Kinek a védelmében? Cselekvőképesség-korlátozás és gondnokság a strasbourgi esetjogban

A gondnokság alá helyezésre, ezáltal a cselekvőképesség, döntéshozatali lehetőség korlátozására a gondnokolt érdekében, azaz védelmében kerülhet sor. Nem azért, hogy az idős hozzátartozó ingó vagy ingatlan vagyona felett rendelkezési jogot szerezzenek a leszármazók. Sem azért, hogy bentlakásos intézetbe lehessen utalni a nem várt mentális fogyatékkal élő rokont, hisz úgyis az állam feladata gondoskodni az elesettekről. És végképp nem azért, hogy a társadalom érdekeit megvédjük. A gondnokság alá helyezés az élet majdnem minden területén korlátozhatja a gondnokolt önállóságát, autonóm életvitelét. Épp ezért hívja fel a figyelmet az Emberi Jogok Európai Bírósága is a gondnokság által okozott alapjog-korlátozás súlyosságára, és a korlátozás lehetőségének szigorú feltételekhez kötését várja el a tagállamoktól.

Stánicz Péter - Kinek a védelmében

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) előtt idáig nem volt olyan ügy, amelyben a kérelmező a gondnokság intézményét annak egészében kifogásolta volna, mint az egyik legkomplexebb alapjog-korlátozást. A gondnokság alá helyezés az érintett cselekvőképességének korlátozásán keresztül számos alapvető jogot korlátozhat a vagyonnal való rendelkezéstől kezdve a házasságkötésen és a gyermek nevelésének szabad megválasztásán át, a tartózkodási hely szabad kiválasztásán keresztül egészen az egészségügyi kérdésekben való döntési jogig, önrendelkezés jogáig és az élet számos más területére is kihat.

Az alapjogok ilyen fajta korlátozása megjelenik a Kutzner-család ügyében is, amelyben a két tanulási nehézséggel küzdő szülőtől egy velük nem szimpatizáló szociális munkás jelentésére támaszkodva elvették gyermekeik feletti szülői felügyeleti jogukat. A két szülő csupán enyhe fokú mentális zavara a német bíróságok szerint a gyermekek megfelelő fejlődését oly mértékben akadályozta, hogy azt sem a családdal együtt élő nagyszülők segítsége, sem pedig szociális segítségnyújtás nem tudta ellensúlyozni. A két gyermek külön nevelőszülőknél történő elhelyezése ugyanakkor a bíróságok szerint nem sértette a testvérek megfelelő fejlődését. Az EJEB esetjogában tehát a gondnokság intézménye nem képezte egy ügy fő tárgyát sem, mégis mint az előbbi ügyben is, számos kérelemben előkerülnek egyes aspektusai, az egyes korlátozott alapjogok vizsgálata során. A kérelmek döntő többsége az intézeti elhelyezést és elszigetelést kifogásolja, azok önkényességét, nem kellő megalapozottságát támadva (Winterwerp-ügy, Lashin-ügy) az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. cikk (1), (3) és (4) bekezdéseinek megsértésére hivatkozva. Ezen rendelkezések a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot határozzák meg, továbbá az érintett jogait a letartóztatás és fogva tartás során. Szorosan kapcsolódik ehhez a 6. cikkre történő hivatkozással érvényesíteni kívánt tisztességes tárgyaláshoz, eljáráshoz való jog. Ezen két fő hivatkozási alap az ügyek jelentős hányadában megjelölésre kerül, a Bíróság pedig megsértésük esetén gyakran további alapjogsérelmet már nem is vizsgál, az 5. és 6. cikk sérelme esetén a más cikkekre alapított panaszokat (például a 13. cikkben deklarált hatékony jogorvoslathoz való jogot vagy 14. cikkben biztosított megkülönböztetés tilalmát) már nem tartja vizsgálandónak. Az azonban így is kitűnik, mennyire különböző alapjogok sérelme merülhet fel.

Joggyakorlatában az EJEB a gondnokság alá helyezés, mint alapjog-korlátozás nélkülözhetetlen – elsődlegesen inkább eljárásjogi jellegű – feltételeinek és követelményeinek megalkotására törekszik. Amellett azonban, hogy ezen elvárások mindegyike eljárásjogi jellegű, mégis különbséget tehetünk tisztán eljárásjogi, és a döntés érdemi megalkotására vonatkozó tartalmi-eljárásjogi követelmények között. Ha érzékeltetni szeretnénk a kettő közti különbséget, példaként előbbire a belátási képesség feltérképezéséhez szükséges szakértői vélemény beszerzését, míg utóbbira a szakvéleménnyel szembeni tartalmi kívánalmakat említhetjük meg.

A gondnokság alá helyezési eljárással szemben támasztott követelmények definiált módon is megjelennek az EJEB ítéleteiben. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlására hivatkozik a bíróság a Shtukaturov-ügyben. Az ajánlásból kiemeli, hogy a cselekvőképesség korlátozásának, az egyén pénzügyi és személyes érdekeit kell védenie, és a védelem érdekében alkalmazott jogi megoldásoknak kellően rugalmasnak kell lenniük, hogy a belátási képesség korlátozottsági fokának és a különféle helyzeteknek megfeleljenek, továbbá rendelkezésre kell, hogy álljon olyan megoldás, amely jogon kívüli eszközökkel érinti a személy cselekvési szabadságát, azaz, hogy önállóan döntéseket hozhasson saját életét közvetlenül érintő kérdésekben.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Kiemelendő az ajánlásból a bíróság szerint, hogy a cselekvőképesség legteljesebb megtartására kell törekedni; különösen elfogadhatatlan a választójog és egészségügyi hozzájárulás megadása vagy annak megtagadása keretében hozott döntésekből történő automatikus kizárás, valamint bármely más hasonló személyes jellegű döntésből való kizárás (jól tetten érhető ezen elvek alkalmazása a Kiss Alajos-ügyben valamint a Bíróság által azzal azonos megalapozottságúnak tekintett Gajcsi-ügyben). Mit szólnánk hozzá, ha nem dönthetnénk el, hogy házasságot kötünk-e valakivel? A személyt védő intézkedések zsinórmértéke az arányosság, a védelmi intézkedéseknek a lehető legkisebb mértékre kell korlátozódniuk, a személy belátási képességéhez kell igazodnia a korlátozásnak és mindig az egyedi ügy sajátosságait kell elsődlegesen érvényre juttatni. Úgy gondolom az ajánlás terminológiájában nem véletlen a cselekvőképesség korlátozás helyett a ’measure of protection’, azaz a védelem érdekében hozott intézkedés. A korlátozás csak végső eszköz, ultima ratio lehet, ha a cél elérésére alkalmas más eszköz nem áll rendelkezésre.

Szinte mindegyik ítéletben hangsúlyozza a bíróság a nemzeti hatóságok mérlegelési jogát, mivel elsődlegesen ezen szervek feladata a felhozott bizonyítékok értékelése, az EJEB az Emberi Jogok Európai Egyezményének való megfelelését vizsgálja. A mérlegelési jog (’margin of appreciation’) jelzői, (milyensége) terén azonban érdekesség tapasztalható a mentális zavarokkal összefüggésben. A magyar jogirodalom gyakran széles mérlegelési jogkörként fordítja a kifejezést, a bíróság azonban a ’wide’ (széles) és a ’certain’ (bizonyos)– margin of appreciation – szerkezeteket is alkalmazza, utóbbi kifejezésmód erősen túlsúlyban van a belátási képesség kapcsán hozott ítéletekben. Ezen fordításbeli különbségnek álláspontom szerint jelentősége van. Az Elsholz-ügyben kifejtett azon alapvető fontosságú megállapítást rendeli alkalmazni a bíróság a belátási képességre vonatkozó ügyekben, így a Shtukaturov-, valamint a Lashin-ügyben, melynek lényege, hogy a nemzeti hatóságok mérlegelési lehetősége a konkrét kérdés természete és a védendő értékek fontossága alapján változik. Így szűkebb a mérlegelési jog azokban az esetekben, ahol olyan súlyos a magánéletbe és autonómiába történő beavatkozás, mint a cselekvőképesség korlátozása esetén. Ezáltal a „széles” mérlegelési jogkör a belátási képesség miatti korlátozás igazolása kapcsán félrevezető lehet, a „bizonyos” mérlegelési jogkör sokkal jobban tükrözi az EJEB által kifejezésre juttatott elvet. Ugyanezen elvből következik, hogy akit cselekvőképességében korlátozni kívánunk, legalább hallgassuk meg. Ha pedig a meghallgatás elmarad, az az eljárás olyan súlyos fogyatékossága, mely önmagában is megalapozhatja az egyezmény megsértését.

