: „Council Regulation (EC) No 139/2004 of 20 January 2004 on the control of concentrations between undertakings (the EC Merger Regulation) (Text with EEA relevance)”, Official Journal of the European Union, 2004, http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/ALL/?uri=CELEX:32004R0139

[41] European Commission: „Concerns related to the EU Merger Regulation (European Council Regulation (EC) No 139/2004) as applied to real estate investments and co-investments by certain institutional investors” (Brüsszel,2016), http://ec.europa.eu/competition/consultations/2016_merger_control/apg_asset_management_nv_contribution_en.pdf

[42] Counsel of the European Union: „Council Regulation (EC) No 139/2004 of 20 January 2004 on the control of concentrations between undertakings (the EC Merger Regulation) (Text with EEA relevance)”

[43] European Commission: Case No COMP/M.7217 – FACEBOOK/ WHATSAPP (2014)., section „3. Union Dimensions”

[44] European Commission: „European Commission – Press release – Mergers: Commission seeks feedback on certain aspects of EU merger control”, 2016, http://europa.eu/rapid/press-release_IP-16-3337_en.htm

[45] Norton Rose Fulbright, „Wesentliche Änderungen im deutschen Kartellrecht: 9. GWB-Novelle in Kraft getreten”, 2017, http://www.nortonrosefulbright.com/wissen/publications/149396/wesentliche-anderungen-im-deutschen-kartellrecht-9-gwb-novelle-in-kraft-getreten

[46] Michael Mayr: „Austria to introduce Transaction Value Merger Notification Threshold”, Kluwer Competition Law Blog, 2017. április, http://kluwercompetitionlawblog.com/2017/04/10/austria-to-introduce-transaction-value-merger-notification-threshold/

[47] „1996. évi LVII. törvény indokolása a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról, (2017. július 4-i állapot)”, é. n.

[48] Guy Rolnik és Asher Schechter: „How Can Antitrust Be Used to Protect Competition in the Digital Marketplace?”

[49] Malina McLennan: „Whish urges restraint on algorithmic collusion”, Global Competition Review 7 (2017)

[50] Margrethe Vestager: „Bundeskartellamt 18th Conference on Competition, Berlin, 16 March 2017”

[51] Guy Rolnik és Asher Schechter: „How Can Antitrust Be Used to Protect Competition in the Digital Marketplace?”

*** Wulters Kluwer logo A Jog és Innováció rovat támogatója a Wolters Kluwer

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.