Fontosnak tartom, hogy az egyén az önmegvalósítást egy közösségen belül realizálja

Az elkövetkező néhány évben tömeges generációváltás fog lezajlani a magyar családi cégeknél. Ennek Nyugat-Európában elég komoly hagyományai vannak, Magyarországon azonban történelmi okokból még nincsenek kialakult modellek. Mit tehet egy családi vállalkozás, hogy hosszú távon maradjon fenn, és biztosítsa a sikerét? A Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda is egy családi vállalkozásként indult, de mára az ország egyik legnagyobb független irodájává nőtte ki magát. Pontosan családi vállalkozás mivoltukból fakadóan gondolják úgy, hogy értékes tanácsokkal tudják ellátni ügyfeleiket: olyanokkal, amik saját élettapasztalataikon alapulnak, és nem egy tankönyvből vannak átvéve. Erről, az üzlet és a család összefonódásáról és a sikeres generációváltás hozzávalóiról kérdeztük dr. Sárhegyi Istvánt.

A „Ne bántsátok a feketerigót” c. könyvben a főszereplő kislány édesapja jogász, aki sokat mesél saját munkájáról, így a lány már nyolcéves korában fejből tudja a tanúkihallgatás szabályait. Nálatok is történt valami hasonló?

 

Azt érdemes tudni, hogy családomon belül harmadik generációs jogász vagyok. Anyai nagymamám bíró, majd ügyvéd volt, és ezen az ágon ő alapozta meg a jogi pályát. Édesapám, ezen iroda alapítója és vezetője szintén ügyvéd, illetve édesanyám ebben is társa, mint irodavezető partner. A bátyám szintúgy, aki irodánkban partner és irodavezető-helyettes. Emiatt az egy négyzetméterre jutó jogászok száma a családi fészekben igen magas. Nem túlzás azt mondanom, hogy az anyatejjel együtt szívtam magamba a jogot. A családi ebédek mellett is folyamatosan jogesetekről volt szó.

A bátyám anno a jog és a történelem szak között vacillált, de végül elég volt egy igen enyhe sugallat, hogy a jog mellett tegye le a voksát. Nálam ez kicsit „problémásabb” volt, mivel mindig is matekos irányultságú voltam, és elsőként közgazdasági szakra akartam menni. Nem zárkóztam el a jogtól, de valamilyen gazdasági szak volt a fő cél. Amikor ezzel kapcsolatban a végső döntést meg kellett hozni, a szüleim – nem erőszakosan, inkább ügyvédesen érvelve – azért jelezték, hogy mégiscsak a jogra kéne mennem. Végül tizennyolc éves énem hiúságára alapozva értek célt. Amikor azt mondták, hogy a jogi egyetem elvégzésével a doktori cím is együtt jár, azt mondtam, rendben. Egyáltalán nem bántam meg a döntésem, de hogy ne érezzem, hogy bármiről lemaradtam, azért a közgázt is elvégeztem a joggal párhuzamosan.

Honnan jött az ötlet, hogy a Sárhegyi és Társai a családi vállalkozások generációváltásához kapcsolódó tanácsadással is elkezd foglalkozni?

A mi irodánk független magyar iroda, azaz nem külföldi franchise-rendszerben működő jogi iroda magyar „fióktelepe”. Családi cégként az egyik legjelentősebb hazai irodává váltunk, ugyanakkor olyan nemzetközi „best friends” hálozattal rendelkezünk, amellyel a legnagyobb nemzetközi ügyeket is el tudjuk látni (pl. ICSID eljárások). Körülbelül ötven főt foglalkoztatunk, akikből körülbelül harmincöt jogász. Közöttük sok a kisgyerekes kolléganő, hiszen a családi szemlélet az ő támogatásukon keresztül is megjelenik, például a munkaidő-kedvezményben és a rugalmas munkaidőbeosztásban.

Pontosan a családi iroda mivoltunkból fakadóan határoztuk el, hogy ilyen szolgáltatást is felajánlunk ügyfeleinknek.

Hiszen mi magunk is foglalkozunk a családi kérdésekkel és családunk jogi helyzetével, így saját tapasztalatainkból kiindulva tudunk másoknak segíteni ebben a kérdéskörben.

Mikorra tervezitek a generációváltáshoz kapcsolódó tanácsadás beindítását?

Március környékén Heinzelmann Virág partnerasszony, a Sárhegyi és Heinzelmann Ügyvédi Társulás részéről egy generációváltással kapcsolatos konferencián fog előadást tartani, majd ezt követően szeretnénk mi is megszervezni a magunk konferenciáját a témában. Nem szeretnénk kisajátítani ezt a piacot, de a helyünket meg akarjuk találni benne. Külsős szakértőkkel és egyetemi oktatókkal is rendszeres kapcsolatban vagyunk, illetve Heinzelmann partnerasszony is sok német, osztrák és svájci ügyfélnek ad ilyen jellegű jogi tanácsot. Ő a nyugaton már alkalmazott best practice-eket is meg tudja osztani, hiszen a családi vállalkozások ezekben az országokban a nemzetgazdaság motorjai. Egy német családi vállalkozás akár több ezer főt is foglalkoztathat, és adott esetben több generációváltáson is túl van. Magyarországon is hatalmas potenciál van ezekben a cégekben. A kilencvenes években vezető pozícióba került vállalkozók mostanában kerülnek döntési helyzetbe, hogy akkor hogyan tovább.

