Virtuális fotóművészet? – avagy az AI, mint eszköz által generált képek szerzői jogi védelmének kérdése

Az utóbbi időben a mesterséges intelligencia (AI) által készített képtartalmak a mindennapjaink részévé váltak. Az olyan programok, mint például a Midjourney vagy a DALL-E korlátlan számban, bármilyen képet képesek generálni, ha erre utasítást kapnak a program felhasználójától. Az egészen különleges megoldásokon túl gyakran elég bizarr eredményeket is produkálhat egy ilyen generatív AI. Mindenesetre, az ilyen képek tömege azon nézőpont elterjedéséhez vezetett, hogy az AI, mint eszköz igénybevételével készített képek teljesen nélkülözik a kreativitást, és háttérbe szorítják az emberi alkotót. De valóban ez lenne az igazság? Vagy mégis elképzelhető, hogy a megfelelő kezekben az AI olyan eszközzé válhat, mely nem csak kreatív, de elképesztően egyedi és különleges művek megalkotásához is vezethet?

Virtuális fotóművész?

Napjainkban két lépést sem tehetünk meg úgy, hogy ne találnánk szembe magunkat egy fényképpel, akár óriásplakáton, akár hirdetésben vagy bármely reklámban. Míg a 18-19. században még nagy presztízsnek számított egyetlen fényképnek az elkészítése is, addig manapság talán ez lett a legkézenfekvőbb módja annak, hogy a körülöttünk lévő világot rögzíthessük. Hagyományosan ehhez fényképezőgépet használunk, illetve – magas minőségű kamerájuk révén – a digitális korban egyre inkább az okostelefonok kerülnek előtérbe. A fényképezőgép tehát egy eszköz az ember kezében, mely csak segít a kép elkészítésében. Az ezt megelőző, ehhez vezető utat, valamint a kivitelezés minden egyes lépését ugyanakkor a fényképész, az emberi alkotó alapozza meg. Az ő kreativitását, döntéseinek eredményét fogjuk viszontlátni az elkészült fényképen. A fényképezőgép először és utoljára csupán akkor jut szerephez, amikor megnyomjuk a rajta lévő gombot és rögzítjük a képfelvételt. Az ilyen fotó – amennyiben megfelel a továbbiakban részletezett feltételeknek – szerzői jogilag védett mű lesz, készítője pedig annak szerzője.

Cikkemben a következő kérdést szeretném felvetni:

szerzői jogi szempontból ugyanolyannak minősülhet-e az említett eset, ha a fényképezőgép, mint eszköz helyébe egy generatív AI (esetünkben egy képalkotó) program kerül?

Nem arról van szó tehát, hogy az alkotófolyamat teljességét egy AI “kezébe” adjuk. Szigorúan segítőeszköz jelleggel vesszük igénybe azt, és az alkotófolyamat irányát, részleteit az emberi alkotó határozza meg. Azok a döntések, instrukciók, melyeket a fényképész meghozna egy hagyományos fotózás során, egy az AI programnak szóló utasítássor formájában jelennek meg. Az élő alkotófolyamat ezáltal tulajdonképpen átkerül a virtuális térbe, és szintén egy gomb megnyomásával (jelen esetben: ENTER/ Generate) végződik. Egy ilyen, AI által generált képen – ha az említett részletes utasítássor eredményeképpen jön létre – is az emberi döntések és kreativitás eredményét fogjuk látni? Amennyiben igen, úgy indokolt lehet, hogy az ilyen kép is ugyanolyan szerzői jogi védelemben részesülhessen, mint egy hagyományos módon készült fotó?

Ahhoz viszont, hogy jobban megértsük az említett kérdés indokoltságát, szükséges, hogy áttekintsük a következőket: Mit is tekintünk szerzői műnek és mik a szerzői műnek minősülés feltételei? Hogyan képződnek le ezen feltételek egy fotóművészeti alkotás esetében?

