Három éve vásárol a Telekom látható mennyiségű, megújuló forrásból származó elektromos áramot, és az erről szóló szerződések megkötését nagyon gondos, hosszadalmas szakmai felkészülés előzte meg. A Telekom jogi csapata egy addig ismeretlen terepre merészkedett és meg kellett szereznie mindazokat az alapokat, amik birtokában felelősen támogatni tud egy ilyen ügyletet. Ebben a cikkben a felkészülés és a szerződéskötés során gyűjtött tanulságokból adunk ízelítőt.
Projektindítás
Ilyen projektbe alapos előkészítéssel, szakértők bevonásával célszerű belevágni. Segítheti a munkát egy komoly iparági tapasztalattal rendelkező ügyvédi iroda, és egy energetikus, akik tanácsaikkal megadhatják azt a komfortot, amivel a korábban be nem járt jogi terepen is magabiztosan haladhatunk. A felkészülés során új magyar és angol betűszavakkal lehet ismerkedni: pPPA, vPPA, PaP, PaF, MET, KÁT, METÁR, DSO, TSO, EKR, HEM…, célszerű a tudásgyűjtés, benchmark-olás akár nemzetközi kitekintéssel is, máshol már meglévő tudást hasznos megszerezni. Izgalmas felfedező időszak ez, sokat lehet tanulni belőle.
A Telekom szerződéskötésének idején finoman szólva is bizonytalan volt a nemzetközi energiapiaci környezet, már dúlt az orosz-ukrán háború, az energiaárak akkoriban megőrültek. Sok érv szólt a diverzifikált energiaellátási portfolió mellett és erősítette a szerződéskötés iránti elköteleződést, gyengítette viszont, hogy a mögöttes üzleti terv számait ilyen volatilis üzleti környezetben nehéz volt alátámasztani.
Egyébként a vállalat CO2 kibocsátás szempontjából már 2015 óta karbonsemlegesen működik, hiszen a teljes – és egyre hatékonyabban felhasznált – energia mennyiségének megfelelő eredetigazolással (guarantee of origin – „GoO”) „zöldíti” a fogyasztását (az eleve megújuló forrásból érkező áram GoO-ját helyből megvesszük – a napelemes áramvásárlási szerződésünk szerint az jár a Telekomnak az árammal együtt).
Az elektromos áram és használatának karaktere
Bár mindannyiunk életében alapvető szükségletként van jelen – ritkán gondolunk bele, hogy az elektromos áram – nagyon különös helyettesíthető jószág mind az előállítása, mind a szállítása szempontjából. A termelőtől a végső felhasználóig terjedő szállítási lánc sokszereplős, egy megawattnyi napelemparkban előállított áram több lépcső „megmászásán” át ér célba. A napelemekből a hálózatcsatlakozási ponton keresztül jut el az országos elektromos hálózatba, és ehhez a termelőnek szerződésben kell állnia a földrajzilag adott hálózati elosztóval és a kereskedővel is. Mire az áram eljut hozzánk és meghajtja a laptopunkat, már nem „látszik” rajta, hogy napelem, gázmotor, vagy épp atomerőmű termelte.
Egy olyan vállalkozásnak, mint a Magyar Telekom, jellemzően a nap minden órájában hasonló mennyiségű elektromos energiára van szüksége, nyáron a jelentős hűtési igények miatt kicsit többre, mint a hűvösebb évszakokban, de összességében a fogyasztás napi és havi szintje nem ingadozik jelentősen.
Ehhez képest a napelemes áramot termelők és vevőik számára külön kihívást jelent, hogy az előállított áram mennyisége napon belül és évszakonként is jellemző módon változó, hullámzó profilú, hisz a napelemtáblák csak napsütésben termelnek, napsütésből pedig naponta és évszakonként is eltérő mennyiség áll rendelkezésre. Egyre több családi házban működik napelemes háztartási méretű kiserőmű, az ilyennel már rendelkező olvasók ezt a hullámzó teljesítményt a gyakorlatban nap mint nap tapasztalják, de mások számára is könnyen belátható a jelenség.
Az egy napra jellemző napelemes termelési görbe – feltéve persze, hogy süt is a nap.
Ha ezzel a hullámzó mennyiséggel összevetjük egy országos hírközlési vállalat mindenkori fogyasztási igényeit, akkor könnyű belátni, hogy bizony a napelemes áram termelési görbéje éjszaka egyszerűen nem találkozik a fogyasztó keresletével. Kis egyszerűsítéssel: míg a Telekom fogyasztási görbéje nagyjából vízszintes az év minden napján és bár vannak benne enyhe lejtők és emelkedők, lényegesen simább, egyenletesebb, mint a napelemmel termelt áramnak a nulla és a maximum (az erőmű kapacitásának csúcsa) közötti hullámvasút görbéje.
A napos és a felhős órák lényeges és előre pontosan meg nem becsülhető hatásáról később még lesz szó.
Virtuális, vagy fizikai PPA?
Megkerülhetetlen kérdés, hogy milyen PPA-t (Power Purchase Agreement) kössenek a felek, mert hogy többféle létezik. A megújuló áram PPA-k két fő típusa az egyik csoportosítás szerint a virtuális és a fizikai PPA.
Virtuálisnak azt a PPA-t nevezik (a „vPPA”), amely alapján a vevő köteles a termelőtől egy kereskedő közvetítésével meghatározott mennyiségű áramot vásárolni a kikötött áron, a teljes mennyiségnek megfelelő GoO-val együtt. Az ilyen szerződésben nem feltétel, hogy a termelés kizárólag megújuló forrással működő erőműben történjék, de az tény, hogy az így vásárolt energia minden wattjának megfelelő mennyiségű zöld áramot egy termelő valahol betáplált a hálózatba. Az ilyen szerződés jellemzője még, hogy úgynevezett „contract for difference” elszámolási megoldást tartalmaz, aminek a lényege, hogy az áram kikötött ára fix, azonban a felek a mindenkori piaci áramár ingadozását kompenzálják egymásnak. Ha a termelő adott időszakban a kikötöttnél magasabb áron tudja értékesíteni az áramot, akkor a többletet megtéríti a vevőnek, míg, ha a piaci ár a kikötött vételár alatt volt, a vevőnek kell megtérítenie a különbözetet a termelőnek.
A fizikai PPA (a „pPPA”) ezzel szemben nevesíti az erőművet, ahol a zöld áramot megtermelik, és a felek a termelés volumenéhez valamilyen mértékben igazodó mennyiség eladására és vásárlására kötelesek. Ez az igazodás lehet a konkrétan megtermelt mennyiség („pay as produced”, „PaP”), vagy lehet a termelő által előre jelzett mennyiség („pay as forecasted”, „PaF”). A PaF ugyan biztonságosabb a vevőnek, mint a PaP, de ahogy majd lentebb fogjuk látni, a PaF PPA is okozhat komoly kihívásokat.
A Magyar Telekom gazdasági irányítása átgondolt stratégiához igazodik és lényeges eleme a pontos pénzügyi tervezés. Egy nagyértékű vPPA a volatilis energiaárak mellett nem tervezhető, nem kiszámítható mértékben rángathatja a cég éves eredményét, így hamar eldőlt, hogy a Telekom sokkal inkább egy pPPA-hoz fog a magyar piacon partnert keresni.
A PaF kihívások kezelése
A másik lényeges kérdés a PaP vagy PaF jelleg eldöntése volt. Ebben szintén a pénzügyi tervezési, számviteli szempontoké volt a fő szerep. A Telekom pénzügyi számainak tervezhetőségét a PaF jellegű működés támogatja, ezért olyan szerződés kötése volt a cél, amelyben a termelő
- előre jelzi a napi termelési mennyiséget és
- havi léptékben nem szállít több áramot, mint a havi megtermelt mennyiség 80%-a.
Ez utóbbi 80%-os korlátra azért volt szükség, mert a számviteli sztenderdek szerint ennél nagyobb arányú vásárlás esetén a vevőnek a termelő feletti kontrollja olyan jelentősnek tekinthető, aminek mentén a szerződés a könyvelés szintjén, gazdasági tartalma szerint már nem minősülhetne egyszerű adásvételnek.
