Mit jelent ma a régióban egy nemzetközi peres boutique irodát vezetni? Dózsa Dániel és Pataki Petra szerint leginkább azt, hogy nincs B-csapat: mindenki a frontvonalban dolgozik. A Queritius budapesti partnereivel készült interjúnkból kiderül, hogyan kovácsolnak előnyt a különböző karaktereikből, és miként egyeztethető össze a kőkemény szakmaiság azzal a közvetlen stílussal, ami miatt az ügyfelek nemcsak a tudásuk, hanem a személyiségük miatt is választják őket.
Mikor döntöttetek a jogi pálya mellett? Tudatos választás volt, vagy inkább a véletlen műve?
Dani: Már gimnáziumban kiderült, hogy elég jól tudok vitatkozni. Eredetileg orvos akartam lenni, de harmadik-negyedik környékén rájöttem, hogy a biológiától inkább megkímélem magam. Nem volt jobb ötletem, és akkoriban még menő volt jogásznak lenni. Kapóra jött, hogy szerettem a történelmet, hiszen abból volt a felvételi, így végül az ELTE-n kötöttem ki.
Petra: Én már a fiatalabb generációhoz tartozom, kétszintű érettségit írtam. A családomban én vagyok az első, aki egyetemre ment. A szüleim úgy gondolták, hogy az lenne a legjobb, ha valami „tisztességes” szakmát választok: orvos, jogász vagy építész. Én eredetileg művészettörténet szakra szerettem volna menni, aztán végül is családi nyomásra módosítottam. Emiatt nem volt erős elköteleződésem az elején.
Mikor keresztezte egymást először az utatok?
Petra: Az egyetem számomra csalódás volt, hiányzott belőle a nagy „universitas” érzés és a műhelymunka. Viszont beköltöztem a Bibó István Szakkollégiumba, ami vidéki, első generációs értelmiségiként rengeteget adott. Egy olyan közegbe kerültem, ahol érdeklődő emberek vettek körül, és nem csak a kurzusukon, hanem egymástól is sokat tanultunk. Később, amikor ötödévesként gyakornok lettem a Weil, Gotshal & Manges nemzetközi irodánál, ott hallottam egy „ifjú titánról”. Így mutattak be Daninak.
Dani: Igen, a Weil-nél találkoztunk. Én akkor már ott dolgoztam, miután hazajöttem Hollandiából, ahol EU-jogot tanultam.
Petra: Emlékszem, a konyhában futottunk össze először. Dani főzte a kávét, beszéltünk tíz percet, és utána mondtam is az akkor szintén ott dolgozó barátnőmnek: ezt az embert vagy nagyon fogom utálni, vagy nagyon fogom szeretni. Végül kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk, másképp, mint az átlag jogász.
A nemzetközi vitarendezés egy nagyon speciális terület. Mikor kezdett el érdekelni titeket ez az irány a klasszikus jogászi feladatok helyett?
Dani: Nekem teljesen a véletlen hozta ezt az érdeklődést. Amikor hazajöttem Hollandiából, eredetileg versenyjoggal akartam foglalkozni. A Weilnél be is jött egy nagy ügy, az EDF kontra Magyarország, ami egy befektetésvédelmi választottbírósági eljárás volt. Mivel a washingtoni iroda vitte az ügyet, de kellett egy ember Budapestről, aki jól beszél angolul, ismeri a tényeket és az EU jogot is, én kezdtem el rajta dolgozni. Ebben maximálisan támogattak akkori főnökeim, Nagy Laci és Siegler Konrád, akiktől rengeteget tudtam tanulni. Kihívtak fél évre Washingtonba secondmentre, végül ott ajánlottak munkát. Jókor voltam jó helyen.
Petra: Én is a Weil-nél kezdtem peres ügyeken dolgozni, és utána a White & Case-hez már úgy mentem, hogy kizárólag a vitarendezés érdekel, és egy nagyon jó csapatba kerültem. Tetszett, hogy minden ügy egy saját történet, ami akkor és ott íródik, mint egy befejezetlen könyv. A peres munkában van egyfajta változatosság és újszerűség, ami teljesen magával ragadott. Szerencsés voltam, mert itthon ritka, hogy már ügyvédjelöltként és fiatal ügyvédként folyamatosan nemzetközi választottbírósági ügyeken dolgozhasson az ember, de nekem megadatott.
