Zéró tolerancia, de hogyan? – a 2025. június 15. napján hatályba lépő kábítószerrel kapcsolatos jogszabálymódosítások mustrája

A 2025. május 12. napján megjelent a Magyar Közlöny idei 55. száma,[2] melyben többek között, a nagy nyilvánosságot kapó kábítószerrel kapcsolatos jogszabálymódosításokról számot adó 2025. évi XIX. törvény is helyt kapott. A jogszabály preambuluma akként fogalmaz, „cél a kábítószer és az illegális tudatmódosító szerek használatának, terjesztésének és népszerűsítésének teljes felszámolása”. A fentiek szerint megfogalmazott célkitűzés érdekében a jogalkotó zömében rendészeti, büntető anyagi, valamint eljárásjogi eszközökhöz nyúl.

Bevezető gondolatok

A fentiekben idézett jogalkotói kívánalmak elérése érdekében a jogszabály magában foglal a rendőrségről (Rtv.); az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről (Eütv.); a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról; a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről (Szabs. tv.); a büntető törvénykönyvről (Btk.); a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról (Bvtv.) és a büntetőeljárásról szóló (Be.) törvényt érintő módosításokat. Az öt jogszabályt módosító teljes normaszöveg negyvenegy szakaszból áll, mely nagyjából tizenegy oldalnyi terjedelmet jelent. Ezen reformok zöme a büntető anyagi jog szabályait érinti. Jelen írásomban igyekszem sorra venni a fontosabb módosításokat, melyek 2025. június 15. napján hatályba lépnek, azonban részletesebben a büntető anyagi és eljárásjogi normákkal kívánok foglalkozni.

Ágazati normák ráncfelvarrása

A rendészeti jellegű módosítások részeként szükségét érzi a jogalkotás, hogy megteremtse jogrendszerünkben a kábítószerek forgalmazására szakosodott külföldi weboldalak magyarországi elérésének a hatósági úton történő korlátozásához – vagyis az erre vonatkozó elektronikus adatokhoz való hozzáférés megakadályozásához („blokkolásához”) – szükséges jogintézményi kereteket. Ezen intézkedés keretében a rendőrség határozatban elrendelheti a hozzáférhetetlenné tételét annak a Magyarországon elérhető, elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett adatnak, amelynek hozzáférhetővé tétele vagy közzététele lehetőséget teremt a kábítószerként kínált terméknek a külföldről Magyarország területére irányuló szolgáltatásnyújtás keretében történő megszerzésére. Az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételét a rendőrség határozatlan időtartamra rendeli el határozatával, mely azonnal végrehajtható.[3]

Egészségügyi vonatkozású változásnak tekinthető a szülő vagy törvényes képviselő értesítésére irányuló újonnan deklarált kötelezettség. Ami az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényt érintő módosítást illeti, a jogalkotó immáron a kezelőorvos kötelezettségévé teszi a törvényes képviselő értesítését abban az esetben, ha a kiskorú személy kezelése során kábítószeres befolyásoltságáról szerez tudomást. Eme tájékoztatásból a törvényes képviselő a 16. életévét betöltött kiskorú nyilatkozata alapján sem lesz kizárható.[4]

Üzletbezárás, mint mérlegelést nem tűrő kötelezettség

További nóvum a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény módosítása az üzlet működéssel összefüggő – taxatíve meghatározott – bűncselekmények elkövetése miatt közbiztonsági érdekből lehetővé teszi az üzlet bezárását.[5] Intézkedésre jogosultként a települési önkormányzat jegyzője került megjelölésre, ugyanakkor sor kerülhet az intézkedés meghozatalára az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a szabálysértési hatóság kezdeményezésére. A jogszabály által nevesített bűncselekmények köre túlmutat a kábatószerrel összefüggő bűncselekményeken és szabálysértéseken, ide sorolja többek között az emberrablást, az emberkereskedelmet, a kitartottságot, az üzletszerű kéjelgés elősegítését, az önbíráskodást, a rablás, a zsarolás és a kifosztás egyes eseteit, de a tiltott prostitúció, illetve a szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma szabálysértést is.

A mérlegelést engedő eseten túl, egy kötelező esetet[6] is nevesít a jogalkotó, miszerint legalább hat hónap, legfeljebb egy év időtartamra be kell járni az érintett üzletet, ha az üzlet működésével összefüggésben egy éven belül legalább második alkalommal a Btk. 176. §-a szerinti kábítószer-kereskedelem, a Btk. 182. §-a szerinti kábítószer készítésének elősegítése, illetve a Btk. 184. §-a szerinti tudatmódosító anyaggal visszaélés bűncselekmény elkövetése miatt büntetőeljárás indult. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az üzletbezárás lehetősége vagy épp kötelezettsége már a meghatározott bűncselekmény vagy szabálysértés okán történő büntető vagy szabálysértési eljárás megindulásával megnyílik. Az intézkedés a büntető- vagy a szabálysértési eljárás befejezéséig, de legfeljebb egy évig tarthat, mely a gyakorlatot és főként a nyomozások átlagos idejét tekintve, feltehetően inkább az egyéves időtartam leteltével szűnhet meg, mintsem az eljárás befejezésével. A jogszabály továbbá előírja az ideiglenes bezárás tényét és az erre okot adó kábítószer-bűncselekmény megjelölését tartalmazó írásos tájékoztató közforgalmú üzletbejáratokon – kívülről is jól látható, valamint az illetéktelen személyek által hozzáférhetetlen módon – történő, az ideiglenes bezárás teljes tartamára szóló kötelező elhelyezését. Ami azonban egyelőre kérdéses lehet, mikor is állapítható meg „az üzlet működésével összefüggésben” kitétel fennállta, egy a megjelölt cselekmények miatt indított eljárás esetében.[7]Azonban erre egzakt válasz csupán a jogszabály hatálybalépését követően, a joggyakorlat alakulásával adható a jövőben.

A mindig „trendi” klasszikus, a Btk. aktuális reformja

Elsőként egyfajta „fekete bárányként”, az egyetlen, a szabálysértési kódexet érintő változást említenem, miszerint a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényből kikerül az „Új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos szabálysértés” elnevezésű szabálysértési tényállás, figyelemmel arra, hogy annak elkövetési magatartása beleolvad az egyidejűleg törvénybeiktatandó újabb bűncselekményi tényállásokba, szükségtelenné téve ezáltal az e körbe tartozó magatartások szabálysértésként történő szankcionálását.[8]

Ezt követően pedig rátérek a módosító jogszabály legneuralgikusabb pontjára, a büntető anyagi jogot érintő változásokra. Érdekességként kívánom megjegyezni, a most hatályba lépő módosításokkal együtt, hatvankilencedik arculatát üdvözülhetjük anyagi jogi kódexünknek, mely idén nyáron tölti be tizenkettedik életévét. [9]

A büntetések és intézkedések körében három fontosabbnak tekinthető módosítást tartalmaz a június 15-én hatályba lépő jogszabály. Elsőként a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kötelező kizárási okként vezeti be a módosítás azt az esetet, ha különös visszaesőként követik el a kábítószer kereskedelmet.[10] Továbbá az elkobzás vonatkozásában tartalmaz előírásokat a módosító jogszabály, miszerint az elkobzás nem kötelező formájaként rögzíti azt az esetet, amikor ugyan egyéb jogcímen nem esik elkobzás alá a dolog, de el lehet kobozni azt, ha a kábítószer termesztése vagy előállítása esetén a kábítószer tárolására, feldolgozására, elrejtésére, termesztésére vagy előállítására használt ingatlanról, illetve kábítószer-kereskedelem esetén a kábítószer szállításához, tárolásához használt járműről van szó.[11] Nehézségeket vethet fel a jogalkalmazás körében az újdonsült szabályozás érvényre jutása, figyelemmel arra, hogy csak bizonyos elkövetési magatartásokhoz társítja a normaszöveg az új jogcímet az elkobzásra. Így például abban az esetben, ha az ingatlan a kábítószer tárolására szolgál, a büntetőjogi felelősség megállapítása körében pedig elkövetési magatartásként a tartás kerül megállapításra, elkobzásnak az új szabályozás szerint nincs helye. Ezzel egyidejűleg beépítésre kerül néhány kizáró körülmény is, hiszen nincs helye elkobzásnak a fentiek esetében akkor sem, ha a dolog nem az elkövető tulajdonába van és a tulajdonos az elkövetésről előzetesen nem tudott, valamint ezen elkobzási jogcím esetében is korlátot képez a nemzetközi jogi kötelezettség, mely kizárhatja az elkobzást. Végül pedig a kábítószer-kereskedelem elkövetőjével szemben lehetőséget ad a jogszabály a kitiltás alkalmazására.[12]

A fentiek áttekintését követően, rá kívánok térni a büntetőjogi kódex különös részét érintő módosításokra. Az emberölés, a testi sértés és a rongálás esetében minősítő körülményként jelenik meg, ha az elkövető a cselekményt úgy követi el, hogy a cselekményt megelőzően – annak elkövetésével összefüggésbe hozható módon – kábítószert fogyasztott.[13] Ezen elkövetési mód megjelenik továbbá a garázdaság, a rendbontás és a jármű önkényes elkövetése bűncselekmények törvényi tényállásában is, azonban ezen cselekmények esetében nem lép elő minősítő körülménnyé.[14] A garázdaság esetében új alapesetként szabályozza a jogalkotó, ha olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít az elkövető, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha a cselekményt úgy követi el, hogy a cselekményt megelőzően – annak elkövetésével összefüggésbe hozható módon – kábítószert fogyasztott. Tulajdonképp a bűncselekmény korábbi alapesetének meghatározó tényállási eleme, az erőszakos magatartás jelen új, alapeseti törvényi tényállásból hiányzik, ezzel gyakorlatilag a szabálysértési alakzatot felminősítve vétségi alakzattá azzal, ha az elkövetést megelőzően azzal összefüggésbe hozható módon kábítószert fogyasztott az elkövető.

A rendbontás és a jármű önkényes elvétele bűncselekmények esetében egy különös jogtechnikai megoldással találjuk szemben magunkat, ugyanis csupán egy lehetséges elkövetési módként rögzíti egy új bekezdésben azt, hogy az elkövetést megelőzően, azzal összefüggésbe hozható módon kábítószert fogyasztott az elkövető. Ezen bűncselekmények esetében a törvényi tényállás a fent nevesített elkövetési mód megállapítása esetén és annak megállapítása nélkül is tényállásszerű, arra ugyanazon büntetési tétel irányadó, ezzel mintegy súlytalanná téve az újonnan bevezetett elkövetési módot.

Ami a gyakorlati kérdéseket illeti, az újonnan nevesített tényállási elem megfogalmazása előrevetíthet némi értelmezési nehézséget, figyelemmel arra, hogy a „cselekményt megelőzően” kitétel nem egy konkrétan meghatározható időintervallumot jelöl meg. Ugyanakkor a joggyakorlat számára mindenképp korlátot jelenthet a kábítószerek lebomlási ideje, így vélhetőn csupán akkor lesz megállapítható ezen tényállási elem, ha a szerhasználat, a szer szervezetben való jelenléte a megfelelő szakértői vizsgálatok útján igazolhatóvá válik. További szűkítést jelent, hogy nem elegendő az, hogy a cselekmény elkövetését megelőzően, de azzal összefüggésben kell, hogy sor kerüljön a kábítószer használatára, mely összefüggés vizsgálata komoly feladatot jelenthet a jogalkalmazás számára. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy nem tartalmaz olyan kitételt a normaszöveg, hogy az elkövetéskor a kábítószer hatása alatt kell álljon az elkövető, mindezzel egyidejűleg némiképp teret engedve a bírói mérlegelésnek.

Tüzetesebben megvizsgálva a fentiekben vázolt különös jogtechnikai megoldást, felvetődik a kérdés, valóban előállhat-e azon helyzet, hogy adott esetben a sportrendezvény nézője a játéktérre úgy dob be egy teli vizes palackot, hogy megállapítható, a cselekményét megelőzően, azzal összefüggésben kábítószert fogyasztott, így esetében a 2025. június 15. napját megelőzően hatályos szabályok szerint nem állapítható meg halmazatban a kábítószer birtoklásának vétsége és a rendbontás vétsége, csupán a rendbontás vétségének új alakzata. Ezzel egy elég különös helyzettel találnánk szemben magunkat, hiszen az előrevetített jogalkotói cél ellenére, ebben az esetben a korábbi szabályozás szerint[15] irányadó három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés helyett az irányadó büntetési tételkeret a három hónaptól két évig terjedő szabadságvesztés büntetés lenne. Mindennek az az oka, hogy a fentiekben említett jogtechnikai megoldással a jogalkotó létrehoz egy új, olyan elkövetési módot, mellyel gyakorlatilag egy másik bűncselekmény, a kábítószer birtoklásának vétsége elkövetési magatartását beolvasztja az újonnan létrehozott törvényi tényállásba oly módon, hogy ahhoz nem társít magasabb büntetési tételkeretet. Ezáltal az elkövető látszólag egyetlen cselekményével valósít meg több bűncselekményt, melyet látszólagos anyagi halmazatként nevesít a jogirodalom. Ebben az esetben nincs helye halmazat megállapításának, így halmazati büntetéskiszabásnak sem, csupán egy bűncselekmény megállapításának van helye,[16] mely jelen esetben azt jelenti, hogy a két, két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény helyett csupán az egyiknek a megállapítására kerülhet sor.

