Anne Frank naplója jogviták kereszttüzében

Anne Frank naplójának szerzői jogi védelmi ideje 2016. január 1-jén lejárt. Vagy mégsem? Szerzői jogi háború és védjegyjogi vezércsel – cikkünkben a történelmi és irodalmi szempontból is jelentős mű szerzői jogi sorsát járjuk körbe az Anne Frank Alapítvány és szellemitulajdon-védelmi hivatalok csatározásait követve.

Kép: Juan Cabanillas

Közkincs 2016-tól

Anne Frank naplójának szerzői jogait az Otto Frank által 1963-ban létrehozott bázeli székhelyű Anne Frank Alapítvány kezeli. Az alapítvány – a második világháborút a családtagok közül egyedül túlélő – Otto Frank egyetemes jogutódjaként a jogdíjakból származó bevételt oktatási, gondozási és további kiemelkedően fontos jótékony célokra használta fel a világ minden táján.

Anne Frank 1945 márciusában halt meg a bergen-belseni haláltáborban, következésképpen Anne Frank művének védelmi ideje Európában 2015. december 31-én elvileg lejárt (bár a mű egy későbbi, Mirjam Pressler által szerkesztett és átdolgozott változatának a védelmi ideje még nem járt le). Anne Frank naplója ezzel közkinccsé és ennek megfelelően bárki által szabadon, az alapítvány engedélye és vagyoni ellenszolgáltatás megfizetése nélkül felhasználhatóvá vált. Azonban az alapítvány erről eltérően vélekedik.

Várnunk kell 2051-ig?

Az Anne Frank Alapítvány tájékoztatása szerint Anne Frank először megírta a napló “A” változatát, majd egy későbbi publikálás reményétől vezérelve az “A” szöveg felhasználásával létrehozta a “B” változatot, örök irodalmi emléket állítva a második világháború borzalmainak. Lánya halálát követően Otto Frank az “A” és a “B” változatot felhasználva létrehozta a lerövidített és átszerkesztett “C” változatot, amelynek nyilvánosságra hozatalára 1947-ben került sor. Ezt a változatot ismerte meg a világ Anne Frank naplójaként.

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

Az alapítvány állítása szerint Otto Frank szerkesztői munkája az apa társszerzőségét eredményezi, és ezáltal az 1947-es kiadás szerzői jogai őt (is) megillették, amelyeket halálakor szintén az alapítvány örökölt. A holland szerzői jogi törvény 37. §-a a védelmi időt az utolsó szerző halálát követő 70 évben határozza meg. Mivel Otto Frank 1980-ban hunyt el, a társszerzőség következtében az alapítvány által kezelt szerzői jogok 2051-ig meghosszabbodnának.

Otto Frank társszerzősége irodalmi, jogi és erkölcsi szempontból is fontos kérdéseket vet fel, mivel a társszerzőség a műhöz alkotó jellegű tevékenységgel való hozzájárulást feltételez. Az alapítvány gondolatmenetét követve súlyosan aggályos az, hogy az Anne Frank és Otto Frank szellemi hagyatékának kezelésére rendelt szervezet nem érvényesítette az apa mint társszerző személyhez fűződő jogait (pl. szerzőként való feltüntetését).

Sokan felháborodtak az alapítványnak a védelmi idő lejártának közeledtével tett lépésein. Egy francia jogász véleménye szerint az alapítvány állításából az következik, hogy a szervezet évekig hazudott annak vonatkozásában, hogy a művet egyedül Anne Frank írta.

2037: az új dátum?

Az Anne Frank Alapítvány 2015 december végén egy új érvelésre alapozta a meghosszabbodott védelmi időt. 2015. december 23-án egy holland bíróság kimondta, hogy az oltalom 2015 után is fennáll Anne Frank eredeti kézirata vonatkozásában. A bíróság ítélete az Anne Frank eredeti kéziratain végzett kutatási célú szöveg-és adatbányászat jogszerűségéről döntött.

