Jövőre bevezethetik a paródia kivételt hazánkban is? Mi a közös Superman-ben, a Coca Cola-ban és a szerzői jogi törvényben? Kell-e félniük a hazai meme gyártóknak?
Superman ügy – szerzői jogi törvény kryptonitja?
Minap az egyik barátom járt nálam és amíg rám várt, tekintete az asztalom fekvő laptopomra esett, amin épp e cikk vázlatai voltak. Épp csak egy sort olvasott el belőle: ,,a Superman ügy” és csodálkozva kérdezte is: ,,Azt hittem, hogy annál az Arc Bánis, vagy hogy is hívják lapnál ahol dolgozol csak ilyen unalmas jogi cikkek jelennek meg, nem mondtad, hogy filmkritikákat is írsz.” Elsőre le sem esett, hogy miről beszél, aztán jöttem rá, hogy mi is lehet a félreértés tárgya. Hát végül is teljes jogos. Ha valaki meghallja azt, hogy ,,Superman ügy” akkor joggal hiheti azt, hogy az „unalmas szerzői jognál” talán egy fokkal izgalmasabb dologról lehet szó. Én viszont ennek ellenére lelkesen elkezdtem neki magyarázni, hogy valójában mi is ez, meg hogy igazából ez egész érdekes és, hogy ennek milyen jelentősége van így, meg úgy… miközben valószínűleg beszélgetőtársam, legbelül már ezerszer megbánhatta, hogy rákérdezett. De mi is az a Superman ügy?
Röviden: egy magyar hetilap a címlapján paródia céljából, de a DC Comics engedélye nélkül használta a képregény univerzum legismertebb alakját, Supermant és a a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében megállapítást nyert, hogy ezzel megsértette a DC Comics szerzői jogát. Pont. Na jó nem. Igazából ezt a választ kellett volna adnom a barátomnak és nem a kedves olvasónak, mivel gondolom, ha egyszer már ezt olvasod akkor vélhetően nem csak félrekattintottál és véletlenül kerültél ide az Index Velvet helyett. Ha pedig mégis és egészen idáig eljutottál akkor minden elismerésem. Na! De most már tényleg, rátérek a lényegre.
2016 egyik szeptemberi HVG kiadásnak a címlapján egy a Superman-re végletekig hasonlító stróman volt látható, aki épp kezeivel ingét ketté tépve villantja meg az alatta lévő a szuperhős ruházatára emlékeztető öltözéket, melyen csak annyi az eltérés, hogy az ikonikus S helyett egy $ jel szerepel. (Bár a képet nem illeszthettem be ide – nyilvánvaló okokból – de ITT megtekinthető.) Így az amúgy igényes és humoros címlapjairól is ismert hetilap ezzel megszegte a magyar törvényeket. Na nem azért meg strómanokról írt, hanem azért, mert ehhez illusztrációként szerzői jog által védett alkotást használt föl.
A folyóirat közvetlenül nem védekezhetett azzal, hogy ez a mű paródiája, mivel a magyar jog – számos más országgal ellentétben – ezt a szabad felhasználási kivételt nem tartalmazza.
A kiadó ügyvédje ötletesen azzal próbálta ezt feloldani, hogy azzal érvelt: átdolgozásnak az az alkotás minősül, ami már meglévő műből, annak lényegét, művészi mondanivalóját megtartva hoz létre új szerzői művet. Az érvelés szerint a jelen esetben nem ez történt, mert a kifogásolt címlapon az eredeti mű egyfajta paródiája látható, az eredeti műnek csak egyes stíluselemeit veszi át, de annak mondanivalójával szemben álló mondanivalóval rendelkező művet hoz létre.
Ezzel szemben a bíróság a kiadó fellebbezését elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a fenti érveléssel ellentétben a címlapon megjelent mű átdolgozásnak minősül, tekintettel az ábrázolásnak az eredeti művel azonos, illetve hasonló formai és tartalmi elemeire. Nem osztotta a kiadó azon érvelését, hogy címlapon megjelent műnek önálló, független mondanivalója lenne. A Fővárosi Ítélőtábla kiemelte, hogy, mivel a magyar szerzői jogi törvény nem tartalmazza a paródia-célú szabad felhasználást, ezért az átdolgozáshoz a felperes engedélyét kellett volna kérni. Ennek hiányában az kifogásolt címlap jogsértőnek minősül.
Paródia kivétel a láthatáron
De miért is fontos ez, így 2021 elején?