Ugyancsak új tényállási elemként jelenik meg a kábítószer vásárlásához szükséges anyagi javak megszerzése érdekében történő elkövetés, melyet a rablás, a kifosztás és a lopás minősítő körülményeként jelöl meg a jogalkotó.[17] Elsődlegesen készpénzre asszociálhatunk a törvényszöveget hallva, de a jogalkotó nem szűkíti le, hiszen bármely értékkel bíró anyagi dolog beletartozhat a kábítószer vásárlásához szükséges anyagi javak kategóriájába. Az azonban ugyancsak kérdéseket vethet fel a jövőben, miként vonható megalapozott következtetés arra, hogy az adott dolog megszerzése az a kábítószer vásárlásához szükséges anyagi javak megszerzése érdekében történt-e.

Megváltozott kábítószer fogalom

2025. június 15. napjától az új pszichoaktív anyag kategóriája büntetőjogi értelemben a feledés útjára lép, hiszen a kábítószer megváltozott fogalma alá tagozódik be. A kábítószer fogalma továbbá kiegészül a bódult állapot előidézésére alkalmas, nem emberi fogyasztásra szánt anyag kategóriájával.[18]Figyelemmel arra, hogy a korábban új pszichoaktív anyagként aposztrofált szerek a módosítással kábítószernek minősülnek, így azok a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer birtoklás elkövetési tárgyává válnak.

Ennek kapcsán érdekes kérdéseket vethet fel az az eset, melyben a módosítást megelőző elkövetés esetén új pszichoaktív anyag és kábítószer vonatkozásában egyidejűleg megállapítható valamely – a módosítást követően egy törvényi tényállás alá tartozó – elkövetési magatartás. Ebben az esetben ugyanis vizsgálandó, hogy az elkövetéskor irányadó halmazati büntetéskiszabási szabályok szerint vagy az elbíráláskori, a halmazati szabályokat nélkülöző, de megemelt büntetési tételkeret szabályai a kedvezőbbek a terheltre nézve.

Ezzel egyidejűleg az „Új pszichoaktív anyaggal visszaélés” alcím helyébe a „Tudatmódosító anyaggal visszaélés” lép.[19] Ezen bűncselekményt az követi el, aki abból a célból, hogy a kóros élvezetéhez másnak segítséget nyújtson, kábítószert kínál vagy átad. Ezen törvényi tényállás szubszidiárius vagyis kisegítő jellegű, hiszen tartalmazza a „ha más bűncselekmény nem valósul meg” kitételt. Szubszidiaritása okán elkövetési tárgya kizárólag a bódult, illetve a módosult tudatállapot előidézésére alkalmas, nem emberi fogyasztásra szánt – adott esetben más szer hozzáadásával vagy a szerkezetük átalakításával előállított – anyagok köréből kerülhetnek ki.

A 2025. júniusában beköszönő módosítások a kábítószer fogalmát is jelentősen érintik, ugyanis az egy három pilléres rendszerré válik. Egyrészről kábítószernek tekintendő változatlanul minden, ami a korábban hatályos szabályozás szerint annak volt tekintendő, ezek az ún. „hagyományos kábítószerek”. Az új szabályozási logika eredményeképp a korábban külön kategóriát képező új pszichoaktív anyagok köre – szuverenitását hátrahagyva – betagozódik a kábítószer fogalmába, egyfajta második pillérként. Végül pedig harmadikként egy új kategória létesül, melyet akként határoz meg a jogalkotó, hogy a fentieken túlmenően a bódult állapot előidézésére alkalmas, nem emberi fogyasztásra szánt egyéb tudatmódosító anyagok. A szabályozás előrevetíti, hogy ennek egyéniesített esetről esetre történő vizsgálata szükséges a jövőben, hiszen a Btk. 459. § (1a) bekezdésével bevezetendő „harmadik pillér” igen tág fogalmi alapokon nyugszik, feltehetően ezzel kívánja felvenni a versenyt az emberi találékonysággal. Erre enged következtetni az előterjesztői indokolás is, mely külön említést tesz az ún. „szipuzáshoz” használt szerekről, mint például a hígító. Ugyanakkor az emberi fogyasztásra szánt, de akár azonos hatással járó anyagokat, mint az alkoholt, dohánytermékeket vagy épp egyes gyógyszereket egyértelműen kiveszi a szabályozási körből.[20]