Visszatérve a termelési mennyiség előrejelzésére, lássuk, mik azok a kihívások, amikre fentebb a napi termelés hullámzásánál és a PaF típusú PPA-nál már utaltunk, és milyen szerződéses eszközökkel lehet ezeket kezelni. Ahogy írtam, egy PaF típusú szerződés rögzíti azt a mennyiséget, amit a termelő havi léptékben a vevőjének szállíthat. A kikötött téli mennyiségek lényegesen kisebbek, mint a nyáriak (ötszörös a két szélső érték között a különbség). A napelemes termelés jellemzője az is, hogy a kevesebb napos órák időszakában van a legkevésbé mód a pontos becslésre. Az a tapasztalat, hogy gyakorlatilag lehetetlen a megtermelt mennyiséget eltalálni, pedig a termelő a meteorológiai előrejelzés mellett nagyon nagy historikus adatbázist is figyelembe vesz a tervezéskor. Ilyen helyzetre egy méltányosan megírt szerződésben kell legyen olyan jogtechnikai eszköz, ami a vevő számára üzletileg még elfogadható mértékű hibákat megengedi, különben a termelő szinte mindig szerződésszegésben lenne. Célszerű ezért kikötni a havi minimum és a havi maximum mennyiséget, tehát egy bizonyos terjedelmen (türelmi sávon) belül lehet mozgástere a termelőnek. Szankció alkalmazása csak akkor merülhet fel, ha a termelt (és persze napi szinten előre jelzett) mennyiség ezen a türelmi sávon túllóg. Ez persze nem „rocket science” de a számok megfelelő kalibrálása igényel azért komoly tapasztalatot és odafigyelést mind a műszaki, mind a számviteli szakértők részéről, akikkel a jogászok szorosan együtt dolgoznak. Ha a toleranciasávok szélességét és a belőlük való kilépés esetén foganatosítható hátrányos következményeket a feleknek sikerül jól beállítani, akkor egy ilyen mechanizmus mindkét fél számára kezelhetővé teheti az előrejelzési hibákból eredő kockázatokat.
A folytatás
A Telekom folyamatosan vizsgálja, hogy az itt leírt kihívásokat hogyan lehetne még hatékonyabban kezelni, hogyan lehetne üzletileg előnyös módon tovább fokozni a ténylegesen megújuló forrásból vásárolt áram mennyiségét (idén ez mintegy 10%-a az összes felhasznált áramnak).
Az egyik ilyen vizsgálódási irány a napelemes termeléssel összekapcsolható energiatárolás, amivel a jellemzően hullámzó termelési görbét lehetne kisimítani. Az alábbi ábra jól szemlélteti, hogy az akkumulátor beiktatásával az igazán napos órákban a pillanatnyi igényeknél több termelődő energiát az egyéb időszakokban magas felhasználási igények idősávjához hogyan lehet felhasználni.
Családi ház jellemző termelési, fogyasztási görbéje hétköznap.
(Egy napelemes rendszerekkel foglalkozó vállalkozás honlapján lévő magyarázó ábra.)
A rádiótelefon bázisállomások fogyasztási profilja lényegesen eltér ugyan egy családi ház profiljától, a Telekomnak mégis ez az egyik vizsgálódási iránya, merthogy ott is van keresnivalója az akkumulátoroknak. A mobil tornyok köré telepíthető kis napelemtáblákkal létesített minierőművekkel a tornyok ellátását a nem napos órák egy részében tudnák biztosítani azok az akkumulátorok, amelyek a napos időszakok túltermeléseit képesek eltárolni. Ehhez persze az kell, hogy az ilyen akkumulátoros minierőművek ára egy ésszerű megtérülési időszakon belül összemérhető legyen az így megtakarított energia árával.
Bízom benne, hogy ennek is hamar eljön az ideje, és akkor a telekomos jogászok majd dolgozhatnak az ilyen rendszerek létesítésének szerződésein is. Addig sem maradunk munka nélkül, mert a jogalkotó időről időre feladja a leckét az energiaszektor szereplőinek. Idén például az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer szabályai változtak olyan jelentős mértékben, ami fokozott üzleti kockázatokat generál mind az energiakereskedők, mind az ipari energiafogyasztók számára, nem kis fejtörést okozva ezeknek a vállalkozásoknak.
A Jogtanácsosok a digitális világban rovat a Telekom jogi csapatának állandó rovata az Arsbonin.***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
