Bízd a lelked a jogra? – A lelki egészséghez való jog

A mentális egészség nem pusztán egyéni, hanem társadalmi ügy is. Magyarországon több mint egymillió ember küzd valamilyen mentális betegséggel, miközben a jogi szabályozás gyakran a testi egészséget helyezi előtérbe. De mit is takar pontosabban a lelki egészséghez való jog, és milyen feladatai vannak e téren az államnak?

Mielőtt a lelki egészséghez való jog tartalmát vizsgálnánk, először szükséges az egészség fogalmát tisztázni. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az egészséget többnek látja, mint pusztán a betegség vagy fogyatékosság hiányának állapotát, hiszen az magába foglalja a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapotát is. Ez a meghatározás egyértelművé teszi, hogy az egészség nem szűkíthető le a testi egészségre, hanem annak elválaszthatatlan része a lelki egészség is. 

A test és a lélek közötti szoros kapcsolatot már több kutatás is alátámasztotta. Tanulmányok igazolják, hogy a tartós stressz felboríthatja az immunrendszer működését, ezzel növelve a testi megbetegedések kockázatát. Ezen kívül számos kutatás foglalkozik azzal, hogy sok betegség, mint például az asztma, illetve szív- és érrendszeri problémák oka gyakran lelki eredetű tényezőkre vezethető vissza. A test és a lélek összefonódása világos képet ad a lelki egészség fontosságáról, de vajon hogyan néz ki Magyarország mentális egészségügyi helyzete? 

A mentális egészség helyzete Magyarországon

Magyarországon a mentális betegségek előfordulása nem elhanyagolható. Egy Európai Unióra kiterjedő felmérés szerint 2019-ben a lakosság 14%-a szenvedett valamilyen mentális betegségben. A leggyakoribb mentális betegségek közé tartozik a szorongás, a depresszió, valamint az alkohol- és drogfüggőség. Magyarországon továbbra is az egyik legmagasabb a férfiak öngyilkossági aránya az EU-ban. Ezek az adatok rávilágítanak arra, hogy miért fontos a lelki egészséghez való jog érvényesülése. Mindezek fényében tekintsük át, hogy a lelki egészség hogyan jelenik meg a jogban. 

Mit mond nekünk a jog?

Az Alaptörvény kimondja a lelki és testi egészséghez való jogot, azonban tartalmát nem fejti ki részletesen. Az egészséghez való jog második generációs szociális jog, viszont mivel szorosan kapcsolódik az emberi méltósághoz való joghoz, így a testi és lelki integritáshoz való jog, valamint az egészségügyi önrendelkezési jog alanyi jogi tartalommal tölti meg. Tehát az egészséghez való jog egyik oldalról teremt egy szabályozási és szolgáltatási kötelezettséget az állam részére, másik oldalról viszont az állam tartózkodási kötelezettségét írja elő. 

Érdekesség, hogy a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának értelmezésére jogosult Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága kimondta, hogy az egészséghez való jogból nem következik az, hogy az egyénnek joga van egészségesnek lenni. 

Ahhoz viszont, hogy külön a lelki egészséghez való jogot megismerhessük, a WHO-hoz kell fordulnunk. A WHO szerint a mentális egészséghez való jog magába foglalja egyrészt az elérhető, hozzáférhető, elfogadható és jó minőségű ellátáshoz való jogot, másrészt a szabadsághoz, függetlenséghez és közösségbe való beilleszkedéshez való jogot. 

A magyar jogforrások közt ugyanakkor nem található olyan jogszabály, ami kifejezetten a lelki egészséghez való jogról szólna, azt bontaná ki. A lelki egészséghez való jog azonban komplex jogvédelmet igényel, így több területen is megjelenik, leképeződik valamilyen formában, általában összekapcsolva a testi egészség védelmével. 

