A legtöbb autóval közlekedő személy az élete során egyszer részese lesz egy közúti balesetnek, legtöbbször egyszerű koccanásnak, mely fakadhat elsőbbségadási kötelezettség elmulasztásából, kései fékezésből vagy egyéb emberi gondatlanságból. Ezen esetekben a járművünk halad, és viszonylag egyszerűen megállapítható, hogy ki lesz a kártérítésért felelős. De mi történik, ha álló, illetve leállított gépjárművel okozunk kárt? Mikor válhatunk ilyen szituációban is felelőssé?
Károkozás esetén meg kell állapítani, hogy kinek kell a bekövetkezett kárt megtérítenie, ebben segítenek a felelősségi szabályok. Nem minden helyzetben azonos a kártérítésre kötelezhető személyek felelősségének mértéke; egyes esetekben a jogalkotó szükségesnek vélte azt, hogy megteremtsen egy szigorúbb, fokozottabb felelősségi rezsimet.
Fókuszban a veszélyes üzemi felelősség
A veszélyes üzemi felelősség a deliktuális, azaz a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség különös esete. Az alapja egy fokozott veszélyességgel rendelkező tevékenység folytatása, amely jellegéből adódóan kis üzemzavar vagy emberi mulasztás esetén is nagy kár keletkezéséhez vezető folyamat megindítására képes.
Fontos megjegyezni, hogy a kár nagynak minősítése nemcsak a vagyontömeg, hanem személyek nagyobb csoportjának veszélyeztetésétől is függ.
Ezek alapján tehát a veszélyes üzem ismérvei:
- Az üzembentartó (tevékenységet végző személy) csekélyebb súlyú vétkessége is súlyos kárhoz vezethet,
- egy csekélyebb súlyú üzemzavar, hiba is súlyos kárhoz vezethet,
- több személy életét, testi épségét, vagyonát veszélyeztetheti.
A veszélyes üzemi felelősség ismertetői közé tartozik továbbá, hogy a felelősség alól való kimentéshez – szemben az általános kártérítési deliktummal – nem elég a felróhatóság hiánya, illetve az, hogy a károkozásért nem feltétlenül a tényleges károkozó felel. A felelősség alapja az üzembentartói minőség. Az üzembentartót a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a cikk során a továbbiakban: Ptk.) a következőképpen határozza meg: „A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának az minősül, akinek érdekében a veszélyes üzem működik.” (Ptk. 6:536. § (1) bek.). Az, hogy a veszélyes üzem kinek az érdekében működik, nem attól függ, hogy az adott pillanatban kit „szolgál ki”, hanem attól, hogy általában kinek az érdekét szolgálja. Üzembentartó lehet például az üzem fenntartója, tulajdonosa, kezelője, vagy más olyan személy, akinek fennáll a felügyelete, irányítása, ellenőrzése, és ehhez kapcsolódó különleges védekezésre való kötelezettsége a tevékenység vonatkozásában.
A felelősség alól való mentesüléshez azt kell bizonyítania az üzembentartónak, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.
A tevékenységi körén kívül esés olyan okokat jelöl, melyek nem hozhatók összefüggésbe a veszélyes üzem működésével, és elháríthatatlannak minősülhetnek például szélsőséges természeti események, a károsult elháríthatatlan közrehatása, harmadik személy vagy állat elháríthatatlan magatartása. Ha már objektíve elhárítható lett volna a károkozás, nem minősül elháríthatatlannak, még a károsult személy közrehatása esetén sem, így nem mentesül az üzembentartó (EH 2002.748). Objektíve elhárítható, ha egyes óvintézkedések elvégzése kizárja a kár bekövetkezését, vagy az üzembentartó felelősségre vonását baleset bekövetkezése esetén.
Mi lesz „veszélyes üzem”?
A veszélyes üzem esetcsoportjait a Ptk. nem sorolja fel kimerítően. A bírói gyakorlatból, és a Ptk. Nagykommentárjából példálózó jelleggel ismerhető meg, hogy mely tevékenységek tartoznak a fokozott veszéllyel járók csoportjába. Veszélyes üzemi felelősséget alapoznak meg a gépi meghajtású járművek (gépjármű, vonat), lőfegyverek, gépi meghajtású berendezések és üzemek, robbanó- és sugárzó anyagok, energiatermelő üzemek és távvezetékek, vegyszerek és mérgező anyagok, építkezés és kézi erővel végzett fizikai munkák egy része. Ezen példákon keresztül láthatjuk, hogy mely tényezők indokolták a veszélyes jelzővel való ellátásukat: az üzemzavarból vagy mulasztásból kialakult veszélyhelyzetet a gépi vagy természeti folyamatok erősítik. Mivel törvényben taxatíve nem lelhető fel az összes létező esetköre ezen felelősségi rezsimnek, nagyon hatékonyan tudja lekövetni a technológia fejlődését, és a korábbi bírói gyakorlatból kiindulva egy esetleges jövőbeli új közlekedési eszköz megjelenésekor már meg lehet állapítani, hogy az megalapozza-e vagy sem ezt az alakzatot.
