Könyvek, hogy jól induljon az új év

Mi az összefüggés a géntechnika, a véleménynyilvánítás szabadsága és az önkormányzati vagyon hatékony felhasználása között? Az, hogy mindegyik olyan témát érint, mely közös együttélésünk, mondhatni a minket körülvevő társadalmi szerződés alapkérdéseit érinti. Olyan témák ezek, amelyekben nincsenek és nem is lehetnek teljesen megnyugtató válaszok, de folyamatos újragondolásuk minden olyan jogász felelőssége, aki a jogot nem technikai szabályrendszernek és tizenötnapos ügyintézési határidők összességének tekinti.

Három, a fentiekhez hasonló számos fontos és releváns kérdést feszegető kötetet szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani, melyek a jogászképzés színvonalának emelését célzó programok keretében, az Igazságügyi Minisztérium támogatása révén jöhettek létre.

I. Egyes modern technológiák etikai, jogi és szabályozási kihívásai

Robotügyvédek, önvezető autók, blockchain stb. Ezekről már sokan sokat írtak. A jogi innováció azonban ennél jóval sokkal tágabb és érdekesebb kérdéseket is lefed. Ráadásul ezekről a témákról nemcsak általánosságban, hanem konkrét jogintézmények és jogágak szintjén is lehet beszélni. A 21. század jogásznemzedékének egyik kiemelt feladata lesz a klasszikus jogi dogmatika fogalmi feszességét a gyökeresen megváltozott technológiai viszonyokra ráhúzni. Sőt ennél tovább is mehetünk: a témában megfelelő tudással felvértezve talán a világtörténelem során először nyílik majd lehetőség arra, hogy a jogászok ne csak a társadalmi változások után kullogjanak, hanem annak aktív alakítói legyenek, az egész társadalmi közösség érdekeit szolgálva.

Fürdőköpeny, csocsóasztal, macbook, kész a jogi startup?

Tényleg ennyi lenne? Nem kell a Szilícium-völgyig menned, hogy megtudd.

Tudd meg a kulisszatitkokat következő meetupunkon január 30-án!

A tanulmánykötet a Károli Gáspár Református Egyetem Állam és Jogtudományi Kara kutatási programja keretében jelent meg. A válogatásban megjelenő értekezések tekintetében az a szempont érvényesült, hogy a kutatók a témában minél több jogterületen vizsgálódjanak. Ez a cél abszolút megvalósult, hiszen többek között jogtörténeti, polgári jogi egészségügyi jogi és energiajogi témában is születtek színvonalas tanulmányok. Így Dr. habil. Birher Nándor „A modern technológiák kérdései etikai, keresztény szempontból” című tanulmányával, Dr. Boóc Ádám „Az online szerződéskötés magánjogi problémái” című tanulmányával, Dr. Dobrocsi Szilvia és Prof. Dr. Domokos Andrea a „Kiberbűnözés” című tanulmányukkal, Dr. habil. Homicskó Árpád Olivér részéről „Az új technológiák megjelenése az egészségügyben, különösen a géntechnológia és az elektronikus egészségügy” című tanulmányával, Dr. Klein Tamás és Dr. Tóth András az „A robotika egyes szabályozási kérdései” című tanulmányukkal, Dr. habil. Kun Attila „A digitalizáció kihívásai a munkajogban” című tanulmányával, Prof. Dr. Miskolczi Bodnár Péter „A drónokhoz kötődő aktuális jogalkotási, jogalkalmazási és etikai teendők” című tanulmányával, Dr. Tóth András a „Fogyasztóvédelem a digitális korban” című tanulmányával és Dr. habil. Szuchy Róbert „Az intelligens energetikai rendszerek szabályozási kérdései” című tanulmányával vett részt a mű létrejöttében.

Az Arsboninál mi is sokat foglalkozunk a jog és a (közel)jövő technológiáinak kapcsolatával és bátran ajánljuk a tanulmánykötetet, mely bárkinek szolgálhat további olvasás, elmélyedés és kutatás alapjául. Kiemelésre érdemes, hogy a könyvben megjelenő írások nem csak általánosságban szólnak a jogi innovációról, hanem specifikus jogterületeken konkrétan megvalósuló modelleket mutatnak be tudományos alapossággal, de könnyen olvasható stílusban.

A teljes mű ezen a linken érhető el.

II. KÖZ/ÉRDEK – Elméleti és szakjogi megoldások egy klasszikus problémára

Szép dolog a közjóért tevékenykedni, de ne feledjük, hogy a magánérdekek teljes háttérbe szorítása embertelen és diktatórikus rezsimeket hozott létre, melyek ellen jogászként kötelességünk fellépni. A magánérdek és a közérdek problémájának elválasztása, vagy adott esetben szembeállítása egyidős a politikai és közjogi gondolkodás történetével. Ugyanakkor az eltelt idő ellenére le nem zárt szakmai diszkusszióról beszélünk, és „szó sincs arról, hogy a „közérdek” egyszer s mindenkorra definiálható volna, mert nem egy fix, dolog-szerű realitás” – írják Stumpf István, Szigeti Péter és Takács Péter szerkesztők a mű előszavában.

