A tudás hatalom, és mindenkinek joga van hozzá – fogyatékossággal élők jogai az oktatásban

A fogyatékosság nem a képességek hiányát jelenti, csupán a tudás megszerzése más módon, más eszközökkel történik. Éppen ezért fontos, hogy minden gyermek egyéni értékeihez, érdekeihez igazodjon az oktatás, mely az esélyegyenlőség előmozdításával érhető el. De vajon lehet-e esélyegyenlőségről beszélni ott, ahol egy mozgássérült személy az osztálytermet csak lépcsőkön keresztül közelítheti meg, ahol egy autizmus spektrumzavaros gyermek a kiközösítés áldozatává válik vagy ahol egy látássérült tanuló számára a tananyag elsajátításához nincs Braille-írással íródott tankönyv?

A WHO és a World Bank becslése szerint jelenleg 1 milliárd ember él valamilyen fajta fogyatékossággal a világban – közülük 93-150 millió gyermek. A Plan International adatai szerint ezek a gyermekek tízszer kisebb eséllyel jutnak el iskolába mint mások, és ha mégis, akkor gyakran szegregált, elkülönített intézményekben tanulhatnak.

Az UNICEF 2022-es adatai alapján a fogyatékossággal élő gyermekek nagyobb eséllyel maradnak ki az iskolából, mint a fogyatékossággal élő társaik. A fogyatékossággal élő gyermekek 25%-kal kisebb valószínűséggel vesznek részt a korai gyermekkori nevelésben, 49%-kal nagyobb eséllyel soha nem jártak iskolába, 47%-kal nagyobb valószínűséggel kimaradnak az általános iskola alsó tagozatáról, 33%-kal nagyobb valószínűséggel kimaradnak az általános iskola felső tagozatáról és 27%-kal nagyobb eséllyel nem folytatják középfokú tanulmányaikat.

A fogyatékossággal élő gyermekek fokozottan vannak kitéve iskolai bántalmazásnak, ellehetetlenítve ezzel a tanuláshoz való jogukat. A 2022-es globális becslések azt mutatták, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek több mint kétszer nagyobb valószínűséggel tapasztalnak meg bántalmazást, mint fogyatékosság nélküli társaik. Emellett nagyobb eséllyel éri őket az erőszak minden formája. Az eredmények alapján a fogyatékossággal élő gyermekek körülbelül egyharmada vált erőszak áldozatává. Az iskolai erőszak és bántalmazás minden formája sérti az oktatáshoz való alapvető jogot, a nem megfelelő tanulási környezet pedig az oktatás minőségét rontja. Az akadálymentesség hiánya, ideértve az épület és a tananyag alkalmatlanságát, az előítéletek és diszkrimináció, melyek az esélyegyenlőség elvét sértik, a szegregáció a hagyományos iskolai rendszerből valamint az alacsony színvonalú oktatás mind-mind jól tükrözik azokat az akadályokat, amelyekkel egy fogyatékossággal élő tanulónak az oktatásban szembesülnie kell. A jogrendszer közvetlenül kíván fellépni ezek ellen a problémák ellen, mégpedig úgy, hogy jogszabályokban kötelezettségeket ír elő mind az állam, mind az egyén és a társadalom számára.

Hol jön létre a befogadás – a törvényekben, az iskolapadban vagy a társadalomban?

A befogadó környezet olyan közeg, ahol minden gyermek, függetlenül képességeitől, származásától, fogyatékosságától, egyenlő esélyekkel vehet részt az oktatásban. A fogyatékossággal élő gyermekek számára biztosítani a befogadó környezetet és a magas színvonalú oktatást minden ország számára prioritás kell hogy legyen.

A “Convention on the Rights of Persons with Disabilities (CRPD)” az egyik legfontosabb nemzetközileg elfogadott jogi dokumentum, amely deklarálja a fogyatékossággal élő személyek tanuláshoz való jogát. Magyarország 2007-ben ratifikálta, így az részévé vált a hazai jogrendnek. Kötelezettséget ír elő a részes államok számára egy befogadó, egyenlő esélyek alapján működő oktatási rendszer felépítésére, mely biztosítja megkülönböztetés nélkül minden személy élethosszig tartó tanulásánák jogát. Kötelezi továbbá az államokat a megfelelő támogatás nyújtására, beleértve a megfelelő képesítéssel rendelkező tanárok képzését, elősegítve az emberben rejlő képességek teljes mértékű fejlesztését. Az oktatási rendszert azonban nem csak az egyén, de a közösség érdeke mentén kell kialakítani. Így az oktatási rendszer egyenlő mértékben mindenki számára elérhetővé válhat, tiszteletben tartva ezzel az emberi sokszínűséget.

