Egyetlen felelősségünk, hogy hagyjuk szabadon működni a jogi karokat

Az Arsboni a jog és a jogászi hivatás reformjával egy igazságosabb társadalomért dolgozik. Célunk, hogy közösségünk motorja legyen egy innovatív, ugyanakkor társadalmi felelősségét vállaló jogászszakma megteremtésének. Ezért nagy öröm számunkra, hogy új rovatnak adhatunk felületet az Igazságügyi Minisztérium támogatásával, amely a hazai jogászképzés témakörét járja körül. Első interjúnkban Trócsányi László igazságügyi miniszterrel beszélgettünk a jogi oktatás helyzetéről, a vidéki jogi karok és joghallgatók támogatásáról és a minisztérium hosszú távú víziójáról.

Kép: Igazságügyi Minisztérium

Ön miért választotta a jogi pályát?

Mindenkinek az élettörténete sajátos és egyedi. Az én családi hátteremben a jogászi hagyománynak van előzménye, hiszen édesapám jogászként dolgozott, aki a beszélgetéseink során megosztotta velem véleményét a jogászságról és a jog szerepéről, ami arra késztetett, hogy a jogi karra jelentkezzek.

Első próbálkozásra nem vettek fel, ezért a következő évben a parlamenti könyvtárban kezdtem el dolgozni, ahol természetesen rengeteget olvastam, elsősorban történelmi témájú és társadalmi kérdésekkel foglalkozó könyveket. Minden értelmiségi számára meghatározó, hogy mit olvas, így számomra édesapám példája mellett ez határozta meg, hogy a jogi pályát válasszam.

Fürdőköpeny, csocsóasztal, macbook, kész a jogi startup?

Tényleg ennyi lenne? Nem kell a Szilícium-völgyig menned, hogy megtudd.

Tudd meg a kulisszatitkokat következő meetupunkon január 30-án!

A jogi tanulmányait egy vidéki jogi karon, Szegeden kezdte meg. Mivel biztatna egy mai érettségizőt arra, hogy valamelyik vidéki karon jogot hallgasson?

Valóban jártam Szegedre, de végül az ELTE-n fejeztem be a tanulmányaimat. Azért is szerettem a szegedi jogi kart, mert bár a fővárosban is voltak nagyon kiváló oktatók, mégis általában elmondható, hogy a pártállami rendszerben Budapesten sokkal inkább rendszerhű emberek tanítottak. Pécsen és Szegeden viszont az oktatók nagy része sokkal nyitottabb világnézettel rendelkezett, és szabadabban is beszéltek, ezért azok a fiatalok, akik vidéken tanultak, végeztek, egy alkotóbb közösséget tudtak létrehozni.

A mai napig megvan ez a nyitottság a vidéki jogi karokban. Budapest egy nagyváros, ennek minden előnyével és hátrányával. A fővárosi jogi karokon valóban tömegképzés folyik, de a budapesti tanulmányok a nagyvárossal gyakran együtt járó magányosság ellenére azt is lehetővé teszik, hogy aki akar, komoly, országos projektekben vegyen részt, vagy például nagynevű ügyvédi irodákban gyakornokoskodjon. Vidéken viszont nagyon jó a közösségi élet, és

felejthetetlen diákévekben lesz része annak, aki egy vidéki karon tanul.

A mai technikai viszonyok között ráadásul egy vidéki hallgató sincs elzárva attól, hogy becsatlakozzon olyan projektekbe, kutatásokba vagy egyéb munkákba, amelyek központja a fővárosban van. Végül, de nem utolsó sorban a vidéki diákévek alatt életre szóló barátságok alakulhatnak ki. Ez az én esetemben is így volt, annak ellenére, hogy nem Szegeden fejeztem be a tanulmányaimat.

Hogyan definiálná a jogászképzés célját?

Úgy gondolom, hogy az öt éves osztatlan képzés esetében három szempontra kell különösen nagy figyelmet fordítani. Egyrészt egy világlátást kell átadni, és a tételes jog mellett azt a természetjogi szemléletet kell a hallgatók figyelmébe ajánlani, amely szerint a jog értéket is képez. A hallgatóknak tehát egy értékrendet is meg kell kapniuk. Szükséges ezen felül a jogdogmatikai tudás elsajátítása és a megfelelő gyakorlati ismeretek megszerzése.

A rendszer tehát az alábbi hármasságra épül: értékrend, dogmatika és gyakorlat.

Ezt röviden úgy foglalnám össze, hogy a hallgatónak először a jogi kultúra alapjait kell megismernie, amely majd a mindennapi gyakorlat során kristályosodik jogi tudássá, tapasztalattá.

Doktoravatás a szegedi jogi karon

Mint igazságügyi miniszter, hogy látja jelenleg a magyar jogászképzésben betöltött szerepét?

Az oktatásügy ugyan nem az Igazságügyi Minisztérium hatásköre, hanem az Emberi Erőforrások Minisztériumáé, azonban mi sem lehetünk, s nem is vagyunk közömbösek a jogi karok iránt.

Az igazságügyi miniszternek természetes szövetségesnek kell tekintenie a jogi karokat,

méghozzá két okból is. Egyrészt, mivel ezekben az intézményekben folyik a jogász utánpótlás kinevelése. Másrészt, mivel az egyetemi oktatók is szövetségesei a jogalkotónak, hiszen a jó jogalkotáshoz a mindenkori tudomány eredményeinek, állásának ismerete elengedhetetlen. Ezért is döntöttem úgy, hogy a minisztérium a jogi karokat kiemelt partnernek tekinti, s épít rájuk több szempontból is.

Hogy látja, mi a kormányzat szerepe a jogászképzés kapcsán?

Kardinális kérdés, hogy a kormánynak van-e víziója a jogászképzéssel kapcsolatban. Amikor 2014-ben elkezdtem a miniszteri munkát, magamnak is feltettem a kérdést, hogy mit tudok a jogi karokról, és áttekintettem a közelmúlt jogászképzésének történetét. A rendszerváltás előtt és alatt élt egy olyan kép, hogy a jogász egy „veszélyes figura”, ezért csak a kilencvenes években indult el a jogi karok (újra)alapítása, amely több helyen, például Debrecenben nem volt előzmény nélküli. Akkor egy új jogrendszer felépítését kellett elvégezni, megjelent számos új jogterület, így nagy szükség volt sok fiatal jogászra. Ez a nyolc jogi kar egészen a kétezres évek közepéig nagyobb verseny nélkül láthatta el a feladatait, hiszen bőven érkeztek hozzájuk a hallgatók. Aztán 2007 környékétől merült fel a kérdés, hogy milyen speciális hozzáadott értéket képviselnek a jogi karok a hazai jogászképzésben.

Hogy látja ma ezt a kérdést?

Miniszterként először tisztán akartam látni a területen. Egy féléves felmérést folytattunk, amelynek keretében végigjártuk az összes jogi kart, és kérdéseket tettünk fel.

Egyetértek a kormány álláspontjával, hogy nem szabad ész nélkül osztogatni az állami finanszírozású helyeket,

mivel sokkal jobbnak tartom azt a rendszert, amely a szakmai eredményeket honorálja. Összességében viszont az az álláspontunk alakult ki, hogy miután a kormány leszűkítette az államilag finanszírozott keretet, a jogászképzés színvonalának megtartása és fokozatos emelése érdekében beavatkozásra volt szükség.

Kép: Igazságügyi Minisztérium

Mi annak örülünk, ha minden jogi kar virágzik, és ez segíti a vidék lakosság- és munkahelymegtartó képességét is. De látnunk kell, hogy ez komoly fejlesztések nélkül nem fog sikerülni. A jogi karok vezetőinek és oktatóinak el kell gondolkodniuk, és meg kell érteniük, hogy sok teendőjük van, ha nem akarnak lemaradni az egyre felerősödő, egyetemi hallgatói helyekért, kiválósági helyekért folyó versenyben.

Végső soron azonban a társadalmi igények fogják eldönteni, hogy mind a nyolc jogi karra szüksége van-e egy Magyarország méretű országnak.

Helyesnek gondolom a jelenlegi helyzetben, hogy a jogász képzőhelyek hazai térképének átrajzolása nincs napirenden. Úgy gondolom, helyesebb az a jelenleg is képviselt hozzáállásunk, ha megvárjuk, hogy az egyre erősödő versenyhelyzetben mely karok bizonyulnak életképesnek, mivel a piac kicsit telítődött, és a kilencvenes évekhez képest a társadalmi kérdések iránt fogékony fiatalok számára már más szakok is vonzóak a jog mellett.

Mit mutatnak a jelenlegi számok a kérdésben, és mit tehet egy jogi kar, hogy megtartsa a hallgatói létszámát?

2015-ben 6840 nappali tagozatos hallgató kezdte meg tanulmányait, míg 2018-ban csak 6086. Egyes karokon a létszámcsökkenés jelentős, néhol kevésbé, illetve olyan példát is látunk, ahol a számok – ha minimálisan is – de emelkednek, legalábbis az első évfolyamra jelentkezők között. Ez az egyes kari beiskolázási kampányok sikerességének is köszönhető. Ennyiből persze önmagában még nem lehet levonni messzemenő következtetéseket, hiszen összességében egy ilyen mértékű létszámcsökkenés még nem tragédia. Ha viszont folyamatosan tovább csökkenne a beiratkozók száma, akkor mindenképpen újragondolandó a jogászképzés intézményrendszere.

A kormány döntése tehát, hogy a vidéki karokat erősíteni kell, abszolút legitim. A 2019-es költségvetéssel együtt kétmilliárdos forrás jutott eddig a nyolc jogi karra. Éves lebontásban ez ténylegesen félmilliárd forintos keretet jelent 2016 óta. Ezen keretnek a fele a vidéki karokra jut, hiszen náluk a támogatásaink révén a legjobb hallgatók esetében kiválósági jogászösztöndíjaink pótolják az államilag finanszírozott helyek hiányát. Ennek üzenete van, és válasz arra a korábbi kérdésre is, hogy miért érdemes vidéken tanulni.

A karok felelőssége, hogy egy magas színvonalat garantáló vonzó ajánlatot tegyenek a hallgatóknak,

amelynek a minőségbiztosítása is kari felelősség.

Ma egy joghallgató számára kiemelten fontos az idegen nyelvi képzés, hogy vannak-e egy karnak nemzetközi kapcsolatai, illetve, hogy alkalmas-e speciális tudás átadására. De ez ma már a verseny része nem csak vidéken, de az egész országban, sőt egész Európában is.

Összességében hogyan ítéli meg a jogászképzés támogatását? Mik a legfontosabb eredmények?

A hallgatói támogatás megteremtése volt a fő célunk itt a minisztériumban, amely pozitív visszhangra talált. Fontos a kommunikáció, hogy az érintettek, a fiatalok és a szülők is értesüljenek a jogászképzés jövőjéről. A szülők is vaskosan érintettek a kérdésben, hiszen legyünk őszinték: két vagy három gyerek tandíja nagyon nagy megterhelés a családi kasszának.

Rendelkezésre állnak természetesen a diákhitelek, amit viszont mi nyújtunk, az nem hitel, hanem a jó tanulmányi eredmények ellentételezése, hiszen az igazságügyi minisztériumi ösztöndíjjal nem keletkezik visszafizetési kötelezettség. A jogosultságot ugyanakkor el lehet veszteni, ami folyamatos jó teljesítményre sarkallja a hallgatókat.

A jogászösztöndíjak nevében tudatosan tartottam benne az igazságügyi minisztériumi jelzőt, hogy ezzel is jelezzük, hogy szövetség van a karok, a hivatásrendek és a minisztérium között. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanúgy kell gondolkodnia, sőt egymást partnernek kell tekinteni.

Nem kívánunk rátelepedni a karokra, mint ahogy a hivatásrendek sem teszik ezt. Nem kívánjuk az ösztöndíjjal bárki világnézetét befolyásolni.

A vidéki hallgatók ösztöndíja mellett milyen formában támogatja még a minisztérium a jogászképzést?

Egy másik jelentős forma a kutatás támogatása, amelynek egyik szelete a doktoranduszokat célozza. Ez az alprogram is jól működik. Fejlesztésre és további közös gondolkodásra inkább a kutatási programok terén lenne lehetőség. A kutatástámogatás finanszírozása kapcsán igyekszünk a karok és a minisztérium érdekeit és igényeit is figyelembe véve felmérni, hogy milyen projekteket tudunk támogatni, viszont a karok alapvető feladata az, hogy a kutatás- és oktatásfejlesztés terén megfelelően és fenntarthatóan osszák meg a terheket az oktatók és kutatók között, illetve teremtsenek lehetőséget a doktoranduszok kibontakozására is.

Milyen főbb területeken kellene elindulniuk a fejlesztéseknek?

A fő célunk a „szellemi központok” létrehozása.

Ha egy kar például családjogi kutatócentrumot akar létrehozni, mi ezt prioritásnak tekintjük, és ennek megfelelően támogatjuk a kar kutatási elképzeléseit. Természetesen minden oktatónak megvan a szuverén joga, hogy eldöntse, mit kutat, a doktoranduszok kiválasztásánál viszont már lehet építkezni egy irányba abban a tekintetben, hogy az adott karnak mi lesz a jövőben az erőssége. Az egyén szabadságával itt némileg szemben áll a kar érdeke. Az utóbbi az előbbit nem korlátozhatja teljesen, valamilyen szinten viszont szükséges, hogy a kar kialakítandó profilját figyelembe vegyék.

Kép: Igazságügyi Minisztérium

Ennek a támogatásnak a másik területe az oktatásfejlesztés, akár több nyelvű tananyagok fejlesztése is, hiszen fontos a magyar hallgatók idegen szaknyelvi tudásának erősítése mellett az is, hogy a külföldi hallgatók milyen véleménnyel távoznak a nálunk töltött fél, egy év után. Mindez pozitívan hat a karok nemzetközi láthatóságának erősítésére és a nemzetközi tudományos kapcsolati háló erősítésére is.

További fontos célunk a stabilizáció, vagyis elérni azt, hogy szilárd legyen a jogászképzés intézményi és financiális keretrendszere, és a fiatalabb generációk is benn tudjanak maradni az egyetemen doktoranduszként, majd később oktatóként.

A jogi kari oktatók motivációját biztosítani szeretnénk, hogy érdemes legyen egy jogi karon oktató-kutatónak lenni.

A kormány a tudatos egyéni és kollektív szakmai építkezéshez, fenntartható jövőképhez kíván segítséget nyújtani.

Kicsit visszatérve a jogi karok közti versenyre: mi lehet a társadalmi igény objektív kritériuma? Például, ha egy vidéki karon csökken a hallgatói létszám, az nem feltétlen az oktatás minőségének kérdése, a háttérben meghúzódhatnak más tényezők is, például elvándorlás, vagy akár a többi karhoz képest gyengébb marketing az érettségiző korosztály felé.

Itt alapvetően egy minőségbiztosítási kérdésről van szó, amit minden karnak saját magának kell megválaszolnia. Amennyiben a kormány akarna értékelést végezni (ahogy egyébként erre van példa, mondjuk Franciaországban), nem biztos, hogy az megfelelő mechanizmus lenne. Most az egyetlen kormányzat hatáskörében végzett értékelés az akkreditációs folyamathoz kapcsolódik. Amikor erről beszélek, mindig akadémiai szemüvegen keresztül, más szempontok szerint is szemlélem egy kicsit a kormányzati helyzetértékelést. Fontos az objektív önvizsgálat, de a legfontosabb a korrekt önértékelés.

De ha egy karon a rossz menedzsment miatt drasztikusan csökken a hallgatói létszám, az rengeteg embert érinthet hátrányosan egy régióban, akikért a kormány felelősséggel tartozik. Ezért nem vonható majd le egyszerűen a következtetés: nincs társadalmi igény arra a jogi karra.

A minisztériumnak eddig soha nem volt direkt kapcsolata jogi karokkal. Pontosabban talán csak az ötvenes években, amikor a minisztériumból mondták meg, hogy kik és mit taníthattak. Mi nem szeretnénk egy ilyen modellt.

Mi a körülményeket biztosítjuk, amelyek minden kar vonatkozásában utat nyithatnak a fejlődéshez a karok saját koncepciójának megfelelően.

Koncepció viszont kell; a minisztérium nem tud, és nem is szeretne a karok helyébe lépni. Egyetlen felelősségünk, hogy hagyjuk szabadon működni a jogi karokat, hogy saját maguk kibontakozhassanak az általunk is biztosított keretek között.

Számíthatunk-e változásokra a minisztérium jogászképzést támogató tevékenysége tekintetében?

Kardos Lili, aki a támogatásokat koordináló programiroda vezetőjeként szíve-lelke a programnak, napi kapcsolatot tart fenn a jogi karokkal, amelynek keretében a rendszer folyamatos tökéletesítése a célunk. Bár a fő irányvonalakon nem fogunk változtatni, hiszen a vidéki hallgatók és a doktoranduszok támogatása határozott prioritásom, egyes részterületeken, például a kutatási pénzek felhasználásánál mindig van mit javítani. Ezért folyamatos dialógusra van szükség a karokkal olyan, a köz javát szolgáló projektekről, mint például a jogösszehasonlító kutatások vagy a hazai és nemzetközi perbeszéd- és jogesetmegoldó versenyek. A minisztérium – ezt ki merem jelenteni – a képzésfejlesztés kereteit biztosítja.

Jó ötletnek tartanám egy nagy konferencia megrendezését a jogászképzés tartalmi elemeiről.

Nem akarok feladatokat osztogatni az Arsboninak, de akár Önök is lehetnének a szervezői egy a témáról szóló színvonalas nemzetközi konferenciának, hiszen más mintákból mindig lehet okulni. A német és az osztrák minta számunkra történelmi hagyományok okán mindig különösen érdekes, de sokat lehet tanulni a franciáktól vagy a britektől is. Az is egy tisztázandó kérdés, hogy hogyan használjuk fel a digitalizáció eredményeit. A klasszikus értékek megtartása és a modernizáció összefüggése azért is fontos, mert a jogászi hivatás egy alapvetően tradicionálisan kötött, konzervatív szakma. A világ halad és beszélni kell arról, hogy mik egy konzervatív szemlélet előnyei, és arról is, hogy mi az, amihez nem ragaszkodhatunk már tovább, mert a fejlődés gátját képezik.

Van-e olyan nemzetközi példa, amit érdemes lehetne átvenni a magyar jogászképzésben?

Nagyon eltérő nézetek keringenek például a gyakorlati képzés tekintetében, vagy abban a kérdésben, hogy hogyan nézzen ki az oktatás struktúrája, mit várunk el például egy szemináriumvezetőtől, vagy milyen legyen a szakvizsga-rendszer. Jó lenne ezekre a fontos kérdésekre általánosabb válaszokat adni. Nem elégséges, ha a karok maguk akarják megválaszolni ezeket, mivel fontos lenne, hogy legyen intézményes, kooperatív kapcsolatuk a gyakorlat világával, azokkal, akik a jogászképzés eredményét a saját bőrükön érzik.

Sulyok Tamás, az AB elnöke említette nemrégiben egy előadásában a német példát, amely alapján a német Tudományos Tanács 2012-ben tett javaslatokat a jogi oktatás fejlesztésére és a jogászi képességek, készségek fejlesztésére. Hasonló küldetéstudattal dolgozik jelenleg a minisztérium a jogászképzést támogató programokkal. Olyan hazai és nemzetközi programokat és projekteket támogatunk, amelyek mind rövid, mind hosszú távon a jogászképzés tartalmi fejlesztését szolgálják, és a hallgatók érdemi jogi készségeinek fejlesztését.

Az Igazságügyi Minisztérium épülete a Kossuth téren

Az Igazságügyi Minisztérium az egyik legnagyobb munkaadó a jogászok számára. Mivel győzne meg valakit, hogy Önöknél kezdje meg, vagy folytassa a karrierjét?

Az osztrák jogtudós, Hans Kelsen élt a híres jogpiramis hasonlat használatával. Ez azért szemléletes, mert a piramis tetején állva sokfelé lehet látni: rá lehet látni nem csak a jogalkotás mechanizmusára, hanem a jogászi hivatásrendekre, szakjogágakra is. Napi kapcsolatban állunk az ügyészségekkel, a bíróságokkal és az ügyvédi karral. A minisztériumnak van továbbá egy európai uniós vonatkozása, mivel tartjuk a kapcsolatot az Európai Bizottsággal és az Európai Bírósággal is, és egyéb nemzetközi vonatkozású ügyekből sincs hiány.

Nagyon színes tehát az a kapcsolati háló, amivel egy fiatal jogász találkozhat nálunk.

Az is ésszerű karrierút, ha valaki a minisztériumban csak néhány évet tölt el, szerez egy megalapozott rálátást erre a piramisra, a jogrendszerre, majd máshol folytatja a pályáját – mondjuk a versenyszférában. Ez is teljesen legitim. Ahogy egy ügyvédi irodában is sokan elkezdenek dolgozni, de kevésből válik partner, úgy itt is vannak, akik csak a karrierjük egy részét töltik nálunk. Az itt szerzett tapasztalat azonban minden jogi szakterületen nagyon hasznos lesz.

A Jogászképzés rovat támogatója az Igazságügyi Minisztérium.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.