Versenyjogi kártérítés – a parittya Dávid kezében?

Ha versenyjogi jogsértésről beszélünk, legtöbbször a versenyhatóságok csillagászati mértékű bírságai jutnak eszünkbe. Habár ezek a jogsértések a fogyasztóknak is kárt okoznak, e büntetéseket – a generális és speciális prevenció jellegük miatt – az államkasszába kell befizetni, és maguk a fogyasztók nem kapnak közvetlenül kompenzációt a versenyhatóságtól.

Az egyéni szinten keletkező kár megtérítését külön, polgári peres eljárásban lehet követelni a jogsértőktől – ennek módját rendezik a versenyjogi kártérítési szabályok. Sokak számára ez meglehetősen reménytelennek tűnhet, tekintve a jogsértésben résztvevő, Góliát vállalatok erőfölényét (sic!) a perben – ezért a szabályozás sok helyen igyekszik megtámogatni a kárt szenvedett Dávidokat.

A magyar Versenytörvény (Tpvt.) korábban csupán szűkszavúan rendelkezett ennek rendjéről, ez azonban idén megváltozott. A 2017. január 15-én hatályba lépett nagyobb módosító csomagban átültetésre került a 2014/104/EU Versenyjogi Kártérítési Irányelv is, jelentősen kibővítve a törvény vonatkozó részét.

Hogyan okoz kárt a kartell?

A versenyjog alapvetése, hogy optimális versenyhelyzetben a fogyasztó az elérhető legalacsonyabb áron tud vásárolni. A jogsértő helyzetek (EUMSZ 101. és 102. cikk, Tpvt. II-V. fejezet) ezt az optimális árat mozdítják el felfelé, hogy ezáltal nagyobb profitot érjenek el,

a megfizetését pedig a fogyasztóra vagy a termelési lánc alsóbb szintjén lévő vállalatra hárítják.

Ezért a kár a kartell által létrehozott magasabb árnak felel meg. Ez a kár lehet ténylegesen bekövetkező (damnum emergens) és elmaradt haszon (lucrum cessans) is, pl. ha a magasabb beszerzési árak miatt egy késztermék annyira megdrágul, hogy megrendeléstől esik el a vállalat. A Tpvt. értelmében a károsult fél mindkét típusú, tehát a teljes kára megtérítését követelheti, ami egyúttal a kártérítés teljes mértékének minimuma is (Tpvt. 88/E. §). A kár pontos összegének kiszámításához a bíróság kérheti a GVH segítségét.[1]

Kártérítési kereset: level expert

Ahogyan a kifejezésben is szerepel: ez egy kártérítési per, ezért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség Ptk. szerinti szabályai alkalmazandóak. Így tehát a felperesnek kár bekövetkeztét (Tpvt. alkalmazásában: áreltérítés) és ennek a károkozó magatartásával való ok-okozati összefüggését kell bizonyítania. A felek nagyfokú információs aszimmetriájára való tekintettel – ami miatt a jogalap bizonyítása is nagyon nehéz a felperesnek – nem csak speciális eljárásjogi, hanem anyagi jogi szabályokat is meghatároz a Tpvt. az Irányelv nyomán.

Az egyik ilyen például, hogy

megdönthető vélelmet állít fel a törvény

az áreltérítés (a magasabb ár) vevőkre történő továbbhárítására, amennyiben a közvetett vevő bizonyítja, hogy a károkozó vállalkozás bármilyen versenyjogi jogsértést követett el, és a közvetett vevő az érintett áruból vagy annak feldolgozott termékéből vásárolt. Az ún. hardcore, vagyis a versenyre legkárosabb, és ezért legszigorúbban szakcionált összejátszások  esetében pedig megdönthető vélelmet állít fel egyrészt a kár bekövetkeztére, másrészt pedig 10%-os áremelkedés mellett. Mivel kártérítési pert nem csak természetes személyek, hanem a termelési lánc különböző szintjén elhelyezkedő vállalatok is indíthatnak, ezért a Tpvt. lehetőséget ad a károkozó számára ún. passing-on defense alkalmazására: bizonyíthatja, hogy

a károsult a kár egy bizonyos részét továbbhárította a vevőire.

Itt azonban nincsen semmilyen törvényi vélelem, ennek gyakorlati alkalmazhatóságát a később kifejtésre kerülő “discovery” szabályok biztosítják. Egy konkrét példán keresztül szemléltetve: ha egy építési vállalkozó lifteket vásárol 10 értéken egy szálloda építéséhez, de később bebizonyosodik, hogy ezeket kartellező vállalattól szerezte be, akkor a bíróság vélelmezni fogja, hogy a lift ennél olcsóbb lett volna kartell nélkül a vállalkozó számára, ha pedig hardcore kartellról van szó, akkor azt, hogy a lift csak 9-be került volna. A kartellező vállalat pedig azzal védekezhet, hogy az építési vállalkozó a megbízóra hárította át a költségek emelkedését.