Az 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról (Fot.) kimondja, hogy a fogyatékossággal élő személyt minden életkorban és képzési szinten megilleti a megfelelő oktatásban való részvétel joga, diszkrimináció mentesen. Deklarálja továbbá, hogy e személy joga, hogy amint fogyatékosságát megállapították, fejlesztése késedelem nélkül megkezdődjön.

A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről külön biztosítja a sajátos nevelési igényű tanulók, köztük a fogyatékossággal élők jogait az oktatásban. Ennek értelmében joguk van saját képességeikhez mérten a fejlődésüket elősegítő oktatáshoz. A 47. § (1) bekezdése szerint: A különleges bánásmódnak megfelelő ellátást a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. A sajátos nevelési igényű gyermekek oktatása a törvény szerint történhet integrált, valamint szegregált formában is, ha azt egyéni szükségleteik indokolják. A törvény rendelkezik továbbá a szakképzettséggel rendelkező személyek oktatásban való részvételének, és a személyre szabott tanulási környezet megteremtésének fontosságáról.

Mindezek mellett Magyarország Alaptörvénye általános jogi garanciát nyújt az oktatáshoz való jog teljesülésére, hiszen a XI. cikkben kimondja: Mindenkinek joga van a művelődéshez. Így állami kötelesség mindenki számára biztosítani a méltányos és hozzáférhető oktatást.

E három kulcsfontosságú jogi dokumentum és az Alaptörvény deklarálja a fogyatékossággal élők jogait, hiszen a nemzetközi egyezmény, a hazai kerettörvények és a gyakorlati szabályozás megteremti az oktatásban való egyenlő részvétel lehetőségét.

A 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról (Ebktv.) fő célja, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők számára. Az egyenlő bánásmód értelmében a törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni.  A magyar jogrendszer egyik alapvető eszköze a diszkrimináció megszüntetésének és az esélyegyenlőség megteremtésének előmozdítására, hiszen deklarálja hogy az oktatásban tilos a fogyatékossággal élők bármilyen jellegű megkülönböztetése. A 27. § (1) bekezdése értelmében az egyenlő bánásmód követelménye az oktatás teljes folyamatában érvényre kell hogy jusson.  A 27. § (3) bekezdés a) pontja szerint: Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen valamely személy vagy csoport jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben.

Azonban a jogi előírások és a való élet összhangba hozása nem egyszerű feladat, hiszen a jogok gyakorlati érvényesülése gyakran falakba ütközhet. Erre mutat rá a 3105/2023. (III.14.) AB határozat, mely egy autizmus spektrumzavarral szenvedő gyermek ügyében született. A gyermek iskolai tanulmányait három tanéven keresztül csak magántanulói státuszban folytathatta, az iskolát csupán heti tíz órában látogathatta, annak ellenére, hogy törvényes képviselője többször kérelmezte az inkluzív, iskolábajárással megvalósuló oktatást, valamint az ésszerű alkalmazkodást. A törvényes képviselő alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy gyermeke oktatáshoz való joga sérült azáltal, hogy három tanéven keresztül csak magántanulói státuszban folytathatta iskolai tanulmányait, hiába kérelmezte a gyermek inkluzív, iskolába járással megvalósuló oktatását. Álláspontja szerint ez ellentétes többek közt a CRPD törvény 24. cikk (1) bekezdésével. Az indítványozó szerint sérült továbbá a gyermek magánélethez való joga, valamint a magántanulói státuszba kényszerítése hátrányos megkülönböztetést is megvalósít. Az Alkotmánybíróság azonban az alkotmányjogi panaszt elutasította, a szakértői véleményekre hivatkozva, hiszen azok egyértelműen az indítványozó egészségi állapotának megfelelő, a fokozatos integrációjára törekvő oktatási formát javasolták, így az Alkotmánybíróság az ügy egyedi körülményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó oktatásának formájában megnyilvánuló különbségtétel nem alapjogsértő. A döntés megerősíti, hogy az inkluzív oktatás nem egyenlő az integrációval, ha azt az adott egyén képességei nem teszik lehetővé. A különbségtétel lehet arányos és indokolt, ha az a tanuló egyéni szükségleteihez igazított. Az állam nem csak jogosult, de köteles beavatkozni a gyermek érdekei védelmében.

Az ENSZ fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezmény (CRPD) elismeri az inkluzív oktatás jogát. De mit is jelent ez valójában?