A veszélyes üzemi felelősség gépjárműveknél
A gépjárművek klasszikus, és a társadalom nagy részét érintő megalapozói a fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. A korábban említett kimentési lehetőségeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az autó berendezéseiben bekövetkezett hiba nem minősül kimentési oknak, mint ahogyan a vezető hirtelen rosszulléte sem.
Az, hogy ki valójában az üzembentartó, az autók esetében könnyen meg lehet határozni, mivel az üzembetartó személyét a forgalmi engedélyen feltüntethetik, viszont, ha ez nem történik meg, akkor a tulajdonost kell üzembentartónak tekinteni.
Megjegyzendő, hogy a kár megtérítésére a gyakorlatban nem minden esetben az üzembentartó köteles. Mivel jogszabály a gépjárművek vonatkozásában felelősségbiztosítás megkötésére való kötelezettséget ír elő, a biztosítónak kell megfizetnie a kártérítést, amennyiben az okozott kár a gépjármű üzemeltetése során következett be. Csak kivételes esetben fordulhat elő, hogy a biztosító a biztosított felé visszkeresetet adjon be. Ezen szabályokat a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény tartalmazza.
Veszélyes üzemek találkozása azt jelenti, hogy egy károkozásban több veszélyes üzem is részt vesz. Ennek esetei:
- Több veszélyes üzem egymásnak okoz kárt
- Egyik veszélyes üzem a másiknak okoz kárt
- A veszélyes üzemek közösen, egy nem veszélyes üzemnek minősülő károsultnak okoznak kárt
A gépjárműveknél ez igen gyakori, mivel két autó ütközésekor veszélyes üzemek találkozásáról van szó. Itt a felelősség és kártérítés megállapításához speciális szabályokat alkalmaz a Ptk., azonban jelen cikkemben erre nem fogok kitérni.
A továbbiakban rá szeretnék térni egy érdekes kérdésre, amely ezen cikk megírásához vezetett. Meddig tekinthető a gépjármű veszélyes üzemnek? Az autókkal való tevékenységek azért tartoznak ezen speciális felelősségi alakzat alá, mivel a gépi meghajtásuk miatt egy kis vezetői hiba is emberi életet veszélyeztethet, vagy nagy vagyoni károkat okozhat. Az autóvezetés nagy felelősséggel jár, és amikor úton vagyunk, remélhetőleg nagy figyelmet is szentelünk annak, hogy óvjuk a környezetünket. Azonban amikor megállunk az autónkkal, akkor vajon még ugyanolyan magas a felelősségi mérce, mint amikor 90 km/h-val megyünk az országúton? Természetesen, mint a legtöbb jogi kérdésnél, itt is az a gyors válasz: attól függ.
Az álló gépjármű veszélyes üzemi minősége – avagy „de kérem, én nem is vezettem!”
A kérdést legjobban példákon és a joggyakorlaton keresztül lehet megválaszolni, hiszen vizsgálni kell mind a jármű helyzetét és a vezetőjének szándékát is ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk, mikor szűnik meg a gépjármű ezen speciális, veszélyes üzemi minősége.
Alapvetően azon felfogásból indul ki a joggyakorlat, hogy a továbbhaladási szándékot és a forgalmi helyzetet közösen kell vizsgálni, hiszen a veszélyes üzemi jelleghez a gépjármű természetén kívül a közlekedési helyzet is hozzájárul. Ez alapján, ha egy jármű a forgalomban a piros lámpa előtt megáll, akkor nem szűnik meg a veszélyes üzemi felelőssége az üzembentartónak, hiszen egyértelműen tovább fog menni a zöld jelzést követően, így továbbra is fokozott gondosságot kell tanúsítania. Így, ha a vezető ebben az álló állapotban kinyitja az ajtót, és az a mellette álló autónak csapódik, ezzel kárt okozva, veszélyes üzemi felelősség szerint fog felelni.
Az közömbös, hogy az autó motorját leállította-e a vezető vagy nem, hiszen a felelősséget az alapozza meg, hogy a gépjármű üzemeltetéséhez szükséges tevékenységet végez.
Az ajtó kinyitása ennek minősül, ahogyan azt az EBH2007. 1692. számú eseti döntés ki is mondta.