A válaszok után az olvasó is egy átláthatóbb képet fog kapni arról, hogyan is alakul egy fotóművészeti alkotás szerzői jogi védelme. Ennek ismeretében már sokkal indokoltabb lesz feltenni és megvizsgálni az említett esetet. Fontos kiemelni viszont, hogy cikkemben kizárólag a fotóművészeti alkotások síkján keresztül vizsgálom meg a kulcskérdést. Más szerzői művek esetében ugyanis (pl. zenemű, filmalkotás stb.) teljesen másképpen is alakulhat a válasz.

A szerzői mű

Arról, hogy mi minősül szerzői műnek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) rendelkezik. Az 1. § (2)-(3) bekezdései szerint “Szerzői jogi védelem alá tartozik – függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e – az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen a fotóművészeti alkotás…” “A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.” A szerzői jogi védelemnek tehát két feltétele van: az alkotás az irodalom, a tudomány vagy a művészet területéről származzon és rendelkezzen egyéni eredeti jelleggel, mely a szerző szellemi tevékenységéből fakad. Az első feltétel nem igényel különösebb magyarázatot. Maga a törvény is – bár nem kimerítően, de – meghatározza, mi tartozhat az irodalom, a tudomány és a művészet területére.[1] A cikk szempontjából sokkal fontosabb feltétel az egyéni, eredeti jelleg és annak megvalósulása a fotóművészeti alkotások esetében. Így a továbbiakban ezt fejtem ki részletesebben.

Egyéni, eredeti jelleg

A szerzői mű eredetisége viszonylag könnyen megvalósítható feltétel. Ez megköveteli az alkotótól, hogy műve ne legyen a saját, vagy más személy korábbi művének a szolgai másolata. Az egyéni jelleg ennél összetettebb. Lényege, hogy az alkotófolyamat során az alkotó rendelkezzen olyan mozgástérrel, melyben eldöntheti, milyen alkotói megoldásokat választ műve létrehozásához. Nem a mozgástér nagysága, hanem annak megléte a fontos. Vagyis egy kifejezetten szűk mozgástér is alkalmas lehet arra, hogy a szerző személyisége megjelenjen az alkotásán, ezáltal pedig egyéni jelleget kapjon.[2] Az Szjt.-hez fűzött miniszteri indokolás kimondja, hogy mind a magyar, mind a nemzetközi felfogásban ez egy általánosan elfogadott elv. Egy alkotás csak akkor részesülhet szerzői jogi védelemben, ha megvalósul a “szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege”.[3]  Egyéni, mert az adott körülmények között többféle kifejezési módra is lehetőség van, és a szerző egyéni módon valósítja meg az egyiket vagy másikat (mozgástér). Eredeti, mert nem egy meglévő alkotás szolgai másolata.[4]

A fotóművészeti alkotás

Annak a kérdése, hogy fotóművészeti alkotások esetében mi szükséges az egyéni jelleghez, ezáltal a szerzői jogi védelemhez, sokszor kerül vizsgálatok középpontjába. Az alábbiakban a Szerzői Jogi Szakértő Testület (továbbiakban: SzJSzT, Testület) és az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB) azon szakvéleményeit, ügyeit szeretném áttekinteni, amelyek – ha csak részben is, de – foglalkoztak ezzel a kérdéssel.

Fotoművészeti alkotás vagy hobbifotó?

Az SzJSzT-nek a 10/07/1. ügyszámú szakvéleményében többek között arra vonatkozóan kellett állást foglalnia, hogy az ügy tárgyát képező fotó egyszerű „hobbi” szintű, egyéni-eredeti beállítást nélkülöző fényképfelvételnek vagy művészeti alkotásnak minősül-e? Az utóbbi esetben ugyanis a fotó óriásplakáton vagy reklámban való felhasználásához a szerző engedélye szükséges. A Testület itt is megerősíti a fentebb már említett egyéni és eredeti jelleggel kapcsolatos feltételeket. E szakvéleményében a Testület több helyen is támaszkodik egy, az UNESCO és a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által készített dokumentumra,[5] mely – többek között – a fényképészeti művek szerzői jogi védelméről is rendelkezik. A mi szempontunkból a legfontosabbak: A képalkotás folyamata során több olyan elem is van, melynél megnyilvánulhat az egyéni, eredeti jelleg. Ilyen

a témának és az alanynak a kiválasztása, a képkészítés időpontjának, szögének megválasztása, valamint magának a kompozíciónak a megvalósítása.

Ezek olyan állandó elemek, melyek mindig jelen vannak, ha a fényképet ember készíti, akár komolyabb, akár egyszerűbb kamerával. Ezen túlmenően az egyéni, eredeti jelleg megjelenhet egyes technikai eszközök megválasztásában is, mint amilyenek például a lencsék, szűrők, érzékeny anyagok fajtái (fényképészeti filmek, tányérok, papírok). Végül a képek kidolgozása során és a képkészítés végső fázisában is lehetnek bizonyos egyéni elemek, mint például a speciális fényeffektusok használata vagy egyéb, a kép elkészítését szolgáló lépések. A dokumentum elvként mondja ki, hogy “minden fényképet, amely eredeti elemeket tartalmaz, fényképészeti műként kell védeni. Minden fényképet úgy kell tekinteni, mint amely eredeti elemeket tartalmaz és így fényképészeti műnek számít, kivéve ahol a fényképet készítő személynek semmilyen befolyása nincs a kép megalkotására vagy más fontos elemeire”. Az elv indokául Learned Hand amerikai bírónak egy 1921-es ítélete szolgál. A bíró ebben az ítéletben kimondta, hogy egyetlen fénykép sem lehet mentes a szerző személyes hatásától, legyen az bármilyen egyszerű is. Ez alapján tehát, az emberek által készített minden fénykép szükségképpen megfelel az eredetiség követelményének. Kivételek ez alól azok a fényképek, melyeknél a készítőnek nincs semmilyen tere személyes döntésre és nincs lehetősége a kép kompozíciójának a befolyásolására. Ilyenek lehetnek például a pénzbedobással működő kamerákkal készített fényképek vagy a már meglévő fényképekről készített fényképek is.[6]

A fotóművészeti alkotás esetében azért okoz nehézséget annak megállapítása, hogy fennáll-e a szerzői jogi védelem, mert az alkotófolyamat gépi eszközzel történik, akár egy pillanat leforgása alatt. Ezért az egyéni, eredeti jelleg feltételrendszere a gyakorlatban sajátos mérlegelést igényelhet. Fotómű esetében is, mint bármely más művészeti alkotásnál, az alkotó a világot sajátos, belső, szubjektív szűrőjén keresztül láttatja a mű befogadójával. Ennek során, ahol a leginkább tetten érhető az egyéni-eredeti jelleg:

a témaválasztás gondolatisága; a fotós által elkapott pillanat sajátossága (jellegzetes mozdulat, gesztus, történés); a felvételhez választott beállítás, a téma nézőpontja, a képkivágás egyedisége; az alkotó módon használt technikai megoldások (pl. expozíciós idő, speciális optika, szűrők stb.).[7]

Fotók egy tánceseményről

Az SzJSzT következő, a mi szempontunkból releváns szakvéleménye a 19/2005. ügyszámú szakvélemény. Jelen ügyben a Testületnek arról kellett állást foglalnia, hogy egy tánceseményen, a táncegyüttesről, az egyes fellépő táncosokról és a felvonulásról készített képek minősülhetnek-e fotóművészeti alkotásoknak? Ennek függvényében ugyanis eldönthető, hogy a fényképek engedély nélküli, kiadványban való felhasználása szerzői jogi jogsértésnek minősül-e. A Testület kimondta, hogy a fotók megfelelnek az egyéni-eredeti jelleg követelményének, mivel azok “olyan alkotó módon megválasztott szemszögből készült alkotások, amelyek a lefotózott táncegyüttest, táncosokat akár tánc közben, akár egy beállított közös csoportképen kellő pillanatban fényképezve előnyösen ábrázolja”. Az Szjt. nem követel meg speciális “művészi” jelleget a fényképek esetében. Az eredetiség mellett elegendő az egyéni jelleg minimális szintje is. Vagyis a mű ne a körülmények vagy az eszközök által legyen teljes mértékben meghatározva, álljon rendelkezésre egy minimális tér a különböző megoldások közötti emberi választásra.[8]

Fotók a legáltalánosabb mondanivalóval

A 24/2004. számú ügyben az a kérdés került a Testület elé, hogy a házak legáltalánosabb nézetét mutató képek olyan egyéni, eredeti fotóművészeti alkotások-e, melyeket megillet a szerzői jogi védelem? A kérdező ugyanis a képeket egy folyóiratban, egy kiállítás részeként kívánta volna felhasználni, a képek címeinek és neveinek feltüntetése nélkül. Az adott ügyben a Testület megállapította azon fotók egyéni, eredeti jellegét, melyeket aszerint válogattak ki, hogy különböző házaknak a lehető legáltalánosabb nézetét mutassák. A fotók – bár a házak legáltalánosabb nézetét mutatják – “olyan alkotó módon megválasztott szemszögből készült alkotások, amelyek kiemelik a lefotózott építészeti művek előnyös oldalait, és – a környezetbe való harmonikus illeszkedésüket is megmutatandó – abból arányos részt ábrázolnak”.[9]

Megrendelésre készült fotók egyéni jellege

Az utolsóként említendő SzJSzT szakvélemény a 35/2006 ügyszámú szakvélemény. Ebben a Testület a megrendelésre készült fotóknak állapította meg az egyéni, eredeti jellegét. A felperes fotósnak egy kiadvány keretei között kellett fényképeket készítenie egy emlékparkról. Ezekben be kellett mutatnia a park alkotásait, épületeit, valamint érzékeltetnie a hely hangulatát és vonzóvá tennie azt az olvasó számára. A Testület kimondta, hogy a “megrendelés” ténye nem befolyásolhatja a szerzői jogi védettségnek a tényét. Az, hogy a fényképész adott esetben nem választhatja meg szabadon a fotók tárgyát, nem jelenti azt, hogy ne jöhetne létre szerzői jogi védelem alatt álló alkotás. Ilyen esetben is “a felvételek nem esetlegesek, véletlenszerűek, hanem a művész önálló szellemi termékei. Egyéni beállításokat alkalmazott úgy az épületek, a tárgyak, mint a beöltözött szereplők esetében. Felhasználta a fényviszonyok változásait, játszott a kontrasztok adta lehetőségekkel, számtalan kreatív képalkotói döntést hozott és valósított meg. Az adott feladatot egyéni, eredeti módon oldotta meg.”[10]

A portréfotó

Az EUB elé kerülő ügyek közül a Painer-ügy külön kiemelést érdemel. A Bíróság ezen döntése több fontos rendelkezést is tartalmaz a fotóművészeti alkotások, azon belül is a portréfotók vonatkozásában. Az alapügyben Eva-Maria Painer fényképész kérte, hogy engedélye és szerzőként való feltüntetése nélkül az alperes ne terjessze, többszörözze az általa készített portréfotókat. A Bíróságnak így – többek között – arra kellett választ adnia, hogy

egy portréfotó csekélyebb mértékű szerzői jogi védelemben részesül-e, mint más fényképészeti művek, miután esetében kevesebb lehetőség van a művészi alkotásra?

 A Bíróság kimondta, hogy a Tanács 93/98/EGK irányelvének (17) preambulumbekezdése[11] szerint egy szellemi alkotás akkor tekinthető a szerző sajátjának, ha tükrözi az ő személyiségét. Ez akkor valósul meg, ha a szerző alkotó képességeit szabad és kreatív döntések révén fejtheti ki. Portréfotók esetében, az alkotófolyamat során a szerző ezt többféleképpen is megvalósíthatja. Az előkészítő szakaszban ilyen lehet a színrevitelnek, a fényképalany testhelyzetének, valamint a megvilágításnak a meghatározása. A portréfotó elkészítésekor ilyen a látószög, a környezet meghatározása. Az utolsó szakaszban továbbá, a papírkép készítésekor a szerző több előhívási technika közül választja ki a számára megfelelőt, valamint számítógépes programot is alkalmazhat. Az alkotófolyamat ezen elemei révén a portréfotó megkapja szerzőjének a “személyes színezetét”. Nem állítható tehát az, hogy portréfotók esetében a szerző csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem fejtheti ki alkotó képességeit. A Bíróság ezért kimondta, hogy a 93/98/EGK irányelv 6. cikkét[12] “úgy kell értelmezni, hogy egy portréfotó e rendelkezés alapján akkor részesülhet szerzői jogi védelemben, ha …a szerző olyan szellemi alkotása, amely tükrözi az ő személyiségét, és amely a szerzőnek a fénykép létrehozása során hozott szabad és kreatív döntéseiben jut kifejeződésre.” Ennek tényleges megvalósulását mindig a nemzeti bíróságnak kell megítélnie az adott ügyben. Amennyiben megállapítja, hogy egy portréfotó műnek minősül, úgy az nem részesülhet csekélyebb mértékű védelemben, mint bármely más mű, beleértve a fényképészeti alkotásokat.[13] Ezzel szemben viszont, például az okmányirodákban készülő igazolványképek esetében már nem adható ugyanaz a válasz. Az ilyen fotók egységes beállítással készülnek, nem lehet játszani sem a fényekkel, sem a háttérrel, továbbá díszletek használatára sincs lehetőség. Esetükben nem valósul meg a minimális mozgástér sem, ezáltal pedig a szerzői jogi védelemhez szükséges egyéni, eredeti jelleg.[14]

 Az “eszköz”

A magyar nyelv értelmező szótára szerint az eszköz: olyan tárgy, amely bizonyos tevékenység, művelet vagy munka elvégzését lehetővé teszi, megkönnyíti, meggyorsítja.[15] Elméletileg tehát, ha valamit nem abból a célból veszünk igénybe, hogy egy munkát helyettünk végezzen el, hanem azt kizárólag lehetővé tegye, megkönnyítse vagy meggyorsítsa, akkor az adott dolog eszköz jelleggel fog bírni. Amint azt a cikkem elején is kifejtettem, ilyennek minősül a fényképezőgép is. Az alkotófolyamat egészét egy emberi szerző valósítja meg, bonyolítja le, majd csak magának a képnek az előállításához “fordul segítségért” a kezében lévő eszközhöz, a fényképezőgéphez. Ha az AI-t vizsgáljuk, mint eszközt, akkor egy hosszú skálát tudunk felvázolni. Ennek egyik végpontjában vannak az AI közrehatásától teljesen mentes, kizárólag emberi alkotó által létrehozott munkák, másik végpontjában az AI által maximálisan autonóm[16] módon elkészített munkák. Az AI, mint eszköz – attól függően, hogy milyen mértékben játszik közre a mű létrehozásában – valahol a skála közepén helyezkedik, az egyik vagy a másik véglethez közelebb.

Kezdetben, a legtöbb számítógéppel készített mű alapvetően a programozó kreatív közreműködésére támaszkodott. A gép tehát a maga funkciójában nem volt több egy ecsetnél/tollnál vagy vászonnál/papírnál. Az ilyen alkotásoknál nem volt kérdéses a szerzői jogok tulajdonjoga. A program csak egy eszköz volt, amely támogatta az alkotási folyamatot.[17] Napjainkban például az építészet területén jellemző ilyen eszközök használata. Ezek olyan, a tervezők által igénybevett rajzoló, tervező szoftverek, melyek nem maguk hozzák létre az alkotásokat, hanem csak bizonyos mechanikus munkafázisokat vesznek át az alkotótól.[18]  Ilyen esetekben tehát nem kérdéses, hogy a művön szerzői jogi védelem áll fenn és az emberi alkotó a szerző. A gépi tanulási szoftverek gyors fejlődésével már nem alakul ennyire egyértelműen a szerzői jogi védelem. Olyan autonóm AI rendszerek jöttek létre, melyek képesek anélkül tanulni, hogy az ember külön programozná őket. Így a művészeti alkotásoknál az AI a programozó által biztosított bemenetből tanul, ennek során önálló döntéseket hoz, majd újabb és újabb munkákat állít elő. Ezeknél az eseteknél az AI nem csupán eszköz, hanem saját maga, alapvetően emberi beavatkozás nélkül hozza meg az alkotási folyamatban szerepet játszó döntéseket.[19] Mivel ilyenkor a betápláló személy nem biztosít semmilyen befolyást a létrejövő eredményre, nem is beszélhetünk olyan hozzáadott szellemi teljesítményről, ami megalapozná a szerzői jogi védelmet.[20] Ezért ilyenkor két lehetőség jöhet szóba: a tartalom szerzői jogi védelmének a megtagadása vagy a szerzői jognak a programozó részére való biztosítása. Ennek oka, hogy a szerzői jog csak az eredeti művekre vonatkozik, és az eredetiségnek tükröznie kell a szerző saját szellemi alkotását, személyiségét. Emberi szerzőre van tehát szükség egy szerzői joggal védendő mű létrehozásához.[21]

Ismét felteszem a kérdést

A fentiek alapján egyszer sem jön szóba a felhasználó, mint a szerzői jog lehetséges jogosultja. Ha olyan AI algoritmusokról beszélünk, amelyek képesek maguktól is generálni egy művet, akkor ilyen alkotófolyamatban a felhasználó hozzájárulása legfeljebb annyi, hogy megnyom egy gombot, hogy a gép létrehozhassa az eredményt. De mi van olyankor, amikor a felhasználó nem csak egy egyszerű gombnyomással, hanem egy részletes és nagyon alapos átgondolást, megfogalmazást igénylő utasítássort követően nyomja meg az “ENTER”-t? És ha nem is egyszer, hanem sokkal-sokkal többször nyomja meg azt, mire eljut ahhoz az eredményhez, amit valóban kívánt? Egy ilyen eredmény már megfelelhet az egyéni, eredeti jellegnek? Tükrözheti az emberi alkotó személyiségét, szellemi alkotómunkáját?  És amennyiben igen, akkor a létrehozott kép, ha a művészeti alkotások területére tartozik (pl. fotóművészeti alkotás), úgy ki is meríti a szerzői jogi védelem kötelező kritériumait?

Egy ilyen kérdés nem hatna újdonságként a hazai jogalkalmazás számára. A gyors technológiai fejlődés következtében egyre több, megoldást igénylő eset kerül a hazai jogalkalmazó elé. Az utóbbi időből példaként szolgálhat erre a drónok alkotói célú felhasználása, és ennek a szerzői jogi megítélése.[22] Vagyis fotóművészeti alkotásnak minősülhet-e egy drónra szerelt fényképezőgép által készített fotó? Az újdonságot itt az adta, hogy a drónok által megvalósítható erős perspektíva szokatlan volt a fotóművészet területén. Az alkotó egy mikrovezérlő segítségével különböző, egyedi beállításokat tud eszközölni, valamint a drón jó manőverezhetősége útján mind távoli, mind egyedülálló közeli felvételeket is tud készíteni. Az alkotó tehát meghatározza a felvétel körülményeit és rendelkezik az emberi választáshoz szükséges térrel. Az így készített felvételek ezért megvalósítják az egyéni jelleg azon minimumát, ami a szerzői jogi védelemhez szükséges.[23]

A fotós válaszol

A cikk megírása során lehetőségem volt feltenni a kérdést egy kedves ismerősömnek, aki már lassan tíz éve, profi szinten foglalkozik fotózással, valamint filmkészítéssel.[24] A következő volt tehát a kérdésem:

Profi fotósként hogyan viszonyulsz annak a lehetőségéhez, hogy az eszköz jelleggel igénybevett AI segítségével előállított mű ugyanolyan szerzői jogi (esetleg kapcsolódó vagy szomszédos jogi) védelmet kapjon, mint egy fotós által készített fénykép?

“Az AI olyan szempontból mindenképpen nagyobb szabadságot biztosít, hogy bármit is szeretnél viszontlátni egy képen, akár magadról, akár valaki másról, azt csak kérned kell, és az AI megcsinálja.

