Munka az élsport?

Szoboszlainak van munkaköri leírása? Utasítható Kopasz Bálint vagy Milák Kristóf arra, hogy olimpiát nyerjen? Szükségszerűen a sportolók és a sportszakemberek szerződéseket kötnek sporttevékenységük kifejtésére a csapatukkal, egyesületükkel. Cikkemben a hivatásos sportolók tevékenységére irányadó jogi szabályozás rendszerét, valamint a jogalkalmazás során felmerülő egyes gyakorlati problémákat kívánom bemutatni.

Hogyan szerződnek a sportolók?

A 2004. évi I. törvény- a sportról („Stv.”) rögzíti, hogy a hivatásos sportoló sporttevékenységét munkaszerződés vagy megbízási szerződés alapján fejti ki. A gyakorlat alapvetően úgy alakult ki, hogy egyéni sportokban, ahol nagyobb a sportolók önállósága, jellemzően megbízási szerződést kötnek a felek, míg csapatsport esetén, ahol struktúráltabb és rendszerszerűbb a felek együttműködése, munkaszerződés létesítése a jellemző. Kiemelendő, hogy mindkét szerződéstípus tekintetében az Stv. meghatároz olyan speciális rendelkezéseket, megkötéseket és eltéréseket, amelyek kógens jelleggel minden hivatásos sportoló szerződésére alkalmazandóak. 

Az Stv. mellett milyen jogszabályokat kell alkalmazni?

Megbízási szerződés esetén a 2013. évi V. törvény- a Polgári Törvénykönyvről („Ptk.”) rendelkezései irányadóak a hivatásos sportoló megbízási szerződésére az Stv.-ben leírt speciális rendelkezésekkel. Munkaszerződés esetén a 2012. évi I. törvény- a munka törvénykönyvéről („Mt.”) rendelkezéseit, és „háttérjogszabály” jelleggel a Ptk.-t kell alkalmazni a hivatásos sportolóra is, az Stv.-ben meghatározottak szerint.

Mikor megbízási- és mikor munkaszerződés?

A munkajog a sportolók esetében sem biztosít teljes szerződési szabadságot, hiszen a felek jogviszonyát ebben az esetben is kapcsolatuk tényleges tartalma alapján kell minősíteni. Bár a munkajogi problémák vegytiszta elhatárolása a munkajog számára mindig kihívást jelent, a hatósági gyakorlat számára e tekintetben iránymutatást adott a 7001/2005. FMM-PM számú együttes irányelv („Irányelv”). Bár az Irányelv már nem hatályos, az abban kifejtett (elsődleges és másodlagos) minősítési szempontok a gyakorlat számára továbbra is iránymutatásul szolgálnak az elhatárolásban. Elöljáróban rögzíteném, hogy az Irányelv néhány elhatárolási kérdése, sportolók esetén nem értelmezhető, így például a személyes munkavégzési kötelezettség, mint minősítő jegy nem merülhet fel, hiszen a sportteljesítményt minden esetben a sportoló személyesen fejti ki. Talán a legfontosabb eltérés az, hogy a megbízás gondossági kötelem, amely alapján a megbízottól csak az általában elvárható gondosság követelhető meg. A munkaszerződés ezzel szemben eredménykötelmi jegyeket hordoz magában, azzal, hogy a munkavállaló nem rendszertelen jelleggel gondoz egy meghatározott ügyet, hanem egy munkakör folyamatos ellátására, adott esetben eredmény elérésére vállal kötelezettséget.

