Amikor étterembe megyünk, gyakran adunk a „számlázott” áron felül a személyzetnek borravalót a felszolgálás fejében anélkül, hogy belegondolnánk, milyen jogi és adózási szabályok is vonatkoznak az így átadott pénzösszegre. Máskor éppen a bevezetett szervizdíj miatt marad el a külön borravaló, mert azt vélelmezzük, a szervízdíj megfelel a borravalónak. Jogi szempontból a két tételt külön kell kezelni, és a pincér jövedelme szempontjából a helyzet sokkal összetettebb, mint gondolnánk – az alábbiakban a borravaló és a szervízdíj főbb adó- és jogi következményeit mutatjuk be, külön tekintettel az idei évtől hatályos adómentességi jogcímekre.
Mi a különbség a felszolgálási díj és a borravaló között?
A felszolgálási díj a vendégek kiszolgálásáért felszámított külön díj, amelynek bevezetésére a vendéglátóhely a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény alapján jogosult. A vendég számára ezen díj kötelezően fizetendő tétel, amit a vendéglátóhely a 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet alapján kizárólag a dolgozók bérére fordíthat. A felszolgálási díj mértékét a vendéglátóhely szabadon határozhatja meg, ugyanakkor köteles erről előzetesen és egyértelműen tájékoztatni a vendégeket. Ennek érdekében a díjat jól látható módon fel kell tüntetni az étlapon, az itallapon és minden egyéb tájékoztató felületen. A felszolgálási díj összegét havonta kell szétosztani azok között a munkavállalók között, akik közvetlenül részt vesznek a vendégek kiszolgálásában.
Ezzel szemben a borravalót a hatályos ágazati jogszabályok nem definiálják, ezért a fogalom gyakorlati értelmezése az irányadó. A borravaló az elégedettség kifejezéseként a vendég vagy fogyasztó által önkéntesen juttatott pénzösszeg, amely nemcsak a vendéglátás, hanem más szolgáltatási ágazatok területén is előfordulhat. A borravaló elfogadásának jogi alapját a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 52. § (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy a munkavállaló a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel harmadik személytől díjazást a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül nem fogadhat el, és nem köthet ki. Ebből következően, amennyiben a vendéglátóhely nem szabályozza kifejezetten a borravaló elfogadását, annak jogszerű átadása és elfogadása sem valósulhat meg. Bár a törvény nem írja elő az engedély formai követelményeit, így az megadható szóban, írásban vagy a munkáltató kialakult gyakorlatán keresztül. Célszerű azonban a borravaló kezelésének módját belső szabályzatban rögzíteni, mivel az alkalmazott megoldás közvetlenül befolyásolja a juttatás adózási és járulékfizetési kötelezettségeit.
A felszolgálási díj adózása
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú mellékletének 4.21. pontja alapján a felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló, ideértve a vendéglátó üzlet üzemeltetője által vezetett nyilvántartással igazolható módon a vendéglátó üzlet munkavállalója számára juttatott borravalót is adómentességet élvez. Az adómentesség az idei évtől kezdődően került bevezetésre az Szja törvénybe.
A felszolgálási díj a vendéglátóipari szolgáltatás ellenértékének minősül, annak összege az áfa alapján képezi, ezért a számított felszolgálási díjra áfa felszámítása kötelező. A vendéglátóhely az így megállapított és beszedett áfa összegén túl fennmaradó pénzt a belső szabályzatban vagy megállapodásban rögzített elvek szerint arányosan osztja szét a munkavállalók között. Megjegyezzünk, hogy az arányosan szétosztandó összegből után a munkáltató levonja a társadalombiztosítási járulékot, és csak a fennmaradó összeget fizeti ki a dolgozóknak. Fontos hangsúlyozni, hogy a felszolgálási díj más közterhekkel nem csökkenthető, így az összegből kizárólag a beszedett áfa és a társadalombiztosítási járulék vonható le.
A borravaló adózása és kezelési formái
A borravaló, tekintettel arra, hogy azt teljesen önkéntes jelleggel adják és összege előre nem meghatározott, nem minősül a szolgáltatás ellenértékének ezért nem képez áfa-alapot sem. A jövedelemadózási minősítés azonban attól függ, hogy a borravaló kifizetése és elszámolása milyen módon történik:
- Amennyiben a borravalót készpénzben, közvetlenül a felszolgálónak adják, úgy az adómentes jövedelemnek minősül, és nem képez sem személyi jövedelemadó-, sem járulékalapot.
- Ha a borravalót készpénzben, de közösen gyűjtik, például egy úgynevezett „tip box”-ban, az adózási megítélés az elosztás módjától függ. Amennyiben a munkavállalók egymás között, a munkáltató közreműködése nélkül osztják szét a befolyt összeget, az adómentes jövedelemnek számít. Továbbá, 2025. január 1-jétől lett adómentes az a borravaló is, amelyet a vendéglátó egység üzemeltetője oszt szét dolgozóinak. Az adómentesség feltétele, hogy a munkáltató pontos nyilvántartást vezessen a kifizetésekről, amelyből világosan látszik, hogy kinek, mikor és milyen összeg jutott borravalóként. A nyilvántartásnak minden olyan információt tartalmaznia kell, amely a kifizetés jogszerűségét igazolja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé.
A gyakorlat szempontjából fontos, hogy jelenleg a fizetés különböző technikai módjai eltérő adókövetkezményt hordozhatnak: a bankkártyás fizetéssel egy összegben való fizetés esetén adóköteles bevétel keletkezik, ugyanakkor az adómentességet lehetővé tevő szabályok ösztönzik az olyan digitális rendszerek bevezetését, ahol technológiailag elkülönülten kezelhető a borravaló és azt technikai megoldással közvetlenül juttatják el a felszolgáló részére.
Látható tehát, hogy a vendéglátóipari szereplők és az általuk foglalkoztatottak számára kiemelten fontos lehet a változó adózási környezet figyelemmel követése és olyan megoldások implementálása, amelyek mentén akár elkerülhető az áfa-teher és jövedelemadótól mentesen juttatható jövedelem a személyzet tagjai részére.
A Built on Trust rovat támogatója a BékésPartners.***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