A relevanciát az adja, hogy tavaly egy törvény módosító javaslat került terítékre, amely végre orvosolhatná a helyzetet. Ugyanis ennek a javaslatnak a 34/A. §-a beemelné a paródia kivételt a magyar jogrendszerbe.
De mielőtt ismertetném a módosítás fontosabb részleteit, érdemes áttekinteni, hogyan is jutottunk idáig és célszerű megvizsgálni, hogy a javaslat milyen jogforrásokra alapoz.
A szerzői jogi törvény a kérdést a mű szerzőjének személyhez fűződő jogai szempontjából közelíti meg és az Szjt. 12-es és 13-as §-a foglalkozik ezzel. Itt a jogalkotó megköveteli, hogy egy mű átdolgozásakor fel kelljen tüntetni az eredeti mű szerzőjét, továbbá a törvény megpróbálja védeni az alkotások egységét mindenfajta eltorzítástól, megcsonkítástól és visszaéléstől, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes. De, hogy megérthessük, hogy hogyan is alakult ki ez a fajta szemlélet, vissza kell ugrani egy kicsit az időben.
Anno Domini 1886
1886 abból a szempontból különös év, hogy ebben az esztendőben többek közt olyan dolgok születtek, amelyek azóta is fennmaradtak és nagy jelentőséggel bírnak. Ilyen: az amerikai szabadságszobor, a Coca Cola, a dízel kocsik és – most számunkra talán ez a legfontosabb – a Berni Uniós Egyezmény (BUE). Ez volt az első államok közti szerzői jogvédelemmel foglalkozó paktum, amely – bár több módosításon is átesett – de majdnem másfél évszázaddal később is érvényben van.
„Az ezen egyezmény alapján védett irodalmi és művészeti művek szerzőit megilleti az a kizárólagos jog, hogy műveikről bármely módon és formában többszörösítés csak az ő engedélyükkel készüljön.”
A BUE az utóbbi évszázadban több hasonló egyezmény alapjául is szolgált. A hazai paródia kivétel bevezetését célzó törvény módosító javaslat két irányelveket összefoglaló egyezménycsomagra is hivatkozik az indoklásában.
InfoSoc
Az első ilyen az InfoSoc irányelv, melyeknek a célja a ,,információs társadalomban érvényesülő szerzői jogok összehangolása.”
Ezen belül is minket az 5. cikk 3. bekezdés (k) pontja érdekel, amelynek az értelmében a szerződést aláíró tagállamok kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg az alábbi esetekben: karikatúra, paródia vagy utánzat készítésének céljára történő felhasználás.
Az irányelv viszonylag nagy mozgásteret enged a tagállamoknak és a paródia kivétel – amely alapból is csak opcionális – nem a gyártás, hanem pusztán a többszörözés és nyilvánossághoz való közvetítés alól enged kivételt.
A 17 az új 13
A következő jogforrás, amelyre a módosító indoklása hivatkozik az a DSM irányelveket tartalmazó csomag. Erről talán többen is hallhattak a jogász világ berkein kívül is – még talán a cikk elején említett barátom is – mivel két éve futótűzként rohant végig az interneten, hogy itt a szabad internet és a meme-k világának a vége, mivel a „hírhedt 13-as cikk” értelmében, az online közösségi platformok lesznek a felelősek minden oldalukra feltöltött, oltalom alatt álló tartalomért. Bár a paródia kivétel ez alól is felmentést adhat, azonban az jogos félelem lehet, hogy a kontenteket vizsgáló algoritmusok mennyire lesznek képesek felismerni és megkülönböztetni a paródiát a visszaélésektől.
De ami számunkra paródia kivétellel kapcsolatban fontos, az a 17. cikk (korábban 13-as) 7. bekezdése amely a nyilvánossághoz közvetítés tekintetében a következő kivételeket említi: ,,idézés, kritika, ismertetés, karikatúra, paródia”
Az az a DSM irányelv a már az InfoSoc-ban is ismertetett opcionális paródia kivételt kötelezővé tette,
pusztán annyi mérlegelési lehetőséget hagyva a tagországok jogalkotóinak, hogy azt leszűkíthetik a közvetítés tekintetére.
Az irányelvnek 2021. június 7-ig kell megfelelni minden tagállamnak, így valószínű, hogy a paródia kivétel bevezetését célzó törvény módosító javaslatot addigra el fogják fogadni. Ezzel pedig véleményem szerint a hazai jog egy szabadabb, és 21. század kultúrájához jobban alkalmazkodó keretrendszert hoz létre.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