Dani, te éveket töltöttél Washingtonban és Londonban. Mit hoztál haza ebből a tapasztalatból?
Dani: Washingtonban újra meg kellett tanulnom írni. Itthon azt tanítják, hogy a jogi szöveg akkor jó, ha minél bonyolultabb. Ott megtanultam az amerikai trial lawyer nyelvezetet: egyszerű, de rendkívül hatékony. Volt olyan workshopunk, ahol videóra vettek minket perbeszéd közben, és kielemezték minden mozdulatunkat. Ezt a hatékonyságot és előadásmódot hoztam át a Queritiusba is.
Hogyan született meg a Queritius? Mi volt az a „hiány” a piacon, amire reagálni akartatok?
Dani: A nemzetközi kapcsolataim révén évek óta fontolgattuk, hogy ki kellene lépni a „Big Law” környezetből. Mindannyian rendelkeztünk nyugati peres tapasztalattal, és ezt a tudást akartuk visszahozni a régióba. Egy ország piaca kicsi, de a régiót összefogva létre tudtunk hozni egy nemzetközi peres boutique irodát. Aztán 2020 márciusában beütött a covid, Londont lezárták, én hazaköltöztem, és novemberben megnyitottam a budapesti irodát. Az első dolgom volt felhívni Petrát. Akkor hárman voltunk, most huszonhárman (Budapesten kívül jelenleg Zágrábban, Belgrádban, Kijevben, Varsóban és Athénban vannak kollégáink).
Petra: Én akkor épp szülési szabadságon voltam, a járvány közepén. Dani már a terhességem alatt is keresett, de akkor még nem javasoltam magamat. Amikor hazajött, újra beszéltünk – emlékszem, a féléves kisbabámmal találkoztunk egy kávéra –, és nagyon magától értetődő volt a közös gondolkodás.
„Boutique” irodának nevezitek magatokat. Miben más ez a megközelítés, mint egy nagy nemzetközi irodáé?
Dani: Mi nem tranzakciókat vagy bankfinanszírozást csinálunk, ahol sablonokat lehet használni. Minden ügyünk egyedi, komplex és általában nagy pertárgyértékű. Ezért nálunk nincsenek „könnyű napok”, és nincsenek tartalékjátékosok sem. Aki nálunk dolgozik, az az A-csapat része, itt mindenkit fel lehet küldeni a pályára azonnal.
Petra: Nagyon magas a belépőszint, olyan skillset kell, amit nehéz juniorként elsajátítani. Emiatt a csapatunkban sok a senior munka, amit az ügyfelek kifejezetten értékelnek. Nálunk nincs olyan, hogy a partner csak az elején jelenik meg, aztán eltűnik; nálunk aki „a dobozon van”, az van belül is.
Említettétek, hogy a karaktereitek nagyon különböznek, mégis jól kiegészítik egymást. Hogyan néz ki ez a dinamika a gyakorlatban?
Dani: Petra vezeti a peres praxist, én inkább a választottbírósági ügyekre fókuszálok. Engem jobban érdekelnek a tények, hiszek abban, hogy kevés ügy dől el a jogon, inkább a tények számítanak. Petrának viszont van egyfajta „fixációja” az anyagi jogi és eljárásjogi finomságokra.
Petra: Ezen sokat szoktunk nevetni. Volt olyan eset, hogy Dani hahotázott egy eljárásjogi érvemen, aztán a bíróságon mégis azzal nyertünk. A kreativitás és a precízió találkozása tesz minket – jó értelemben véve – nagyon „kellemetlenné” az ellenfelek számára.
Dani: Igen, Petra rendkívül kedves, de szakmailag nagyon kellemetlen ellenfél. Ez a kreativitás és a jogi precizitás együtt nagyon erős fegyver.
Egy ilyen intenzív szakmai környezetben hogyan jelenik meg az emberi oldal? Petra, te pszichológiát is tanultál, Dani pedig coach. Ezt használjátok a munkában?