A kérdés örök aktualitását az is adja, hogy a közérdekre való hivatkozással állami jogalkotási aktusban magánérdekek realizálása is történhet. Ennek elkerülésének biztosítéka a demokratikus állami intézményrendszer és a hatalommegosztás.

Ugyanakkor korántsem elméleti és össztársadalmi kérdés a közérdek mibenléte, az az egyén életére is komoly hatással bírhat. Hiszen a közérdekre hivatkozás jogügyleteket dönthet el, jogot vonhat el, vagy korlátozhat a jogalkalmazó. Így a fogalom vizsgálata mind a közösség mind az egyén szempontjából releváns tud lenni.

A tanulmánykötet négy blokkban – jogelmélet, EU jog, alkotmányjog és közigazgatási jog – elemzi jogalkotói és jogalkalmazói (pl.: alkotmánybírósági) aktusokon keresztül a közérdek mibenlétét, de a szerzők nem szűkítik le vizsgálódásuk módszertanát saját jogterületük dogmatikai keretei közé.

A számos érdekes tanulmány között, ha egyet lehetne választanunk bővebb bemutatás céljából akkor az Smuk Péternek a „KÖZÉRDEK VS. KÖZÉRDEK. A vélemény- és információszabadság közérdekre alapozott igazolása és korlátozása” c. írása lenne. Ennek okát szerintem az az érdekesség adja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának hátterében tudat alatt is az önkifejezés, az önmegvalósítás és az akaratautonómia kategóriáit sejtjük. Pedig a hátteret itt is a közérdek adja, nevezetesen az államhatalom megismerésében, az transzparenciában rejlő érték. Erre a következtetésre jutott a magyar Alkotmánybíróság is a kilencvenes évek elején, amikor a véleménynyilvánítás szabadságának alapjogi elismerése mellé megfogalmazta az állam intézményvédelmi kötelezettségét. A tanulmány kiemeli a véleménynyilvánítás szabadságának körében „új alaphatározatnak” is tekinthető 7/2014 (III.7.) AB határozatot, amely megsemmisítette az új Ptk. azon rendelkezését, mely közszereplők bírálhatóságát csak méltányolható közérdekből engedte volna meg. A „közéleti véleménynyilvánítás alkotmányos sajátosságaiból következik, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a szabad társadalmi vitát szolgáló gyakorlása minden esetben nemcsak hogy méltányolható közérdeknek, hanem kiemelkedő jelentőségű alkotmányos érdeknek minősül” – mutatott rá az Alkotmánybíróság.

A határozat elfogadásának aránya (8:7) rámutat a véleménynyilvánítás szabadságának újraértelmezési igényére

a 21. század körülményei között. Hol van a határ a közügyek szenvedélyes és indulatoktól szükségszerűen nem mentes megvitatása és a politikusok elleni értelmetlen gyalázkodás között? Ennek tisztázása mindannyiunk közös érdeke.

A kutatás eredményeként a kötet a már meglévő jogalkotói, jogalkalmazói vívmányokat összegzi, ebben nyilvánul meg újdonsága.

A teljes mű ezen a linken érhető el.

III. Honnan hová? – A közpénzek védelméről

A közérdek fogalma át is vezet minket harmadik olvasásra ajánlott könyvünkhöz, melynek címe „Honnan hova: A közpénzek védelméről”. A fenti két műtől eltérően ez a könyv nem tanulmánykötet, hanem egységes egész, azonban részekre bontva is könnyen értelmezhető. A kötetet Horváth M. Tamás, Bartha Ildikó és Varga Judit szerkesztették.

„A közpénzek védelmének első terepe nem az utólagos ellenőrzés, még csak nem is a felhasználás folyamata, hanem a közpénz keletkezése.” – írja paradigmaváltó jelleggel már a bevezető első mondata. Ezt a gondolatsort továbbgondolva olvashatjuk: „Hipotézisünk szerint a közpénzek védelmét mindjárt azok keletkezésekor kell kezdeni.”

A kötet négy fő témakört érintve nyújt alapos betekintést a közpénzek helyes felhasználásának intézményi és szabályozási kereteibe. Az első fejezetben az olvasó az általános szabályozási és fogalmi alapokkal ismerkedhet meg EU-s és nemzetközi kitekintéssel kibővítve. A második nagy témakör a helyi közfeladatok ellátása kapcsán járja körül a témát, hiszen nyilvánvaló, hogy rengeteg állami erőforrás kerül felhasználásra a helyi közösségek életszínvonalát emelő közfeladatok ellátása során. A harmadik rész a sokat vitatott PPP (public private partnership) konstrukciót járja körül tudományos alapossággal. A negyedik fejezet pedig a közpénzek büntetőjogi védelmével foglalkozik továbbra is szem előtt tartva a bevezetőben írt gondolatot, ezzel is megerősítve a büntetőjog – ezen a területen is érvényesülő – ultima ratio jellegét.

A könyv különösen hasznos a téma szakértőinek, azzal mélyebben foglalkozóknak, de a lelkes laikusok számára is sok hozzáadott-értékkel bírhat.

A teljes mű ezen a linken érhető el.

A Jogászképzés rovat támogatója az Igazságügyi Minisztérium.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS