Elévülhet egy emberi élet kioltása? A Till Tamás-ügy története

2000-ben talán minden embernek összeszorult a szíve Till Tamás 11 éves kisfiú eltűnése hallattán, akinek a gyermeknapi eseményre tartó biciklis útja az életét követelte. Az igazságra 24 évet kellett várni, illetve arra is, hogy fény derüljön a gyilkos kilétére. Az ügy rendkívül tanulságos és megdöbbentő. Annak érdekében, hogy értelmet nyerjenek a történések, vagyis a kisfiú meggyilkolásának körülményei, több szempontot szükséges figyelembe venni, az ügy jogi hátterétől kezdve a gyilkos kilétéig bezáróan. Cikkemben rávilágítok a fiatalkorúak büntethetőségének főbb pontjaira, az elévülés szabályozására a magyar jogrendszerben, kitérve a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények elévülésére is. Az ügy pikantériája, hogy a gyilkos, akit F. Jánosnak hívnak, 40 évesen fog a bíróság elé állni egy olyan bűncselekmény miatt, amit 16 éves korában követett el, emiatt a fiatalkorúakra vonatkozó törvényi tényállását fogják figyelem bevenni a büntetése kiszabásakor. Végül bemutatom Till Tamás-ügyét, a Büntető Törvénykönyv módosítását, illetve két neves professzor ellentétes véleményét is szembe állítom egymással.

Mikor válik büntethetővé a fiatalkorú?

A büntethetőség egyik alappillére az életkor vizsgálata, ez alapján négy eltérő személyt különböztet meg a magyar jogrendszer: gyermekkorút, kiskorút, fiatalkorút és fiatal felnőttet. A Büntető Törvénykönyv 16. § alapján nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. Azonban az a gyermekkorú, aki 12. életévét betöltötte és a Btk. által meghatározott minősített bűncselekmények valamelyikét követte el, továbbá az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képességgel büntethetővé válik. Alapvetően a belátási képesség vizsgálatakor azt veszik figyelembe, hogy az adott személy mennyire képes cselekményének következményeit felismerni. A magyar Büntető Törvénykönyv 105.§ értelmében: „Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.” A múltban egy megdönthetetlen vélelem által szabályozta a jogalkotó a fiatalkorúak büntethetőségét, miszerint aki 14. életévét betöltötte, azonban 18. életévét nem, fiatalkorúként büntethető, aki pedig 14. életévét nem töltötte be egyáltalán nem volt büntethető. A hatályos jogban a 14 év feletti fiatalkorúként büntethető, a 14 és 18 év közöttiekre pedig speciális szabályok vonatkoznak. Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, két évvel korábban New Yorkban elfogadott Gyermekjogi Egyezmény világosan meghatározza, ki minősül gyermeknek.

„Az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.”

A fiatalkorúak bűnelkövetése mögött rejtőző okok

A fiatalkorúaknál, főleg a 14. életévüket betöltő fiatalok életében rengeteg változás történik, egyrészt többségük ekkor kezdi a gimnáziumot, ami hatalmas mérföldkő egy ember életében, másrészt ekkor válnak gyermekből fiatal felnőtté. Mindezen okok miatt, illetve szociális és pszichés folyamatok hatására változékony és ingadozó lehet egy ember természete ebben az időszakban. Összeségében ezen tényezők elősegítik és hozzájárulnak a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekhez, amelyet természetesen a személy családi körülményei is meghatároznak. Alapvetően ebben a korban fejlődnek az emberek a legnagyobb mértékben és a személyiségük esetleges negatív aspektusai is felerősödnek. Az alábbi táblázatban megfigyelhető, hogy 2 év alatt csökkent a bűnelkövetési ráta a vizsgált korosztályban, azonban javarészt fialakorúak követik el a bűncselekményeket és nagy részük büntetlen előéletű volt a bűncselekmény elkövetésekor. 

(Kép forrása: https://ugyeszseg.hu/wp-content/uploads/2023/01/lfiiga_106_2_2023_melléklet.pdf)

Hogyan járul hozzá Európa a fiatalkorúak bűnelkövetésének mérsékléséhez?

