Ki pénzeli az Arsbonit? A gyakornokok kitálalnak!

Érdekel az Arsboni eltitkolt háttere? Kíváncsi vagy, ki áll mögöttük, mi a céljuk, és kinek áll ez érdekében? Akkor jelentkezz hozzánk gyakornoknak február 8-ig, és nálunk a gyíkemberek mellett olyan izgalmas témákkal foglalkozhatsz mint a legal tech, a közigazgatási bíráskodás, a fake news.

Nemrég jelent meg a Cambridge-i Egyetem legújabb kutatása, mely az álhírek terjedésével, illetve az általuk kiválasztott kamuhír oldalak elérésével kapcsolatosan közölt adatokat az Egyesült Királyságból, Németországból, Franciaországból, Ausztriából és Olaszországból. A kutatás azt vizsgálta, hogy az elmúlt néhány év eseményei, a brit népszavazás, a német, francia, osztrák és olasz választások milyen hatással voltak az „álhíripar” növekedésére és az emberek általi elérésére, mennyivel nőtt a kattintások száma.

A kutatók a Facebookon és Twitteren megosztott álhírekre koncentráltak, összeállítottak egy listát, melyen száz ismert álhíroldal található. Ezt követően azt figyelték, hogyan változott ezen oldalak elérése a különböző országokban. Az eredmények minden országban azt mutatják, hogy a népszavazás, illetve a választások előtti kampányidőszakban megugrott ezen álhíroldalak elérése, érdekes azonban, hogy az elérés a választások lecsengésével sem csökkent számottevően.

A kutatás eredményei alapján a hírek Facebookon kissé lassabban terjedtek, mint Twitteren. Ehhez az is hozzájárult, hogy a fiatalabb korosztály körében a Facebook már nem olyan divatos közösségi oldal. Sokkal többen használják a Twittert és az Instagramot, ott több hír jelenik meg, így több az álhír is.

Legal Innovation Day

Ismerd meg, milyen jövő vár a jogi piacra!

Nehéz lenne megkülönböztetni az álhíreket a valósaktól? Nos, néhány esetben valóban így van, például az eddig olvasottakból semmi sem volt igaz.

Cikkünkben az álhírek fogalmával, jogi természetével, az általuk generált problémákkal foglalkozunk, igyekszünk feltárni, hogy milyen megoldási módszereket alkalmaznak az államok ezek kiszűrésére, illetve összefoglaljuk, hogyan harcolhatunk mi ellenük. A fake news-jelenség napjaink egyik legaktuálisabb problémája. Egy Columbia Egyetem és más tudományos intézetek által végzett kutatás kimutatta, hogy

a Twitteren megosztott cikkek 59%-ára sosem kattintottak rá, tehát kizárólag a cím alapján, a cikk elolvasása nélkül osztották meg őket.

Ez a gyakorlat kedvez az álhírek terjedésének, melyeknek alapvető jellemző vonása a figyelemfelkeltő cím. Az álhírek terjesztése nem új jelenség, azonban az információs társadalom kialakulásával minden eddiginél gyorsabban terjednek és veszélyesebbek lehetnek mind politikai, mind társadalmi, mind jogi szempontból. Klasszikus álhírek például: az „amerikai kormány tudott a 2001. szeptember 11-i merényletről”, „a globális felmelegedés csak kitaláció”, „a kötelező védőoltások autizmust okozhatnak”. A világ számos pontján viszonylag magas arányban elterjedt elméletekről van szó, melyek súlyos károkat idézhetnek elő.

 

