Közösségi együttéléssel ellentétes, ha beszélgetek az utcán?

A régi iskolánk előtt beszélgetünk egy volt tanárunkkal, majd hamarosan megjelenik egy úriember, aki felszólít minket: hagyjunk fel jogsértő tevékenységünkkel, különben könnyen pénzbírsággal a kezünkben találhatjuk magunkat. Ilyen, vagy hasonló eset bárkivel megtörténhet a helyi rendeletben foglaltak szerint – vagy éppen annak félreértelmezése miatt. A helyi önkormányzatok képviselő-testülete ugyanis az Mötv. alapján rendeletben határozhatja meg a közösségi együttélés alapvető szabályait, valamint azok elmulasztásának jogkövetkezményeit – ennek célja, hogy a Szabálysértési törvényt kiegészítve orvosolják a helyi jellegű problémákat.

Kutatásom során azt tapasztaltam, hogy a legtöbb település által megalkotott közösségi együttélésről szóló rendelet valamilyen jogalkotási hibában szenved, legyen az a normavilágosság követelménye (illetve annak meg nem felelés), a felhatalmazási keretek túllépése vagy a tartalmi és formai követelmények megsértése.[1] A következőkben egy általános képet szeretnék mutatni arról, amit felfedezni véltem. Nézzük meg egy példán keresztül, mire is gondolok, amikor a normavilágosság sérelméről beszélek.

Az egyik ilyen rendelet az utcai éneklést a következőképp határozza meg: közterületen hangszer nélkül, pusztán az emberi hanggal létrehozott tevékenység. Az ehhez tartozó szabályozás szerint pedig:
„Aki a) egészségügyi intézmények, közhivatalok, valamint – az ítélkezési szünet időtartamát kivéve – a bíróságok homlokzatától számított 50 m-es körzetén belül munkanapokon 8.00 óra és 16.00 óra között, b) nevelés-oktatási intézmények homlokzatától számított 50 m-es körzetén belül – a tanítási szünet időtartamát kivéve – 8.00 óra és 15.00 óra között, c) kórházak 50 m-es körzetén belül folytat utcai zenélést vagy utcai éneklést, a közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartást valósít meg.”[2]

Gondoltuk volna, hogy a szabályozás könnyen értelmezhető úgy is, hogy azok, akik a felsorolt intézmények 50 méteres körzetében a meghatározott időszakban beszélgetnek, a közösségi együttéléssel ellentétes magatartást valósítanak meg, így tevékenységük akár 50 ezer forintig terjedő bírsággal szankcionálható? Ennek oka, hogy a beszéd is pusztán emberi hanggal létrehozott tevékenység, valamint a „vagy” kötőszó használatával is kifejezésre jut, hogy csupán az egyik magatartás már megvalósítja a közösségellenes tevékenységet.

Valószínűleg a helyi jogalkotó célja, hogy megszüntesse a zenélő-éneklő tevékenységet az érintett területeken, azonban az átgondolatlanul megalkotott rendelkezés bár megoldást nyújthat a fennálló problémára, sérti a normavilágosság követelményét.

Az ilyen nem egyértelmű megfogalmazás, így az esetlegesen eltérő jogértelmezés pedig könnyen konfliktusokat okozhat. A Kúria Önkormányzati Tanácsának e tárgykörben hozott határozatai között is találunk olyat, amely éppen a vizsgált rendeletekből fakadó problémákkal kapcsolatos jogvitát bírálja el.

A jogintézmény hibáiért azonban nem tehető felelőssé kizárólag a helyi jogalkotás – ennél sokkal komplexebb problémáról van szó. A helyi jogalkotó felhatalmazás alapján gyakorolja ezen jogalkotási hatáskörét, amely azonban meglehetősen homályos – épp ezért nehéz meghatározni, mely magatartások tartoznak a vizsgált rendeletek hatálya alá, hiszen az sem egyértelmű, mire vonatkozóan rendelkezik felhatalmazással az önkormányzat. Ezt tökéletesen szemlélteti a Kúria azon álláspontja, amely szerint:
„a felhatalmazási keretek túllépése éppen azok hiányáért nem vizsgálható”.[3]

Így továbbra sem tudjuk elvágni a homályos felhatalmazási keretek és a normavilágossággal nem mindenkor harmonizáló önkormányzati rendeletek gordiuszi csomóját.

Az írás az Arsboni Gyakornoki Programjának keretében készült,
melyet a Baker McKenzie és a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda támogatott.
A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.

Irodalomjegyzék