Fontos megemlíteni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, avagy az ENSZ milyen tevékenységgel járul hozzá ahhoz, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények csökkenjenek, illetve, hogy az elkövetőkre milyen eljárást alkalmazzanak. Az első fontos dokumentum a Pekingi Szabályok című dokumentum, amely tartalmazta a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények körülményeit, illetve összegezte az ENSZ bűnmegelőzési nézőpontjait. A másik kiemelendő jogszabály, pedig a már említett 1991. LXIV. törvény, avagy a „Gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezmény”, amely rengeteg hasznos kijelentést fogalmaz meg, amelyek a mai napig meghatározzák a jogrendszer működését.

„A gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és után”

Az ENSZ mellett az Európai Unió is aktívan részt vesz a fiatalkorúak bűnelkövetésének jogi szabályozásában. Az Unió, más területekhez hasonlóan, ebben az ügyben is iránymutatásokat és véleményeket fogalmaz meg a tagállamok számára, valamint meghatároz bizonyos alapvető elvárásokat az igazságszolgáltatási rendszereikkel kapcsolatban. Az Európai Unió szervei közül a brüsszeli székhelyű Európai Tanács látja el a legnagyobb feladatot, ennek köszönhetően számos ajánlást és véleményt fogalmazott meg a tagállamok számára, illetve a jogalkotók részére is a fiatalkorúak elszámoltatásával kapcsolatosan. Az Európa Tanács vizsgálata alapján a fiatalkorúak bűnözésében nagy szerepet tölt be a szegénység, a nélkülözés, a válások számának folyamatos emelkedése, továbbá egyéb tudatmódosító szerek, például az alkohol és a kábítószer fogyasztása már egész fiatalkortól kezdve, illetve egyéb társadalmi, szociális és gazdasági problémák felszínre törése.

A jog is felejt? Az elévülés szerepe a büntetőjogban

„A büntetőjogi büntethetőség elévülése röviden az állam büntetőjogi igényének időmúlás következében történő elenyészését jelenti, feltéve, hogy a törvény azt nem zárja ki.” (olvasható Gellér Balázs – Ambrus István: A magyar büntetőjog általános tanai I. című tankönyvében). Lényegében az elévülés esetén olyan tényezőket vesz figyelemebe a jogalkotó, mint, hogy a bűncselekmény elkövetése után hosszú idő elteltével a felelősségre vonás hatékonysága csökken, a büntetés célja sem egyértelmű, az eljárás lefolytatását is megnehezíti, illetve akadályozza a terhelt hatékony védekezését. A büntetőjog megkülönbözteti az elévülhetetlen és az elévülésre alkalmas bűncselekményeket. Az elévülésre alkalmas bűncselekmény a Büntető Törvénykönyv különös részében meghatározott időtartam felső határához kapcsolódik, azonban fontos szabály, hogy egy cselekmény büntetési tételének felső határa 5 évnél nem lehet kevesebb. Az elévülhetetlen bűncselekmények körét a Btk. 26. § (3) bekezdése intézményesíti, ilyen bűncselekménynek minősülnek az emberiesség elleni bűncselekmények, mint a népirtás, a háborús bűncselekmények, például a védett személyek elleni erőszak vagy a háborús fosztogatás, illetve az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények.

Nem egyforma mércével – speciális elévülés a fiatalkorú elkövetőknek

A fiatalkorúakra vonatkozó törvényi tényállások természetesen az elévülés témakörénél is enyhébb feltételeket szabnak ki a fiatalkorú elkövetőkre, az általános jogi szabályozás alapján „A fiatalkorúakra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb időtartama bármely bűncselekmény esetén egy hónap.” A szabadságvesztés leghosszabb időtartamának a meghatározását két különböző aspektusból közelíti meg a magyar jogrendszer, külön jogszabályi rendelkezés vonatkozik a bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra, illetve arra a fiatalkorúra, aki tizenhatodik életévét még nem töltötte be. Az első esetben a tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb időtartama az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény esetén tizenöt év, míg a tíz évet meghaladó tartalmú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén tíz év és végül az öt évet meghaladó tartalmú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén öt év. Második esetben a bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb időtartama abban különbözik, hogy életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény elkövetésekor tíz évre, azonban öt évet meghaladó tartalmú bűncselekmény esetén ugyanúgy öt évre terjed ki a szabadságvesztés időtartama. 

2024-ben egy 24 éves történet felszínre kerülése mindent megváltoztatott, így a jogalkotó módosította a Büntető Törvénykönyvnek a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények elévülésének törvényi tényállását

A köznyelvben „Lex Till Tamás” néven elterjedt törvénymódosítás jelentős változást hozott az elévülési idő számításában, különösen az életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetében. A korábbi szabály szerint az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetén is volt elévülés, a fent említett két különböző esetben 10 vagy 15 év, a bűnelkövető életkorától függően. Ez a gyakorlatban úgy képzelhető el, hogy ha egy gyermek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményt 2005-ben követtek el, és 15 évig nem derült fény a tettes kilétére, abban az esetben a bűncselekmény 2020-ra elévült, vagyis nem lehetett felelősségre vonni az elkövetőt. 2025. január 1-jétől, a „Lex Till Tamás” hatálybalépéstől kezdődően módosították a Btk. 109.§ (4) bekezdését és kivették a bekezdés a) pontját, vagyis életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetén alkalmazandó 10 és 15 éves elévülési szabályt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a törvénymódosítás előtt akkor is volt elévülése a bűncselekménynek, ha az akár életfogytig tartó büntetést vonhatott volna maga után, azonban ezen időponttól, ha egy bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, akkor az soha nem évül el, az elkövető évtizedek múlva is büntethető.

A bajai kisfiú szívszorító eltűnésének története

Till Tamás egy 11 éves bajai kisfiú volt, aki 2000-ben gyermeknap alkalmából elbiciklizett a közeli vadasparkba, azonban sajnálatos módon ekkor találkozott családjával utoljára, ugyanis nem ért haza délután a szüleivel megbeszélt időpontra. A rendőrség évekig eltűntként tartotta nyilván a gyermeket, később az ügyet lezárták, hiszen semmilyen bizonyítékot nem találtak arra irányulóan, hogy Tamás bűncselekmény áldozata lett volna. Az FBI eltűnt gyereket tartalmazó listáján is első helyen szerepelt, a magyar hatóság pedig körülbelül 500 tanút hallgatott ki, azonban ez sem vezetett eredményre. Az ügy 2024 nyarán került fel újra arra a bizonyos térképre, ugyanis egy fülesnek köszönhetően megtalálták Till Tamás holttestének maradványait, ezután pedig emberölés vádjával folytatódott a nyomozás. A hatóságok rendelkezésére álló információk alapján F. Jánost vették őrizetbe, több, mint huszonnégy évvel a bűncselekmény elkövetése után, hiszen minden jel arra utalt, hogy ő gyanúsítható Till Tamás meggyilkolásával. Az a füles, ami a Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitánysághoz érkezett újabb információkat hozott a felszínre, miszerint a bajai gyermekotthon egyik akkori lakóját pénzjuttatásért cserébe, illetve fenyegetéssel rávették, hogy segédkezzen eltüntetni egy fiú holttestét. Ez a bizonyos személy K. Péter volt, aki, mint később kiderült, a gyanúsított F. Jánossal egy gyermekotthonban nevelkedett és mindketten annak az esztergályosnak, W. Józsefnek a telkén dolgoztak, ahol valószínűleg a gyilkos megölte a fiút. A holttestet szándékosan egy betonozásra előkészített melléképületbe rejtette el, ahol az előzetes tervek szerint betonozási munkálatokat terveztek végezni. Fontos kiemelni, hogy a munkát elvégző W. József és K. Péter nem tudták, hogy egy holttest lapul azon a területen, amelyre betont öltenek. 24 évvel később felfedte magát az igazság és megtaláltak Till Tamás holttestét.  Említésre méltó részlete a történetnek, hogy mind K. Péter, mind W. József saját kezükkel vettettek véget az életüknek. Ez a sajnálatra méltó szál is közre játszott abban, hogy a rendőrség felismerte, hogy valószínűleg F. János követte el a gyilkosságot és mindeddig megtévesztette a hatóságot vallomásaival. Végül F. János negyedik kihallgatásakor megtört és beismerte, hogy