Egy mindenkiért, de nem mindenki egyért

A versenyjogban tipikusan több vállalat valósít meg egy jogsértést (gondoljuk például egy kartellre), ezért külön rendelkezik a Tpvt. a közös károkozás szabályairól. A Ptk. szerint ilyenkor a károkozók egyetemlegesen felelnek, amit a károsult közrehatása áttörhet (Ptk. 6:524. §).

Az egyetemleges felelősség nagyobb terhet ró a károkozóra, hiszen ilyenkor a károsult bármelyik károkozótól követelheti a kár teljes összegét, majd ezután fordulhat a “fizető tag” regressz igénnyel többiek felé, amelynek kimenetele bizonytalan. A liftes példán keresztül: a kartellező vállalatok a következő arányban felelősek a kár bekövetkeztéért: A-3, B-6, C-1, azaz összesen 10. Tegyük fel, hogy a kártérítési kereset C-vel szemben sikeres lesz. Ilyenkor C-nek egyben kell 10 egység kártérítést megfizetnie, csak ezután követelheti A és B vállalattól, hogy a saját részüket fizessék meg C-nek. Ha pl. B vállalattal szemben C sikertelenül lép fel, akkor C-nek összesen 7 egységnyi kártérítést kellett megfizetnie 1 egység helyett. Pont emiatt a “büntető” jelleg miatt zárja ki a Tpvt. 88/I.§ (4) bekezdése a Ptk. 6:524.§ (4)-ben lefektetett bírói mérlegelés lehetőségét, és így – a Tpvt. saját szabályait leszámítva – az egyetemleges felelősség áttörését, biztosítva a könnyítés horderejét.

Ugyanis a versenyhatóságnak nagy horderejű információt szolgáltató vállalatok (whistleblower), csakúgy mint KKV-k esetében a törvény főszabály szerint, de bizonyos feltételek mellett ezt az egyetemleges felelősséget eltörli, és csak a saját károkozásuk megtérítésére, valamint mögöttes helytállási kötelezettségre korlátozza. Ennek a KKV-k esetében nyilvánvaló anyagi okai miatt, a “whistleblower” vállalkozások esetében az erre való hajlandóság megőrzése miatt van jelentősége. Az

ilyen kártérítési perek pertárgyértéke ugyanis a bírság sokszorosára rúghat,

és elsődleges célponttá tenné az ilyen vállalkozásokat (mivel velük szemben gyorsabban lehetne kártérítési keresetet benyújtani). A teljes bírságmentesség reményében szolgáltatott, sokszor ügyindító információk (ún. engedékenységi kérelem) pedig még mindig a kartellek szembeni harc legfontosabb motorját jelentik.[2]

Külön kiemelendő, hogy a törvény világossá teszi: a KKV-k esetében ez a kedvezmény azonnal megszűnik, amennyiben piaci magatartásuk súlyosan versenyjogsértő: vagyis vezető szerepet vállaltak a jogsértésben, vagy “visszaesőként” követtel el ilyet. Ez jól illeszkedik a jogalkotó Tpvt. jelenlegi módosításából kirajzolódó felfogásába, miszerint a nagyvállalatoknál alacsonyabb szinten is megkívánja, sőt, adottnak veszi a versenyjogi tudatosságot, és ennek fényében értékeli az elkövetett jogsértést.

Elévülés: csak ne olyan hevesen!

Éppen az előző mondatban kifejtettekből kifolyólag, az Irányelvből átültetésre kerültek a speciális elévülési szabályok. Ez a Baker McKenzie összefoglalója[3] szerint “

nem kezdődik el, amíg a károsult nem szerez tudomást a jogsértésről,

a kárról és a jogsértő személyéről. Ha a jogsértés miatt versenyhatósági eljárás indul, az elévülés a versenyhatósági eljárást, illetve az azt követő bírósági felülvizsgálatot lezáró jogerős döntéstől számított 1 évig nyugszik.”

A parittya – the American way

A Tpvt. a bizonyítékok feltárásának körében érdemi változtatás nélkül vette át a Versenyjogi Kártérítési Irányelv rendelkezéseit, tehát – habár a minimumharmonizáció miatt lett volna erre lehetőség – nem bővítette a feltárható bizonyítékok körét, azt továbbra is csak a legszükségesebbre korlátozza. Ezzel együtt egy a magyar jogban eddig ismeretlen, az angolszász discovery-hez hasonló jogintézmény honosodott meg. Az új szabályok szerint a felek bárkitől (akár egymástól is) szerezhetnek be bizonyítékokat, ha fél nem rendelkezik a szükséges bizonyítékkal, és valószínűsíti, hogy a feltárni kért bizonyíték alkalmas per eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró tény bizonyítására. A felperes esetében speciális előfeltétel a jogalap megfelelő szintű valószínűsítése, de nem bizonyítása (!). Ugyanakkor