Minden gyermeknek joga van az oktatáshoz, köztük a fogyatékossággal élőknek is. A CRPD törvény is hangsúlyozza, hogy az inkluzív oktatás alapvető emberi jog minden fogyatékossággal élő gyermek számára. Az inkluzív oktatás olyan közeget jelent, amely minden gyermek számára biztosítja az élethosszig tartó oktatáshoz való jogot. Nem inkluzív azonban az oktatás ott, ahol az érintett gyermekek szegregáltan, speciálisan erre létrehozott intézményekben folytatják tanulmányaikat, másoktól elszigetelve.  Nem lehet inkluzívnak nevezni azt az oktatási rendszert sem, melyben a gyermekek ugyan hagyományos iskolába járhatnak, de a rendszer nem igazodik hozzájuk, így ők kényszerülnek alkalmazkodásra. Az oktatási rendszerből való teljes kirekesztés sem egy járható út. Rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy az oktatást minden gyermek egyéni szükségleteihez, egyéni képességeihez lehessen formálni. Ahol az oktatási módszerek merevek, vagy ahol a tananyag átadására nincs alternatív formátum, ott a fogyatékossággal élő gyermekek nagy eséllyel válhatnak az iskolai kirekesztés áldozatává. Az UNESCO adatai szerint a bántalmazási ráta magasabb a fogyatékossággal élő gyermekek körében. Ez az oktatás minden szintjén megfigyelhető, de a legjellemzőbb a 13-15 éves kor között, kifejezetten a késő gyermekkor és a kora serdülőkor határán.

A CRPD törvény 24. cikke tartalmazza mindazokat az alapvető elveket, amelyek deklarálják, hogy e jog érvényre juthasson a való életben is. Legfontosabb pontja között kiemeli, az oktatást diszkrimináció mentesen, az egyenlőség szem előtt tartásával kell kialakítani.  A diszkriminációnak különböző fajtái lehetnek. Közvetlen a diszkrimináció, amikor egy személyt hátrányos megkülönböztetés ér a fogyatékossága alapján, például ha egy iskola visszautasítja a fogyatékossággal élő diákok felvételét. Közvetett diszkrimináció pedig akkor jelentkezik, amikor egy olyan gyakorlat vagy szabály, amely mindenkire egyenlően vonatkozik, hátrányosan vagy aránytalanul érinti a fogyatékossággal élő személyek jogait, például ha az érettségi megszerzéséhez aránytalanul nehéz követelményeknek kell megfelelni. Kötelezettségként jeleníti meg, hogy minden akadályt el kell hárítani – beleértve akár a jogi, fizikai vagy társadalmi gátakat. Az oktatás mindenki joga, így minden olyan jogszabályt, mely e jog érvényre jutását korlátozza, meg kell semmisíteni. Ahhoz azonban, hogy az oktatás valóban mindenki joga legyen, biztosítani kell hogy mindenki egyenlő feltételekkel vehessen részt az oktatásban. Az alkalmazkodás az ésszerűség és arányosság mértékéhez kell hogy igazodjon. Ilyen lehet az egyéni oktatási terv is, mely meghatározza azt az alkalmazkodási és támogatási mértéket, amelyre szükség van. Mindezek mellett a törvény a speciális igények kielégítésének fontosságát is kiemeli, hiszen az oktatás célja minden gyermek képességeinek és potenciáljának teljes kibontakoztatása, a sokszínűség és tolerancia elvének megerősítése. Ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő tanárok képzése.

Az oktatási rendszernek el kell távolodnia a hagyományos rendszer kötöttségeitől, és olyan struktúra kiépítése felé kell mozdulnia, amely az egyén képességeire alapozottan, a sajátos tanulási módszert alkalmazva tudja kihozni a gyermekből az adottságainak megfelelő szintet. A tantervnek, az oktatási módszernek valamint a tananyagnak ehhez kell igazodnia. Ilyenek lehetnek például a nagybetűs nyomtatott tananyagok, a Braille írás, a jelnyelv vagy egyéb speciális szoftverek. Azonban alternatív vizsgaformákra is szükség van, legyen szó akár szóbeli, akár írásbeli vizsgáról.

Az inkluzív oktatás alappilérei

A legfontosabb támpontot egy gyermek életében a szülők jelentik. Így a szülők és az iskola közötti szoros együttműködés elengedhetetlen feltétele az inkluzív oktatás sikerességének. A szülők bevonása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő gyermek a lehető legteljesebb mértékben be tudjon illeszkedni, és a lehető legszínvonalasabb oktatásban részesülhessen. Hiszen ki ismerné jobban a gyermek speciális igényeit, erősségeit, ha nem a szülők? Részvételükkel, közvetlen visszajelzéseikkel segíthetnek a legmegfelelőbb tanulási módszerek kiválasztásában. Ezzel az inkluzív oktatás célja megvalósulhatna: a gyermek szükségleteihez megfelelően igazodna az oktatási környezet. A 2011. évi CXC. törvény 3. § (1) bekezdése is kimondja, hogy ez csak akkor működhet hatékonyan, ha az iskola, a szülők és a tanárok együttműködnek a gyermek érdekében.

