Fenntarthatóság a koronavírus árnyékában

A koronavírus-járvány egészségügyi krízisből globális gazdasági összeomlással fenyegető kihívássá vált, ami a klímaválság hatékony kezelését is elodázhatja. Az újraindítás gomb megnyomásakor figyelnünk kell, hogy a tűzoltás mellett a hasonló katasztrófák elkerülése érdekében a hosszú távú megoldásokra is áldozzunk, melyek legfontosabb sarokköve a fenntarthatóság. Erre a konzekvenciára jutott a Visegrad for Sustainability (V4SDG) “Covid-19 & Sustainability” online beszélgetéssorozata, melynek keretében a szervezet képviselői három terület szakértőivel járták körbe a járvány és a fenntarthatóság környezeti, társadalmi és gazdasági kihívásait.

 

Szem elől tévesztettük a célt?

Négy rész: három előkészítő beszélgetés, egy vita. Cseh, lengyel, magyar és szlovák nézőpontok a kutatói, politikai és üzleti szektorokból. Így térképezte fel a koronavírus járvány és a fenntarthatóság összefüggéseit a Visegrad for Sustainability (V4SDG), egy fiatal szakemberek által a V4-es fenntarthatósági együttműködés megerősítésére létrehozott civil szervezet. Vendégeik Prof. Pintér László, a CEU Környezettudomány és Környezetpolitika tanszékének vezetője, Dr. Maria Skóra, a berlini Das Progressive Zentrum think tank munkatársa, valamint Lukács Ákos, a Deloitte Magyarország fenntarthatósági és klímaváltozási üzletágvezetője voltak. Az online folyt beszélgetések tartalmas válaszokat adtak a téma körül keringő kérdésekre: Valóban előnyös volt a környezet számára a gazdaság átmeneti leállása? Milyen hatással volt a pandémia a növekvő társadalmi egyenlőtlenségekre? Lehetséges a méltányos, ökológiai szempontból kedvező helyreállítás? – ezeket foglaljuk itt össze.

Három szemszög: a vírus és a fenntarthatóság kapcsolata Az ökoszisztémák világszerte levegőhöz jutottak a szállítási és termelési leállásokból fakadó kibocsátás-csökkenésnek köszönhetően. Azonban a gazdasági űr újbóli, minél gyorsabb betöltése hosszú távon súlyosbíthatja a környezetünk és az éghajlatváltozás kihívásait. “Hatalmas a nyomás a gazdasági szereplőkön, hogy visszatérjenek a vírus előtti alaphelyzetbe, ami a kérdést fenntarthatósági dilemmává teszi.” – fogalmazott Prof. Pintér László a nyitó beszélgetés során, rámutatva a pandémia legalapvetőbb fenntarthatósági kihívására. A környezeti aspektust remekül kiegészítette a következő beszélgetés, aminek során Dr. Maria Skóra járta körül a Covid-19 szociális vonatkozásait. Meglátása szerint “a vírus okozta krízis rávilágított a gazdaságok és kormányok strukturális gyengeségeire”. Dr. Skóra kiemelte a regionális kollaboráció, és a civil társadalom nyomásgyakorlásának fontosságát a rendszereink újragondolásában. Ennek a folyamatnak az első lépése lehet a kiváltó okok megvizsgálása és a diagnózis közös keresése.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Nem csak a krízis súlyosságának okait, hanem a változás lehetséges irányait is kereshetjük a gazdaság alakulásában. Lukács Ákos a vírus és a gazdaság kapcsolatát elemezte a vita előtti utolsó beszélgetés keretei között. A krízishelyzet okozta kétségbeesés ellenére a “gazdasági szereplők nem mondtak le a fenntarthatóságról”. Véleménye szerint a piaci viszonyok alakulásában központi szerepet játszhat a kormányok kockázatkezelési stratégiája és a beavatkozás mértéke részükről, ebben a kérdésben Kína kapott például kiemelkedő figyelmet a koronavírus kezdetétől fogva. A szakértők egymástól függetlenül a rugalmas, fenntartható rendszerek alapkövének lerakásában látták a válsághelyzetből való kitörés lehetőségét.

Vita: Út a strukturális változás felé
A beszélgetéseket követő vita lehetőséget nyújtott a fenntarthatóság és a Covid-19 kapcsolatát vizsgáló nézőpontok összehangolására. Ugyan sok kérdésben szükséges a globális megközelítés, elsősorban a V4-es országok lehetőségei és stratégiája kerültek középpontba. Dr. Skóra a vírus első nagy hullámából való kilábalást úgy értékelte, mint “a nulladik pillanat, amikor lehetőségünk nyílik beismerni a hibáinkat”. A szakértők egyöntetűen fontosnak találták kiemelni, hogy a vírus nem az okozója a gazdasági zavaroknak, vagy a társadalmi egyenlőtlenségeknek, hanem mindennek a katalizátora.

Felmerülhet, hogy legalább környezeti szempontból pozitív volt a gazdaság leállása. Ugyanakkor Lukács megjegyezte, hogy ez az állapot nem organikus, így nem fog maradandónak bizonyulni változatlan termelési gyakorlatok és fogyasztási szokások mellett. A szükséges változáshoz vezető út alakulásában számottevő hatása lehet az alulról érkező kezdeményezéseknek, és az egyes társadalmi és gazdasági szereplőknek. Prof. Pintér szerint az élet szokatlan mederben való folyása lehetőséget nyújtott az értékeink újragondolásához, ennek eredménye lehet a kisközösségek fókuszba kerülése, csakúgy mint a fogyasztási szokásaink újragondolása. Erre építve Dr. Skóra az aktív és empatikus  polgári magatartás jelentőségét hangsúlyozta. Szerinte az igazságos és zöld jövő kiépítésének egyik kulcsa a fokozatos és adaptív átalakulás, aminek során nem hagyunk hátra semmilyen régiót vagy társadalmi csoportot.

A visegrádi régió jövője

Az egyéni felelősségvállalás szükséges, de nem elégséges feltétele a fundamentális változásnak. A látókört Prof. Pintér szélesítette: szerinte a nemzetközi együttműködésnek lényeges szerep juthat a változás elősegítésében, hiszen a “probléma kiterjedése és természete túltesz az egyedülálló entitások kapacitásán”. Szerinte a visegrádi országoknak különösen kedvezőek az esélyeik a jó gyakorlatok harmonizálására, köszönhetően az élelmiszeripari és mezőgazdasági mintáik hasonlóságának. A professzor úgy véli, “kizárólag akkor várható pozitív fenntarthatósági fordulat, ha a helyreállítás egy megfontolt strukturális átalakulással együtt történik, amihez együttműködési mechanizmusok szükségesek minden szinten”. Dr. Skóra a régióra vonatkozóan úgy fogalmazott, a visegrádi országok a krízishelyzet alatti intézkedéseikkel tanúbizonyságot tettek hatékony stratégiai gondolkodásukról és jóléti karakterükről. Mindez sugallja a régió pozitív kilátásait egy esetleges újabb vészhelyzet kezelését tekintve. A V4-ek azonban véleménye szerint “megbuktak a politikai becsületesség vizsgáján”, utalva ezzel a magyar kormány által bevezetett rendkívüli jogrendre, valamint az elhalasztott lengyel elnökválasztást övező zavarra. A hasonló feszültségek hosszú távon negatívan befolyásolhatják a hatékony válságkezelést és kollaborációt.

Az EU szerepe

A vita során az Európai Unió is fókuszba került. Prof. Pintér meglátása szerint az Európai Unió összetartó erőként szolgálhat hasonló vészhelyzet esetén, hiszen az erőforrások és jó gyakorlatok könnyen tudnak áramlani a tagországok között. Lukács hozzátette, hogy ezt az előnyt tovább szilárdíthatja az európai gazdasági gyógyulást célzó alap, az EU Green Recovery Fund (nagyjából 750 milliárd Euró), ami innovatív beruházások előtt nyithat meg kapukat. Európában egy ökológiai szempontból kedvező trend látszik körvonalazódni, amire utal a kormányok által kibocsátott zöld-kötvényekre való túljelentkezés. A klímabarát újraindítást segítheti, hogy az előző gazdasági válságokkal ellentétben jelentősebb a klíma  tudatosság és a döntéshozókra helyezett nyomás a kérdésben. Egyetértés volt a szakértők között a klímakatasztrófa kockázat-alapú megközelítése kapcsán. A koronavírus után feltehetően egyre többen fogják felismerni, hogy a globális felmelegedés egy biológiai fenyegetés is, még ha ezt az oldalát kevésbé is érezni Európában. Ennélfogva érdemes egy kritikusabb lencsét feltennünk, amikor globális szintű eszmecseréket folytatunk a fenntarthatóságról. Továbbá a kontinens országainak megvan a kiváltsága, és nem utolsó  sorban a pénzügyi stabilitása a különbözőtechnológiákkal való kísérletezéshez, a nem kívánatos műveleteket pedig határaikon kívül tudják helyezni. Ennek ellenére – tekintve a 2050-es karbonsemlegességi javaslatot, ami az Európai Unió által került benyújtásra – a kontinens példaként tudna szolgálni globális szolidaritásban, a társadalmilag is méltányos zöld átalakulásban, és a fenntarthatóságon alapuló rugalmas rendszerek kiépítésében.

