Virtuális jogvédelem: Személyiségi jogaim a kibertérben

A digitális világ rohamos fejlődése újabb és újabb kihívások elé állítja az emberek személyiségi jogainak védelmét. Korábban a személyes jellegű adatok védelme főképpen a papíralapú dokumentumok világában jelent meg, azonban ma már az internet adta lehetőségek új dimenziókat nyitottak meg az adatkezelés és a személyes információkhoz való hozzáférés terén. A személyiségi jogok védelme azért is fontos, mert ezek manapság már nem pusztán csak jogi kérdéseket vetnek fel, hanem a mindennapi életünket jelentős mértékben befolyásoló, társadalmi tényezőkké váltak.

A 2013. évi V. törvény, vagyis a Polgári Törvénykönyv és az Európai Unió adatvédelmi rendelete egyaránt igyekeznek szabályozni ezen jogok védelmét, de sokszor azt tapasztaljuk, hogy a technológia gyors fejlődése megelőzi a jogalkotást, így ez a törvényhozó szervek számára is sokszor egy lehetetlen küldetés. E cikk célja, hogy bemutassa a személyiségi jogok jelenlegi kihívásait, valamint rámutasson arra, hogy a személyiségi jogok védelme nem csak jogi, hanem etikai és társadalmi jelentőséget is hordoz magában.

Az Európai Unió számos rendeletet és javaslatot dolgozott ki az adatvédelemmel kapcsolatban.

Az egyik legfontosabb az Európai Parlament és az Európai Tanács 2016. évi 2016/679 rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló rendelete. Ez elsősorban meghatározza, hogy mi minősül személyes adatnak. Így ebbe a kategóriába soroljuk a nevünket, lakcímünket, személyazonosító igazolványunkat, útlevelünket, javadalmazásunkkal kapcsolatos adatokat, a kulturális azonossággal kapcsolatos információkat, a kórház vagy az orvos birtokában lévő, egészségügyi állapotunkkal kapcsolatos információkat, valamint az internetprotokoll-címünket (köznyelvben ez az úgynevezett IP cím, vagyis az egyedi hálózati azonosító).

Ezen adatok mellett a rendelet meghatározza az úgynevezett speciális adatkategóriákat, amelyek kezelése bizonyos kivételektől eltekintve tilos. Kivételnek tekinthető, ha például az érintett személy hozzájárulását adja vagy jogos érdekeit szolgálja a speciális adatkategóriák nyilvántartása. Ilyennek minősülnek többek között a faji, illetve az etnikai hovatartozásra, szexuális irányultságra, politikai nézetre, vallási vagy világnézeti meggyőződésre és a szakszervezeti tevékenységre vonatkozó adatok.

A jogszabály ezentúl említést tesz a biometrikus, a genetikai és az egészségügyi adatok kezeléséről, amelynek felhasználását bizonyos kivételeket leszámítva alapvetően tiltja. Biometrikus adatnak minősülhet újunk lenyomata. A munkajogban ennek kezelése például abban az esetben lehetséges, ha a munkakörülmények kellőképpen megindokolják. Ez megnyilvánulhat egy fegyverraktár vagy egy vegyipari raktár őrzésében.

Az imént felsorolt adatok nem megfelelő kezelése sértheti személyiségi jogainkat. Ezért is szükséges, hogy ezen adatok használata erre szakosodott személyek kezébe kerüljön.

A személyes adataim az Európai Unió Bizottságának különböző szerverein kerülnek rögzítésre, abban az esetben, ha egy weboldal látogatása során elfogadjuk a felhasználási feltételeket. Ezt követően a Bizottságban adatkezeléssel foglalkozó munkatársak férhetnek hozzá adatainkhoz, akiket jogszabályi kötelezettségek, valamint esetenként titoktartási megállapodások is kötnek. Az általuk összegyűjtött információkat nem adhatják ki másoknak, kivéve akkor, ha erre jogi előírás kötelezi őket. Titoktartási kötelezettség akkor terheli a kiszolgálókat, ha például egy vállalkozás vagy egy szervezet érzékeny információkat oszt meg egy partnerével.