„Odacsalta Till Tamást az átépítésre váró iparterületre, majd egy fatárolóban súlyosan bántalmazta, aminek következtében a fiú a helyszínen belehalt a sérüléseibe”

A gyilkosság indítéka még nem tisztázódott, azonban fény derült arra, hogy a gyilkos eszköz ácskapocs volt. A gyilkosság körülményeire a szakértők következtettek a holttest maradványaiból: elmondható, hogy kegyetlen módon elkövetett emberölés történt, ugyanis a csontvázon koponya- és csigolyatörésre utaló nyomokat találtak. A gyilkos a holttestet fóliába tekerte, majd elhelyezte a betonozás céljából ásott területre. F. János 16. életévét betöltött fialatkorúnak számított a bűncselekmény elkövetéskor.

(Kép forrása: https://www.police.hu/hu)

Amikor a múlt jogrendje ütközik a jelenével

Az ügyben felmerülő jogi probléma arra vezethető vissza, hogy párhuzamosan kellene alkalmazni a Büntető Törvénykönyv 26. § (3) bekezdésének b) pontját, melynek értelmében az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények körében nem évül el a cselekmény büntethetősége, illetve a fiatalkorúakra vonatkozó speciális elévülési szabályokat. Ebben az ügyben úgy néz ki, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények esetén 15 év szabadságvesztés lenne az irányadó, ennek minden eleme teljesül, hiszen az elkövető 16 életévét betöltött fiatalkorú volt a bűncselekmény elkövetésekor és az általa elkövetett minősített emberölés az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények kategóriájába esik. Lényegi különbség az 1978. évi régi Btk. és a 2012. évi Btk. vagyis a hatályos törvény között az elévülés kizárása. A régi Btk. értelmében „Nem évül el az emberölés súlyosabban minősülő esetei”, például 14 év alatti sértett esetén. Ezzel szemben a hatályos törvény alapján csak az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények nem évülnek el általánosan. A fiatalkorúakra, vagyis a tizenhatodik életévüket betöltöttekre kiszabható leghosszabb büntetési idő mindkét Btk. alapján maximum 15 évig terjedhet ki, abban az esetben, hogyha életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekményt követtek el. Mindkettő Büntető törvénykönyv a fiatalkorúra vonatkozó maximális büntetési tétel alapján számítja az elévülési időt, ennek értelmében nem az életfogytig tartó szabadságvesztés eshetősége az irányadó, hanem a 15 év eltelte. Az 1978. évi Btk. szerint, ha a bűncselekmény 14 éven aluli személy sérelmére történt, akkor a törvényben meghatározott minősítő körülmények miatt sosem évül el. A 2012. évi Btk. ezzel szemben általánosan határozza meg, hogy nem évül el az a bűncselekmény, ami életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető. Azonban fiatalkorú elkövetőt nem lehet életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélni, így elvileg elévülhet a cselekmény, mivel maximum 15 év szabható ki rá.

Az elkövetéskor hatályos Btk. szerint a bűncselekmény nem évült el, azonban az elbíráláskor hatályos alapján az elévülés beállhat, emiatt ütközés van a két kódex között.

Az ügyészég véleménye alapján a minősített emberölés nem évülhet el, hiszen az új kódexben a törvényhozó hatalom kivette a minősített emberölést azon bűncselekmények csoportjából, amelyekre az elévülés vonatkozhat. „Az ügyészség álláspontja tehát az, hogy nem a fiatalkorúak és a felnőttek közötti különbséget kell vizsgálni, hanem azt, hogy ez már az elkövetés idején hatályos Btk. szerint is olyan bűncselekmény volt, ami nem évül el”.

(Kép forrása: https://www.police.hu/hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/zsaru-magazin/uj-fejlemenyek-till-tamas-ugyeben)

Két professzor, két különböző álláspont

Az ELTE Büntetőjogi Tanszék vezetőjének, Prof. Dr. Gellér Balázsnak és az ELTE Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék vezetőjének, Prof. Dr. Hack Péternek némileg eltérő álláspontja van a Till Tamás-ügy elévülésével kapcsolatban. Hack Péter szerint a bűncselekmény elévült, hiszen a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az elbírálás idején hatályos törvényt kellene alkalmazni jelen esetben, mert az elkövető nem büntethető és ez enyhébb kilátásokat jelent számára. Az elbírálás idején hatályos törvényi tényállás nem az emberölés minősített esetére helyezi a hangsúlyt, ezzel ellentétben kimondja, hogy nem évülhetnek el az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmények. A fiatalkorúakra eltérő szabályozás vonatkozik, nem életfogytig, hanem 15 évig tartó szabadságvesztés. Ebből a nézőpontból vizsgálva a cselekmény 15 év után, pontosan 2015-ben elévült. Ezt az álláspontot alátámasztja az a jogalkotói szándék, ami a 2012. évi Büntető Törvénykönyv kodifikálásakor érezhető volt, mégpedig, hogy a fiatalkorúakra eltérő szabályok vonatkozzanak. Azonban a jogalkotó 2024-ben szembesült azzal, hogy ez a szándék hibás volt és a közvélemény nem fogadja el ezt a megközelítést, a hatályos szabályok nem teszik továbbra sem lehetővé, hogy egy olyan cselekményt, ami az elkövetése idején nem volt büntethető, azt az elbírálása idején büntethetővé tegyék. Azt azonban a Btk. lehetővé teszi, hogy egy cselekményt akkor is szankcionáljanak, ha az elkövetéskor büntethető volt, később azonban megszűnt a büntethetősége, majd az elbírálás idejére ismét büntethetővé vált. Szemben az Európai Unió Alapjogi Chartájával, amely kimondja, hogy

„Ha egy bűncselekmény elkövetése után a törvény enyhébb büntetés kiszabását rendeli, akkor ezt az enyhébb büntetést kell alkalmazni”

Gellér Balázs véleménye szerint, a régi és a jelenleg is hatályos Btk. is rendelkezik a többszörösen minősülő emberölés, például a különös kegyetlenséggel, valamint 14 év alatti személy sérelmére elkövetett bűncselekmény elévüléséről, mivel ezek a bűncselekmények a múltban és most is életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethetők. Az akadályt az a tény veti fel, hogy az elkövető 16. életévét betöltött fiatalkorú volt az elkövetés időpontjában, akinek elbírálására kedvezőbb feltételeket szabott a jogalkotó. Gellér Balázs kijelentette, hogy: „A probléma tehát nem az időbeli hatály körül forog elsősorban, hanem a két Btk. hasonló rendelkezéseinek értelmezése okoz gondot” – hangzott el az Indexnek adott interjújában. Mind a régi és a jelenleg hatályos Btk. úgy értelmezendő, hogy a bennük szereplő fordulat – „A büntethetőség elévülése határidejének számításánál” csak akkor alkalmazható, ha előzőleg megállapítást nyer, hogy az adott cselekmény egyáltalán elévülhet-e a vonatkozó Btk. rendelkezés szabályai szerint. A kifejezés nyelvtani jelentése arra utal, hogy a határidő kiszámítása csak abban az esetben merülhet fel, ha a büntethetőség valóban elévül. Amennyiben a cselekmény nem évül el, mert esetlegesen a törvény azt kizárja, ez a szabályozás nem használható.

A Till Tamás-ügy tragikus története egyben nagyon tanulságos is, hiszen bemutatja, hogy bármennyi idő is telik el, az igazság mindig kiderül. Ez az eset egyszerre vet fel kérdéseket a fiatalkorú elkövetők felelősségre vonásáról, az elévülés témakörének jelentőségéről, és arról, hogy miként kell a jogrendszernek reagálnia a társadalmi elvárásokra. A történet nemcsak egy gyermek elvesztéséről szól, hanem arról is, hogyan lehet utólag igazságot szolgáltatni. Bár az idő nem fordítható vissza, a jog képes korrigálni és megpróbálja hiányosságait pótolni.

Ez a cikk az Arsboni 2025. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források