Post-truth, fake news és az összeesküvés-elméletek

A kontextus megértéséhez szükséges tisztázni néhány fogalmat. A post-truth lett 2016-ban az év szava az Oxford Dictionaries szerint.[i] A kifejezést olyan helyzetre alkalmazzuk, melyben a közvélemény formálásában nagyobb szerepet játszanak a szubjektív hiedelmek és az érzelmek, mint a tények. Sokan azt mondják, ma post-truth korszakban élünk, ebben a korszakban pedig az álhírek gyártása gyerekjáték, terjesztése rendkívül egyszerű, kiszűrése pedig szinte lehetetlen. Bármilyen intelligens és iskolázott valaki, biztos, hogy életében egyszer bedőlt már valamilyen álhírnek, hiszen az általuk teremtett világ gyakran vonzóbb és jobban kiszolgálja elképzeléseinket, mint a valóság.[ii] Az álhír olyan, különböző fórumokon terjedő információ, melynek célja a szándékos megtévesztés. 2017-ben a Collins Dictionary is az év szavának választotta a fake newst, miután a kifejezés használata 365%-os (!) emelkedést mutatott. Ez a sajnálatos jelenség remekül rámutat, hogy milyen elképesztő mértékben terjed, így nem is kell sok fantázia, hogy kikövetkeztessük, milyen hihetetlen befolyásoló ereje lehet. A Gartner ügynökség szerint 2022-re a legtöbb nyugati államban több fake news lesz, mint valós hír – ez pedig lássuk be, elég ijesztő kilátás.

Az álhírekből gyakran állnak össze összeesküvés-elméletek.

Ezek olyan hiedelmek, melyek szerint nagyhatalmú szereplők összejátszanak egy olyan terv megvalósítása érdekében, mely bizonyos társadalmi csoport(ok)ra ártalmas lehet.[iii] Manapság az egyik legkedveltebb, a média és a hollywoodi filmkészítők által is felkapott összeesküvés-elmélet, hogy más bolygókon is van élet és a földönkívüliek át akarják venni az uralmat a Földön. Tőle szokatlan módon az elnökválasztási kampány alatt Hillary Clinton is tett arra utaló állításokat, hogy ha elnökké választják, információt fog nyilvánosságra hozni a nevadai 51-es körzetről, melyről az a legenda kering, hogy évekkel ezelőtt földönkívülire bukkantak, ezt azonban az amerikai kormányzat eltitkolja a lakosság elől. Nem meglepő, hogy ezzel óriási népszerűségre tett szert az amerikai „UFO-rajongók” táborában.

 

Személyiségsértés álhírekkel – ki felelhet érte?

Az álhírek terjedése azonban nemcsak az Egyesült Államokban vagy más európai országokban, hanem hazánkban is egyre nagyobb probléma, melynek komoly jogi következményei lehetnének – de egyelőre nincsenek. Az álhírekkel kapcsolatos legfontosabb kérdések közé tartozik, hogy kiterjed-e rájuk a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve, hogy milyen jogsértést valósíthatnak meg. A Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 2:45. §-a rendelkezik a becsülethez és a jóhírnévhez való jogról mint nevesített személyiségi jogokról. A Ptk. Kommentárja[iv] a becsületsértő állításokat az értékítéletek (tehát személyes vélemények), míg a jóhírnévsértő állításokat a tényállítások közé sorolja, megítélésüknél tehát különböző szempontokat vizsgál.

Egy konkrét személyről vagy személyek egy csoportjáról szóló álhír tehát a jóhírnév sérelmét okozhatja. Miért? A Ptk. Kommentárja szerint a személyre vonatkozó, objektíve valótlan tényállítást kifejező közlés minősülhet jogsértőnek, de csak abban az esetben, ha az állítás a közmegítélés szerint is alkalmas arra, hogy a sértett társadalmi megítélését befolyásolja. Az elbírálás alapvető szempontja tehát a közfelfogás, nem a sértett érzékenysége. Egy álhír, melynek fogalmi eleme, hogy nem igaz, illetve célja a szándékos megtévesztés és bizonyos esetekben az adott személy reputációjának hátrányos befolyásolása, kétségtelenül megsérti szereplőjének személyiségi jogait, így a véleménynyilvánítás szabadsága semmiképp sem terjed ki rájuk.