Fel kell hívnunk a figyelmet azonban arra, hogy a kábítószer fogalmának meghatározása körében nem alkotja meg a jogszabály a tudatmódosító anyag fogalmát, azt a kábítószerként azonosítható anyagok egy csoportjaként hagyja meg. Ezzel párhuzamosan meghatározva azt, hogy az újonnan bevezetett kábítószer kategória[21] mely bűncselekmények esetében minősül kábítószernek, ezzel beszűkítve a kábítószerek körét, a fenti körből kizárt kábítószer kereskedelem és kábítószer birtoklása bűncselekmények esetében.

Az elterelés megváltozott szabályai

Az elterelés alkalmazhatósági köre vonatkozásában egyértelműen szigorításként értelmezhetőek a jogalkotó által előírt új szabályokat. Egyrészt egyértelműen két alkalomban maximalizálja az elkövető számára az elterelésen való részvételt, mint a büntethetőség megszűnését eredményező jogi lehetőséget. Másrészről pedig egy újabb feltétellel bővül az elterelés alkalmazási feltételrendszere, hiszen az elterelés lehetőségét megalapozó feltételek teljesülését követően maga az elterelés sikeressége sem jelent garanciát a büntethetőség megszűnésére a jövőben, ha az elkövető a vádemelésig nem tárja fel az elkövetés körülményeit, illetve nem teszi lehetővé a kábítószert értékesítő személy kilétének megállapítását. Álláspontom szerint a szabályozás akként értelmezhető, hogy a továbbiakban sem csak abban az esetben tesz eleget ezen fenti kritériumnak a terhelt, ha a vádemelésig egyértelműen megjelöli az értékesítő személy kilétét, személyes adatait. A terhelttől elvárt együttműködés foka kimerül abban, hogy minden általa ismert információt a hatóságok rendelkezésére bocsásson, mely alapján lehetőség nyílik az értékesítő személy kilétének felfedésére, hiszen egyebet, így például vele szemben eljárás megindítását vagy akár a személyének tényleges felderítését nem teszi feltétellé a jogalkotó.

Büntetőeljárásjogi transzformáció dióhéjban

A büntetőeljárási szabályok közül közvetlenül csupán a kényszerintézkedések körét érinti a módosítás. Ezen a téren kiterjeszti a jogalkotó a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazási körét a tudatmódosító  anyaggal visszaélés, a kábítószer-prekurzorral visszaélés, a gyógyszerhamisítás, a teljesítményfokozó szerrel visszaélés és az egészségügyi termék hamisítás elkövetője mellett, a kábítószer fogyasztásával elkövetett kábítószer birtoklás elkövetőjére, amennyiben a vádemelésig nem tárja fel az elkövetés körülményeit, illetve nem teszi lehetővé a kábítószert értékesítő személy kilétének a megállapítását. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a jogalkotó ezen elkövetői kört a Be. 234. § (2) bekezdésének b) pontjába sorolja be, melynek közös feltétele, hogy a meghatározott bűncselekményt a törvény három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelje büntetni, mely a kábítószer birtoklásnak a jogszabályban nevesített esetében[22] nem látszik megvalósulni, hiszen azt két évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a Btk.

