2016. április 9-én Budapesten kerül megrendezésre az az egynapos rendezvény, amelynek keretében a szervezők együtt-gondolkodásra hívják a résztvevőket a minket körülvevő szociális problémákról. Fókuszban a hajléktalanság, a szegénységben élők, az árvaság, a cigányság és a menekültek problémája. Angyal Ádám és Ther István szervezőket kérdeztem a projekt ötletéről és az érintett szociális témákról.
Actio Radius. Az actio szó tettet, cselekvést, míg a radius sugarat, vagy akár fénysugarat is jelenthet. Miért ezt a nevet választottátok?
A. Á.: Az actio radius hatósugarat jelent. Többnyire járművekkel kapcsolatban használatos, és azt a maximális távolságot értik alatta, amit a jármű egy tankolással meg tud tenni.
“Maga a fogalom számunkra azt jelenti, hogy hol vannak a határaink, meddig tudunk, és meddig akarunk elmenni egy szociális probléma feltárásában, a társadalmi felelősségvállalásban, hogy segíteni tudjunk a körülöttünk szociális nehézségekkel élő embereknek.”
T. I.: Bennem a tankolás analógiáján még az is megfogalmazódott, hogy én magam mennyit tudok egy tankolással megtenni. Részemről, azt hiszem, annyit, hogy felteszem ezeket a kérdéseket, és hogy például megszervezzük ezt a rendezvényt. Azokra a kérdésekre, amik mentén mozgunk és amikről az egész nap szól, mi sem tudjuk a választ. Annyit tudunk, hogy mi személyesen is erősen érintettek vagyunk.
Hogyan jött az ötlet? István, ha jól tudom, te vagy az értelmi szerző.
T. I.: Igen. Az ötlet úgy jött, hogy járok a SOTE Mentálhigiéné és Szervezetfejlesztés posztgraduális képzésére, ahol most ősszel volt egy projekttervezés tárgyam. Ott mindenki rá volt “kényszerítve”, hogy kitaláljon egy mentálhigiénés célú projektet. Én ezt tudtam kitalálni.
Ti mivel foglalkoztok?
T. I.: Villamosmérnök vagyok. Antennatervezéssel foglalkozom egy esztergomi cégnél.
A. Á.: Gépészmérnökként végeztem, szakmámban is dolgozom egy multinacionális vállalatnál Budapesten. Tavaly ősszel István megkérdezett, hogy lenne-e kedvem segíteni az esemény megszervezésében. Számomra ezek a szociális témák nincsenek annyira előtérben, de éppen ebből a helyzetből szerettem volna kimozdulni, hogy ne csak a háttérben dolgozzanak bennem. Másrészt sosem voltam rendezvényszervezés közelében, és szerettem volna belelátni, mivel jár és hogyan működik egy ilyen esemény kitalálása és megvalósítása.
Érdekes, hogy ilyen témákkal kezdtek el foglalkozni: társadalmi felelősségvállalás, a hétköznapi események szociális vetülete.
T. I.: Érdekes, érdekes is lehetne. A nap apropója éppen az, és az egyik kiinduló gondolat is ez volt, hogy azon túl, hogy elvégezzük a napi 8 óra munkánkat, – ez mindkettőnk esetében műszaki tevékenység – azt érezzük, hogy valahogy mégis jó lenne viszonyulni a körülöttünk lévő dolgokhoz, problémákhoz, amikkel a hétköznapi tevékenységünk során nem tudunk foglalkozni.
Mi lesz a nap menetrendje és ki a célközönség? Milyen témákat fogtok érinteni?
A. Á.: A célközönség a fiatalabb generáció, az egyetemistáktól a fiatal felnőttekig bezárólag. Szociális kérdéseket hozunk mint a szegénység, hajléktalanság, cigányság, menekültkérdés, illetve az árvaság. Alapvetően két részre oszlik a nap. Délelőtt meghívott előadóink lesznek, akik ezeknek a területeknek valamelyikén dolgoznak. Ők fognak frontális előadásokat tartani. Délután pedig ezekkel a területekkel foglalkozó szervezetek, alapítványok, egyesületek fognak bemutatkozni, beszélgetést tartani, projektjeikről beszélni.
Kiket hívtatok meg?
A. Á.: A nyitóelőadást Schell Gergely Titusz pszichológus fogja tartani az odafordulás, felelősségvállalás pszichológiai hátteréről és a segítés közben felmerülő esetleges nehézségekről.
Az előadók között felbukkan Forrai Tamás atya neve is, aki a jezsuita menekültprogram elindításában vett részt. (1)
T. I.: Ősszel, amikor a menekültkérdés erősen központi téma volt, egyszer beszélgettünk vele. Nekem az ő írása volt az első olyan, amely emberien állt hozzá ehhez az egész jelenséghez. (2) Fontos volt számomra belőle, hogy először a saját identitásunkat kell megerősíteni, és akkor leszünk képesek befogadni másokat. A menekültkérdés témájára egyébként nagyon izgalmas, hogy rátapintottál. Bennem az indult el a menekültek kapcsán, hogy jó lenne tenni valamit értük. Ezután rögtön jött, hogy persze, most ők kerültek előtérbe, hiszen nagyon látványos volt, ami történt. Tehát felvetődött a kérdés, hogy miért pont a menekültek, van ezernyi más probléma is, amikkel nem vagyunk napi szintű kapcsolatban, mert megtanultunk velük együtt élni. A menekültkérdésben volt egy elég erős tranziens, ami mindenki számára látványos volt, viszont ez a része nagyjából lecsengett. A többi téma is így kerül e mellé. A mi kérdésünk főleg az, hogy ezekhez a problémákhoz hogyan viszonyuljunk, mit kezdjünk velük. Hogy megyek el egy hajléktalan ember mellett az aluljáróban? Hogyan forduljak hozzá?
“Ha segíteni akarok neki, hogyan tehetem? Továbbá hogyan tudom ezt beépíteni az életembe, úgy, hogy ne szakítson szét, ne égjek ki benne. Ha szeretnénk ezzel kapcsolatban valamit elérni, akkor az hogyan legyen értelmes, hatékony? Valahonnan innen indulunk.”
A menekültkérdés megjelenésével egyházi berkeken belül is találkoztunk különféle, néhol egymásnak teljesen ellentmondó véleményekkel. Ma Virágvasárnap van, Ferenc pápa ma is megemlítette a menekülteket, gondolva “arra a rengeteg emberre, a sok kirekesztettre, a sok menekültre, azokra, akinek sorsáért sokan nem akarnak felelősséget vállalni”. (3) Nektek mi a viszonyotok az egyházhoz? Egyházi rendezvényről beszélünk?
A. Á.: Azt gondolom, hogy alapvetően nem egyházi rendezvényről beszélünk. Ugyanakkor mind az előadók között feltűnnek egyházhoz kötődő emberek, szerzetesi közösségben élő, ill. világi papok, mind a meghívott vendégek egy része valamilyen keresztény közösségből jön. De ez inkább abból fakad, hogy a saját szociális hálónk mentén tudtuk felépíteni ezt a napot. Viszont folyamatosan törekedtünk arra, hogy megjelenjenek nem egyházhoz kötődő emberek is, és ezzel egyensúlyt teremtsünk az egyház és a szekuláris szféra között.
Mit vártok ettől a rendezvénytől? Lesz hosszabb távú kifutása? Mit vihetnek magukkal a fiatalok az előadásokból?
T. I.: Folytatásról és kifutásról még nem beszéltünk, most még talán korai is lenne. Mindenképpen szeretnénk visszajelzéseket gyűjteni. A nap célja, hogy mindenki a benne felmerült szociális kérdésekről gondolkozzon, és ezek mentén a személyes válaszait keresse. Ha a résztvevők az előadások után egészségesebben és mélyebben tudnak ezekhez a témákhoz viszonyulni, akkor elértük a célunkat.
A. Á.: Én is azt gondolom, hogy az lenne a nap sikere, ha átmozgatnánk a hallgatóságot az érintett témákkal kapcsolatban. Másrészt, szeretnénk a hallgatóknak új aspektusokat is felmutatni. Ilyen lesz például Schell Gergely Titusz előadásának egy része is, amely során előtérbe kerül majd, hogy mennyire fontos az önmagunkkal való kapcsolat ápolása akkor (is), ha másokon szeretnénk segíteni.
T. I.: A várakozásokhoz és célokhoz még annyit tennék hozzá, hogy nyilván, ha valaki egészségesebben viszonyul ezekhez a problémákhoz a nap végén, az nem annyira mérhető. Viszont ha mérhető eredményt keresünk, – és ez jelentene egyben igazán nagy sikert is – az az lehet, ha valaki a frissen szerzett tapasztalatai alapján elkezd valamilyen önkéntes tevékenységet. Ha ez megvalósul, az már tényleg nagyon jó eredmény számunkra.
Az eseményről bővebb információk az esemény honlapján vagy Facebookon érhetőek el. Jelentkezés erre a linkre kattintva.
***
A fotókat Volom Sári készítette.
Köszönet Hammer Krisztinának a szöveg gondozásában nyújtott támogatásáért.
***
(1) A jezsuita menekültprogramról bővebb információk ide kattintva olvashatóak. (Utolsó letöltés: 2016.03.20. 16:23)
(2) Az írás itt érhető el. (Utolsó letöltés: 2016.03.22. 08:06)
(3) Erről bővebben itt (Utolsó letöltés: 2016. március 20. 16:43)
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