Ez mind jól hangzik, de kit lehet ilyenkor felelősségre vonni? Az álhír forrását? Esetleg a megosztókat is? A Ptk. 2:45. § (2) bekezdése így rendelkezik: „A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.” Ebből kiindulva felelősségre vonható az álhír forrása, aki valótlan tényt állít, illetve az információ terjesztői is, akik pedig azt híresztelik. A bírósági gyakorlatban azonban szinte még nyoma sincs álhírekkel, illetve ezek híresztelésével kapcsolatos eljárásoknak. Talán az is hozzájárul ehhez, hogy napjainkban a legtöbb jóhírnévsértő álhír politikai jellegű, a választások előtti kampányhajrában tömegekben jelenik meg, és rengetegen terjesztik tovább megosztásokkal. A megosztásokban ráadásul kétféle minta fedezhető fel. Az egyik, hogy megjelenik a megosztó személye, aki az álhírt az ő arról megfogalmazott véleményével terjeszti tovább. Így a megosztás már véleménynek, értékítéletnek minősülhet, az értékítéletet pedig védi a véleménynyilvánítás szabadsága. A másik – bár gyengébb lábakon álló – minta a védekezés. Ilyenkor a megosztó a saját forrására hivatkozik, nem nyilvánít véleményt. Ez egyfajta hárítása a felelősségnek, azt közli az illető, hogy a hírt csak olvasta, nem ő állítja. Valóságtartalmát azonban már nem ellenőrzi, hiszen pont ez a fake news „varázsa”, hogy az hiszi el, aki hinni szeretne benne. Ez esetben nem kevés fejtörést okozna a bíróságnak megállapítani, hogy felel-e az illető vagy sem. Ilyen feltételek mellett egyrészt szinte lehetetlen minden érintett személy felelősségre vonása, másrészt, még ha el is tűnik az eredeti cikk vagy bejegyzés, az „internet nem felejt”, a megosztásokban továbbél és gyakran még évekkel később is fellelhető.

A fent említetteket alátámasztja a 2016-os amerikai elnökválasztás, melynek során a média kifogyhatatlanul öntötte magából az álhíreket, melyek célpontja általában a demokrata jelölt, Hillary Clinton és más demokrata politikusok voltak. Példaként hozható fel a „Pizzagate” néven elhíresült fake news, mely Hillary Clinton Wikileaksen kiszivárogtatott e-mailjein alapult.

A hír szerint Clinton kampánytanácsadója, John Podesta pedofilhálózatot épített ki, melynek főhadiszállása egy washingtoni pizzéria volt.

Az eset majdnem tragédiába torkollott, amikor egy férfi fegyverrel rontott a pizzériába, hogy felkutassa és kiszabadítsa az alagsorban fogvatartott gyerekeket – nem meglepő módon azonban ott csak pizzasütő kemencéket talált.[v] Rendkívül elterjedt továbbá az elmúlt években az a hír, mely szerint Barack Obama nem az USA területén, hanem Kenyában született, születési anyakönyvi kivonatát meghamisították azért, hogy elnök lehessen. Az Egyesült Államok alkotmánya értelmében az elnöki posztot kizárólag az ország területén született személy töltheti be, így a fake news alkotmánysértéssel „vádolta” a korábbi elnököt.[vi] Ha ezek az esetek Magyarországon történtek volna, a Ptk. alapján egyértelműen megállapíthatnánk az álhírek „főszereplői” személyiségi jogainak megsértését, sőt túlmennek a polgári jogi felelősségen is, a magyar jogszabályok alapján a rágalmazás büntetőjogi tényállását, ráadásul annak minősített esetét is kimerítik. Annak ellenére azonban, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága itthon szűkebb körben értelmezett, mint az Egyesült Államokban, a fent említett okok miatt elképzelhető, hogy például a választások előtt nem indulna bírósági eljárás ilyen hírek miatt. A terjedelmi korlátok és az elmúlt évek fake news-ügyei miatt – melyek közül a két említett csak példa – kizárólag a személyiségi jogsértésekkel foglalkoztunk, megjegyzendő azonban, hogy az álhírek más jogsértést is megvalósíthatnak.

 

A fake news terjedése és megoldási javaslatok

Terjedés

Az, hogy egy álhír ennyi jogsértést okozhat, a rendkívül gyors terjedésének köszönhető. A fake news elsősorban a közösségi média segítségével „szárnyal”: a megosztásoknak és hozzászólásoknak köszönhetően. A közösségi oldalak algoritmusa pedig még elő is segítheti mindezt, így soha nem látott gyorsasággal tudnak terjedni, miközben – mint láthattuk – elképesztő károkat okozhat.

 

Megoldási javaslatok általában

Kérdésként merülhet fel, hogy ha az emberek szeretik azt hallani, amit hallani akarnak, a fake news választásokat dönthet el, a közösségi médián való terjedéssel pedig nő ezeknek az oldalaknak az elérése, akkor mégis kinek áll érdekében a visszaszorításuk? A kérdés jó, válaszként pedig azt adhatjuk, hogy tulajdonképpen mindenkinek. A közösségi oldalak és a tech cégek hitelességüket veszíthetik, ha nem gondoskodnak az álhírek szűréséről, az embereknek szükségük van hiteles információkra, a társadalmi, környezetvédelmi és egyéb kockázatok (lásd álhírek a védőoltások kártékony hatásairól és a globális felmelegedésről) pedig az államokat is arra sarkallhatják, hogy lépjenek fel ellenük.

A megoldáskeresésben még a nyugati világ is a „brainstorming” időszakában jár.

Van azonban néhány említésre érdemes stratégia, melyen érdemes elgondolkodni, akár állami szabályozásról, akár a tech cégek fake news elleni küzdelméről legyen szó. A válasz négyféleképpen képzelhető el, két szempont mentén. Célozhatják a kínálatot vagy a keresletet, illetve beszélhetünk utólagos vagy preventív kezelésről.

Az első lehetőség a preventív kínálatcsökkentés. Ilyenkor az államok vagy a tech cégek előre megpróbálják szűkíteni a legelterjedtebb álhíroldalak elérését. Erre példa lehet, amikor egyes Facebook- vagy Twitter-profilokat eltávolítanak, mert azok álhíreket terjesztettek. Ezzel kapcsolatban két probléma merülhet fel. Az egyik, hogy ez a megoldás korlátozza a szólásszabadságot. Ez vajon megengedhető-e az álhírek visszaszorítása érdekében? A másik probléma ennek a gyakorlati oldalát ragadja meg, azaz ki és milyen esetekben jogosult ennek a korlátozásnak a foganatosítására? Egy másik lehetőség az utólagos kínálatcsökkentés. Erre szolgálnak az ún. fact-checking eljárások. Ezen eljárások lényege, hogy utólag szűrjék ki az álhíreket azáltal, hogy „felcímkézik” őket. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy álhírként való címkézésük után ezek a hírek csak még gyorsabban terjedtek (például, hogy Obama puccsot akar végrehajtani és szobrot állíttatott a Fehér Házban magának). A további két lehetséges módszer alapvetően pszichológiai jellegű. Az egyik szintén utólagos kínálatcsökkentésre épül, módszere, hogy ellenérvekkel elbizonytalanítsa az álhírek hívőit vagy nevetségessé tegyék őket (pl. aki ezt elhiszi, hisz a gyíkemberekben is). A másik módszer az immunizálás, mely előzetes keresletcsökkenést szeretne megvalósítani a kritikai gondolkodás fejlesztése által.[vii]

Nemzetközi és európai stratégiák

A fake news terjedésének megállítása a nemzetközi porondon kőkemény harc: a Google, a Facebook és a Twitter – három technológiai óriás – a Bing keresőmotorral karöltve 2017-ben megalkották a független The Trust Projectet, amelynek célja, hogy felvilágosítsa az olvasókat a valódi újságírás és a fake news közötti különbségekről, azáltal, hogy Facebookon egy kis ikon jelenik meg a cikkek mellett, amelyben a cikk szerzőjéről bővebb információkat tudhatunk meg.

A problémára az elmúlt évben az Európai Unió is felfigyelt. 2017 júniusában az Európai Parlament felhívta a Bizottságot, „hogy készítsen mélyreható elemzést a jelenlegi helyzetről és a jogi keretről az álhírek tekintetében, valamint, hogy ellenőrizze a jogalkotáson alapuló beavatkozás lehetőségét a valótlan tartalmak terjesztésének és terjedésének a visszaszorítása érdekében”. Az Európai Tanács kijelentette: „A közösségi hálózatok és a digitális platformok tekintetében garantálni kell az átlátható gyakorlatokat, valamint az állampolgárok magánéletének és személyes adatainak a teljes körű védelmét.” A nemzetközi szervezetek által kijelölt különleges előadók 2017-ben elfogadták a Joint Declaration on Freedom of Expression and “Fake News”, Disinformation and Propaganda (Együttes nyilatkozat a véleménynyilvánítás szabadságáról, a félretájékoztatásról és a propagandáról) című dokumentumot, amely koncentráltan tárgyalja a nemzetközi emberi jogi normák e jelenségre történő alkalmazását.

A Bizottság 2017 végén magas szintű szakértői csoportot hozott létre az üggyel kapcsolatos tanácsadás biztosítása érdekében. Az 39 tagot számláló szakmai testület feladatává vált, hogy megállapítsa a fake news probléma nagyságrendjét, valamint azt, hogy kinek kellene a fake news-sal harcolni és hogyan. Az Európai Bizottság tavasszal felhívta a tech cégeket és a közösségi média platformjait egy önkéntes magatartási kódex aláírására, melynek célja az online félretájékoztatás megfékezése.

Az olyan tech cégeket mint a Facebook és a Google egyre több támadás éri, amiért nem harcolnak hatékonyan a fake news ellen,

ez is lehetett az oka annak, hogy végül megegyeztek egy közös magatartási kódexben. A kódexet hét hónappal az európai uniós választások előtt jelentette meg az Európai Bizottság. A szakértői csoport 2018. március 12-én terjesztette elő jelentését. Ez a közlemény ismerteti a Bizottság véleményét az online félretájékoztatással kapcsolatos kihívásokról. Felvázolja azokat a legfontosabb alapelveket és célkitűzéseket, amelyek iránymutatásul szolgálnak a félretájékoztatással kapcsolatos lakossági tudatosság növeléséhez és a jelenség hatékony kezeléséhez. Az Unió Digitális Gazdaságért felelős biztosa, Mariya Gabriel szerint a kötelezettségvállalás egy jó lépés volt a helyes irányba, de számít a Szilícium-völgy további erőfeszítéseire is.

A Bizottság véleménye szerint mindenekelőtt az átláthatóságot kell biztosítani az információk forrása, előállítása és szponzorálása tekintetében. A következő lépés a magas színvonalú újságírás támogatása. Harmadszor, javítani kell az információk hitelességét megbízhatóságuk minősítése révén, elsősorban hitelt érdemlő figyelmeztető jelölések alkalmazásával. Negyedszer pedig fontos a médiaműveltség növelése, az érintett felek (online platformok, médiacsoportok) aktív közreműködésével.

Fontos lépés a kamuhírek állami szabályozása kapcsán a Franciaországban idén novemberben elfogadott törvény is, amelynek célja a választási időszakban a „tájékoztatási manipuláció” megakadályozása. Ennek alapján egy képviselő, elnökjelölt, vagy politikai párt bírósághoz fordulhat álhírek terjesztésének megakadályozását kérve a választást megelőző 3 hónapban. Ezen felül a törvény átláthatóságra kötelezi a közösségi oldalakat, amikor fizetett tartalmakat tesznek közzé, illetve a francia médiahatóság (Audiovizuális Legfelsőbb Tanács) ezentúl felfüggesztheti egy állam vagy annak befolyása alatt álló televízió sugárzási jogát, ha az szándékosan olyan álhíreket terjeszt, amivel akadályozza a választás tisztességes jellegét.

Ugyanakkor nem csak Franciaországban foglalkoznak az álhírek állami szabályozásának kérdésével. A brit parlament digitális, kulturális, média- és sportbizottságának jelentésében felhívja a figyelmet az álhírek demokráciára gyakorolt veszélyeire. A bizottság elnöke, Damian Collins szerint az interneten terjedő álhírek kezdik kiszorítani a valódiakat, az emberek pedig nehezen tudják megkülönböztetni a valós híreket az álhírektől. A jelentés a közösségi média szigorúbb szabályozását sürgette a demokrácia védelmében, ennek érdekében a kormány „digitális ujjlenyomat” bevezetését tervezi a választási hirdetésekre vonatkozóan, azaz megkövetelné, hogy egyértelműen beazonosítható legyen az internetes politikai kommunikáció közzétevője. A jelentés rávilágít arra is, hogy az emberek egyre gyakrabban a közösségi médiából tájékozódnak, és kevésbé kérdőjelezik meg a közösségi oldalakon megosztott információ hitelességét, ugyanis a legtöbben bíznak az ismerőseikben.