Az egészségügyi törvényben a lelki egészség nem jelenik meg annyira hangsúlyosan, mint a testi egészség, csupán a pszichoterápiával és klinikai szakpszichológiával kapcsolatosan határoz meg kereteket, valamint egy fejezet szól a pszichiátriai betegek gyógykezeléséről és gondozásáról. Az egészségügyi törvény a pszichiátriai betegeknek többnyire hasonló jogokat biztosít, mint a többi betegnek. Ugyanakkor a pszichiátriai beteg önrendelkezési joga korlátozható, ha veszélyeztető vagy közvetlenül veszélyeztető magatartást tanúsít.

A nemzeti köznevelésről szóló törvény céljai között említi az olyan köznevelési rendszer megalkotását, amely a gyermekek és fiatalok harmonikus lelki fejlődését is elősegíti. 2024. január 1-től hatályát vesztette a 326/2013. (VIII. 30.) Korm.  rendelet, ami meghatározta az iskolapszichológusok kötelező létszámát. A sportról szóló törvény azon kivételes törvények közé tartozik, amelynek preambuluma kifejezetten és önállóan nevesíti a lelki egészséget – melynek e preambulum szerint a sport az alapja. A sportnak bizonyítottan is stresszcsökkentő hatása van, így az állam sportösztönző törekvései hozzájárulhatnak a mentális egészség védelméhez. 

Mit kell tennie az államnak?

Az egészséghez való jog egy szociális jog, amely az állam számára teremt kötelezettséget a szabályozási és intézményi keretek megalkotására. Az állami kötelezettségek tartalmát az Alaptörvény részben meghatározza, ide tartozik a genetikailag módosított élelmiszerektől mentes mezőgazdaság, egészséges élelmiszer, ivóvízhez való hozzáférés, munkavédelem és egészségügyi ellátás megszervezése, sportolás és rendszeres testedzés támogatása, valamint a környezet védelmének biztosítása. Ezek közül kiemelném az egészséges élelmiszerhez való hozzáférés biztosításának előírását, hiszen egyre több kutatás bizonyítja, hogy az egészséges étkezés nemcsak a testi egészségünk szempontjából fontos, hanem a lelki egészségünkre is hat. 

A régi Alkotmányban még szereplő „lehető legmagasabb szintű” testi és lelki egészség kikerült az Alaptörvényből, így az államnak csak a reálisan elérhető egészségvédelem megvalósítása a cél. Az Alkotmánybíróság szerint ennek a kötelezettségnek a minimum szintje nehezen meghatározható, mivel nincs egyértelmű mércéje. Az állam csak akkor szegné meg kötelezettségét, ha valaki ellátatlanul maradna az intézmények hiánya miatt. 

Az “egészségi állapot által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz” való jogot az egészségügyi törvény mondja ki, ezen túl azonban az állam maga határozza meg, hogy hogyan és milyen módszerrel szervezi meg az egészségügyi ellátást. Ebből adódóan az egyénnek nincs joga arra, hogy általa meghatározott egészségügyi ellátást követeljen az államtól.

A WHO ezzel szemben több feladatot telepítene az állami szintre a lelki egészséghez való jog biztosítása érdekében, ami nem meglepő, hiszen magát a mentális egészséghez való jogot is tágabban határozza meg. A szervezet szerint az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos törvények védjék és előmozdítsák a mentális egészséget. Ezen túl a kormányoknak több forrást kell fordítaniuk a mentális egészségre az egészségügyi költségvetésből. Egy felmérés szerint 2020-ban Magyarországon az összes egészségügyi állami kiadás csupán 3,2%-a volt a mentális egészségre fordított kiadás. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése is kétségtelenül szükséges annak érdekében, hogy minden ember hozzáférjen a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz. 

A lelki egészség egy fontos kérdés, amely igényli az állam támogatását és segítségét. Az egészséghez való jog jelentése ugyanis semmiképpen nem szűkíthető le a testi egészséghez való jogra, így ugyanolyan elengedhetetlen az intézményi keretek és szabályozás kialakítása a lelki egészség védelmére.

Irodalomjegyzék:

Ez a cikk az Arsboni 2025. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Ha felkeltette az érdeklődésed az Arsboni Gyakornoki Programja, akkor ne maradj le, jelentkezz itt!