Ha elindult ez az üzletág, mire számítotok? Titeket külön megkeresnek generációváltással kapcsolatban, vagy inkább a régi ügyfeleknek ajánljátok fel ti az ezzel kapcsolatos tanácsadást?

Irodánknak jelenleg is elég kiterjedt az ügyfélköre mind hazai mind nemzetközi viszonylatban. Jelenlegi ügyfeleinket biztosan megcélozzuk, de szerintem ez egy olyan csomag, ami új klienseket is hozhat. Ami szerintem nagy előnyünk a piacon, hogy ismerjük a nemzetközi példákat, és emellett saját tapasztalataink is vannak. Fontos hozzátenni, hogy az ügyfélkör tágításában az is segítségünkre lesz, hogy most alapítottuk meg a Sárhegyi Tax and Business Advisory Kft-t, ami kiegészíti az ügyvédi tevékenységet, és főleg üzleti- és adótanácsadást lát el. Így egy generációváltást nem csak jogi, hanem üzleti kérdésként is tudunk kezelni.

Mi történik pontosan egy generációváltásnál? Mik azok az üzleti és jogi vonatkozások, amikre tekintettel kell lenni? Mik a legtipikusabb hibák, amiket el lehet követni?

Ez elsősorban üzleti kérdés. Az érdekelteknek el kell dönteniük, hogy akarnak-e egyáltalán generációváltást, vagy inkább egy jó exitet preferálnának, esetleg tőzsdére vinnék a céget. Sok lehetőség van. Ha viszont valaki a generációváltás mellett dönt, annak értelemszerűen előfeltétele, hogy legyen következő generáció. Kardinális kérdés, hogy a gyerekek hogyan állnak ehhez. Szakmabeliek-e egyáltalán, és átvennék az irányítást, vagy csak tulajdonosként maradnának a cégben, míg a menedzsmentet másra bízzák? Ha az üzleti kérdéseket eldöntötték, akkor jön a jog, – mint a gazdasági élet más területein – hogy ezt formába öntse. Itt is sok opció áll rendelkezésre a bizalmi vagyonkezeléstől – ami per pillanat szerintem még nem működik teljesen olajozottan – az alapítvány felállításáig, különös tekintettel az új családi vagyonkezelő alapítványok jogintézményére.

A legtipikusabb hiba, hogy valaki nem megfelelő ügyvédhez vagy tanácsadóhoz fordul.

A családi vállalkozás alapelveit és céljait egyébként érdemes lehet egy ún. családi alkotmányban lefektetni.

Ez a konstrukció egy jogintézmény kiforrottságát nem éri el, de tartalmazza azokat az üzletpolitikai célokat és stratégiai pontokat, amikben konszenzus van a családon belül. Ez nagyban leegyszerűsíti a kommunikációt, és ad egy közös célt. Az elköteleződést egy ilyen családi alkotmány kicsit hivatalos formába önti. Megadja azt az elválasztást, ami aközött van, hogy egy család ebéd közben beszélget az üzletről, és aközött, hogy szabályozott döntéshozatali mechanizmusokat alkalmaznak.

Tipikus, hogy amikor a generációváltás megtörténik, mindenki be akarja hozni az ötleteit, és kicsit a saját képére formálni a vállalkozást. Ettől nem kell félni, viszont fontos a csiszolódás. A fiatalok innovatív ötleteit az idősebbek igyekeznek finomítani. Ezen a ponton még sok minden el tud csúszni, ha nem hagyják, hogy az ifjabb generáció megvalósítsa önmagát a vállalkozás keretein belül a családi hagyományok miatt. Nálunk szerencsére az ellenkezője történt. A bátyám például menedzsment és munkaszervezés terén vezetett be sok hasznos újítást, én pedig űrjoggal foglalkozom, mely nem annyira tipikus egy ügyvédi iroda profiljában. Szüleim ebben nagyon támogatók.

Nálatok van egyébként ilyen családi alkotmány?

Nincs írott formába öntve, de szóban lefektettük azokat az alapelveket, amik alapján visszük ügyeinket, és amik mentén alakítjuk üzletpolitikánkat.

A szóbeszédek szerint Magyarországon a családi vállalkozások közel fele, Európában pedig körülbelül harmada éli túl a generációváltást. Mi lehet ennek az oka?