A bizottság javaslatai között szerepel többek között a brit választási törvény korszerűsítése, a közösségi médiára vonatkozó új adó bevezetése, az internetes hirdetések átláthatóságának növelése, valamint a személyes adatok és a személyiségi jogok fokozottabb védelme.

Fake news itthon és a hazai kezelési terv

A nemzetközi és európai uniós törekvések vizsgálatát követően hazai vizekre evezünk. Az oxfordi egyetemen 2016-ban indult és a tervek szerint 2020-ig tart a Computational Propaganda projekt, ami azt vizsgálja, hogy a kormányok, politikai szereplők hogyan manipulálják világszerte a közvéleményt a közösségi médián keresztül, milyen fegyvereket és ki ellen vetnek be ebben a titkos információs háborúban. Az idei jelentésben Magyarországot is vizsgálta a kutatás.

A kutatók szerint Magyarországon mindenekelőtt a kormány folytat szervezetten közösségimédia-manipulációt, amit egészen 2010-ig vezetnek vissza.

Az oxfordi kutatók úgy látják, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyarországi médiamanipuláció szervezettsége közepes, kapacitása pedig alacsony. Bár ezen szektorról kevés publikus információt találni, de kiszivárgott adatok, állami költségvetési dokumentumok és alkalmazottak elbeszélései alapján elég jó becsléseket lehet adni. Ezek alapján a kutatás szerint ma Kína, Izrael, Oroszország, az Egyesült Arab Emirátusok és az USA bír a legnagyobb kapacitással a közösségi-média manipulációját illetően.

A kutatás eredménye különösen érdekes, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány 2016 szeptemberében elfogadta a Digitális Jólét Programot, melynek keretén belül a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia tájékoztat az internethasználat lehetséges veszélyeiről. Eszerint „A tudatos megtévesztés, vagyis a manipuláció, mivel a médiaszöveg-fogyasztónak – különösen a kevéssé plurális nyilvánosság esetén – nincs lehetősége a média által közzétett információk igazságtartalmáról más módon, mint a médiából meggyőződni, márpedig így súlyosan sérülhet az őt megillető korrekt tájékozódáshoz, közérdekű információhoz jutáshoz való joga”. A program célja hogy az úgynevezett DJP pontokon (régi E-Magyarország pontok) a szülők számára térítésmentes, érzékenyítő-tudatosító médiaműveltség-képzéseket indítsanak, amelyek felkészítést nyújtanak az internethasználat kérdéseiben, ezzel küzdve többek között a fake news ellen is.

Mit tehetünk mi?

Abból is látszik, hogy mára mekkorára duzzadt a fake news probléma, hogy az államokon, nemzetközi és EU-s szervezeteken kívül már különböző weboldalak szerkesztői is felhívják a figyelmet az álhírekre és az ellenük való küzdelem fontosságára. Számtalan hazai és külföldi weboldal mellett a Facebook is kiadott egy 10 pontból álló listát, amely segíthet kiszűrni az álhíreket. Ezek között vannak egyszerűen és azonnal megállapítható jellemzők, valamint olyanok is, amelyek további utánajárást igényelhetnek. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk néhány hasznos tippet:

  • Figyeljünk oda a szalagcímekre! Többnyire gyanúsak az olyan tartalmak, amelyek úgy kezdődnek, hogy „ezt nem fogod elhinni”, „kattints ide, ha tudni akarod, hogy…”, valamint azok is, amelyek CSUPA NAGYBETŰVEL SZEREPELNEK.
  • Vizsgáljuk meg alaposan a linket! A kamuoldalak sokszor olyan URL-t választanak, amely kísértetiesen hasonlít egy létező, ismert, megbízható oldal címére, csak egy apró részletet cserélnek ki benne: ez lehet akár más végződés (pl. .hu helyett .info), egy kötőjel, vagy bármi egyéb. A lényeg, hogy minél inkább hasonlítani akar az eredetire, annál gyanúsabb a dolog (pl. CMN, anepszava.com).
  • Nyomozzuk le a forrást! Mindig érdemes megvizsgálni, hogy kitől, milyen szervezettől származik a cikk, leinformálható-e a szerző.
  • Figyeljünk a gyanús formázásra! Az álhíreket tartalmazó weboldalak gyakran hemzsegnek helyesírási és/vagy elütési hibáktól.
  • Nézzük meg alaposan a képeket! A fake newshoz gyakran olyan fotót választanak, amelyet kiragadtak kontextusából, esetleg olyan módon manipuláltak, hogy az félrevezeti az olvasót. Szerencsére manapság már képek alapján is kereshetünk a Google-n, így könnyen megtalálhatjuk a kép eredeti forrását.
  • Sehol máshol nem jelent meg az adott hír, holott csupa nagybetűvel hirdeti, hogy VÉGRE BIZONYÍTÉKOT TALÁLTAK, HOGY HOLNAPUTÁN KIS KEDDEN ELJÖN AZ APOKALIPSZIS? Természetesen elképzelhetőek olyan hírek, amelyek annyira jelentéktelenek, hogy máshol nem jelennek meg, de többnyire egy valós hírt nem csupán egyetlen weboldalon (vagy több, kísértetiesen hasonlító weboldalon) fog lehozni.
  • Nézzük meg, hogy a szöveg alátámasztja-e a címben foglaltakat! Mint láthattuk, megdöbbentően sok ember tájékozódik kizárólag szalagcímek elolvasása után, és sok esetben úgy is osztanak meg egy-egy hírt, hogy valójában el sem olvasták a törzsszöveget. Érdemes pedig, hiszen a fake news esetében igen gyakori, hogy a szövegnek gyakorlatilag köze sincs a figyelemfelkeltő címhez.
  • Időnként pillantsunk rá a HVG kamuoldalakat listázó cikkére! Bár a lista nem teljes – hiszen naponta jönnek létre újabb és újabb, fake newst terjesztő weboldalak -, kiindulási pontnak kiváló lehet, ha gyanúsnak tűnő hír jön szembe velünk Facebookon. (Angol nyelvű cikk esetén pedig a Snopes adatbázisa lehet segítségünkre.)

Az írás az Arsboni Gyakornoki Programja keretében született.

Irodalomjegyzék

https://hal.inria.fr/hal-01281190/document

Krekó Péter: Tömegparanoia. Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája, Budapest, 2018, Athenaeum Kiadó

https://en.oxforddictionaries.com/definition/post-truth

https://www.bbva.com/en/fake-news-the-figures-and-solutions-of-global-phenomenon/

https://www.nytimes.com/2016/05/11/us/politics/hillary-clinton-aliens.html

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1300005.TV

Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200100.TV

https://www.thedrum.com/news/2017/11/18/facebook-google-bing-and-twitter-join-the-trust-project-help-users-combat-fake-news

https://www.facebook.com/help/188118808357379

https://hvg.hu/tudomany/20150119_atveros_weboldalak

https://www.snopes.com/

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX%3A52018DC0236&qid=1543145402869&from=HU&fbclid=IwAR3LQtGjQM7TXuMPlDDxJX1Q6ndzTozEU6fBln3u3ORY1PxOPK0RVWDwKK0

https://index.hu/techtud/2018/11/06/a_kormany_nyakig_benne_van_a_facebookos_manipulacioban/

https://www.napi.hu/tech/iskolakban_tanitana_a_kormany_mi_a_fake_news.654724.html

 

[i] Krekó Péter: Tömegparanoia. Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája, Budapest, 2018, Athenaeum Kiadó, 15.o.

[ii] Krekó Péter: Tömegparanoia. Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája, Budapest, 2018, Athenaeum Kiadó, 11.o.

[iii] Krekó Péter: Tömegparanoia. Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája, Budapest, 2018, Athenaeum Kiadó, 17.o.

[iv] Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez

[v] Krekó Péter: Tömegparanoia. Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája, Budapest, 2018, Athenaeum Kiadó, 85-86.o.

[vi] Krekó Péter: Tömegparanoia. Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája, Budapest, 2018, Athenaeum Kiadó, 73.o.

[vii] Krekó Péter: Tömegparanoia. Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája, Budapest, 2018, Athenaeum Kiadó, 222.o.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.