Petra: Abszolút. A jogi kiválóság nálunk a belépőszint, de mi nem csak az ügyet akarjuk megoldani, hanem az emberi részét is kezeljük. Egy peres helyzet mindig krízis és stressz az ügyfélnek.
Dani: Mi nem próbálunk okosnak tűnni a meetingeken. A legtöbb jogász megpróbálja megmutatni, hogy ő ismeri a legjobban a jogot, mi viszont 90%-ban kérdezünk. Ha kompetensen kérdezel, az ügyfél tudni fogja, hogy felkészült vagy. A másik fontos dolog a bizalom: mi „real”-ek vagyunk. Nem ígérünk biztos győzelmet, hanem valószínűségeket mondunk. Sosem fordult még elő, hogy úgy vesztettünk volna el egy ügyet, hogy a kockázatot ne láttuk volna előre.
Ez a közvetlenség köszön vissza a kommunikációtokban is, például a Coffee Confidential videósorozatban. Ez tudatos stratégia?
Dani: Az ügyvédi irodák kommunikációja általában unalmas. Mi bizalmat szolgáltatunk nehéz helyzetekre, és a bizalom alapja, hogy megmutatjuk, kik vagyunk valójában. Ha valaki egy öltönyös, vaskalapos ügyvédet akar, ne hozzánk jöjjön. A videókban, amiket sokszor egy iPhone-nal veszünk fel, a saját sztorijainkat meséljük el.
Petra: Nincs külső marketingcsapatunk, mindent mi találunk ki, minden mögött mi vagyunk. A hírlevelünk sem egy száraz jogi összefoglaló, hanem egy magazin, ami az ügyfeleinket, döntéshozókat is érdekelheti. Ez csapatmunka: ha valakinek van egy ötlete, fel kell vennie a „puttonyt” és futni vele.
Több országban vagytok jelen. Hogyan működik a közös munka a nemzetközi csapatban?
Dani: A budapesti csapatban dolgozik a szerb és a görög kolléganőnk is, napi szintű online check-in meetingjeink vannak. A munkánk kb. 30-40%-a nemzetközi kollaboráció, ami nagyon magas arány.
Petra: A kollaboráció nálunk projektalapú. Egy ügyre nem egy iroda kerül rá, hanem egy csapat, ami minden ügyre egyedileg kerül összeállításra. A legjobb csapat áll össze a legjobb kombinációban, amit az embereinkből össze lehet tenni, releváns tapasztalat alapján, függetlenül attól, hogy ki melyik irodában van.
Petra, említetted, hogy részmunkaidőben, kisgyerek mellett lettél partner. Ez mennyire egyedülálló a piacon?
Petra: Szerintem Magyarországon példa nélküli. Nagyon kevés iroda támogatja az anyákat abban, hogy részmunkaidőben is kiteljesedhessenek, és partneri szintre jussanak. A Queritiusnál a diverzitás nem csak egy policy, hanem a mindennapok része. Sosem volt annyi női kollégám, mint itt.
Dani: Ez nem jótékonykodás, hanem kőkemény üzleti érdek. A diverzitás kifizetődő. Én akkor járok jól, ha előtérbe tolom a tehetséges kollégákat, mert az az egész cégre jó fényt vett. Petra nem azért partner, mert nő, hanem mert ezer kilométeres körzetben ő az egyik legtehetségesebb peres jogász.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Dani: Vannak globálisan elismert boutique irodák, mint a Three Crowns vagy a Lalive, ők a benchmark számunkra. Szeretnénk, ha egy napon velük egy lapon említenének minket. Nem akarunk több száz fősre nőni, meg akarjuk tartani ezt a hatékony méretet, de a minőségből nem engedünk.
Petra: Azt látom, hogy a vitarendezés egyre inkább komplex szolgáltatássá válik. Az ügyfelek nemcsak a jogi problémát akarják megoldani, hanem a reputációs kockázatokat és a gazdasági hatásokat is kezelni szeretnék egy helyen. Mi efelé a komplex kríziskezelés felé tartunk.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