Az ítélet főbb releváns pontjai a következőképpen foglalhatók össze. Anne Frank eredeti kéziratait (a fentebb említett “A” és “B” szövegváltozatot) 1986-ban publikálta a Rijksinstituut voor Oorlogsdocumentatie. A kéziratok 2037-ig védelem alatt állnak, ugyanis a holland szerzői jogi törvénynek a tényállásra alkalmazandó hatályos rendelkezései szerint a posztumusz nyilvánosságra hozott művek védelmi ideje a közzételt követő év január 1-jétől számított 50 év, ha az hosszabb a szerző halálát követő 70 évben meghatározott általános védelmi időnél. Az utóbbi oknál fogva nem járt le a védelmi idő 1998. január 1-jén Anne Frank eredeti kéziratainak azon részei vonatkozásában, amelyek az 1947-ben nyilvánosságra hozott “C” szövegváltozatban szerepelnek. A bíróság szerint a kutatók által végzett szöveg- és adatbányászat idején a szóban forgó szövegrészek védelmet élveztek. A holland bíróság azonban, tekintettel arra, hogy nem ez a mű képezte a per tárgyát, adós maradt annak megválaszolásával, hogy a világszerte olvasott könyvet jelentő “C” változat vonatkozásában mikor jár le a védelmi idő.

Az alapítvány által vindikált meghosszabbodott védelmi idővel dacolva Olivier Ertzscheid francia kutató és Isabelle Attard francia parlamenti képviselő online közzétette a naplót (itt és itt). A társszerzőség és a hosszabb védelmi idő körüli szerzői jogi háborúig fajuló vitát a bíróság feladata lesz végleges érvénnyel eldönteni.

Anne Frank naplója mint védjegy?

Bármi is legyen a végső verdikt a napló körüli szerzői jogi útvesztőben, az Anne Frank Alapítvány az előzetesen 2016-ra várt közkinccsé válást megelőzően több védjegy bejelentést is tett a könyv címe vonatkozásában. A Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatal elutasította a ‘HET DAGBOECK VAN ANNE FRANK’ védjegy lajstromozását, és a döntést helyben hagyta a brüsszeli fellebbviteli bíróság. Az Egyesült Királyság Szellemitulajdon-védelmi Hivatala sem járt el másként. A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) elbírálója is elutasította a “Journal d’Anne Frank” védjegy Európai Közösséget megjelölő bejelentés alapján történő nemzetközi lajstromozását, azonban a fellebbezési tanács a döntést hatályon kívül helyezte és a védjegy bejegyzésére utasított.

 Anne Frank naplója márkájú könyv: nem

A védjegy bejegyzését elutasító határozatot helyben hagyó brüsszeli fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a lajstromozni kívánt ‘HET DAGBOECK VAN ANNE FRANK’ megjelölés könyv, dvd, kiállítási anyag és hasonló regisztrálni kívánt áruk vonatkozásában a világszerte ismert könyvet juttatja a fogyasztók eszébe. Ebből kifolyólag nem egy olyan jelről van szó, amely egy vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait képes megkülönböztetni egy másik vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól.

Lényegében azonos jogalapon utasította el az OHIM elbírálója első fokon a védjegy lajstromozását 2014 augusztusában. A védjegyet olyan áruk vonatkozásában kívánta az alapítvány lajstromozni, mint dvd-k, elektronikus közlemények (9. osztály), nyomtatványok, könyvek (16. osztály). Az elbíráló álláspontja szerint a “Journal d’Anne Frank” megjelölés, mivel kizárólag egy jól ismert könyv címéből áll, nem rendelkezik megkülönböztető képességgel olyan áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, amelyek valamiképpen kapcsolódnak a történethez. Néhány történet olyan jól ismert, hogy a mindennapi nyelv részévé vált, és ezért nem jelent mást, mint az adott történet címét. Ebből kifolyólag egy jól ismert könyv címe különösen nem alkalmas arra, hogy egy vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessen egy másik vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól.

Kép: Ismeretlen fotóművész; Collectie Anne Frank Stichting Amsterdam

 Alma márkájú alma – avagy a védjegy megkülönböztető képessége

Egy védjeggyel szemben támasztott egyik legalapvetőbb követelmény az, hogy alkalmas legyen valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztetni más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól (a Tanács 207/2009/EK Rendelete 7. cikk (1) bek. b) pont). A védjegy bejegyzésére (lajstromozására) irányuló eljárás során a megkülönböztető képesség fennállásának vizsgálatára hivatalból kerül sor. A megkülönböztető képesség hiánya elutasítást eredményez. Ha egy megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegy lajstromozására mégis sor kerül, a későbbiek során kezdeményezhető az ilyen védjegy törlése (a törlés korlátja, ha a lajstromozást követően a védjegy megkülönböztető képességre tett szert a használat során).

Nem rendelkezik megkülönböztető képességgel pl. egy minden fantáziát nélkülöző, szőlőlevelet ábrázoló logó borok vonatkozásában. Hasonlóképpen, a “www.books.com” megjelölés könyvek tekintetében való lajstromozása sem járna sikerrel. Az OHIM gyakorlatáról tájékoztató iránymutatások alapján egy olyan megjelölés, amely kizárólag egy jól ismert könyv címéből áll, nem rendelkezik megkülönböztető képességgel olyan áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, amelyek tárgya egy jól ismert történet.

 Anne Frank naplója márkájú könyv: igen

Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa azonban hatályon kívül helyezte az elutasító első fokú határozatot, szembenve az OHIM gyakorlatával. Az erőteljes kritikát (pl. itt és itt) kiváltó döntés értelmében kizárólag az alapítvány jogosult “Journal d’Anne Frank” címmel könyvet kiadni, amennyiben ezt más teszi, azzal megsérti az alapítvány védjegyhez fűződő kizárólagos jogait.

Időben korlátlan monopólium

A szellemi tulajdonjogok olyan kizárólagos jogok, amelyek monopóliumot biztosítanak az oltalom tárgya fölött, legyen szó egy könyvről, egy üdítőital logójáról vagy egy nanotechnológiai találmányról. Azonban a biztosított jogi kizárólagosság (monopólium) határait eltérően húzza meg a jog az oltalom tárgyától függően. Eltérő oltalmat igényel pl. egy filmalkotás és egy védjegy. A jogi szabályozás ennek megfelelően arra törekszik, hogy egyensúlyt teremtsen a jogosult erős, monopóliumszerű kizárólagosságot eredményező jogai és mindenki más érdekei között (pl. a műalkotások felhasználói vagy a szabadalmas versenytársai). Az érdekek kiegyensúlyozásában az egyik legfontosabb szempont a védelmi idő.

Sokan kísérleteztek már az oltalom időben való meghosszabbításával szellemi tulajdonjogi jogterületek metszéspontjában. Erre a célra az egyik legalkalmasabb oltalmi forma a védjegy, ugyanis az oltalom időben korlátlan a fenntartási díjak folyamatos megfizetése és állandó használat mellett. A mindenki által ismert Lego építőkockára vonatkozó szabadalmak lejártát megelőzően a dán vállalat megpróbálta vedjegyként regisztrálni a Lego kockát, sikertelenül. Hasonlóképpen nem nyert időben korlátlan védelmet védjegyként a formatervezési mintaként korlátozott ideig oltalmazott Bang and Olufsen hangszóró design-ja.

Most pedig, számos szakértő és a brüsszeli fellebbviteli bíróság álláspontja szerint is az Anne Frank Alapítvány a szerzői jogi védelmi idő anticipált lejártával a védjegy regisztrálása révén örök monopólium megszerzésére törekszik, amely megengedhetetlen, különösen egy olyan egyetemes fontosságú mű vonatkozásában, mint Anne Frank naplója.

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.