Egy mindenkiért, mindenki egyért? – Class action Magyarországon – I. rész

A Kormány 2015 januárjában elfogadta az új polgári perrendtartás koncepcióját. Az angolszász jogrendszerben létező class action, valamint annak kontinentális változatai, vagyis csoportos kereset átültetésének lehetősége is felmerült, ami egy teljesen új eljárás lenne hazai jogrendünkben. Mit kell erről az eljárásról tudni, és hogyan lehetne alkalmazni ez Magyarországon? Dr. Udvary Sándorral, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető docensével beszélgettünk. Interjúnk második részét itt olvashatja.

supreme court

Mit jelent ma a class action, hogyan alakult ki ez az eljárás?

A class action egy Amerikai Egyesült Államokban kialakult, reprezentatív tömeges perlési eszköz, amelynek a gyökerei egészen a common law-ba nyúlnak vissza. 1848-ból származik az első amerikai döntés, amelyben ilyen tömeges perlési lehetőséget biztosítanak a bíróságok. Hosszú ideig nem volt jelentős gyakorlata, irodalma, de az 1930-as évekre a tömegtermelés, a tömeggyártások, az iparosodással összefüggő tömeges balesetek szükségessé tettek egy olyan eszközt, ami érdemben is alkalmas arra, hogy tömeges jóvátételt biztosítson a polgároknak. Emiatt a harmincas években megalkotott szövetségi polgári perrendtartás, az FRCP egy régebbi verziója már tartalmazta a class action-t, ami egy reprezentatív tömeges igényérvényesítési eszköz. Ezt a hatvanas években jelentősen átdolgozták a maival közel azonos formájára, modern formájában tehát most körülbelül 50 éves a jogintézmény. Ezalatt az ötven éve alatt óriási gyakorlata, még hatalmasabb irodalma keletkezett az Egyesült Államokban. Rengeteg joggyakorlati, jogalkalmazási problémával találkoztak alkalmazása közben, aminek következtében a 2000-es években egy általános átalakításon esett át. Mindezek abba az irányba mutatnak, hogy az egyébként számos hátrányos vonással rendelkező class action gyakorlatát egy élhető, alkalmazható gyakorlattá szelídítsék.

Tipikusan milyen sérelmek orvoslására szolgál? Vannak kifejezett ügytípusok, amelyek esetén alkalmazzák?

Ha megnézzük az FRCP 23. cikkét, akkor azt látjuk, hogy nincsen meghatározva, hogy milyen anyagi jogi igényekre érvényesíthető. Ennek ellenére vannak olyan jellemző típusok, amelyekre alkalmazzák. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy az amerikai joggyakorlat és jogrend gyökeresen tér el a miénktől. Bármennyire is vannak hasonló római jogi alapok, mára ez a fejlődés nagyon szétvált, és vannak olyan hiátusok, amelyek az európai szem számára teljesen megoldottnak tűnnek a 21. századra. Például a class action-t használják úgynevezett polgári jogi ügyekben, ezek a mi kategóriáink szerint alkotmányjogi ügyek. Tehát a class action alkalmazása eléggé jellemző olyan esetekben, amikor valamilyen jogszabálynak az alkotmányosságát próbálja valaki kétségessé tenni. Gyakoribb azonban olyan esetben, amikor tömeges károkozás történik. Ez lehet akár valamilyen ipari baleset, környezeti kár, és nem utolsósorban a fogyasztóvédelmi ügyekben is jellemző. Az ilyen ügyeket azonban nem úgy kell elképzelni, hogy ezek egyetlen célja valamilyen termék által okozott kár tömeges megtérítése lenne, hanem úgy is pl., hogy a megtévesztő reklámok által okozott sérelem orvoslására próbálják használni. Ennek a class action különböző típusai adnak lehetőséget. Aminek nagy gyakorlata van a 60-as évektől, az úgynevezett antitröszt class action, vagyis a versenyjogi témájú class action-ök, amiket a kartell-tilalmat megsértő, összebeszélő, árakat rögzítő vállalatcsoportok ellen alkalmaznak. Azt tudni kell, hogy az Egyesült Államokban háromszoros kártérítés jár annak, aki magánjogi kárát érvényesíti egy kartellező vállalaton. Ha ezeket az egyébként csekély értékű követeléseket megháromszorozzák, majd összegyűjtik őket egy többmilliós károsulti tömegbe, jelentős összegeket érhetnek el. Így az egyénileg érvényesíthetetlen követelés érvényesíthető válik, gazdaságos lesz.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Mik az előnyei és hátrányai a class action-nek?

Az előnyök és hátrányok számos csoportosítás alá vethetők. Jelentkeznek felperesi oldalon, alperesi oldalon, az igazságszolgáltatás és a társadalom oldalán. A felperesi oldalon hatalmas előnye az, hogy egy egyénileg érvényesíthetetlen követelést érvényesíthetővé tesz. Ez az alperesi oldalon természetesen hátrányként jelentkezik, hiszen addig nem kell azzal a kockázattal számolni, hogy egy csekély értékű követelést rajta érvényesítenek. Vagyis bizonyos esetekben be kell kalkulálnia ezt a lehetséges igényérvényesítést, és nem tudja extraprofitként zsebre tenni az ebből a tevékenységből származó előnyt. A legegyszerűbb példa a környezetvédelmi class action. Ugye a legtöbb környezetszennyező nem számol azzal, hogy az állami bírságokon felül, amely egyébként egy lehetséges retorzió, fizetnie kell a környezethasználatért, esetleg magánembereknek is. Ha erre biztosítunk lehetőséget, peres utat, és ezt hatékonnyá is tesszük, akkor ezt is be kell terveznie a költségvetésébe: ezzel tudjuk alakítani a károkozók jövőbeni magatartását, a károkozástól való tartózkodásra ösztönözni. Felperesek számára előnyös ez abból a szempontból – és ez már kifejezetten perjogi előny – hogy egy felperes aktivitásán túl a többi felperes aktivitását nem igényli. Ez egyébként bizonyos szempontból hátrányként is jelentkezik, hiszen a többi felperes így nem lesz érdekelt ennek a pernek a vitelében, ami viszont az úgynevezett „agency problem”-et veti fel. Az agency problem (ügynöki probléma) azt jelenti, hogy a felperes és jogi képviselője ellenőrizetlenül marad, és nem feltétlenül az általuk képviselt csoport érdekeit képviseli, hanem a saját érdekei mentén viszi az egyébként nem csekély jelentőségű pert. Ennek az alperes oldalán meglepő módon, de vannak lehetséges előnyei. Az alperes, ha józanul méri fel a kockázatait, akkor esetleg tisztában lehet azzal, hogy jogsértő tevékenységet végzett, vagy legalábbis magas az esélye annak, hogy egy perben megállapítsák azt, hogy ő jogot sértett. Mindaddig, amíg egyesével indítanak ellene pereket, addig mindezen perek egyes költségei összeadódnak. Ehhez képest egy fajlagos költségelőnnyel bír egy class action, és ez a felperesi oldalon is előny. Viszont ha az alperesnek ezt a fajlagos költségelőnyt szintén beszámítjuk, akkor neki nem kell már megtéríteni az ezzel kapcsolatos egyedi költségek összegét.

Itt kell megemlíteni, hogy a class action egy reprezentatív eszközt, amelynél egy reprezentatív felperes a többiek nevében perel, a gyakorlatban azonban ez egy gyenge felperes. Neki a tömeget kellene képviselnie, akiknek – és magának is – jellemzően csekély értékű egyedi követelése van. Hatalmas tőkére lenne szüksége ahhoz, hogy egy-egy ilyen igényt érvényesítsen, és rettenetesen sok időre, erőfeszítésre, befektetett munkára volna ehhez szükség. Praktikusan ezért az amerikai class action-ök nem úgy szoktak kinézni, hogy van egy reprezentatív felperes, aki keresztes lovagként felvállalja az igények érvényesítését, hanem a jogi képviselő az, aki aktív. Az erre szakosított ügyvédi irodák észlelik, hogy van valamilyen támasztható igény, sőt egyes irodalmi álláspontok megzsarolható alperesről szólnak, aki valamilyen károkozó magatartást követett el vélt módon. Emellett megvan a kellő tőkéjük és humán erőforrásuk, szakmai tudásuk ahhoz, hogy ezt érvényesítsék, és ezáltal olyan class action-öket is érvényesítenek, amely végső soron nagyon csekély eséllyel rendelkeznek arra, hogy sikerre menjenek. Mivel azonban – és itt a hátrány – egy class action tétje olyan hatalmas, hogy egy józanul gondolkodó, racionális üzletvezető nem meri kockára tenni a vállalatát, ezért legtöbbször ezek a class action-ök az eljárás korai – a befogadás – fázisában egyezséggel zárulnak. Erre mondja azt az irodalom egy jelentős része, hogy a class action-nek komoly zsarolási potenciálja van. Az biztos, hogy vissza lehet élni vele, de melyik olyan jogi eszközről tudunk, amivel ne lehetne visszaélni?

Ezeken kívül van még egy fontos előny az alperes számára, hogy úgynevezett ’global peace’-t, vagyis globális békét tud teremteni azáltal, hogy egy class actionben megegyezik. A class action-ök igen jelentős százalékában, többségében egyezség születik. Az alperes tehát ebben az esetben globális békét tud teremteni, és elzárja a felperesek tömegét a további egyes perindítástól. Például akkor volt például óriási jelentősége, amikor az azbeszt pereket tárgyalták, amelynek előzménye az volt, hogy az egyedileg indított perek a 70-es évektől lényegében megmérgezték, eldugították az amerikai igazságszolgáltatást. Perlavinának is nevezte ezt az irodalom. Az azbeszt-perekben az egyezség volt az egyetlen eszköz, amivel ezt meg lehetett oldani.

Dr. Udvary Sándor
                                             Dr. Udvary Sándor

Társadalmi, bírósági szempontból milyen előnyökről és hátrányokról lehet beszélni?

Bírósági szempontból az egyik előnye a pergazdaságosság, vagyis tömegesen lehet elintézni az azonos jogi problémát felvető, hasonló tényeket, tényállást tartalmazó ügyeket. Ugyanakkor van egy hátrány is a bírói szervezet szempontjából, nevezetesen a class action bátorítja olyan ügyeknek is a bíróság elé vitelét, amelyek egyébként bíróságon nem jelentek volna meg. Azt tehát világosan kell látni, hogy amennyiben egy tömeges igényérvényesítő eszközt meghonosít a jogalkotó – és ennek egyik gyakorlati lehetősége az, hogy az eddig érvényesíthetetlen igényeket is becsatornázzuk a peres eljárásba – akkor azzal felbátorítjuk azokat, akiknek eddig csekély értékű igényei voltak, hogy eddig nem érvényesített igényeket vigyenek a bíróság elég. Bár ez növeli az ügyek lehetséges számát, az én véleményem az, hogy az államnak van felelőssége a tömegesen érvényesíthető igények egyszerűbbé tételéért, mert ezek a feltételezett károk a felperesek, fogyasztók, környezeti károsultak szerint léteznek. Meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az igényüket bíróság előtt érvényesítsék, még akár azon az áron is, hogy pozitív eszközökkel bátorítjuk ezeknek az igényeknek az érvényesítését. Minden egyes pernek vannak társadalmi költségei, amelyeket nem a felperes vagy alperes fizet meg, hanem a társadalom, amelyekhez úgymond a társadalom hozzájárul. Ugyanakkor, ha valamilyen igény érvényesítetlen marad, annak szintén vannak társadalmi költségei, ugyanis károkozó magatartásra bátorítja az alpereseinket, a károkozókat. A class action-nek van egy nagyon fontos hatása, ez az úgy nevezett elrettentő-hatás. Ez pedig a már említett kalkulációval függ össze, mely szerint magatartásához hozzá kell rendelnie, bele kell számítani azt is, hogy ezentúl érvényesíteni fognak rajta tömegesen ilyen igényeket.

Vannak olyan esetek, amikor az érintett személyek köre hatalmas, rengeteg embert érint egy-egy ügy. Hogyan határozható meg ilyen esetekben a személyek köre?

A mellimplantátumok körül volt egy hatalmas botrány pár éve, amelyek hasadtak, mivel gyenge anyagból készültek, és amikor hasadtak, karcinogén anyag távozott belőlük. Nagyon sok érintett volt, aki ennek a plasztikai műtétnek vetette alá magát. Meghatározható ezeknek a köre? Ha lehatároljuk ezeknek a személynek a körét, opt-out esetében semmire nem kell várakoznunk, hanem megpróbáljuk az alperes adatai alapján meghatározni, hogy hány személyről van szó. Ha az Egyesült Államokban megindul egy per, attól a pillanattól kezdve a feleket, így az alperest olyan együttműködési kötelezettség terheli, amit mi igen idegennek tartanánk. Az alperesnek kérés nélkül oda kell adnia a felperesnek olyan adatokat, információkat, adatbázisokat, és más bizonyítékokat, amiket a felperes adott esetben nem is igényelt (ún. discovery). A felperes pedig ezeknek a dokumentumoknak a birtokában alakítja a saját perét. Persze a felperesnek is kell bizonyítékokkal előállni, de nyilvánvalóan a számára ez egy nagyon előnyös folyamot. Opt-out esetén az alperes által közölt adatokból és kötelezően közlendő adatokból fogjuk körvonalazni azt az érintett ügycsoportot, amire nézve egyezséget kötünk, vagy ítéletet várunk. Ha megvan az a személyi kör, amire úgy gondoljunk, hogy ez ki fog terjedni, akkor megkötjük az egyezséget a személyek távollétében, akiket megpróbáltunk a lehetőség szerint az alperes nyilvántartásai szerint személyesen vagy hirdetmény útján értesíteni. Ha megszületett az egyezség, akkor olyan feltételek teljesítése mellett lehet a kártérítésért jelentkezni, ami igazolja, hogy ő valóban károsult volt. Például egy meghatározott időpontról fel tud mutatni egy számlát, amin szerepel a mellimplantátum beültetése.

ClassAction

Erre azt mondják, nem tart itt a magyar társadalom. És mi lenne, ha efelé haladnánk? Jómagam a nagyobb értékű, vagy akár a pár ezer forintot is meghaladó fogyasztási cikkek számláját elteszem: ez egy egyszerű, alakítható fogyasztói megszokás. Ráadásul manapság már nem kell feltétlenül a fogyasztónak rendelkeznie bizonyítékkal, hiszen ha bankkártyával fizetett, akkor rendelkezésre áll a bizonyíték erről valamilyen adatbázisban. Ez technikailag nagyon könnyen hozzárendelhető, jogilag persze meg kell oldani, hogy az alperesnek az érdekében nem álló bizonyításban közre kell működnie. Tehát sokkal könnyebben azonosítható egy csoport ma már informatikai eszközökkel, mint évtizedekkel ezelőtt volt.

Persze visszaélésekre is van példa. Konkrétan megtörtént az Kaliforniában – ami egyébként a melegágya ezeknek a sokszor visszaélésszerű pereknek –, hogy egy autókkal kapcsolatos tömeges perben, ahol ötezer fogyasztó volt hozzávetőlegesen érintett, az egyezség után alig 8 kupont vettek igénybe a kibocsátott ötezerből. Ennek ellenére az ügyvéd az egymillió dollárt meghaladó munkadíjat érvényesítette az alperes által képzett alapból. Ez egy kétségtelen diszfunkcionális alkalmazása a class actionnek, ami ellen az amerikaiak is harcolnak.

Hogyan nézne ki a csoport képzése egy opt in rendszerben? Ott előre kell igazolni a feleknek, hogy a feltételek megfelelnek. Már a csatlakozás esetén is igazolnom kell, hogy rám ezek érvényesek, például egy részvény felmutatásával. Magasabb szervezési költségei vannak, ugyanakkor valószínűleg a dogmatikai tisztaság, különösen is a perbeli rendelkezési jog, mint alapjog tiszteletben tartása miatt mi sem fogjuk tudni máshogy megoldani ezt.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Képek forrása:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2c/SCOTUS_Marriage_Equality_2015_(Obergefell_v._Hodges)_-_26_June_2015.jpg

http://today.law.harvard.edu/wp-content/uploads/2014/11/ClassAction4_Pohl1-2550×915.jpg

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.