Ha a fényképalkotásnák e két – élő, valamint AI által készített – módját vizsgáljuk, a legfontosabbak a következők: a fotók esetében, elsőkörben mindig van egyfajta vízió, átgondoltság arról, mit akarok csinálni. Akár fényképezőgéppel, akár AI útján szeretném létrehozni a képet, lesz egy alap elképzelésem a fotóról. Az elképzelésem lehet a következő: középen üljön egy lány; ablak legyen mellette; a szoba a fényt csak ebből az ablakból kapja; a lány nézzen a kamerába; a lány tegye az állát a kezére és arra támaszkodjon. Ezt az utasítássort beírom egy képgeneráló AI rendszerbe, amely ezek alapján – több-kevesebb sikerrel – csinál egy képet. Ezzel szemben, ha ezt mind élőben szeretném megvalósítani, ahhoz rengeteg szakmai tudásra van szükségem, melyet az évek alatt vagy saját magam építettem föl vagy megtanultam valakitől (pl. gyakorlatban, előadáson). Előzetesen rengeteg időt szántam tehát arra, hogy az adott kép helyesen legyen exponálva, olyan szögből készüljön, hogy az az én üzenetemet közvetítse. Továbbá, ha nem sikerül olyan helyiséget találnom, ahol az említett kép kivitelezhető (pl. egy konkrét helyről legyen megvilágítva a kép), akkor bejön a világítás kérdése, ez pedig megint csak egy következő, külön szakma. Nem beszélve az utómunkáról (pl. tónusok kiemelése, több szín, árnyékok sötétítése stb.), ami már egy harmadik szakmai irány, amelyhez érteni kell. Arra, hogy valaki csupán a photoshop alapjait elsajátítsa, rengeteg órát kell rááldozni. Egy fotósnak tehát egyszerre több szakmai ághoz is értenie kell, valamint több évnyi gyakorlással kell rendelkeznie. Egy hasonló képet az AI – a finomítgatásokat is beleszámítva – maximum öt próbálkozással, öt perc alatt megcsinál.

Elméletben, valamilyen szinten egy fotós munkája és az AI-nak adott alapos utasítássor között elképzelhető lehet egyfajta arányosság. Egy Google-keresés során is lehet “jól” vagy “rosszul” keresni. Vannak olyan emberek, akik annyira “jól” tudnak rákeresni valamire, amit látni szeretnének, hogy egy-két próbálkozás után a Google ki is adja. Ez tulajdonképpen lehet a tehetség és a hozzáértés eredménye is. Ugyanezt levezetve az AI esetében, ha az első utasítássor eredménye nagyon rossz lesz, akkor egy újabb és pontosabb utasítást kell neki adnom. És egy pontosabb utasítás viszont már lehet, hogy egy magasabb szintű szakmai tudást igényel. Ilyen szempontból hasonlíthat egymáshoz a kétfajta alkotófolyamat. De a végső megvalósítás akkor is sokkal egyszerűbb és olcsóbb is lesz az AI esetében. Egy kép fényképezőgéppel, fizikailag történő megvalósítása tehát sokkal több szakmai tudást igényel.

Egy további felhozható ellentét:

Egy laikus ember elolvas néhány, a fényképészet alapjairól szóló cikket, megnéz több képet, fotókiállítást, majd az abból megismert tudás és szakkifejezések segítségével összeállít egy utasítássort az AI részére. Ezután ugyanezt megteszi egy, a több éves gyakorlata során felhalmozott szakmai tudással rendelkező fotós. Esélyes, hogy az AI mindkét esetben nagyon hasonló eredményre fog jutni. Ezáltal az egyes emberek között eltűnik egyfajta “hézag”, valamint a fotós több évnyi munkája értéktelenedhet el.

Ha egy eseményen kell fotózni (pl. díjátadás), mik azok az elemek, amik a legtöbb energiabefektetést igénylik, és amelyek mentén a leginkább határ húzható az élő és az AI általi képkészítés esetén?

