Az ’uberizált’ munkaerő jelene és jövője

PhD hallgatóként kutatási területem a munkajog és a digitalizáció kapcsolódási pontjait, azoknak problémaköreit öleli fel. Az elméleti alapok gyakorlati alkalmazására az OPL-nél (Orbán & Perlaki Ügyvédi Társulás) nyílik lehetőségem, mint jogi kutatónak.

Rácz Ildikó a fenti címen előadást tart az Arsboni, Baker McKenzie Jog & Innováció konferencián május 27-én. Ha meghallgatnád, jelentkezz nézőnek ide kattintva!

Szinte már közhelyszerű azt állítani, hogy a sharing economy-nak is nevezett újfajta közösségi gazdaság az élet minden területére hatással van, kezdve a pénzügyi, adózási kérdésektől, a versenyjogon keresztül, egészen a gazdasági kérdéseken át. Azonban nagyon speciális terület e tekintetben a munkajog. Ugyanis az újfajta munkavégzési tevékenységek – gondoljunk itt például a sofőrszolgáltatásra, vagy takarítási szolgáltatásokra – alapjaiban változtatják meg és alakítják át a meglévő alapvető munkajogi koncepciókat (munkáltató, munkavállaló fogalma). Tud-e erre a jogalkotó reagálni? Szükséges-e új, innovatív intézményeket bevezetni, vagy elég, ha a meglévőket bővítjük? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresem a választ a kutatói munkám során.

Jelen előadásban az említett kérdéskört főként az Uber sofőrökkel kapcsolatban napvilágot látott nemzetközi ítéleteken keresztül járnám körül. Munkavállalóknak, vagy egyéni vállalkozóknak minősülnek? Hazánkban még nem igazán bontakozott ki ez a probléma, de megfigyelhető, hogy nemzetközi vizeken már egyre jelentősebb a kérdéskör.

Több országban is (Nagy-Britannia, USA, Brazília, Németország, Spanyolország…) már jogi útra terelődött a kérdés rendezése. Hiszen a sofőrök szempontjából igen jelentős, hogy milyen munkavégzési kategóriába tartoznak, hiszen ez alapján fogják őket megilletni az egyes munkajogi garanciák (szabadság, minimálbér, felmondási garanciák…). Az aktuális, közelmúltban napvilágot látott bírósági döntések elemzése, következtetések levonása képezné az előadás gócpontját. Mindez Magyarország szempontjából is fontos, hiszen egyértelmű, hogy sok olyan újfajta tevékenység jelenik meg, ahol a munkát végzők klasszifikálásának korábban kidolgozott szempontrendszere nem feltétlenül alkalmazható, meghaladottá vált.

Ezenkívül fontos azt is kiemelni, hogy nem csak a munkavállalók klasszifikálásának oldaláról lehet megközelíteni a kérdést, hanem a munkáltató fogalmán keresztül is, vagyis például, hogy melyik entitás felelős a platformalapú munka megszervezéséért. Egyes álláspontok szerint (J. Prassl) a bíróságoknak nem a munkavállaló/vállalkozó kérdéskört kéne vizsgálniuk, hanem sokkal nagyon hangsúlyt kéne fektetni a munkáltató funkcionális koncepciójának meghatározására, ezzel elmozdulva a jelenlegi holtpontról.

Rácz Ildikó

Kép forrása