Meddig és ne tovább?

– avagy munkahelyi szexuális zaklatás vs. ártalmatlan flört

„Munkahelyi szexuális zaklatás? Ezért mennyi letöltendő jár?”

Amikor szexuális zaklatásról esik szó, csaknem mindenki – különösen a laikusok – valamilyen büntetőjogi tényállást vélnek felfedezni benne; annak ellenére, hogy a hatályos Büntető Törvénykönyvünk nem tartalmaz ilyen törvényi tényállást. Természetesen a zaklatás vétsége megtalálható a Btk.-ban, azonban nem a XIX. fejezetben tárgyalt a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények között; így megállapítható, hogy az esetek nagy többségében a munkahelyi szexuális zaklatást elkövető személy a nullum crimen sine lege elv szerint nem büntethető. Ezt azért is szükséges megemlíteni, mert a szexuális zaklatással érintett személyek első sorban a büntetőjogi eszköztár felhasználásával kívánják a zaklatás által okozott sérelmüket orvosolni; sikertelenül.

A jogszabályi háttér

Bár három hatályos irányelv határozza meg azonos módon a zaklatás definícióját, mégis, mint a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés egyik formája, a munkahelyi szexuális zaklatás tekintetében leginkább a 2006/54/EK irányelv bír kiemelt jelentőséggel. Ennek a direktívának a 2. cikk (1) bekezdés d) pontja a szexuális zaklatást a következőképpen határozza meg: „Szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát és különösen amennyiben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt.”

Míg a közösségi jog a 2006/54/EK irányelvben rendelkezik a szexuális zaklatás fogalmáról, addig a magyar jog csupán a zaklatás definícióját határozza meg az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (a továbbiakban: Ebktv.) úgy, hogy az magában foglalja – tehát nem nevesíti külön – a szexuális zaklatás fogalmát is. Ennek megfelelően az Ebktv. 10. § (1) bekezdése szerint „zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.”

Az Ebktv. a zaklatást némiképp szűkebben értelmezi, mint a 2006/54/EK irányelv, ugyanis a 10. § (1) bekezdésének megfelelően az emberi méltóság megsértésének egyfajta tényként, mint eredmény kell előfordulnia; és ennek kapcsolatban kell állnia valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakításának eredményével vagy céljával. Ezzel szemben az irányelv szerint mindkét elem tekintetében a cél is elégséges lehet. A szexuális vagy más természetű magatartásnak eredményeznie kell az emberi méltóság megsértését is. Ezen túlmenően pedig kapcsolatban kell állnia a védett tulajdonságok valamelyikével (többek között nemi), amelyek a 8. §-ban vannak felsorolva. A törvény nem határozza meg feltételként, hogy a zaklató magatartásnak nemkívánatosnak kell lennie, így ennek a kifejezésnek a magyarázatát sem találjuk a törvényben.

Az előbbieket erősíti meg a zaklatás és a szexuális zaklatás fogalmáról szóló Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testületének 384/5/2008. számú állásfoglalása is, amely rögzíti, hogy „az irányelvek közvetlen hatálya miatt, szükséges esetén a közösségi joghoz képest korlátozó magyar szabályt figyelmen kívül kell hagyni, és a közösségi jogi szabály alapján kell a jogi kérdést eldönteni.” Vagyis a közösségi szabály e tekintetben nem más, mint a 2006/54/EK irányelv, amely szerint a 2. cikk (1) bekezdés d) pontjában foglalt jogi rendelkezést kell alkalmazni.

Álláspontom szerint a közösségi irányelvben meghatározott fogalom explicit implementációjának hiánya nincs kedvező hatással sem a jogérvényesítés, sem pedig a jogalkalmazás számára. Nemcsak a jogbiztonság, hanem a jogérvényesítések alacsony száma miatt sem, ugyanis a szexuális zaklatás nyílt deklarálása kedvező, ösztönző hatással bírhat az áldozatok jogérvényesítése szempontjából.

Elkövetési formák

A 2006/54/EK irányelvben meghatározott – a már többször említett – definíció szerint a szexuális zaklatás három elkövetési formáját lehet megkülönböztetni, úgymint a verbális, a nem verbális, valamint a fizikai vagy testi zaklatást.

A munkahelyi szexuális zaklatás leggyakrabban előforduló formája a szóbeli inzultus. Ebbe a kategóriába sorolhatók a teljesség igénye nélkül például a goromba, és sokszor kétértelmű megjegyzések illetve viccek; az érintett személy kinézetével és ruházatával kapcsolatos tolakodó, gyakran sértő kommentárok; szexuális tartalmú kérdések, például a zaklatott személy magánéletével vagy intim szférájával kapcsolatban. Ezeken kívül ide tartoznak az intim vagy kifejezetten szexuális cselekményre való felhívások például: „Ülj az ölembe!”; továbbá a nyíltan szexuális vagy kellemetlen tartalmú meghívások egy randevúra.