a Tptv. – az Irányelvet követve – sem kompenzálja túl a gyengébb felet,

nem ad a kezébe mindent eldöntő parittyát, sőt elismeri, hogy az alperes is kerülhet olyan helyzetbe, amikor neki kell a felperestől bizonyítékot beszerezni (pl. a korábban említett passing-on defense esetén)[4]. Visszatérve a liftes példára: az építési vállalkozónak nincs lehetősége arra, hogy bizonyítsa,  hogy mennyivel lett volna olcsóbb a lift (ha nincs hardcore vélelem), mert az ezt bizonyító számítások a kartellező vállalatnál vannak. Ilyen esetben elég a bíróságnak bemutatnia egy esetleges versenyhatósági határozatot, amiben a kartellezőt marasztalták és egy számlát, amivel bizonyítja, hogy tőlük vásárolt. A bíróság ezt megfelelő valószínűsítésnek fogja megítélni, ezért a vállalkozó kikérheti a számára hiányzó bizonyítékokat. A kartellező alperes pedig ugyanezt teheti, ha azt akarja bizonyítani, hogy a vállalkozó a megbízóra hárította az áremelkedést.

E körben érdekesség, hogy párhuzamosan az új Pp-ben is megjelent a discovery-hez hasonló megfelelő állítási és bizonyítási szükséghelyzet fogalma (új Pp. 184.§ és 256.§). Ez a jogintézmény is az információs aszimmetria kezelésére jön létre az új Pp. Kommentár szerint. A Tpvt. ugyan

kimondja saját elsőbbségét a Pp.-vel szemben versenyjogi kártérítési perekben,

azonban érdemes egy pillantást vetni a két jogintézmény összehasonlítására, hogy megérthessük, miért van szükség a 2018-tól alkalmazandó új Pp. “discovery” szabályaihoz képest egy másikra is. Ennek oka, hogy a gyengébb fél helyzetének javításában a Tpvt. még tovább megy, mint az új Pp., hiszen utóbbi szabályai csak másodlagos állítási kötelezettséget fogalmaznak meg, vagyis csak részletkérdésekre vonatkozó bizonyítékokat lehet majd ezáltal beszerezni, magát a jogalapot bizonyítani kell (a Tpvt. esetében csak valószínűsíteni). Másfelől pedig az új Pp. szabályai csak akkor hívhatóak fel, ha a bizonyítékot senki mástól (tehát pl. harmadik féltől sem) lehet beszerezni, míg a Tpvt. szabályai bárkit kötelezhetnek bizonyíték feltárásra.

A bizonyítékok feltárása körében versenyjogi szempontból a legfontosabb a versenyfelügyeleti eljárás sikerességét biztosító dokumentumok, így kiemelten az engedékenységi kérelmek és a versenyhatóság vizsgálata során készített dokumentumok sorsa. Az előbbi egyáltalán nem, míg az utóbbi a vizsgálat lezárulta után kérhető ki “discovery” keretében, és csak akkor, ha mástól nem várható a bizonyíték feltárása.

A “discovery” működésének biztosítására a törvény főleg pénzbírságot határoz meg, valamint, ha a fél vagy a képviselője tanúsítja a hátráltató magatartást, megdönthető vélelmet állít fel a bizonyítani kívánt tényállás mellett.

Összegzés

Alapvetően tehát a válasz a címben felvetett kérdésre az, hogy sem az Irányelv, sem annak átültetése nem ad mindent eldöntő eszközt a gyengébb fél kezébe a perben, azonban hatásosan kiegyenlíti az erőviszonyokat, így a továbbiakban valószínűleg több kártérítési perre számíthatunk hazánkban is. Egyúttal a magyar jogban eddig nem ismert jogintézmény alkalmazását teszi lehetővé, amelyek már az új Pp. hatálybalépése előtt, 2017. január 15-től lehet alkalmazni. Kíváncsian várjuk a gyakorlati kibontakozást.

Dr. Horányi Márton – Rudi Alexandra

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Jegyzetek

[1] Discussion Paper No. 11-067, The Impact of Cartelization on Pricing Dynamics Evidence from the German Cement Industry, Kai Hüschelrath and Tobias Veith, 2011

[2] Hegymegi-Barakonyi Zoltán–Horányi Márton: A Bizottság versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítési perekre vonatkozó irányelvtervezete, Versenytükör, IX. évfolyam, 2013., 2. Szám

[3] Hegymegi-Barakonyi és Társa Baker&McKenzie Ügyvédi Iroda, Versenyjogi Csoport, Legal Alert: Jelentős változások a fúziókontroll, a versenyjogi kártérítés és a viszonteladói árrögzítés megítélése terén, 2017. január 12.

[4] Hegymegi-Barakonyi Zoltán–Horányi Márton: A Bizottság versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítési perekre vonatkozó irányelvtervezete, Verseny Tükör, IX. évfolyam, 2013., 2. Szám, 6-7. oldal

A képek forrásai: itt, itt és itt.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.