„Ami a tudományos érdeklődésemet mindig ébren tartotta, az a jogi informatika”

Az informatikai jog és a jogi informatika megkerülhetetlen szaktekintélye, akinek többek között Európa egyik első infokommunikációs jogi tanszéke, Magyarország első IT-jogi generációja és a World Law Dictionary is a nevéhez fűződik – életútjáról és projektjeiről beszélgettünk dr. Balogh Zsolt Györggyel.

Hogyan lesz valakiből jogász-informatikus?

Ez a harmincegyedik tanévem, úgyhogy már nem most kerültem a szakmába. ’87-ben végeztem a pécsi jogi karon, az egyetem elvégzése után pedig többször jókat beszélgettünk Szotáczky Mihály professzor úrral, aki mellett korábban demonstrátor voltam a Jogfilozófia Tanszéken. Az egyik ilyen beszélgetés során szóba került a pécsi Kari Tanácsnak az a ’86-os határozata , hogy valamit kéne kezdeni ezzel az informatika témával a jogi karon is. Ez egyébként Kengyel Miklós – aki akkoriban adjunktus volt – gondolata volt, az ő kezdeményezésére fogadta be a Kar a jog és informatika oktatásáról szóló határozatot. Amikor az egyetem után jelentkeztem, hogy szívesen dolgoznék a Karon, a dékán azt javasolta, hogy próbáljuk ki velem ezt az informatika-témát.

Ekkoriban még nem volt informatikusi végzettséged?

Legal Innovation Day

Ismerd meg, milyen jövő vár a jogi piacra!

Nem volt. Jogász voltam, és kész. Úgyhogy abszolút ugrás volt a sötétbe, és a Kari Tanács is elég tanácstalan volt az egésszel kapcsolatban.

Azt sem tudták eldönteni, hogy felvegyenek-e egy informatikust, aki majd beletanul a jogi környezetbe, vagy inkább jöjjön egy jogász, aki majd az informatikában szerez valami jártasságot.

Én aztán viszonylag rövid idő alatt megkaptam a státuszt, így ’88 szeptember elsejétől vagyok egyetemi oktató. Azt hiszem, talán az első voltam az országban, akit kimondottan azért vettek fel egy jogi karra, hogy az informatika és a jog határterületének témáját művelje – bármit is jelentsen ez.

X. Jubileumi Arsboni Lawtech Meetup

Akár rutinos meetup-látogató vagy, akár először jönnél, sok szeretettel várunk tizedik, jubileumi meetupunkon! Ünnepeld velünk közösen lawtech projektünk első mérföldkövét, ez a Te sikered is, hiszen nélkületek nem juthattunk volna el ehhez a jubileumhoz!

A szakterület pionírjának számítottál tehát itthon.

Tantárgy nem volt, kutatási terület nem volt, szakkönyvtár pláne nem volt, semmi nem volt – tényleg eléggé magamra voltam hagyva az egész dologgal kapcsolatban, amiből aztán sok minden következett. Az országban azért voltak helyek, ahol kísérletezgettek joggal és informatikával. A miskolci jogi kar akkori dékánja, Kalas Tibor körül volt például egy közigazgatási informatika munkacsoport, ahol fejlesztéssel is foglalkoztak bevonva a műszaki kar mérnökeit. Szakmai látogatásokat tettem náluk, sok mindent tőlük tanultam, és nagyon fontos barátságokra tettem szert ez alatt az idő alatt. Az ELTE-n Kovacsics professzor úr körül volt a statisztika tanszéken valamilyen ezzel kapcsolatos tevékenység; én igyekeztem ezeket a terepeket földeríteni.

Milyen „terepek” jöhettek még szóba ekkoriban?

Sok tudást külföldről szedtem föl, elsősorban Nagy-Britanniából. Régóta létezik ott egy ma is aktív szervezet, a BILETA, azaz British and Irish Law Education Technology Association. Rendszeresen látogattam a konferenciáikat, eseményeiket, megismertem ottani embereket és sokféle visszajelzést kaptam arról, hogy mi a fontos ezen a területen, mik a főbb kutatási irányok. Az első két évben, tehát ’88-’90-ig, amit autodidakta módon föl lehetett szedni informatikából, azt elkezdtem fölszedni, ’90-től pedig elkezdtem a szegedi TTK-n levelező rendben a programozó-matematikus képzést. Életem jó döntései között tartom számon, hogy ezt megcsináltam, bár tényleg nem volt könnyű munka mellett. Elég kemény volt a képzési program is, én pedig nem vagyok egy Neumann János, hogy kirázzam az ujjamból a matematikát.

Hogyan vezetett innen az út az Infokommunikációs Tanszékig?

A Közig Tanszékhez tartoztam formailag, de szakmai mentorom nem volt. Ezért határoztam el, hogy én majd kiépítem magam körül a saját szakmai infrastruktúrámat. És hát kiből? Nyilván nem az öregeket fogom megtéríteni, mert megvan a saját szakmai profiljuk, hanem a diákok között kezdtem el keresgélni. ’96-tól van kötelező tárgyként a pécsi jogi kar tanrendjében az informatikai jog. ’97-től pedig kutatószemináriumokat indítottam a témában, illetve gyakorlatilag én intéztem el, hogy addigra már legyen számítógépes laborja és belső ethernet-hálózata a jogi karnak. Emellett a Warwick University Law School-jával koordináltam közös kutatási programot a pécsi jogi karnak.

A célom, hogy egy diákokból álló, de tudományos igényű szakmai közösséget szervezzek magam köré, annyira bejött, hogy  EZ IS életem legjobb döntései között van.

A diákok rendkívül nyitottak és együttműködőek voltak. A szeminárium rendes heti kontaktórákkal működött, volt tizenvalamennyi diák, és – mintha egy doktori program lenne kicsiben – a diákoknak az volt a dolguk, hogy a szemináriumi sorozat elején kiválasztott IT jogi kutatási témában a félév során fél órás prezentációt tartsanak, és megírjanak egy tíz-tizenöt oldalas esszét. Ez a kurzus több, mint egy évtizeden át futott.

2004-ben lett aztán tanszékünk. Volt olyan időszak, amikor Majtényi László is ott volt főállásban, mellette viszonylag stabilan Polyák Gábor, Szőke Gergely, és én. Ez tartott így 2014-ig, amikor munkahelyet váltottam. Az én életemben ez kicsit szimbolikus, mert huszonöt évesen kezdtem el, huszonöt évet dolgoztam ott, és ötven évesen jöttem el.

Éppen a fél életemet hagytam Pécsett.

Jelenleg pedig a Corvinuson oktatsz.

Ez most a hatodik évem eleje a Corvinuson. Itt lényegében ugyanúgy informatikai jogot tanítok, különböző szinteken: alapképzésben, mesterképzésben, doktori képzésben. Kicsit a businessekre próbálom jobban ráhangolni a témákat, de a jog, a technológia és a szabályozás ezen a területen annyira összefonódik, hogy alapvetően nagyon a helyemen érzem magam itt. Ez abból is látszik, hogy nagyon sokan írnak nálam szakdolgozatot nem jogász végzettségű, főleg gazdaságinformatikus hallgatók. De sokan választanak olyan témát, amiben erős a jogi vonal.  Emellett tanítok Göttingenben, tanítok Kolozsváron, doktori témavezető vagyok az ELTE-n, és Pécsen van egy szakjogász képzés, ami 2004 óta megy, ahol az e-kereskedelem jogát még mindig én tanítom. Lényegében öt egyetemre tanítok be.

Emellett a TransLegal-lal is együtt dolgozol a World Law Dictionary projekt kapcsán. Mesélnél egy kicsit erről a projektedről?

Ez úgy kezdődött, hogy amikor dékánhelyettes voltam a pécsi jogi karon, a külügyek meg a fejlesztési ügyek tartoztak hozzám, és az ELFA (European Law Faculties Association) évenkénti konferenciáin sokszor én képviseltem a pécsi jogi kart. Egy ilyen alkalommal Leuven-ben találkoztam Michael Lindner-rel, aki ott promotálta a TransLegal-t. Akkoriban leginkább a jogi szaknyelv oktatására koncentráltak, és nekem fölcsillant a szemem, hogy a tananyagaik alapján hogyan lehetne hallgatókat felkészíteni a Cambridge Legal English Certificate-re. Gondoltam, hogy a nyelvi lektorátusunknak ez egy nagyon jó partnerség lehetne, tehát, hogy Pécsen is lehetne egy ilyen intenzív és nemzetközileg elismert jogi szaknyelvi nyelvvizsgára felkészítő kurzust indítani.

Ezzel a szándékkal kerestem meg Michael-t – aki aztán néhány hónapon belül meg is látogatta a pécsi jogi kart.

Számos egyéb ok állt a hátterében, hogy ebből nem lett aztán egy jól működő kooperáció, de Michael-lel a kapcsolat kialakult és meg is maradt. Tudtunk egymásról, beszélgettünk, és az egyik ilyen beszélgetés során merült fel a szakfordítás, szaknyelv kérdése. Ilyesmikről beszélgettünk, hogy a nyelv – mint a jog nyersanyaga – milyen kihívások elé állítja a szakmát, milyen lehetőségek vannak benne, és milyen eszközök állnak rendelkezésre. Ekkor merült fel, hogy össze lehetne állítani egy soknyelvű szótárprogramot. Michael komolyan is vette ezt a felvetést, és valamivel később azzal keresett meg, hogy csináljuk meg sok nyelvre ezt a projektet.

Egy stockholmi látogatásom során aztán formát öntött a törzskoncepció, miszerint középpontban van az angol nyelv, és az angol nyelvhez viszonyítva határozzuk meg az összes többi jogi szaknyelvnek a fogalomkészletét.

Úgy kell elképzelni, ezt a szakszótárt mint egy mandalát:

az egyik ágán német nyelv, másik ágán pedig mondjuk a portugál, és hogyha az „ingó jelzálog” fogalmát kell meghatározni Németországban, de portugál irányultsággal, akkor a fogalmak tartalmi összevetése az az angol nyelvi adatbázison keresztül történik meg. Minden nyelv az angolhoz képest határozza meg a fogalomkincsét és írja le, hogy mennyire fedi az angol változatot vagy mennyire különbözik tőle: van-e overlapping, partial overlapping, vagy teljes a különbözőség. Megvan ennek a módszertana.

Hogyan alakult a projekt a továbbiakban?

Michael elkezdte a fejlesztést, először az ún. nagy nyelvekre, mint a francia, orosz, kínai, spanyol. Amivel először megoldották, az a svéd volt természetesen. Michael viszont úgy gondolta, hogy a kis nyelveket se hagyjuk ki ebből.

Neki a családjában van magyar szál, anyai nagymamája Kislődről költözött ki New York-ba.

Michael pedig ifjú korában a mama paprikás csirkéjén nőtt föl, azóta is ez a kedvence a magyar konyha kínálatából.

Nála tehát a családi kötődés miatt a kis nyelv fogalma a magyarral kezdődik; és azzal a kéréssel keresett meg, hogy tudnék-e neki csapatot szerezni egy magyar nyelvű adatbázis fejlesztése érdekében. Akkor már az utolsó tanévemet töltöttem Pécsett, úgyhogy szemináriumokon, illetve ahol csak tehettem a diákok között elkezdtem ezt a projektet reklámozni. Néhányan rákaptak, de leginkább Torma Péter, aki mára a projekt ügyvivőjévé vált. Michael hamarosan jött egyébként Pécsre, és ő maga is tartott egy bevezetőt a diákoknak. Ami közöm még van a dologhoz, hogy az évek alatt mindig igyekeztem nemzetközi kapcsolatokat építeni, ahány országgal csak lehetett. Michael-t személyesen összehoztam az olasz, német, a cseh, és portugál barátaimmal.

Sokat segítettél tehát a hálózatépítésben is.

Igen. Ennek a hálózatnak az építésében „matchmaker” szerepem volt. Michael a professzoros attitűdje mellett egy üzletember, és a TransLegal láthatóan komoly súlyt helyez arra, hogy a projekt szakmai minőségét azzal legitimálja, hogy egyetemekkel működik együtt. Ez nem csak informális együttműködés, hanem együttműködési szerződésekkel formába öntött szakmai kapcsolatok. Minden országból megfelelő kompetenciákkal rendelkező egyetemeket vont be a projektbe, például az Oxford Law School, az egyik magyarországi partner a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a másik pedig a PPKE JÁK.

A World Law Dictionary az angol nyelvből indul ki, ami a common law jogrendszerek nyelve. Ez milyen kérdéseket vetett fel a fejlesztés során?

Talán még jó is, hogy éppen egy common law jogrendszer a kiindulópont, mert tényleg kénytelen az ember nagyon átgondolni kontinentális jogrendszerek esetében, hogy az adott jogintézmény mit jelenthet. Egyébként azt hiszem, hogy meglepően jól megy a dolog, a lehetetlennek tűnő kihívás ellenére.

Ezek a jogrendszerek azért nem is állnak olyan rettenetesen távol egymástól.

Van egy nagyjából tizennégyezer fogalomból álló alap fogalomkészlet, ez tulajdonképpen a TransLegal-nek az évtizedek alatt felhalmozott tapasztalataiból szublimálódott, mivel harminc éve foglalkoznak jogi szakfordítással. Az angolhoz képest eltérő nyelvű verzióknál az a teendő, hogy megnézzük, hogy az adott nyelvben van-e megfelelője az adott fogalomnak.
Az angol fogalom tartalma le van írva az alapszótárban, így csak azt kell megnézni, hogy a magyar szó fogalmi elemei mennyire vannak átfedésben. Tulajdonképpen hasonló módon a magyar fogalomkincset is definiálnunk kell, de angolul van leírva a magyar fogalomnak a tartalma. Például egy német partnerség esetén a német nyelvű szerződésbe az kerül, hogy „ingó jelzáloggal” biztosítjuk a szerződési kötelezettségeket, akkor a fordító megnézi a magyar-angol, és az angol-német viszonyt, és ennek alapján dönti el, hogy melyik kifejezést használja.

Mi a helyzet azokkal a kifejezésekkel, amelyek nem léteznek a másik ország jogrendszerében?

Erre megoldás a neologizmus.

Ki kell találni egy megfelelő angol nyelvű kifejezést, ami ezt leírja, ez egy nyelvújító funkció.

Michael elhárítja néha magától ezt a dolgot és azt mondja, hogy ez egy szótár. Én meg azt mondom neki, hogy ez nem szótár, hanem egy jogi enciklopédia. Inkább jogi fogalomtár, mint szótár.

Milyen más módszertani megfontolások merültek fel a World Law Dictionary kapcsán?

Kérdéses az automatizálás. A módszer egyébként jelenleg manuális. Az történik, hogy van egy jogi fogalom, és tulajdonképpen fogod a jogszabályokat, bírósági határozatokat, szakmai véleményeket és abból készíted el ennek a fogalomnak az angol nyelvű leírását. Ez hagyományos jogászi kutatómunka, de nem kis dolog tizenvalahányezer szakkifejezést rendesen lekutatni. Az egyetemi közreműködés éppen azért érdekes, mert egyetemi szakemberek ellenőrzik a projektet, tehát van egy tudományos verifikáció. Ami még a módszertanhoz tartozik, hogy ez a projekt közösségi fejlesztésbe is kerülhetne, talán egy wiki-platformon keresztül. A szakma művelői, akik ezt használják, tudnának visszajelzéseket adni és pontosítani az egyes fogalmakat.

Tervben van a közösségi fejlesztés kereteinek kialakítása?

Ez a legelejétől fogva része a koncepciónak.

Nem lehet az alapverzió állapotában hagyni a szótárt, ahogyan a jogrendszer is változik és fejlődik, új fogalmak jönnek létre és a régiek is új tartalommal élnek tovább.

Olyan erőforrásai a TransLegal-nek nincsenek, hogy hatalmas szerkesztőgárdát tudjon finanszírozni és fenntartani. Ez közösségi közreműködés nélkül képtelenség lenne, úgyhogy hosszútávon sokat építenénk a közösségi tudásra. Ez azonban egy kicsit távolabbi horizontja a projektnek. De hogy közben mekkora szakadékok vannak, amíg a horizontig elsétálunk, azt nem tudom. Ez a vízió.

Komoly perspektívák állnak a World Law Dictionary és a TransLegal előtt. Merre veszi az irányt a személyes életutad a jövőben?

Harminc éve vagyok az informatikai-kommunikációs jogi vonalon. Ezalatt mindig voltak súlyponti témák a számomra: az első nagy témaköröm kutatóként az adatvédelem volt, de ezt mára már kicsit unom, azzal együtt, hogy mindig hoz valami újdonságot. Mivel egyetemi oktató vagyok, szerencsére megtehetem, hogy mindig kiválasztok valamit a felébredő szakmai érdeklődésem alapján. Mostanában a kedvenc kis témám a blokklánc és a startupok joga, de egy időben nagy kedvencem volt az online szerencsejáték-szabályozás. Én magam nem játszom, de a szabályozással úgy vagyok, – főleg a magyar szabályozással – mint az onkológus egy különlegesen ronda tumorral.

Ami a tudományos érdeklődésemet mindig ébren tartotta, az a jogi informatika.

A következő aktív éveimet az informatikai jogi kutatások helyett ezért a jogi informatikai kutatásokra szeretném fordítani. A módszertan és ontológiafejlesztés kérdése jelenleg nagyon tetszik.

 

Schmidt Péter & Tanner Balázs

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS