A technológiai fejlődés – a gyors és szélessávú internet, a hordozható számítógépek, a videokonferenciák, a digitalizált adminisztráció és számtalan további újítás révén – megteremtette a szellemi foglalkoztatottak hatékony távmunkavégzésének lehetőségét, a COVID-19 járvány miatti lezárások pedig a munkakultúra részévé tették a „home office”-t, így bizonyos munkakörökben azóta is elfogadottá vált az irodán kívüli munkavégzés. Mindezt a statisztikák is alátámasztják, egy felmérés szerint 16,9 millió amerikai munkavállaló vallotta magát digitális nomádnak 2022-ben[1], amely több, mint duplája a járvány előtti szintnek.
A „nomád” életmód szabályozatlansága miatt nehéz pontosan meghatározni azt, hogy pontosan kiket tekinthetünk digitális nomádoknak. Jelen írásunkban digitális nomádoknak azokat tekintjük, akik hosszabb-rövidebb időre másik országba utaznak és tevékenységüket a szokásos tartózkodási helyükön kívül, online keresztül végzik. Tekintettel arra, hogy a nemzeti adórendszerek (és biztosítási rendszerek) még a „hagyományos” munkaviszonyok alapulvételével szabályoznak, a digitális nomád életforma számtalan adójogi kockázatot vethet fel mind a tevékenységet végző magánszemély, mind pedig az őt foglalkoztató vállalkozás számára. Az alábbiakban számba vesszük a digitális nomádok adózására vonatkozó fontosabb tudnivalókat és az általunk azonosított kockázatokra is felhívjuk a figyelmet.
A digitális nomádok Magyarországon történő munkavégzése
A Magyarországra érkező digitális nomádok egy speciális, egy évre szóló (és további egy évvel meghosszabbítható) tartózkodási engedély, az ún. „Fehér Kártya” igénylésére jogosultak a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény („Btátv.”) rendelkezései szerint. A kártya birtokosai belföldön nem létesíthetnek munkaviszonyt és üzletrészt sem szerezhetnek magyar vállalkozásban.
Tekintettel arra, hogy a Fehér Kártya huzamosabb ideig történő tartózkodásra nem jogosít, megszerzése önmagában nem jár adóhatásokkal, azaz a digitális nomád nem minősül Magyarországon automatikusan belföldi illetőségűnek. A hazánkba érkező digitális nomádokra a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény („Szja tv.”) átalános illetőségi szabályai alkalmazandóak, így amennyiben a magánszemély szokásos tartózkodási helye, illetve létérdekének központja megmarad a származása szerinti országban, úgy a 183 nap magyarországi tartózkodást kell különösképpen vizsgálni. Természetesen külön figyelmet kell fordítani a kettős adózási egyezmények előírásaira is (amennyiben van ilyen egyezmény), amelyek az Szja tv. szabályaitól eltérően állapíthatják meg a munkából származó jövedelem adózásának szabályait.
A külföldről érkező digitális nomád belföldi munkavégzése társadalombiztosítási kérdéseket is felvethet. Az uniós érintettek esetében a vonatkozó rendelet[2] értemében a 24 hónapot meg nem haladó kiküldetés esetében továbbra is a küldő állam társadalombiztosítási szabályait kell alkalmazni, tehát a 18,5% mértékű magyar társadalombiztosítási járulékot rövidebb tartózkodás esetén nem kell megfizetni. A harmadik országból érkezők esetében külön vizsgálandó, hogy van-e a szociális biztonságra vonatkozó megállapodás, illetőleg melyik országban fizetendő a járulék a megállapodás szabályainak értelmében.
A „magyar vándor” adójogi helyzete
A fentiekben kifejtettektől némiképp eltér azon magyar állampolgárok helyzete, akik külföldi utazásuk során távmunkavégzésre készülnek. Ők ugyanis az Szja tv. vonatkozó előírásai értelmében automatikusan belföldi illetőségűnek minősülnek, amely alól egyedüli kivételt az jelentene, ha a magánszemély másik államnak is állampolgára lenne és magyarországi lakcímét megszüntetné[3]. Figyelembe véve, hogy a digitális nomádok jellemzően rövidebb időre, saját szempontjaik szerint (kedvező éghajlat, alacsonyabb megélhetési költségek, szórakozási lehetőségek, stb.) keresik fel a célországot, nem pedig a végleges letelepedés szándékával, így vélhetően a fenti kivételt nem alkalmazhatják, magyar adójogi illetőségük megmarad. Következésképpen, a digitális nomádok vonatkozásában azt kell vizsgálni, hogy a célországban, a célország belső joga alapján adójogi illetőséget szereznek-e, illetve, amennyiben igen, hogy van-e Magyarországnak ezzel az országgal hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére.
Amennyiben van egyezmény – és itt kiemeljük, hogy Magyarországnak az Egyesült Államok kivételével a legtöbb fejlett országgal van hatályos kettős adózás elkerülésére vonatkozó egyezménye – úgy az egyezmény illetőségi szabályai alapján lehet eldönteni, hogy melyik államban tekinthető majd a magánszemély adóilletőséggel bírónak. Ha valakinek mindkét államban állandó lakóhelye van, akkor létérdekeinek központja („centre of vital interests”) lesz az irányadó, ha pedig ez sem határozható meg, úgy a szokásos tartózkodási hely lesz a döntő. A munkabér adóztatási országának meghatározásához második lépésként azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen szabályt állapít meg az adott egyezmény a nem önálló munka adóztatásával kapcsolatban.
Ahhoz tehát, hogy a digitális nomád jövedelmének adózására vonatkozóan megalapozottan állást foglalhassunk, szükséges legalább két állam belső adóilletőségi szabályozásával tisztában lennünk, valamint az adóegyezmény (ha van ilyen) előírásait is ismernünk kell. A fentiekben csak a „küldő országból” származó munkabér adózását érintettük, a gyakorlatban azonban előfordulhat, hogy a magánszemély különböző vállalkozási tevékenységet teljesít a célországban vagy egyéb jövedelmekre tesz szert, amelyek esetén a vonatkozó társadalombiztosítási és egyéb adózási kérdések további részletes vizsgálatot és mérlegelést igényelnek.
Kockázatok a foglalkoztató szempontjából
Bár jellemzően a magánszemély jövedelmét terhelő adó- és járulékfizetési kérdések okoznak leginkább fejtörést a digitális nomádok – és foglalkoztatóik – számára, fontos kitérnünk bizonyos, kifejezetten a velük kapcsolatban lévő vállalkozások számára kiemelten fontos kérdésekre.
Amennyiben megállapítható, hogy a digitális nomád tevékenysége a tényleges munkavégzés helyének országában az őt foglalkoztató vállalat számára telephelyet keletkeztet, úgy ezen országban az így létrejött telephely vállalkozási tevékenységéből származó jövedelmet adófizetési kötelezettség terheli (ún. „korlátozott adókötelezettség”). Fontos tehát külön megvizsgálni, hogy a digitális nomád tevékenysége esetlegesen telephely létesítésének kockázatával jár-e a vállalkozás számára.
Amennyiben pedig a digitális nomád a tartózkodási helyétől eltérő országban létesült vállalkozás vezető tisztségviselője, úgy fennáll annak a veszélye, hogy az irányított társaság az adóügyi illetősége is megváltozzon. Az adóegyezmények által gyakran használt tényleges ügyvezetési hely fogalma („place of effective management”) a főbb üzleti döntések meghozatalának és a vezetők által végzett irányító tevékenység helyét vizsgálja, ezért előfordulhat, hogy a tényleges üzletvezetési helyként a nomád új tartózkodási állama minősül majd és a nomád által irányított vállalkozás is ezen országban szerez adóügyi illetőséget, amelynek eredményeként a vállalkozásnak ezen új államban teljes adókötelezettsége keletkezik.
A fentiekben rögzítettekre figyelemmel kijelenthető tehát, hogy a digitális nomádokra jellemző atipikus foglalkoztatási helyzet rendkívül komplex adózási ismereteket igényel, amely esetben javasolt a területre specializálódott szakértő támogatásának igénybevétele.
Irodalomjegyzék
A Built on Trust rovat támogatója a BékésPartners.***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
