A selejt intézménye minden gazdasági szakember számára egy jól ismert fogalom, hiszen a vállalkozási tevékenység teljesítése során egy cég életében gyakran előfordul, hogy diszkrepancia jelentkezik a könyvekben szereplő eszközök és azok tényleges rendelkezésre állása között (amely utóbbit tipikusan a leltár igazol). Az ilyen jellegű diszkrepanciák jellemzően a termelési tevékenységet folytató cégeknél szokott jelentkezni, azonban ebből nem következik az, hogy egyéb vállalkozási tevékenységet folytató cégnél ne fordulhatna elő (akár más formában). A klasszikus értelemben vett selejten kívül azonban fontos ismertetni a selejtnek egy további speciális esetét is, vagyis, ha egy cég már nem kíván folytatni egy adott vállalkozási tevékenységet, amelynek érdekében egyébként a cég már a könyveibe felvett eszközt. Számviteli értelemben ebben az esetben is leértékelődik vagy elértéktelenődik az eszköz, és ennek eredményeképpen lecsökken a nyilvántartási értéke a 0-ra és az akár ki is vezethető a könyvekből.
A selejt rendeltetése tehát a diszkrepanciáknak a kezelése, azaz hogy paritást hozzon létre a cég könyvei és a leltár között mégpedig úgy, hogy a cégnél ez ne járjon hátrányos adójogi következményekkel. Természetesen ezt a paritást úgy kell megvalósítani, hogy a cég könyveit kell a leltárhoz (vagy egyéb megfelelő analitika, nyilvántartáshoz) igazítani, azaz a könyvekben szereplő értéket csökkenteni kell az alapul szolgáló nyilvántartásban visszaköszönő értékre. A csökkentés technikai eszköze a terven felüli értékcsökkenés („TFÉCS”), amelynek eseteiről és részletes szabályairól a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény („Számvtv.”) 52. §-a szól.
„Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha […] az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) értéke tartósan lecsökken, mert az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan; […]”
A 63. § szabályozza a mérlegben kimutatott (csökkentett) értéket, míg a 81. § sorolja a TFÉCS-t az egyéb ráfordítások eredménycsoportba és ezúton ezen TFÉCS ráfordításként jelentkezik a cég eredményében. Fontos megjegyezni, hogy a Számvtv. külön és kifejezetten nem rendelkezik a selejtről mint a TFÉCS egyik esete, hanem ezt a fogalmat a jogszabályi környezet értelmezéséből kell kiolvasni.
A Számtv. TFÉCS szabályainak a megfelelő alkalmazása mellett a cégnek ezúton keletkezik egy számviteli ráfordítása, amelyet különbözőféleképpen kell korrigálni a társasági adó rendszerében. A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény („Taotv.”) kiemeli majd különbséget tesz a selejt és a TFÉCS egyéb esetei között és speciális szabályokat rendel a selejthez. Főszabály szerint, a TFÉCS-t összegét a Taotv. visszanövelni rendeli az adóalapban a 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján, tekintettel arra, hogy ez nem egy vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban felmerült költség. Ez alól kivételt képez a TFÉCS két esetköre.
Egyfelől, nem kell alkalmazni a fentebb említett adóalap-növelő tételt abban az esetben, ha a Taotv. elismeri a Számvtv. által érvényesített TFÉCS-t az 1. sz. melléklet 10. pontja értelmében, azaz az adóév utolsó napján állományban lévő:
- a) vagyoni értékű jogra, ha az a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem érvényesíthető;
- b) kísérleti fejlesztés aktivált értékére, ha a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák vagy megszüntetik, illetve az eredménytelen lesz;
- c) olyan eszközre (kivéve a beruházást), amelyre a számvitelről szóló törvény szerint nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés, vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést;
- d) az a)-c) alpontban nem említett szellemi termékre, tárgyi eszközre (ideértve a beruházást is), ha az eszköz megrongálódása elháríthatatlan külső ok miatt következett be.
Másfelől, nem kell alkalmazni a TFÉCS-re előírt adóalap-növelő tételt, amennyiben a TFÉCS selejtnek minősül, azzal, hogy kizárólag akkor kell vissaznövelni az adóalapot – a Taotv. 3. sz. melléklet A) 6. pontja alapján – az értékkel nyilvántartott tárgyi eszköz selejtezésekor az eszköz könyv szerinti érték[ével], ha a selejtezés ténye, oka nincs dokumentumokkal megfelelően alátámasztva. Vagyis, a selejtezés kizárólag abban az esetben minősül nem vállalkozás érdekében felmerült ráfordításnak, ha nincs megfelelően dokumentálva a selejt körülményei.
A kifejtett két kivétel szabály alapján úgy tűnhet, hogy zár a Taotv. rendszere és nem követeli meg az adóalap-növelő tétel alkalmazását abban az esetben, ha jogosnak nevezhető a TFÉCS; vagyis elsőre úgy tűnhet, hogy viszonylag széles skálát fed le ezen két kivételszabály. Mindazonáltal, érdemes egy konkrét esetet átvenni, amely elsőre úgy tűnhet, hogy hátrányos adójogi következménnyel járna, nevezetesen az, amikor a cég tárgyi eszközt vagy immateriális jószágot szerez be anélkül, hogy azokat használatba venné, de a jövőben mégis tervezi használatba venni és a vállalkozási tevékenységére használni tervezi. A beszerzett eszközök ezúton a cég könyveiben beruházás mérlegsorra kerülnek. Azonban, amennyiben a cég úgy dönt, hogy felhagy a szóban forgó vállalkozási tevékenységével, úgy a Taotv. 1. sz. melléklet 10. pontjában fogalmazott szabályt nem meríti ki hiszen a c) pont alapján az érintett szabály nem alkalmazható beruházásokra.
A kérdés tehát az, hogy a beruházás leértékelésére és a könyvekből való kivezetésére alkalmazható-e a selejtre előírt szabályozás. Álláspontunk szerint igen, hiszen a selejt fogalmába beletartozik az, hogy a vállalkozás tevékenység változása miatt feleslegessé vált az eszköz, így egyedül arra kell figyelni, hogy egyrészt a selejtezés megfelelően dokumentálva legyen; másrészt, hogy az eszköz kivezetésre kerüljön a könyvekből a Számvtv. 53. § (2) bekezdés értelmében (azaz, nem elegendő az értékének a 0-ra történő csökkenése mivel a selejt megköveteli, hogy a TFÉCS soha ne kerülhessen visszaírásra a körülmények ismételt változása révén).
A magyar számviteli szabályok és a társasági adó rendszerének együttes értelmezése alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a selejt a TFÉCS-ben egy rendkívül széles skálát fed le, amely felett laikusok és szakemberek egyaránt gyakran elsiklanak. A jogszabályi környezet lehetővé teszi, hogy amennyiben egy cég felhagy egy adott vállalkozási tevékenységgel (vagy el sem kezdi azt), úgy az arra a célra beszerzett és a könyvekbe, mint beruházásra felvett eszközre is alkalmazható az itt ismertetett adókezelés. Nincs kifejezett korlátozás arra vonatkozólag, hogy a beruházás soron tartott mely eszközökre lehetne alkalmazni a jelen cikkben leírt technikát és melyekre nem. Ebből kifolyólag nem csak materiális dolgokra (pl. műszaki berendezések, gépek, járművek sorra kerülő eszközök) hanem immateriális dolgokra is alkalmazható a technika (pl. a célzott vállalkozási tevékenység érdekében felvett hitel felhalmozott kamata) ezzel pedig a cégeknek egy sokkal tágabb lehetőség nyílik arra, hogy ne keljen viselni a megalapozatlan hátrányos adókövetkezményeit annak, ha üzleti döntés születik a vállalkozási tevékenység felhagyására.
A Built on Trust rovat támogatója a BékésPartners.***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
