Mit adhat egy jogi verseny azon túl, hogy próbára teszi a tudást? Molnár Dávid, a The New Lawyer Challenge 2025 második helyezettje válaszol erre az interjúban: beszél a verseny atmoszférájáról, a döntő tapasztalatáról és arról, hogyan válik a jog élő, személyes élménnyé a megmérettetés során.
Hol és hogyan találkoztál először a The New Lawyer Challenge lehetőségével? Mi volt az, ami megfogott a kiírásban és arra ösztönzött, hogy jelentkezz?
Első alkalommal az egyetem Facebook-felületén találkoztam a verseny felhívásával. Már a kiírás hangvétele is azt sugallta, hogy ez több, mint egy hagyományos jogi megmérettetés. A verseny gyakorlati fókusza, valamint az a tény, hogy életszerű, gondolkodásra késztető jogesetek köré épült, azonnal megragadta a figyelmemet. Egy olyan lehetőségként jelent meg előttem, ahol a jog nem pusztán tananyag, hanem élő problématér – ez pedig természetes módon ösztönzött a jelentkezésre.
Volt olyan feladat vagy pillanat, ami igazán próbára tett? Mesélnél róla röviden?
Számomra a legintenzívebb pillanat kétségkívül a döntőhöz kötődik. Amikor beléptem a zsűri elé prezentálni, egy sajátos belső csend és feszültség egyszerre jelent meg. Abban a rövid, mégis sűrű pillanatban vált teljesen valóságossá, hogy ez az utolsó forduló. Nem csupán egy előadás kezdődött el, hanem egy olyan helyzet, ahol a felkészülés, a gondolatok és a személyes jelenlét egyszerre kerültek fókuszba.
Hogyan emlékszel vissza a döntő napjára? Milyen várakozásokkal indultál neki, és volt-e valami, ami meglepett vagy különösen emlékezetes maradt?
A döntő napja különleges atmoszférával bírt. Már az érkezés pillanatában érzékelhető volt az a koncentrált, mégis inspiráló közeg, amely az egész eseményt áthatotta. Az egész nap szinte egyetlen folyamatként maradt meg bennem: a várakozás alatti beszélgetések, a gondolatok csendes rendezése, majd maga a prezentáció, ahol a jogeset megoldása formát öltött. Nem egyetlen mozzanat volt emlékezetes, hanem az élmény egésze – a helyzet intenzitása és hangulata.
Mit tanultál magadról a verseny során – akár szakmailag, akár személyesen?
A verseny egyik legfontosabb tanulsága számomra az volt, hogy a kihívások megítélése gyakran megelőzi a saját valós képességeinket. Azok a helyzetek, amelyek elsőre nagynak vagy bizonytalannak tűnnek, valójában fejlődési terek. A verseny megerősített abban, hogy a valódi előrelépés sokszor a komfortzónán kívül kezdődik – ott, ahol döntést hozunk a belevágás mellett.
Szerinted mi különböztette meg a legerősebb versenyzőket? Neked mi segített abban, hogy kiemelkedj?
A legerősebb versenyzőket elsősorban a prezentációs magabiztosság, a higgadt fellépés és a váratlan helyzetek gyors, strukturált kezelése jellemezte. Számomra az összeszedettség és a pontosság jelentette a legfontosabb kapaszkodót – az a képesség, hogy nyomás alatt is megmaradjon a gondolkodás tisztasága.
Mit üzensz azoknak a hallgatóknak, akik most gondolkodnak a jelentkezésen?
A verseny egy olyan színtér, ahol a jog kilép az elmélet statikus világából, és dinamikus, élő formát ölt. Ha most a jelentkezésen gondolkodsz, képzeld el azt a pillanatot, amikor egy terembe lépsz, ahol érvek, gondolatok és figyelem találkozik. Ahol nem pusztán tudást mutatsz, hanem gondolkodást, jelenlétet és személyiséget. Ez nem csupán egy verseny, hanem egy tapasztalat, amely képes új nézőpontokat nyitni – szakmailag és emberileg egyaránt.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