Ezt a cél szolgálja az úgynevezett NIS2 irányelv, amely jelentős mértékben kibővíti azt a kört, amelybe a kiberbiztonsági szabályok beletartoznak. Ez főképpen az energiával (villamosenergia, távfűtés stb.), a közlekedési infrastruktúrával, az egészségüggyel, az ivóvíz és a szennyvíz kezelésével, a digitális infrastruktúrával, valamint a pénzügyi szektorban helyet foglaló intézményekkel (pl. a bankokkal) kapcsolatos szabályokat tartalmaz. Az irányelv alapvetően korszerűsítette és kiegészítette a 2016/679 rendeletet, hogy az lépést tartson a fokozott digitalizációval és az újabb kihívásokat jelentő kiberbiztonsági környezettel.

Azt láthatjuk, hogy az Európai Unió szintjén konkrét rendelkezés biztosítja, adataink biztonságát. Ezek pedig a magyar jogrendszerre és eljárási formákra is kihatnak. De fontos megvizsgálni, hogy az adatok és a jogok védelme, hogy érvényesül a magyar szabályozás szerint.

Ha nevesített személyiségi jogokról beszélünk, akkor elsőként kell említést tennünk a Polgári Törvénykönyvről, amely felsorolásszerűen taglalja az egyes személyiségi jogokat. Bizonyos esetekben azonban a jogsértések túlságosan modernek ahhoz, hogy a különböző jogágú törvényekben konkrétan nevesítve is megjelenjenek. Azok, amelyek az internet mindennapi használata során előfordulhatnak, a következőek:

• A becsület és a jóhírnév megsértése: a Ptk. alapján ebbe tárgykörbe tartozik minden olyan cselekedet, amely alkalmas más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására. Ez megvalósulhat abban, hogy valaki más személyre vonatkozóan valótlan tényt állít vagy híresztel vagy valós tényt hamis színben tüntet fel (és emiatt harmadik személyek valótlan következtetéseket vonhatnak le). Alapvetően még egy negatív karakterként megjelenő politikus vagy közszereplő, is rendelkezik jóhírnévvel.

Az internetes felületek esetében sokszor okoz problémát, hogy ezek a véleménynyilvánítások nem köthetőek pontosan azonosítható, konkrét személyekhez, mivel általában álnevet és álprofilképet használnak anonimitásuk megőrzése érdekében. Ebből kifolyólag a felelősség az adott internetes felületet kezelőt, az úgynevezett adminisztrátort terheli. A jogellenes magatartásról való tudomásszerzést követően köteles megvizsgálni, hogy a jogsértés ténylegesen bekövetkezett-e. Ha igen, akkor ezeket a megnyilvánulásokat haladéktalanul el kell távolítania.

• A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog: alapszintű követelmény, hogy képmás vagy hangfelvétel készítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Ez alól kivételt képez a tömegfelvétel és a nyilvános közéleti szereplésről készült felvételek. A hozzájárulásnak nincs semmilyen alaki feltétele, ami azt jelenti, hogy megtörténhet akár szóban, írásban, de még ráutaló magatartással is. Az idő múlása önmagában nem alapozza meg ezt a beleegyezést, tehát nincs jelentősége annak, ha a kép- vagy hangfelvétel készítése vagy rögzítése és az internetes oldalra történő feltöltés között hosszabb időintervallum telik el.
  Amikor valakiről hozzájárulása nélkül töltenek fel a közösségi médiába felvételt vagy azt más nyilvános platformokon osztják meg, akkor a sértett fél jogvédelemhez fordulhat. Ilyenkor kérheti a felvétel azonnali eltávolítását, valamint kártérítést is követelhet. A sértett fél kiléte ilyenkor egyértelmű, de a sérelmet okozó felet sok esetben képtelenség megtalálni.
  A modern világban újabb problémákat és kihívásokat vet fel a „Deepfake technológia”. A Ptk. erről ugyan nem tesz említést, viszont értelemszerűen a személyiségi jogok körében ehhez a jogintézményhez kapcsoljuk. Deepfake-nek nevezzük azt a jelenséget, amely lehetővé teszi a személyek arcának és hangjának a manipulálását, vagyis manipulált videók, képek és hangfelvételek készítését. A manipulált dokumentumon ugyan nem a sértett személy szerepel, de a tartalomból egyértelműen következtetni lehet az ő kilétére. Ez a jelenség a jó hírnév megsértésével is összefonódhat.
• A névviseléshez való jog megsértésének esete is jelen van a virtuális térben. Ha valaki egy másik személy nevét használja anélkül, hogy arra engedélyt kérne, vagy úgy használja a nevet, hogy megtévesztésre alkalmas legyen. Ilyen az, amikor valaki egy online fórumon vagy a közösségi médiában egy híresség vagy egy közismert személy nevét használja és úgy tesz, mintha ő lenne az illető. Ezzel egy hamis identitást hoz létre és itt már nem csak a névviseléshez való jog, hanem a jó hírnév megsértése is szóba kerülhet.
• A megtévesztés sokszor a márkanevek és a márkalogók esetében is előtérbe kerülhet, amikor például valaki jogtalan haszonszerzés céljából egy weburához megkülönböztető cégérét vagy emblémáját megtévesztésre alkalmas módon használja fel. Ilyenkor a megkülönböztető jelzést teljes egészében lemásolhatja, vagy csak nagyon minimális változtatást hajt végre. Ezt nevezzük a gyakorlatban védjegyoltalomnak és annak bitorlásának.
• Ugyan nem a 2013. évi V. törvény szabályozza, de az online térben gyakran kerül előtérbe az online zaklatás, vagy másnéven a „doxing” jelensége. A zaklatást, mint törvényi tényállást alapvetően a 2012. C. törvény, vagyis Büntető Törvénykönyv szabályozza, amely magába foglalja a megfélemlítést, valamint más személy mindennapi életvitelébe való önkényes beavatkozást és a tartós háborgatást. A doxing viszont csak az internetes térben jelenhet meg, így ez egy olyan online zaklatási forma, amely során valakinek a személyes adatait, mint például a lakcímét, telefonszámát, egészségügyi adatait vagy más privát információit nyilvánosságra hozzák anélkül, hogy az érintett személy ehhez kifejezett hozzájárulását adta volna. Ennek célja több esetben is a zaklatás, a félelemkeltés, illetve más ember jó hírnevének a tönkretétele. A sérelmet okozó fél célkitűzései közé tartozik a haszonszerzés is. Az elkövető csak akkor nem hozza nyilvánosságra az adatokat, ha az előre kitűzött összeget a sértett megfizeti. Azonban az előnyszerzés nem feltétele az online zaklatás megvalósulásának (ahogyan az sem, hogy a sértő félhez ténylegesen is eljusson a követelt összeg).

Mint láthatjuk, a személyiségi jogok megsértése az online térben rendkívül tág körben értelmezhető. Az esetek egy jelentős részében a törvények érvényesítése nem lehetséges, mivel a jogsértő kiléte ismeretlen marad. A mai modern világban bárki képes létrehozni a közösségi média felületein álprofilt, amelyekkel a fentebb említett magatartásokat elkövetheti. Ez veszélyezteti mind a felnőttkorú, mind a gyermekkorú személyek jogait.

A Cyberbullying újabb kihívások elé állítja a jogalkotókat.

A szó jelentése tükörfordításban online zaklatás vagy online bántalmazás, amelynek egyik fő célcsoportja az általános iskolás és a középiskolás korosztály. Ez a fajta kortársbántalmazás világszerte egyre nagyobb méreteket ölt és sajnálatos módon nemzetközi szinten sincsen egységes megítélése annak, hogy ilyen esetekben az áldozatok milyen jogvédelemben részesülhetnének.

Elsősorban azt fontos meghatározni, hogy a köznyelvben mit jelent a cyberbullying, mint fogalom. Egységes fogalommeghatározást nehezen tudunk alkotni, mivel túlságosan tág az a tárgykör, amit felölel. A cyberbullying alapvetően egy olyan zaklatás, bántalmazás vagy akár fenyegetés, amelyet elektronikus eszközök és az internet segítségével követnek el. A hagyományos zaklatástól abban különbözik, hogy nem csak az oktatási intézményekben vagy a munkahelyen fordulhat elő, hanem az online térben, ahol az elkövetők anonim módon, azonosíthatatlanul hajtják végre cselekményeiket. A cyberbullying ma már olyan széleskörűen értelmezhető, hogy a fogalom magába foglalja a fenyegetéseken és a bántalmazásokon kívül a gúnyolódást, a személyes támadásokat, a kirekesztést, a hamis információk terjesztését, valamint az identitáslopást. Ha jobban szemügyre vesszük a jelenséget, azt látjuk, hogy az ismétlődő jelleg, valamint az erőegyenlőtlenség, mint tényezők általában visszatérő elemek. A cyberbullying komoly hatással lehet az áldozatok mentális egészségére és érzelmi jólétére és akár olyan hosszútávú következményei is lehetnek, mint a depresszió, szorongás, alacsony önértékelés, és a legsúlyosabb esetekben akár öngyilkosságot is eredményezhet.

Felmerülhet a kérdés, hogy a cyberbullying vajon veszélyesebb e, mint a való életben történő zaklatás. Ha összességében vizsgáljuk a jelenséget, egyértelműen azt tudjuk megállapítani, hogy igen. Ha jobban szemügyre vesszük a dolgot, azt látjuk, hogy az az általános iskolás diák, akit az oktatási intézményben kiközösítenek, megaláznak vagy zaklatnak, az utolsó óra végét követően megszabadul ezektől a problémáktól, viszont az online tér olyan mintha éjszaka egy rosszhírben álló, veszélyes utcán sétálnánk egyedül, ahol a baj bármikor megtalálhat minket.

További nehézséget okoz az úgynevezett hógolyó-effektus jelenség kialakulása. Ennek lényege, hogy a bántalmazó tevékenységet nem csak egy ember követi el ismétlődően, hanem más kívülálló, úgynevezett bystander személyek. Egy kompromittáló fénykép, videó, kép- vagy hangfelvétel továbbosztása a Facebook-on vagy az Instagramon előidézi ezt a jelenséget. Pszichológiai szempontból nézve az úgynevezett kívülállók azért csatlakoznak a bántalmazóhoz és követnek el ugyanolyan vagy legalább hasonló magatartást, mert nem szeretnék, hogy ők legyenek a következőek. Így az effektus náluk egy védelmi mechanizmusként is funkcionál.

Magyarországon ennek a jelenségnek a büntetőjogi megítélését a Büntető Törvénykönyv online zaklatásként ugyan nem definiálja. A joggyakorlatban még nem alakult ki ennek a pontos megfogalmazása (ahogy cikkem elején is említettem, a jogalkotók és a bűnözők között egy folyamatos és soha véget nem érő verseny bontakozik ki). Emiatt a Btk. ezt a 222. §-ban megtalálható zaklatás tárgykörében definiálja, amely természetesen nem foglalja magában például az online eszközök használatát a bűncselekmény elkövetéséhez. A jogi szabályozás a zaklatást nem egy nagy súlyú bűncselekményként definiálja, mivel az alaptényállást is „csupán” vétségként értelmezi, amely azt jelenti, hogy az elkövető maximum 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Emiatt a bírói gyakorlat kialakított egy sajátos szempontrendszer, amely alapján lehet megállapítani az online zaklatás megvalósulását. Szükséges a tényállásszerűség, az elkövető büntethetősége, a megfelelő bizonyítékok szolgáltatása és a magánindítvány. Ezek közül talán az utolsó a legfontosabb, mivel hiába áll fenn az első három kritérium, ha a sértett személy félelme miatt képtelen megindítani az eljárást.

A polgári jogi következmények ettől eltérnek. Az áldozat súlyosabb esetekben bírósághoz is fordulhat a jogsérelem miatt. Az igazságszolgáltató szerv pedig a jogsértés tényének megállapítását követően indítja meg az eljárást. Ha pedig helyt ad a kérelemnek, akkor kérheti a másik személytől a cselekmény azonnali abbahagyását, a további jogsértéstől való tartózkodást, ha lehetőség van rá, akkor a kialakult helyzet megszüntetését, vagy az in integrum restitóciót, vagyis az eredeti állapot visszaállítását. Erre pedig lehetőséget teremt a Polgári Törvénykönyv által is nevesített kártérítés és a sérelemdíj.
Ha valaki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogsértőtől kárának megtérítését követelheti.
Ha valakit vagyoni sérelem ér, sérelemdíjat követelhet érte. A sérelemdíjra a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. Ahhoz, hogy valaki sérelemdíjra jogosult legyen a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkezésének bizonyítására nincs szükség. Mértékének meghatározásakor a bíróság az eset összes körülményeit figyelembe veszi, különös tekintettel a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, valamint a sértettre és környezetére gyakorolt hatására.

A szólásszabadság korlátozása elősegítheti a virtuális jogvédelem kiteljesedését?

Alapvető problémát jelent, hogy az online térben sok esetben nem tudunk sebészi pontosságú határvonalat húzni a tényleges jogsértés és egy egyszerű vicc között. Az online világban szocializálódott fiatalok körében is ismert „mémelés” vagy „prankelés” kategóriája néhol beletartoznak a személyiségi jog megsértése körébe, néhol nem. A legtöbben erre hajlamosak vagyunk egyszerű tréfaként tekinteni, de tökéletes alapot nyújtanak a megalázás megvalósításárára.

A jogsértő tevékenységet végző személyek sok esetben bújnak a szólásszabadsághoz és a szabad véleménynyilvánítás jogához, mint egyfajta mentsvárhoz. Erre a problémára az Alkotmánybíróság adott egy egységes választ, miszerint az ilyen szintű jogsértések mellett természetesen van lehetőség az alapvető, klasszikus értelemben vett emberi jogoknak a korlátozására. Az online zaklatás esetében ez megnyilvánulhat például egy sértő, kirívó vagy gyülöletkeltő hozzászólás letiltásában.

Az online tér ilyen mértékű terjedése és növekedése mellett van bármi megoldás?

Eddigi tapasztalataink sajnos arra adnak okot, hogy jogosan feltételezzük ennek a problémának a kilátástalanságát. Az fentebb is említett kommentletiltás, illetve a felhasználó törlése vagy letiltása is csak ideiglenes megoldásként funkcionálhatnak.

Szerencsére folyamatosan fejlődő világunk a problémák mellett megoldásokkal is szolgál. A személyiségi jogok megsértésének megállítása érdekében több platform is használ mesterséges intelligenciát és olyan algoritmusokat alkalmaz, amelyek automatikus szűrőrendszerként szolgálnak. Ezek segítségével az online felületek képesek észlelni és eltávolítani az ártalmas tartalmakat.
Az oktatási intézményekben a különböző programok keretein belül taníthatják a fiatal, különösképpen általános iskolás diákokat arra, hogy a bántalmazás nemcsak jogilag, hanem morális értelemben is elfogadhatatlan. A digitális etikett és empátia fejlesztése csökkentheti a személyiségi jogok megsértésének gyakoriságát. A mai világban azonban nem csak a köznevelési intézetekben, hanem a munkahelyeken és a különböző közösségeken belül is előfordulhatnak hasonló esetek. Az online viselkedési szabályok mindenki számára történő megismerhetővé tétele elősegíti a preventív intézkedések hatékonyságát.

Ha pedig már bekövetkezett a jogsértés és a sértett vagy károsult személy nem csak jogilag, hanem egészségügyileg is sérült, szükséges, hogy elérhetővé tegyük számára a segélynyújtások széles körű lehetőségét. Az online motivációs tréningek az enyhébb esetekben is kiemelkedő segítséget nyújthatnak, de ha az áldozat mentális egészsége a sérelem miatt mélypontra kerül, szakértelemmel rendelkező pszichológus állnak rendelkezésre.

Összességében elmondható, hogy a mai modern világban szükséges, hogy a személyiségi jogaink védve legyenek az online térben. Viszont nem bízhatjuk magunkat arra, hogy a jogi szabályozás minden körülmények között meg fog bennünket védeni. Átlagos felhasználókként a preventív intézkedéseket kell előtérbe helyeznünk azzal, hogy kétes weboldalaknak vagy más platformoknak nem adjuk meg személyes adatainkat.

Ez a cikk az Arsboni 2024. őszi gyakornoki programjának keretében készült.