Egy fotósnak az utolsó betűig ismernie kell a fényképezőgépét, amellyel dolgozik. Az ilyen rendezvényeken ugyanis gyakran csak egyetlen lehetőség van egy meghatározó pillanat rögzítésére (pl. az első helyezett átveszi a díjat). Nagyon jó példa lehet erre az esküvői fotózás is, ahol a gyűrűk felhúzásánál sincs lehetőség ismétlésre. Ezért az adott pillanatban nagyon jól kell tudnom mit is csinálok és mit csinál a gépem. Ez pedig már nem tanulható meg 3 perc alatt, szükséges az előzetes, felhalmozott tudás, gyakorlat. Az egyik legnehezebb talán a sportfotózás. Itt úgy kell “elkapni” a versenyzőt, hogy éles és jó legyen kép. Ez mind-mind másodpercek kérdése, nincs meg a hibázás lehetősége, rengeteg gyakorlást igényel. Az AI esetében viszont nem állhat fenn ilyen hibázás. Amit leírunk neki, azt megcsinálja.

Egy fotós szemszögéből esetleg miért lehet indokolt mégis valamilyen szintű védelmet biztosítani az AI segítségével készült fényképeknek is?

Elképzelhető lehet ugyanolyan vagy hasonló védelem, ha az AI-ra is egy ugyanolyan eszközként tekintünk, mint a fényképezőgépre. Itt inkább egy másik kérdés merül fel: mitől lesz valami a sajátom? Csak azáltal, hogy én csináltam meg vagy azáltal, hogy ezt megelőzően szintén én voltam az, aki ki is találta? Mert, ha én találom ki, ezután részletesen leírom, majd csinálok minimum tíz módosítást, mire eljutok a kívánt képhez, akkor miért is ne lehetne ez ugyanolyan szellemi termékem, mint hogyha szintén kitalálok valamit, majd fogom a fényképezőgépem, kimegyek és megcsinálom a képet?

Záró gondolatként, úgy gondolom az AI nem fogja tudni teljes mértékben átvenni a rendes fotósoknak a helyét. Mindig igény lesz rá, hogy fotózásokon, rendezvényeken emberi fotóművész is jelen legyen. Az utómunkánál ugyanakkor már most nagy segítséget jelent az AI, ezáltal inkább, mint alkotótárs. Sokkal könnyebben és gyorsabban módosítja a kép hátterét, eltávolítja onnan a zavaró és fölösleges elemeket. Ilyen szempontból tehát fontos a szerepe. Arra viszont sem rövid- sem hosszútávon nem látok nagy esélyt, hogy át tudná venni az egész alkotófolyamatot.

Konklúzió, vélemény

Úgy gondolom nem lehet teljesen elzárkózni attól a lehetőségtől, hogy az AI, mint eszköz által létrehozott képek is részesüljenek valamilyen szintű szerzői jogi védelemben. Véleményem szerint az emberi alkotó által megírt utasítássor elérheti ugyanis a szakmai részletességnek olyan szintjét, mely következtében a legenerált kép az ő szellemi tevékenységének eredménye lesz. Ezáltal megvalósulhatnak a szerzői jogi védelemhez szükséges törvényi kritériumok és az emberi alkotó személyisége megjelenhet egy ilyen alkotófolyamat végén létrejövő tartalomban is. Ugyanakkor, – ahogy a cikkemben is említésre kerül – egy fénykép szerzői jogi védelme nem kevésbé szolgálja az alkotó szakmai tudás megszerzésére és a gyakorlásra fordított idejének az elismerését is. Éppen ezért, jelenleg még nehezen lenne elképzelhető egy egységes megoldás. Emiatt egyes ítélkezési gyakorlatok szerint az ilyen kérdések vizsgálhatók külön-külön, eseti alapon. Így például, ha a felhasználói lépéseket önállóan mérlegeljük.[25] Cikkemnek nem célja, hogy egy konkrét megoldást kínáljon. Csupán annak lehetőségét említi, mely szerint ne zárkózzunk el teljesen az AI közreműködésével készült tartalmaktól. Erre vonatkozóan alakult ki az utóbbi időnek azon gyakori nézőpontja, mely szerint a jogrendszernek egyfajta egyensúlybeli helyzetet szükséges megteremtenie. E helyzetben nem értéktelenedne el a fotós több éves munkája, tapasztalata, ugyanakkor a túlzott emberközpontú gondolkodásmód sem lehetetlenítené el a technológia és az AI fejlődését.

Ez a cikk az Arsboni 2024. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Irodalomjegyzék