Innováció, befektetés, kapitalizmus

Szóba került a gazdaság automatizációja, hiszen rengeteg szféra széleskörű digitalizálásra volt kényszerítve a lezárás alatt. Ezek a folyamatok folytatódhatnak a technológiai fejlődéssel párhuzamosan. Prof. Pintér egy kísérlethez hasonlította a jelenlegi rendszert, aminek során idő hiányában nem ellenőrizzük kellően az eredményeket, hiszen folyamatos az alkalmazkodás a kutatás és fejlesztés rendkívül gyors haladáshoz. Egyetértettek a szakértők abban, hogy egy új technológiai forradalom közepén vagyunk, aminek során elkerülhetetlen a változást körülvevő bizonytalanság és félelem. Azonban el kell érkeznie a pontnak, ahol a munkáltatók és a szakszervezetek számot vetnek a munkavállalókat érő kockázatokkal, és ahol a technokrácia megbékíthető a fenntarthatósággal. Innen csak egy lépést kellett tenni az alapvető kérdés felé, hogy vajon a kapitalizmus rendszere összeegyeztethető-e a fenntarthatósággal. A mindenkiben motoszkáló kérdésre óvatosabban válaszoltak a szakértők: Prof. Pintér rávilágított, hogy a kapitalizmus alatt általában pénzügyi tőkét értünk, és a természeti, valamint humán tőke háttérbe szorul, így a rendszer nem ismer fel alapvető elemeket. Ennek ellenére megvan rá a lehetőség, hogy a fenntartható rendszerek utat törjenek maguknak a jövőben. Lukács ennek kapcsán kiemelte, hogy az ESG (társadalmi és környezeti hatású befektetések) értékeléssel rendelkező kötvények jelentősen kevesebbet veszítettek értékükből a válság alatt. Ez rávilágított arra, hogy a fenntartható ellátási láncokra fűződő értékek ellenállóbbak egy gazdasági összeomlással szemben. Az innováció kulcsszerepet játszik a zöldebb jövő alapkövének lerakásában, viszont Lukács szerint “jelenleg rengeteg olyan technológia és projekt hiányában vagyunk amit a befektetők keresnek”.

Kitekintés: együttműködés-alapú kormányzás vagy állandó válság. Bármilyen globális problémát vizsgálunk, idővel rájövünk, hogy azt szinte lehetetlen önmagában értelmezni. Lecsapott ránk egy járvány, melynek hatásai meglevő környezeti, szociális, és gazdasági kihívásokkal összefonódva erősítik fel egymást. A szükséges lépések felismerésével és a gyors reakcióval időt nyertünk, de a következő járvány, természeti katasztrófa vagy társadalmi feszültség megfékezéséhez ennél többre lehet szükség. Érdemes végiggondolni, hogy az elhamarkodott, azonnali kárelhárítást célzó, rövid távú intézkedések eredményezték-e a legjobb végkifejletet. Amennyiben nem, hol rejlik a megoldás? A válasz a fenntartható kormányzás, szektorokon és országokon átívelő összefogás, esetleg a civil társadalommal való szorosabb együttműködés lehet. A fentiek ugyan világszinten is revízióra szorulnak, fontos első körben a saját házunk táján körbenézni. A V4-ek a fenntartható változás katalizátoraivá léphetnek elő, amennyiben a regionális együttműködés hatékonynak bizonyul. A kormányzáson és kollaboráción túl felmerül egy másik kérdés: a jelenlegi rendszereink talán túl rugalmatlanok ahhoz, hogy a problémák külön-külön kezelése helyett elismerjék azok komplexitását. A vírus lehetőséget teremt ezeknek a struktúráknak a fenntarthatóság mentén történő átgondolására és holisztikus megoldások megtalálására.

Bartuszek Lilla

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.