Ezen túlmenően pedig bevezetésre kerül egy új kényszerintézkedés, mely ezúttal nem bírói, hanem ügyészi engedélyhez kötött, ez pedig nem más, mint a bűnmegelőzési célú felügyelet. Az új jogintézmény célja a további kábítószerfogyasztás megelőzése, ennek érdekében kerül sor a terhelt cselekvési szabadságának korlátozására, aminek elrendelésére az ügyészég jogosul. Ami további kuriózumnak tekinthető, a törvényi feltételek fennállása esetén elrendelése nem igényel mérlegelést. Az alkalmazási feltételek a következők: a terhelttel szemben kábítószer-kereskedelem vagy a kábítószer birtoklása elkövetésének a megalapozott gyanúja miatt folyik eljárás, a gyanúsítottal szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésére nem került sor, és a gyanúsított megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy a kábítószer birtoklását kábítószer fogyasztásával vagy kábítószer fogyasztás céljából történő tartásával követte el. Ezen feltételek együttes fennállása esetén a bűnmegelőzési célú felügyelet elrendelése csupán különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető. Kiemelést érdemel, hogy a kábítószer birtoklás törvényi tényállásának csak egyes elkövetési magatartásai, így a fogyasztás és a fogyasztás céljából történő tartás esetén írja elő a jogalkotó a kényszerintézkedés alkalmazását, mely a szabályait áttekintve sokkal inkább a  bírói engedélyes kényszerintézkedést kiváltani, mintsem kiegészíteni hivatott, figyelemmel arra is, hogy elrendelésére csupán akkor kerülhet sor, ha a gyanúsítottal szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésére nem került sor. Ezen megfogalmazás pedig arra enged következtetni, hogy nem csak a párhuzamos elrendelés, de az egymás utáni elrendelés is kizárt, amennyiben elsőként a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésére került sor. Ez azonban némiképp érthető, hiszen áttekintve a most bevezetendő kényszerintézkedés és a már meglévő, személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések célját, azok merőben eltérnek egymástól. Az új kényszerintézkedés során alkalmazható magatartási szabályok a rendőrségen való jelentkezési kötelezettséget és a kábítószer fogyasztását ellenőrző vizsgálatokban való közreműködési kötelezettség előírását foglalják magukban, melyek esetében felmerülhet, hogy ezek valóban indokolják-e egy teljesen új jogintézmény, egy kényszerintézkedés bevezetését. Ami további jelentős különbséget jelent a már ismert és sokat emlegetett személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésekhez képest, a később esetlegesen kiszabott büntetésbe való beszámítására nem ad lehetőséget a jogalkotó, melynek indoka feltehetően a személyi szabadság jelentős mértékű korlátozásának hiányára vezethető vissza.

A büntetőeljárási szabályokat közvetlenül érintő módosításokon túl, említés szintjén ki kívánok térni a kábítószer birtoklása bűncselekmény egyes eseteit érintő büntetési tételkeret emelésére, mely néhány tényállás esetében[23] a hatáskör módosulásával jár kéz a kézben, hiszen a Be. 20. § (1) bekezdése törvényszéki hatáskörbe utalja az olyan bűncselekményeket, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszi. A büntetési tételkeret megemelése ezzel közvetve érintve a büntetőeljárás szabályait is. Azonos indokok mentén, ugyancsak a hatáskör módosulását eredményezi a kábítószer fogalmának megváltozása okán az új pszichoakítv anyag fogalmának és a vonatkozó törvényi tényállásnak a megszüntetésével együtt járó helyzet, mely alapján a korábban ezen tényállás alá tartozó cselekmények is – a megemelt büntetési tételkeretű – kábítószer kereskedelem és kábítószer birtoklás tényállása alá kerülnek.[24]

Összegző gondolatok

Áttekintve a kábítószerrel kapcsolatos legújabb reformokat, kijelenthetjük, a korábban már a jogirodalom területén felvetett lehetséges szabályozási szemlélet és eszközök[25] irányába, így például a kábítószerrel kapcsolatos problémák kontrolljának büntetőjog határain kívüli eszköztárának előtérbe helyezése irányába a most hatályba lépő jogszabályok által sem tapasztalható elmozdulás, a jogalkotás jelenleg is a „zéró tolerancia” elvében látja a megoldás kulcsát. A módosító jogszabály számos területet érintő normát tömörít, melyek egy része izgalmas dilemmákat tartogat a jogalkalmazás és ezáltal a jogirodalom számára is. Érdekes kérdés lehet a büntető anyagi jog területén bevezetett új tényállási elemek értelmezési gyakorlata, vagy épp a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények büntetési tételének szigorodásával együtt járó hatásköri változásnak a bíróságok közötti munkateher megoszlására gyakorolt hatása. A legnagyobb várakozás talán mégis azt övezi, milyen módon formálja majd a kábítószerfogyasztási szokásokat és az ezen bűncselekményekkel kapcsolatos bűnüldözési és bűnelkövetési mutatókat a legújabb jogi eszköztár.

A cikket Simon Alexa, a Debreceni Egyetem Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori iskola hallgatója írta.

Forrásjegyzék