A képzett pedagógusok szerepe sem mellőzhető, hiszen ők felelnek a befogadó, támogató iskolai légkör megteremtéséért. A 2011. évi CXC. törvény 1. § (3) bekezdése szerint: A nevelési-oktatási intézmények pedagógiai kultúráját az egyéni bánásmódra való törekvés, a gyermek, a tanuló elfogadása, a bizalom, a szeretet, az empátia, az életkornak megfelelő követelmények támasztása, a feladatok elvégzésének ellenőrzése és a gyermek, tanuló fejlődését biztosító sokoldalú, a követelményekhez igazodó értékelés jellemzi. Az iskolai környezetnek nem csak a jogi alapot, de az erkölcsi alapot is biztosítania kell a tanuló számára. Érvényre kell jutnia olyan alapvető emberi értékeknek mint a szeretet, empátia, a bizalom valamint az elfogadás. Itt is megjelenik az inkluzív pedagógia központi elve, hiszen minden gyermek méltó odafigyelést, személyre szabott feladatokat igényel, melyek segítségével biztonságos közegben, saját tempójában fejlődhet.

Az inkluzív oktatás megteremtése nemcsak az iskolák és a szülők feladata, szükséges hozzá a teljes társadalom hatékony szerepvállalása is. A társadalom elsődleges feladata az előítéletek elhagyása, valamint az ezekből következő kirekesztés megszüntetése. A negatív sztereotípiák és tájékozatlanság gátolják a valódi társadalmi befogadást. Éppen ezért egy megoldást jelenthet, ha már az óvodai, iskolai nevelésben összevontan fejlődhetne minden gyermek, ezzel egy befogadóbb társadalom alapját megteremtve. CRPD törvény több területet is érint annak érdekében hogy a fogyatékossággal élő emberek befogadása által egy összehangolt társadalom alakuljon ki. Ennek érdekében kimondja többek közt az önálló életvitelhez való jogot, a közösségbe való befogadás jogát valamint a megfelelő életszínvonalhoz és a szociális védelméhez való hozzáférés jogát. A CRPD törvény 4. cikkében deklarálja: A részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy biztosítják és elősegítik valamennyi alapvető emberi jog és szabadság teljes megvalósulását valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, a fogyatékosság alapján történő bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül. A törvény a meghatározások között a megkülönböztetést a következőképp definiálja: A „fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés” a fogyatékosságon alapuló bármilyen különbségtételt, kizárást vagy korlátozást jelent, amelynek célja vagy hatása valamennyi emberi jog és alapvető szabadság másokkal azonos alapon történő elismerésének, élvezetének vagy gyakorlásának csorbítása vagy semmibe vétele a politikai, a gazdasági, a szociális, a kulturális, a civil élet terén, vagy bármely egyéb területen. Ez a hátrányos megkülönböztetés minden formáját magában foglalja, egyebek között az ésszerű alkalmazkodás megtagadását. Így a hátrányos megkülönböztetés nemcsak erkölcsi értelemben sértés, de jogsértés is egyben. Az ésszerű alkalmazkodás megtagadása is megkülönböztetésnek minősül. A törvény az ésszerű alkalmazkodás jelentését szintén definiálja: Az „ésszerű alkalmazkodás” az elengedhetetlen és megfelelő módosításokat és változtatásokat jelenti, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlan terhet, és adott esetben szükségesek, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személy alapvető emberi jogainak és szabadságainak a mindenkit megillető, egyenlő mértékű élvezetét és gyakorlását. Fontos azonban hogy az alkalmazkodás mértéke az arányosság és szükségesség határán belül jogos.

De hány falat kell lebontani a teljes esélyegyenlőség eléréséhez?

Ez egy összetett kérdés, melyet különböző jogszabályok foglalnak keretbe. A valóságban azonban a fizikai akadályokon kívül, mint például az akadálymentesítés hiánya, vagy a tananyag hoz való hozzáférés korlátozottsága, meg kell említeni az anyagi akadályokat, hiszen sok esetben az iskolák nem rendelkeznek elég pénzügyi forrással, hogy a megfelelő eszközöket és szolgáltatásokat biztosítani tudják. Akadályt jelenthet továbbá a szakképzettséggel rendelkező tanárok száma, vagy akár a társadalmi hozzáállás, többek közt az empátia és az elfogadás hiánya. E falak lebontásával egy mozgássérült gyermek rendelkezésére áll az iskolában lift, egy autizmus spektrumzavaros gyermek elfogadó közegben tanulhat valamint egy látássérült tanuló Braille-írással íródott tankönyvből olvashat.

Irodalomjegyzék:

Ez a cikk az Arsboni 2025. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Ha felkeltette az érdeklődésed az Arsboni Gyakornoki Programja, akkor ne maradj le, jelentkezz itt!