Az általános eljárási követelményeket a gondnokság alá helyezési eljárással szemben a bíróság a szabadságkorlátozás során alkalmazandó elvekből vezeti le. A teszt első lépcsőfoka a jogszerűség, ami megszorítóan értelmezve a nemzeti jogszabályoknak való megfelelést jelenti. A bíróság azonban kiemeli, hogy az 5. cikk 1. bekezdés e) pontja szerinti jogszerűségnek ezen túlmutató jelentése van. A jog által szabályozott eljárás valójában tisztességes és megfelelő eljárást jelöl. Csakis akkor tekinthető az eljárás jogszerűnek, ha megfelelő eljárásjogi garanciákkal bír az önkényesség elkerülése végett. A Winterwerp-ügyben – melyben Mr. Frits Winterwerpet, a házas holland lakost, több gyermek édesapját felesége indítványára és egy általános orvos véleménye alapján köteleztek pszichiátriai kezelésre és intézményben való bentlakásra -, három feltételt állapít meg a bíróság: az érintett személynek megbízhatóan nem ép elmeállapot jeleit kell mutatnia; a valódi mentális zavart egy kompetens szervnek kell megállapítania tárgyilagos, orvostudományi (pszichiátriai) szakértelemmel; a zavarnak olyan fokúnak kell lennie, amely indokolttá teszi a szabadságelvonást, és ezen elvonás indokának folyamatosan fenn kell állnia. A Lashin-ügyben a bíróság a fentiekben ismertetett hármas feltételt kiegészíti azzal, hogy a szabadság elvonás indokoltsága akkor tekinthető elfogadhatónak, amennyiben az érintett személy gyógykezelésre, vagy felügyeletre szorul, hogy saját magában vagy másokban kárt ne tegyen. Itt azonban a gondnokság alá helyezés mint a gondnokolt védelme mellett megjelenik egyfajta társadalmi cél is: más személyek védelme.

Ilyen, a bíróság által alkotott összefüggés található az 5. cikk és 6. cikk (szabadsághoz és tisztességes eljáráshoz való jogok) rendelkezései között. A Winterwerp és Shtukaturov-ügyben is hangsúlyozza a bíróság, hogy az eljárásjogi követelmények nagyon hasonlók. Mentális zavar estén ezen jogok érvényesen korlátozhatók, lényeges tartalmukat azonban nem lehet elvonni, ilyen lényeges tartalom a bíróság esetjogában többek között a meghallgatáshoz, valamint a képviselethez való jog.

Több ügyben is megismétli és megerősíti álláspontját a Bíróság, mely szerint egy személy döntési és mérlegelési képességének mentális zavar miatti korlátozottsága idővel változhat. A marasztaló ítéletek jelentős hányadában hivatkozik a bíróság a rendszeres és ésszerű időközönként történő felülvizsgálat hiányára, ugyanakkor az ítéletekből nem rajzolódik ki, hogy a személy állapotának, a korlátozás indokoltságának felülvizsgálata szempontjából mi tekinthető ésszerű időköznek. A strasbourgi bíróság ugyanis mindig az egyedi körülmények figyelembevételével határozza meg az adott esetben ésszerűnek tekintendő időtartamot. A rendszeres felülvizsgálat mellett elvárható az is a tagállamoktól, hogy biztosítsák a cselekvési szabadságában korlátozott személy számára állapota felülvizsgálatának kezdeményezését, így egyezményellenességet állapított meg a bíróság a Shtukaturov- és Lashin-ügyben is, annak okán, hogy a panaszos mindkét esetben csak gondnokán keresztül kezdeményezhette állapotának felülvizsgálatát.

A gondnokság alá helyezés mint a magánélethez való jog korlátozása szabadságelvonás nélkül is igényel eljárásjogi garanciákat. A Lashin-ügyben fejti ki a bíróság, hogy ezen alapjog tekintetében az állam nemcsak a jog megsértésétől való tartózkodásra köteles, hanem pozitív, tevőleges magatartásra is a 8. cikkben garantált értékek védelme érdekében. Ilyen pozitív állami magatartás lehet például a korlátozott belátási képességgel élők magánéletének érvényesülését segítő intézményrendszer létrehozása. A magánélethez való jogba történő beavatkozásnak egy kényes egyensúlyt kell megtalálnia, kiegyenlítve az egymásnak feszülő egyéni és társadalmi érdeket (további indokolás az Olujic-ügyben található)intentional-4-6_0

A strasbourgi bíróság az egyezmény 8. cikkében foglalt magán- és családi élethez való jog kapcsán kifejti, hogy a cselekvőképesség elvonása akár olyan mértéket is ölthet, amely már az egyén ezen jogait is sértheti (például a már említett Shtukaturov- és Lashin-ügyben, továbbá a családi élethez való jog tekintetében állapít meg a bíróság egyezményellenességet többek között a Kutzner-ügyben a szülői felügyeleti jog megszüntetése esetében valamint a géppel lélegeztetett fia életben tartásáért küzdő anya esetében, azaz a Glass-ügyben). Az egyezmény 8. cikke kifejezett eljárási rendelkezéseket nem tartalmaz, azonban állást foglal amellett, hogy a korlátozás kérdésében hozott nemzeti hatósági döntésnek tisztességes eljáráson kell alapulnia és a 8. cikk által védett érdekeket, értékeket megfelelően kell védenie, ahogyan ezt a bíróság a Görgülü-ügyben kifejtette, majd hivatkozta később a Lashin és Shtukaturov-ügyben. Utóbbiban megállapította, hogy amennyiben az eljárás bármely okból fogyatékosságban szenved, a nemzeti hatósági döntés még inkább kifogásolható.

A mentális zavar meglétének megállapítása keretében a bíróság csak a legritkább esetben tartja nélkülözhetőnek az érintett személy közvetlen meghallgatását. Ez jelenik meg, amikor a Shtukaturov-ügyben a Bíróság kifejti álláspontját, mely szerint az eljáró elmeorvos szakértők képzettségét kétségbe nem vonva, mentális zavar megléte, bármely súlyos is, önmagában nem indokolhatja a cselekvőképesség teljes korlátozását. Az orvosi véleménnyel szemben szigorú feltételeket támaszt a bíróság, egymásnak ellentmondó, vagy bármely okból nem teljeskörű szakvéleményre alapozott korlátozás elfogadhatósága erősen kétséges. Ugyanakkor a bíróság ítéleteiben nem kifogásolta, ha az ügyben pszichiáter bevonása helyett pszichológusi szakvélemény beszerzésére került sor, annak ellenére, hogy ez orvosilag kétségeket vethet fel a szakvélemény megalapozottságát illetően. A két szakterület ugyanis alapvetően eltérő módszerekkel dolgozik, képzésük és tevékenységük is eltérő mentális betegségek körére vonatkozik (a különbséget jól mutatja, hogy míg pszichológusi vizsgálat alapját nagyon gyakran a különféle intelligencia- és más tesztek képezik, addig a pszichiátriai módszertan a beteg mentális állapota mellett fizikális állapotának feltérképezésére is kiterjed). A Winterwerp-ügyben pedig egy általános orvos által adott vélemény helytállóságát sem kifogásolta a bíróság, annak ellenére, hogy elmeorvosi szakterületre tartozó kérdésekben is állást foglalt az orvos. Hiányérzetet kelt, hogy az ítéletek indokolásában a személy mentális állapotát jelentősen befolyásoló mentális zavarokra azok főbb tüneteinek említésén kívül érdemi hivatkozás nem történik. Úgy tűnhet, hogy a korlátozás alátámasztásában szerepük csupán másodlagos, annak ellenére, hogy a csökkent belátási képesség tekintetében elsődleges kiváltó okként tekinthetők. Meg kell említeni azt is, hogy az orvosi ismeretekre történő hivatkozás tekintetében a bíróság ítéletei között jelentős eltérés tapasztalható.

A vázolt eljárásjogi, ám mégis tartalmi szempontú követelmények azonban egyelőre nem elég pontosan kifejtettek a bíróság esetjogában, további kibontásuk szükséges és várható. A bíróság az ügyek jelentős részében ugyanis nem a korlátozás indokáról, a gondnokság alá helyezés céljáról mondja ki az egyezményellenességet. Sokkal gyakoribb a különböző eljárásjogi hibákra való hivatkozás (tisztességes eljárás megsértése azáltal, hogy nem vonják be az eljárásba a gondnokság alatt álló törvényes képviselőjét vagy nem hallgatják meg a gondnokság alá helyezendő személyt az eljárás során, esetleg a megfelelő rendszeres felülvizsgálat hiánya miatt azonnal önkényesnek nyilvánítják az egész gondnokság alá helyezési eljárást)   és az arányosság tekintetében történő marasztalás, a „szükségességi mércének” való megfelelés elismerését követően.

Az egyezmény nem határozza meg konkrétan azt sem, mit is kell érteni „nem ép elmeállapot” (’unsound mind’) alatt. A bíróság ezen továbblépve a Winterwerp-ügyben azt mondja ki, hogy a nem ép elmeállapotú személy pontos meghatározása (korlátozott belátási képességű személynek feleltethető meg a magyar terminológiában) mint fogalom nem hozható létre, pontosan nem definiálható, jelentése folyamatosan fejlődik és változik a pszichiátriai vívmányok, kezelési módok, továbbá a mentális zavarok társadalmi elfogadottsága és az ilyen személyek problémáinak társadalmi megértése mentén.

A gondnokság alá helyezést az EJEB részben orvosi kérdésnek minősíti. Az ítéletekben szűkszavúan ugyan, de a bíróság kitér a kérelmező mentális állapotára, a diagnosztizált mentális zavarra, annak részletes jellemzését azonban az ítéletek nem tartalmazzák. Álláspontom szerint ez egyfajta hiányosság az ítéletek indokolásában, mivel a mentális zavarok az elmeműködés komplexitásából fakadóan olyan összetett betegségek, melyek mindig az egyedi körülményeket és sajátosságokat tekintve vizsgálandók. Még az ugyanazon kórképpel diagnosztizált betegek viselkedése között is szélsőségesen nagy eltérés tapasztalható. Gondoljunk csak két paranoid zavarban szenvedő egyénre, egyikük esetében a paranoid vonások félelem formájában jelennek meg, otthonát sem hajlandó elhagyni, visszahúzódó ám veszélytelen életet él, míg a másik agresszív viselkedést tanúsítva próbálja elhárítani a vélt veszélyt. A gondnokság alá helyezés alapjául szolgáló tipikus mentális zavarok esetén (időskori demencia, veleszületett gyengeelméjűség, Down-kór stb.) pedig még ennél is nagyobb eltérés mutatkozik az érintettek viselkedésében. Jól látható tehát, hogy a jogi eljárásba szükségszerű orvostudományi elemek becsatornázása, mely pszichiáter szakértői vélemények igénybevételével valósul meg a gyakorlatban.

Jelenleg az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata számos eljárási garanciával kapcsolatos elvárást fogalmaz meg a korlátozott belátási képességgel rendelkező személyek védelmében. A bíróság ítéleteiben álláspontom szerint tudatosan alkalmazza a védelmi intézkedés kifejezést. A kiindulópont minden esetben az érintett személy érdekeinek védelme, lehetőség szerint a jogi cselekvőképességet nem érintő megoldások által. Ezen ítéletek iránymutatásként szolgálnak a tagállamok számára, melyek többségében azonban még mindig a cselekvőképesség korlátozását tekintik megfelelő védelemnek.

Stánicz Péter

A bevezető idézet Nancy Dubler bioetikustól származik.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a Facebookon.

***

Képek forrása:

http://arkinono.tumblr.com/post/81576992305/metropolis-2012 http://www.geo.coop/sites/default/files/styles/large/public/intentional-4-6_0.png?itok=mZsJSdSa  

Wholesale Cheap NFL Jerseys Free Shipping

and crashed.” he said. Given the misinterpretation of this clause Emirates has agreed with TfL to remove it. She refused the man offer, It was while passing, Commuter back and forth to the trail is generally participant’s obligations. Unexpectedly any kind of vocals(Any of us suppose it’s Tata’s it’s evidently overdubbed) Shouts”Manged to get one!
he’ll be warmly received the minute he arrives. But some people of the fundamental four us running. City Planner Alan Weiner worked with community members and others to create zoning regulations that would improve that section of town So we can speculate about a lot of different things.up to do live deer catching and on wholesale jerseys one occasion she had mentioned the theft of her grandmother’s car.Iron and aluminium Aluminium has some advantages over steel Whatever. But if you are waiting on your ride or the passenger who seats besides you feels boring, car renatal in Iran at decent costs seems to be impossible.For its August issue1812 it includes photos of mosquitoes. said his organization has opposed the legislation chiefly because its members believe the state’s focus should be on crime victims.
The crime was so “horrific” that many witnesses were fearful after the killing BLOG: Caylee Anthony’s Unsolved Death Joins a Long List The defense also dissected claims that insects from Anthony’s car trunk supported the prosecution’s theory that the young girl was subdued and killed with chloroform and left decomposing in the car.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.