Azonban mi történik, ha nem a jármű üzembetartója, hanem egy utasa okozza a kárt? Erre is megkapjuk a választ a joggyakorlat megismerésével. A példaként szolgáló jogesetben (Pfv.V.20.676/2019/4.) egy taxiban utazó személy a forgalom lassú haladása miatt tájékoztatta a taxi vezetőjét kiszállási szándékáról, így amikor az leállt a járművel – miközben továbbra is a forgalomban volt az autó –, megfizette a viteldíjat, és a jobb hátsó ajtót kinyitotta, hogy ki tudjon szállni. Az utas az ajtót annak kinyitásával a taxi mellett elhaladó segédmotoros kerékpárnak csapta, ezzel személyi és vagyoni kárt is okozva. A bíróság kimondta, hogy bár nem a taxi vezetője okozta közvetlenül a kárt, a felelőssége fennáll. Ennek megállapításához hozzájárult, hogy a gépjármű motorját nem állította le, a forgalomból nem állt ki, és ami a legfontosabb, hogy az üzembentartó az utasának magatartásáért is felel, mivel az nem külső, elháríthatatlan ok. Ebben az esetben az üzembentartó még hozzá is járult az utas cselekményéhez, hiszen tudta, hogy az ki fog szállni a járműből, és az autó megállításán túl semmilyen erőfeszítést sem tett annak érdekében, hogy esetleges károk bekövetkezését megelőzze. Megelőzhette volna a károkozást azzal, hogy az utasnak a kiszállást csak akkor engedélyezi, amikor már a forgalomból kiállt, illetve maga is megbizonyosodik, hogy nincs a közelben más személy. A Kúria az ügyben való döntésében kimondta, hogy az üzembentartó természetesen a veszélyes üzemi felelősség alapján felel, míg az utas, azaz a közvetlen károkozó személy a deliktuális (szerződésen kívüli) kárfelelősség alapján. Így ezen két személy egyetemlegesen kötelezett, tehát az egész szolgáltatással tartozik mindkét fél, azonban az egyikük teljesítése után megszűnik a másik kötelezettsége a kártérítésre jogosult felé, és a kötelezetteknek egymással szemben lesz elszámolásra lehetőségük.
Az elgurult autó veszélyes üzemi minősége
A korábbiakban körbejártuk az álló gépkocsi ajtajának kinyitásával való károkozás kérdéskörét, megállapítottuk, hogy a veszélyes üzemi felelősség kiterjed erre a tevékenységre is, mivel az a gépjármű üzemeltetésébe tartozik. Azonban mi történik akkor, ha már elhagytuk az autót, ajtaját is becsuktuk, majd elkezd a lejtőn lefelé gurulni? Ez természetesen akkor fordulhat elő elsősorban, ha nem húztuk be a kéziféket.
A veszélyes üzemi jelleg megszűnik, ha megtörténik a gépjármű teljes üzemen kívüli állapotának létrehozása. Ebből kifolyólag, ha csak az emberi hatás szűnik meg átmenetileg, a veszélyes üzemi jelleg továbbra is fennáll, mint például, ha elhagyja a vezető a kocsit, de annak a motorja még jár.
Ezt a BH2005.54. számú eseti döntés ki is mondta, azt hozzátéve, hogy közúton, a továbbhaladás szándékával, rövid időre való megállás esetére szűkíti a veszélyes üzemi felelősség fennállásának körét. Ezen szűkítés konzisztens a korábbi bírói gyakorlattal. A BH1999.552.-ben továbbhaladási szándék nélkül hagyta el a járművet a vezető, ugyancsak be nem húzott kézifékkel, és ebben az esetben a kocsi megindulását elősegítette, hogy gyermekek lökdösni kezdték az autót, majd így az a lejtőn legurulva egy másik gépjárműnek ütközött. A károsult felperes keresetében az I. rendű alperesként a gépkocsi üzemeltetőjének biztosítóját, II. rendű alperesként pedig a gépkocsi üzemeltetőjét perelte, azonban az elsőfokú bíróság elutasította a biztosító felé való követelését, hiszen a jármű parkolt és teljesen üzemen kívül volt, így megszűnt a veszélyes üzemi felelősség. Az üzemeltetőnek azonban szerződésen kívüli károkozás miatt megállapította a kártérítési kötelezettségét, hiszen a KRESZ-ben a gépjármű szakszerű leállításának és elhagyásának szabályait a kézifék be nem húzásával megsértette, és ebből keletkezett a felperes kára.
KRESZ: 41. § (7) A járművet őrizetlenül hagyni abban az esetben szabad, ha a vezető gondoskodott arról, hogy a jármű önmagától el ne indulhasson és illetéktelen személy azt el ne indíthassa.
Összegzés
A veszélyes üzemi felelősség lényege a gépjárműveknél az, hogy a károsult személy kárának megtérítése alól való mentesülést megnehezítse a károkozó gépjármű üzembetartójának. Az autó kezelése során teljes figyelmünket ennek kell szentelnünk, ezt is tükrözi, hogy csak olyan esetben lehet kimenteni magunkat a felelősség alól, ha az nem hozható közvetlenül összefüggésbe tevékenységünkkel, tehát egy külső, elháríthatatlan ok. Végső soron azt kell mondanom, hogy a gépjárművünk vonatkozásában nemcsak annak vezetése közben szükséges az éberség, elővigyázatosság és gondosság, hanem – ahogyan az előbbiekben kifejtettem – álló helyzetben is, hiszen ellenőrzés nélkül sohasem tudhatjuk, hogy mikor szeretne mellettünk elszáguldani egy biciklis futár valakinek a kihűlésben lévő pizzájával.
Ez a cikk az Arsboni 2023. őszi gyakornoki programjának keretében készült.
Források
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