A nem verbális, vagyis a nem szavakkal történő szexuális zaklatás csoportjába helyezhetjük: a tolakodó vagy megfélemlítő bámulásokat illetve a tapintatlan pillantásokat; egy csinos kolléganő után való fütyülést; kellemetlen, szexuális tartalmú SMS, e-mail üzenetek, fotók vagy videók küldését; különböző pornográf anyagok terjesztését és elhelyezését, valamint erkölcstelen dolgok és cselekmények mutogatását.

A fizikai vagy testi szexuális zaklatás megnyilvánulhat minden nemkívánatos fizikai érintkezésben – ilyen például a paskolás, cirógatás, simogatás, ölelés, csipkedés és megcsókolás – még akkor is, ha ezek látszólag véletlen cselekedetnek tűnnek. Ide tartoznak természetesen az ismétlődő testi közelítések, előrenyomulások, illetve a szokásos testi – körülbelül egy karnyújtásnyi – távolság folyamatos, ismétlődő megszegése. Megállapítható tehát, hogy a testi szexuális zaklatás egyfajta fizikai erőszak, amelynek széles skálája a szexuális túlkapás minden formájától egészen az erőszakos közösülésig tart; utóbbi azonban már büntetőjogi kategória.

Hol a határ? – A nemkívánatosság

A szexuális zaklatás esetében egy nemkívánatos magatartásról van szó, amely egyrészt a szexualitással, másrészt a nemiséggel kapcsolatos. Ez lehet mindenekelőtt egy szexuális felhívás vagy egy alkalmatlankodó testi kontaktus. A nemkívánatosság azonban még akkor is fennáll, ha az érintett személy pszichikai nyomásnak kitéve eltűri vagy viszonozza a szexuális tartalmú cselekményt. Nyilvánvaló, hogy egy szexuális zaklatás esetében a zaklatott személy emberi méltósága is sérül. Ezt nevezik megalázó, sértő magatartásnak vagy egy másik személy megszégyenítésének.

Az általános vélekedés szerint a legtöbb szexuális tartalmú, munkahelyen tanúsított viselkedési forma jelentéktelennek tekinthető, ezért inkább a lovagiasság egyik formájaként, bókként vagy csintalankodásként tartják számon azokat az eseteket, amikor a férfi munkavállaló kolléganőjét előreengedi, megdicséri kinézetét, elmesél egy ártalmatlannak tűnő viccet vagy tréfásan megböki az oldalát. Ez némiképp természetes velejárója annak, hogy férfiak és nők együtt dolgoznak. Azonban már komoly aggodalomra adhat okot ennek a jóval erősebb formája, amikor az ilyen jellegű cselekmény az érintett személy hozzájárulása nélkül, annak szándéka ellenére történik, és éri szexuális inzultus. Ilyenkor a zaklatás áldozatai jellemzően ráfogják arra, hogy túl érzékenyen reagálnak egy-egy tréfára vagy flörtre. Egy egyszerű flörttel nem valósul meg szexuális zaklatás, és ez természetesen sem a munkavégzés helyén, sem pedig aközben nem tilalmazott. Azonban hangsúlyozandó, hogy a flört közös, kétoldalú egyetértésben keletkezik. Ha egy eltúlzott magatartás a másik személy egyetértése nélkül történik, akkor az már nem flörtnek minősül, hanem a szexuális zaklatás egy formájának; különösen akkor, ha az érintett személy ennek elutasítását jelezte, illetőleg a viselkedés révén megalázó és megszégyenítő helyzetbe került. Ez nyilván túl van ezen a határon, azonban fontos rögzíteni, hogy nincs szükség arra, hogy a zaklatással érintett személy kifejezetten, jól érzékelhetően, lehetőleg több munkatárs jelenlétében jelezze azt, hogy visszautasítja a zaklató cselekményét. Az általános vélekedés szerint ugyanis – tévesen – nem minősül szexuális zaklatásnak az a magatartás, amit nem utasítanak vissza. A 2006/54/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdésének a) pontja azonban világosan fogalmaz, amikor azt írja, hogy a szexuális zaklatás magában foglalhat bármilyen kevésbé kedvező bánásmódot, amelynek alapja, hogy egy adott személy tűri az ilyen magatartást.

Álláspontom szerint, ha a munkavállaló tűri vagy jóváhagyja a szexuális cselekményre való felhívást, akkor is megvalósul a szexuális inzultus, mert ezzel a munkáltató vagy az érintett munkavállaló felettese kihasználja az alá-fölérendeltségi viszonyból fakadó erőfölényét; különösen akkor, ha a zaklató ennek fejében még valamilyen munkavégzéssel kapcsolatos előny vagy elutasítása esetén szintén valamiféle munkavégzéssel kapcsolatos hátrány alkalmazásának kilátásba helyezését ígéri. Ahogyan azt Boccaccio Dekameron című művében olvashatjuk: „nem dicsősége a sasnak, ha legyőzi a galambot.” Ez az úgynevezett quid pro quo, vagyis a „valamit valamiért” elkövetési forma. Ilyenkor az alárendelt fél, aki jellemzően a munkavállaló, a munkahelyen uralkodó hatalmi viszonyoknál fogva kényszerül szexuális jellegű elvárásoknak megfelelni és teljesíteni, mindezt valamilyen foglalkoztatásával kapcsolatos előny – előléptetés, béremelés, pozitív kritika – nyújtása vagy valamiféle foglalkoztatással összefüggő hátrány alkalmazásának elkerülése érdekében.

Fontos kiemelni ezzel kapcsolatban azt is, hogy a munkahelyi szexuális zaklatás előbbi típusa nemcsak alá-fölérendeltségi, hanem mellérendeltségi viszonyban, a felek azonos munkahelyi hierarchiában való elhelyezkedése esetén is előfordulhat a szexuális inzultus ezen típusa. Például akkor, amikor a zaklatással érintett munkavállaló azért tűri munkatársa inzultáló cselekményét, mert az éppen a jóváhagyás fejében nem árulja el felettesének az áldozat súlyos – akár munkaviszony megszüntetését eredményező – kötelezettségszegését.

Egy német bírósági eset szerint egy gyártási igazgató munkaviszonya azonnali hatályú felmondással szűnt meg egyik kolléganőjének többszörös verbális szexuális zaklatása miatt. Ezt követően a férfi úgy vélte, hogy a munkaviszonya jogellenesen került megszüntetésre, ezért beperelte néhai munkáltatóját. Az indokolása a következő volt: véleménye szerint szó sem volt szexuális zaklatásról, csupán „ugratta” kolléganőjét. A bíróság az indokolását elutasította, mivel a bizonyítási eljárás során bebizonyosodott, hogy a zaklató magatartása csorbította a munkatársa emberi méltóságát. Az esetet megelőzően néhány éve már részesítették figyelmeztetésben a zaklató felperest szexuális zaklatás miatt, ugyanis szándékosan a kolléganője fenekére csapott. A bíróság indokolása arra mutatott rá, hogy a felperes már ebben az esetben is megkaphatta volna a felmondását. A felperes hosszú évekig tartó alkalmazásának figyelembevétele ellenére sem hoztak számára kedvező ítéletet.

Ez az eset annyiban jelentős, hogy a zaklató úgynevezett „ugratása” a zaklatott személy hozzájárulása nélkül történt, ezért tehát ez – ahogyan azt a bíróság helyesen megállapította – nemkívánatos magatartásnak, vagyis szexuális zaklatásnak minősült.

Arra a kérdésre tehát, hogy a flört egyenlő-e a szexuális zaklatással, nyilvánvaló, hogy nemleges válaszra jutunk, mert amíg a flört kétoldalú, addig a zaklatás egyoldalú cselekmény. Arra pedig, hogy hol húzódik a határ a kettő között, szintén megállapítható, hogy a homályosnak tűnő választóvonalon valójában éles, jól látható korlát húzódik, amelyen nem más szerepel, mint az egyoldalúság, a lealacsonyítás, illetve a megalázás, amelyeknek eszköze lehet az előnyökkel való ígéret vagy a hátrányokkal való fenyegetés; függetlenül a szexuális zaklatással érintett munkavállalók eltérő személyiségétől és érzékenységétől. Ezt azért is fontos nyomatékosítani, mert ez adja az elhatároláshoz szükséges objektív mércét, ugyanis a szexuális zaklatás megvalósulásához önmagában nem elegendő csupán a zaklatott személy általi nemkívánatosság, mert ehhez párosulnia kell a zaklató által kifejtett cselekmény túlzottan szexuális jellegével; amelynek hátterében állhat valamilyen eltérő nemiségből fakadó biológiai vagy antropológiai tulajdonság túlzott felerősítése.

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!