Kiemelném továbbá a foglalkoztatási kötelezettséget, és annak párját, a rendelkezésre állási kötelezettséget a minősítő jegyek közül. A foglalkoztatási kötelezettség azt jelenti, hogy a munkavállaló mintegy alanyi jogként követelheti a foglalkoztatást, melyből következik a munkavállaló részéről a rendelkezésre állási kötelezettség, azaz hogy a munkavállaló köteles (i) a munkáltató által előírt helyen és időben, (ii) munkára képes állapotban megjelenni, és (iii) a munkáltatója rendelkezésére állni. A sportolóknál érdekes gyakorlati kérdés a „munkára való alkalmas állapot”, ugyanis itt a fizikai alkalmasság emelt fokát jelölhetjük meg. Fontos rögzíteni, hogy a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége nem érdemi (pl. kezdőcsapatban történő) foglalkoztatást takar, csak azt követeli meg, hogy objektív lehetősége álljon fenn annak, hogy a sportoló munkát végezhessen (pl.: ha egy sportoló a szezonban végig „kispados”, attól még a munkáltató ezzel nem szeg szerződést). Ha a játék lehetősége objektíve kizárt (pl.: a club eltiltás hatálya alatt áll), akkor alappal állítható, hogy a munkáltató nem tesz eleget foglalkoztatási kötelezettségének. Ilyen esetben súlyos szerződésszegésre hivatkozva a sportoló azonnali hatállyal felmondhatja a munkaszerződést.

Kiemelten fontos megemlíteni az alá-fölérendeltségi viszony kérdését. Munkaszerződés esetén szigorú alá-fölé rendeltség, míg megbízás esetén a felek egymás mellé rendelt viszonya érvényesül. Csapatsportok terén különös jelentőséggel bír az összetartás, amelyet a munkaszerződés szigorúbb kötöttségi rendszere, a munkáltató szélesebb körű utasítási jogosítványai szolgálnak. Egyéni sportolók esetén, a rugalmasabb viszonyra tekintettel egy megbízási szerződés kötése is megfelelően szolgálja a felek által elérni kívánt célt, hiszen egy egyéni sportoló, adott esetben egyedül is végezhet sporttevékenységet, ami egy rugalmasabb helyzetet teremt a csapatsportolók viszonyához képest.

Mi a különbség egy „hétköznapi ember” és egy élsportoló munkaszerződése között?

Az Stv. kimondja, hogy a sportoló munkaviszonya az Mt. hatálya alá tartozik, munkaviszonyának létesítésére az ott meghatározott szabályok alkalmazandóak, az Stv.-ben taxatíve felsorolt eltérésekkel. A két legmarkánsabb eltérés az Mt.-től az első kettő pont, miszerint a szerződés csak határozott időre köthető, illetve nem köthető ki próbaidő. A szabályozás tartalma, azaz, hogy a szerződés csak határozott időre köthető, tovább szélesíti az Mt.-től eltérő rendelkezések körét és szükségszerűen felülírja az Mt.-ben foglalt szabályt, miszerint a határozott munkaviszony tartama az öt évet nem haladhatja meg. A törvény eltérően szabályozza a pihenőidőt, a munkaidőkeretet, a sportoló egyéb munkavégzésére vonatkozó előírásokat, valamint a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás arányát. Emellett bevezet egy új fogalmat is: a játékjogot. A játékjog az Stv. meghatározása szerint: „a sportoló sporttevékenységéhez fűződő fizikai és szellemi képességei sporttevékenység keretében történő felhasználásának joga”.

A „klasszikus értelembe vett munkaszerződésnek” az Mt. szerint két kötelező tartalmi eleme van, melyek az alapbérben és a munkakörben való megállapodásban merülnek ki. A sportolók munkaszerződésének tartalmi elemeit az Stv. kibővíti azzal, hogy csak akkor beszélhetünk létrejött szerződésről, ha az tartalmazza a munkavégzés módjára, a munka- és pihenőidőre, a szabadság kiadására, valamint a munka díjazására vonatkozó megállapodást is. Ezek hiányában nem beszélhetünk érvényesen létrejött szerződésről.

Munka az élsport?

A sporttevékenység sajátos jellege miatt a hagyományos munkajogi keretek határait feszegeti. Mind fogalmi rendszerében, mind a gyakorlati alkalmazásában egyedi vonások tükröződnek, ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy a munkajog és a polgári jog garanciális szabályainak a sportolók esetében is érvényesülniük kell – még ha bizonyos eltérésekkel is. Ezért különösen fontos, hogy a gyakorlat széles körben ismerje és megfelelően alkalmazza az ezekre a jogviszonyokra vonatkozó eltérő szabályokat.

Ez a cikk az Arsboni 2025. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források: