Online élet a halál után?

A technológia és az információs társadalom fejlődésével egyre inkább evidenciát jelent az online jelenlét, amely nem más, mint az egyén személyiségének a virtuális térben való megjelenése, az ehhez kapcsolódó kommunikáció és az egyén online személyes adatainak összessége. Ez az online lét nem szűnik meg a halál pillanatában, a tartalmak akkor is elérhetőek maradnak, ha tulajdonosaik már nincsenek az élők sorában.

Schubauer Petra a fenti címen előadást tartott az Arsboni, Baker McKenzie Jog & Innováció konferencián május 27-én.

Ennek ellenére csak kevesen gondolnak arra, hogy mi történik az interneten hátrahagyott nyomokkal és online „énükkel” haláluk után, pedig célszerűen szükség lehet az örökhagyó előrelátására, hogy még életében rendelkezzen az online személyes adatai sorsáról, tájékoztassa örököseit ezek természetéről és a hozzáféréshez szükséges információkról, hogy azok sorsát megfelelően rendezni lehessen. Bár napi rendszerességgel használjuk a közösségi oldalakat, olvassuk vagy írjuk a blogokat, levelezéseinket e-maileken vagy chat-alkalmazásokon keresztül bonyolítjuk, fotóinkat és dokumentumainkat webes felhőkben tároljuk, mégsem gondolunk arra, hogy ezek tartalmát vagy az ezek kezelésére vonatkozó információt végakaratunkba foglaljuk.

Hogy miért olyan fontos foglalkozni azzal, hogy az online személyes adatok miként szállhatnak – vagy épp nem szállhatnak – át az örökhagyó halála után más személyekre? Ezek az online személyes adatok értéket képviselhetnek az örökösök számára,  s  nemcsak az örökösök, de az elhunyt személy érdeke is lehet, hogy az általa hátrahagyott, akár érzelmi, akár vagyoni, akár művészeti értékű adataihoz hozzátartozói hozzáférhessenek, kezelhessék azokat, és a családi hagyaték részévé tegyék. (Kis túlzással akár azt is mondhatnám, hogy a nagymama gyémánt-fülbevalójához hasonló értéket képviselhet egy nagy látogatottságú honlap, amelyet az elhunyt személy még életében szerkesztett.)

Tisztázni szükséges, hogy az interneten megtalálható, elhunyt után maradt digitális nyom kérdéskörét a polgári jognak mely részterülete tudná megfelelően és kielégítően szabályozni?

Meddig tart a személyiség, amely védelemben kell hogy részesüljön? Az ember halálával teljesen megszűnik a személyisége vagy esetleg halála után is tovább él a társadalomra gyakorolt hatásában? (Akár a személyiségvédelmet tágítva elismerhetnénk a személyiség továbbélését az alany halála után is? Például a jó hírneve továbbélése esetén mondhatjuk-e hogy a személyiség megmarad?)

Esetleg egy másik elgondolást követve, jobb megoldás lenne a digitális nyomok dologként történő kezelése? Ebben az esetben már nem csak a birtokba vehető testi tárgyakat tekintetnénk dolognak, hanem akár a digitális tartalmakat is ebbe a kategóriába sorolnánk? Lehetne-e úgy tekinteni, hogy a korábban személyes adatnak minősülő interneten megtalálható „tartalmak” a halál bekövetkezte után már dolognak minősülnek, amelyet az örökösök megörökölnek a hagyaték többi ingójával és ingatlanával egyetemben?

Vagy az öröklési jog szabályainak kitágításával kellene rendezni a helyzetet? Előadásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Schubauer Petra

Kép forrása