Az autóm, mint élet-halál ura? Ki a felelős ezért?

Már a mai autókban is kezdenek megjelenni azok a technológiák amik lehetővé teszik, hogy a jármű teljesen önállóan is eljusson az egyik pontból a másikba. Ezek a funkciók viszont még ki vannak kapcsolva a gyártók által, mivel hosszú út áll még a jogalkotó előtt, hogy minden felmerülő kérdésre választ adjon.

Képzeljük el, hogy nem a nem is olyan távoli jövőben hazafele tartunk egy szűk hegyi úton a már teljesen magát vezető autónkkal. Egyszer csak már féktávolságon belül kiszalad az útra egy kisgyerek, ezzel elzárva az autó útját ezzel két választási lehetőséget adva a számítógépnek. Vagy tovább hajt, és ezzel elgázolja a gyereket, vagy félrerántja a kormányt, és ezzel a mi életünk kerül veszélybe.

Te, hogy döntenél? Ami ennél is fontosabb, a számítógép, hogy fog dönteni?[1] -Vázolta fel a kérdést Jason Millar, az ottawai egyetem filozófia tanára.

Most legyinthetnénk egyet azt mondván, hogy ez csak sci-fi de ez a szcenárió közelebb van, mint hinnénk. A fentebb említett szituáció súlyos morális és emberi jogi kérdéseket vet fel, mint hogy mi alapján lehet mérlegelni emberi életek között. A gyártó érdeke, hogy az autó utasát tudja biztonságban. Ugyanis kinek kéne olyan autó, ami hajlandó feláldozni saját utasa életét?

Az ember ilyen helyzetben reflex szerűen ijedtségében cselekedne, szemben egy robottal, aki előre beprogramozott adatok alapján mérlegel majd hozza meg végső döntését. Ez pedig ahhoz vezet, hogy előre fogjuk tudni, hogy a szoftver miképp fog eldönteni egy ilyen szituációt. Ha tovább gondoljuk, adja magát talán az egyik legfontosabb kérdés. Vajon kié a felelősség? Esetleg az autógyártóknál dolgozó szoftverfejlesztőké, akik megírják az adott számítógépes programot? Vagy az autógyártóké? [2]

A jelenlegi Magyar szabályozás alapján egy ilyen helyzetben valószínűleg a klasszikus fokozott veszéllyel járó tevékenység alapján az üzembentartó felelne a bekövetkezett károkért. Azonban az jól látható, hogy a felvázolt szituációban a szokásos dogmatikai elveken alapuló klasszikus felelősségi alakzatok

az autonóm döntést hozó robot felelősségének megállapítására egyáltalán nem alkalmasak.

Sem magánjogi, sem büntetőjogi aspektusban.[3] Valószínűsíthető hogy később az autók által okozott károkért való felelősség inkább a termékfelelősség irányába fognak eltolódni.

A kérdés fontosságát az Európai Parlament is hangsúlyozta, és javaslatot tett egy kódex megalkotására, ami rögzíteni kívánja a robotika etikai magatartásait. A kódex nem helyettesítheti a konkrét jogi szabályozás eszközeit, azonban kiegészítő funkciót láthat el és iránymutatást adhat. A Robotika Charta az alábbi fejezeteket kívánja taglalni, mint a robotikai mérnökök magatartási kódexe, a robotikai protokollok vizsgálatánál használt kutatási etikai bizottság által alkalmazandó kódexe, és a tervezők és felhasználók számára készült engedélyminták.[4]

A fentebb megfogalmazottakból jól látszik, hogy rengeteg munka, és kérdés megválaszolása áll a jogalkotó előtt, pedig ez még csak egy kis szelete az innovációval elénk gördülő nehézségeknek. Csak említés szintjén kiemelném még az információ és kommunikációs infrastruktúra kialakítását, az adatvédelmi kockázatokat továbbá a foglalkoztatási és munkaerőpiaci kihívásokat.

Habár disztópikus képek alakulhatnak ki bennünk a fentebbi sorok olvasása közben fontos megjegyezni, hogy az innováció az emberiség érdekeit szolgálja, és ezt a jogtudománynak is segítenie kell, mintsem korlátoznia. Elég csak belegondolni abba, hogy a közúti közlekedési balesetek napjainkban a legtöbb emberi életet követelik évente a statisztikák szerint, ezzel szemben egy számítógépek által szabályozott közlekedésben ez a szám a töredékére csökkenhetne.