Ezt nem gondolhatod komolyan, te szerencsétlen!

A szakmai életben szerencsére kevés alkalommal kerültem megalázó helyzetbe, és még kevesebbszer aláztak meg úgy, hogy nem volt módom válaszolni. Az egyik ilyen eset mély nyomokat hagyott bennem, és nemcsak az akkor érzett tehetetlen düh miatt, hanem amiatt is, ahogyan a helyzetet az akkori főnököm utóbb kezelte.

Egy energia ipari céget képviseltünk egy elég bonyolult, erőfölénnyel visszaéléssel kapcsolatos eljárásban a versenyhivatal előtt. Az eljárás egy versenytárs feljelentésére indult, aki azt állította, hogy az ügyfelünk tisztességtelen módon, az ügyfél vállalatcsoportjának erőfölényét kihasználva, próbálta meg kiszorítani a versenytársát a piacról.

Az, hogy ténylegesen mi történt, valószínűleg soha nem fog kiderülni, mert az ügyféltől nyögvenyelősen beszerzett levelezés és egyéb belső dokumentumok alapján lehetetlen volt pontosan feltárni, hogy a versenytársukat szánt szándékkal szorították ki a piacról, vagy pusztán az akkor még foghíjas ágazati szabályozás vétlen haszonélvezői voltak.

Bár gyanítottam, hogy a kialakult helyzetben az ügyfelünk távolról sem volt vétlen, ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudtam. Ráadásul, fennállt a veszélye, hogy a versenyhatóság az ügyfelünk piaci tevékenységét kevésbé jóindulatúan fogja megítélni.

Ez egy nehezen feloldható dilemmát jelentett, mert valamit tanácsolni kellett az ügyfélnek; teli torokból állítsa továbbra is, hogy teljesen vétlen, vagy esetleg nyeljen egy nagyot, és elébe menve egy esetleges bírságnak, tegyen egy kötelezettségvállalást, hogy bár nem ismeri el, hogy versenyjogot sértett, de a jövőben nem fog hasonló, a versenytársakat kiszorító magatartást tanúsítani.

Indítsd be karriered az LKT Fresh Programmal!

Pályakezdő ügyvédjelöltként a későbbi karrieredre is óriási hatással van az első munkahelyed – nagy a nyomás, hogy jó döntést hozz a diploma után.

A Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda neve a garancia arra, hogy itt mindent megkapsz, amire egy sikeres jogászi pálya beindításához szükséged lehet.

Az óvatosság elve alapján, végül ez utóbbi irányt jelöltem célszerűnek az ügyfélnek küldött véleményben – és ezzel enyhén szólva kivertem az ügyfél egyik igazgatójánál a biztosítékot. Körülbelül negyedórán át üvöltött velem a telefonban, követelve, hogy azonnal vonjam vissza azt a „hulladékot”, amit leírtam, és amikor meglepődve mondtam, hogy ez nem egészen így működik, akkor „ezt nem gondolhatod komolyan, te szerencsétlen!” felkiáltással rámcsapta a telefont.

Teljesen össze voltam törve. Valamit elrontottam a jogi elemzésben? Vagy talán teljesen rosszul mértem fel a versenyhivatal képességeit? Mégsem lehet egy ekkora ügyet rámbízni? Ilyen és hasonló gondolatok keringtek a fejemben, amikor behúzott farokkal bekullogtam a főnökömhöz beszámolni a történtekről.

A főnököm csendben végighallgatta a siralmaim, hogy „úgy beszéltek velem, mint a kutyával”, meg hasonlók, elolvasta megint a kiküldött elemzést (egyébként nem volt versenyjogász, de nagyon komoly tapasztalata volt úgy általában a problémás helyzetek – és emberek – kezelésében), majd annyit mondott, hogy „jól van, majd én ezt kezelem, ne aggódj”.

Aztán kiküldött egy olyan levelet az ügyfél vezérigazgatójának, hogy többször kellett elolvasnom, hogy elhiggyem. Metodikusan összefoglalva az előzményeket olyan elegánsan és határozottan küldte el azokat, akik az ügyben „talán félreértik az ügyvédek szerepét” az @nyjukba, hogy a szemem is könnyes lett tőle.

Mert azt éreztem, hogy az életben így nagyon kevés ember állt ki értem. Egyúttal iszonyú büszke is voltam, hogy egy ilyen kaliberű, általam nagyra becsült ügyvéd, mint a főnököm, ekkora bizalmat szavazott meg nekem.

Bár az eset után nem sokkal eljöttem a cégtől (kaptam egy akkor visszautasíthatatlan ajánlatot, és így a versenyhatósági ügy kimenetelét sem tudom), a mai napig arra törekszem, hogy lehetőleg olyan emberekkel vegyem körül magam, akikkel fennáll az a szakmai és emberi bizalom, amely lehetővé teszi, hogy az itt leírt (és ehhez hasonlóan kiélezett) helyzetekben is ki tudjunk állni egymásért.

Mert ezek a helyzetek néha elkerülhetetlenek, de nagyon nem mindegy, hogy a pofonokat egyedül, vagy egy támogató csapatban kell állni.

A cikk Dózsa Dániel Arsbonin induló rovatának kilencedik része. Az eddigieket itt találod.

szerző ügyvéd, a Queritius partnere.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.