Magánéleti szempontok ebben elég komoly szerepet tudnak játszani. Ha a gyermekeknek teljesen mások a céljai, akkor ez egyértelműen rendezi a kérdést. Ha például valaki orvosnak tanult, akkor elég nehéz rávenni, hogy vegye át a szülei gyárának irányítását. Nagyon nagyfokú tudatosságot igényel az adott cégvezetés részéről, hogy az akár tíz év múlva bekövetkező generációváltásra előre készüljön. Célszerű megismertetni az ifjabb generációval a vállalkozásában rejlő lehetőségeket, hogy ha a gyerek szeretné, akkor választhassa azt a lehetőséget, hogy átveszi az üzletet.

Ez a tudatos építkezés nagyon gyakran hiányzik.

A tulajdonos-ügyvezető gyakran egyszerűen csak azon kapja magát, hogy megöregedett, és nincs potenciális utód a családon belül.

Ezen felül úgy érzem, hogy a mi generációnkban van egy olyan attitűd is, hogy a fiatalabbak máshol is ki akarják próbálni magukat, és bizonyítani, hogy önállóan is képesek helytállni, felépíteni valamit. Így úgymond nem akarnak beleülni a készbe. A bizonyítási vágy mellett kényelmi szempontok is szerepet játszhatnak. Problémásnak, kevésbé jövedelmezőnek, vagy túl sok munkával járónak tűnhet a vállalkozás irányítása.

Véleményed szerint a valósítsd meg önmagad szlogen összességében árt vagy használ a társadalomnak? Az a fontosabb, hogy az emberek a saját céljaikat kövessék, vagy az, hogy egy már meglévő vállalkozást építsenek tovább?

A kérdésről az „Egy csodálatos elme” című film egyik jelenete jut eszembe. Itt a Russel Crowe által megformált John Nash barátaival ül egy bárban, ahova betér egy kifejezetten csinos szőke hölgy, valamint kicsit kevésbé csinos barna hajú barátnői. Adam Smith elmélete szerint, itt az összes férfinak el kellene kezdenie a legvonzóbb nőnek udvarolnia, mert ez az egyéni haszon maximalizálására vonatkozó törekvés, ami a gazdaság és a társadalom motorja. Nash szerint viszont, ha mindannyian egyszerre mennek oda a szőkéhez, és egymás szavába vágva kezdenek beszélni, mindannyian hoppon maradnak. Ezek után, ha a szőke hölgy barátnőinél próbálkoznak, szintén falnak ütköznek, mert senki sem szereti a lepattanó szerepét játszani. Ezért Nash azt javasolja, hogy mindegyikük egy-egy barna hajú hölgynél kezdeményezzen, mert ebben az esetben mindenki sikerrel jár, és ezzel realizálódik a legnagyobb közösségi haszon. Természetesen mindannyian individuumok vagyunk, de közösség nélkül az egyén nem elégséges.

Fontosnak tartom, hogy az egyén az önmegvalósítást egy közösségen belül realizálja.

A család is egy ilyen közösség. Ha valaki úgy érzi, hogy a legnagyobb össztársadalmi hasznot a családi vállalkozásban tudja elérni, akkor próbálkozzon ott, ha viszont máshol tudja a legtöbbet kihozni magából, akkor válasszon mást, de ott is közösséget keressen. Személy szerint a szakmai és személyes közösségeket nagyon fontosnak tartom.

Hogy álltok ti azokkal a kérdésekkel, amikről most beszélgettünk? El tudjátok választani az üzleti és a családi életet?

Mi is átéltük az ezzel kapcsolatos kihívásokat, de szüleim ebben elég nagyfokú tudatosságot és pragmatizmus mutattak. Ez egyébként egy olyan abszolút etalonnak tekinthető minta, amit, ha majd arra kerül a sor, én is szeretnék alkalmazni. Egy másik példaértékű dolog, amit a részükről tapasztaltam, hogy minden ügyvédkedésen kívüli tevékenységemet abszolúte támogatták. Ha adódna ezen az irodán kívüli lehetőség, ami érdekelne, nem tartanának vissza semmilyen módon. Persze a szívem akkor is visszahúzna az irodánkhoz, és biztosan visszatérnék már az új tapasztalataimmal felvértezve.

Ti hogyan készültök a generációváltásra?

Természetesen intenzíven készülünk. Ahogy mondtam ehhez nagyfokú pragmatizmus és tudatosság kell, és igyekszünk ezen alapelvek mentén felkészülni. A bátyám például más irodákban is kipróbálta magát, de amikor itt volt szükség rá, csatlakozott hozzánk. Ő a „jelöltködéstől” a partneri szintig végigjárta a ranglétrát, és megtapasztalta azokat a helyzeteket, amiket egy munkatárs és kolléga megtapasztalhat. Már most rengeteg dolgot a bátyám intéz, úgyhogy szerintem a generációváltás gördülékenyen fog lezajlani nálunk. Persze nem szeretném nyugdíjba küldeni a szüleimet. Én is járom a ranglétrát, jelenleg „jelöltködöm”, fejlődök és tanulok amennyit csak tudok. Azt látom, hogy a generációváltás kérdésében felkészült család vagyunk, és ezért szeretnénk segíteni másoknak is.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS