MegfizetTech – avagy gyűlnek a felhők adó-fronton a tech vállalatok felett?

A járványhelyzet alatt az internetes szolgáltatások és vásárlások száma ugrásszerűen megnőtt, így nem csoda, hogy az óriás tech cégek nyeresége is jelentősen megnövekedett. Okkal merülhet fel bennünk: vajon részesültek-e ebből a hatalmas profitból azok a tagállamok, ahol a vállalati tevékenység kifejtésre került, vagy a vállalat fizikai jelenlétének hiánya miatt sikerült mentesülniük az adózási kötelezettség alól? Ezek a kérdések rávilágítanak a digitális adózás jelenségére, amelynek jelentőségét, kihívásait, nemzetközi és hazai szabályozását a következőkben térképezzük fel.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a világ folyamatos változásának egyik alapvető mozgatórugója a digitális átalakulás. Manapság ez életünk szerves részét képezi, gondoljunk akár csak a Facebook és az Instagram folyamatos használatára, vagy egy-egy Netflix-es sorozat megnézésére. A digitális eszközök napjainkban már a gazdaság egészét átszövik, ezért a hagyományos és a digitális gazdaság szinte alig különülnek el egymástól. De mit is értünk digitális gazdaság alatt? Az információs és kommunikációs technológia által előidézett átalakulási folyamat eredményét, amely a technológiát hatékonyabbá és egységesebbé tette, valamint elősegítette a fejlődést a gazdaság valamennyi szektorában.[1] Ennek keretén belül mindenképp egy határon átnyúló, valós fizikai jelenlétet csak minimálisan igénylő működésről beszélhetünk.

Az Informatikai Vállalkozások Szövetségének 2019-es kutatása szerint a teljes digitális gazdaság a Magyarországon foglalkoztatottak legalább 20%-ának biztosít munkalehetőséget, s ez a szám évről évre csak növekedhet. Ez előre mutat abba az irányba, hogy a digitális gazdaság a nemzetgazdaság motorjává válhat. Persze a számtalan előny mellett új problémák is megjelentek, így például az, hogy hogyan is lehetne megadóztatni azokat a tech vállalatokat, amelyek olyan országban rendelkeznek ügyfelekkel, illetve teremtenek gazdasági értéket, ahol fizikailag nincsenek jelen. A jelenleg hatályos nemzetközi adószabályok az adott országokban fizikailag jelen lévő vállalkozásokra vannak kidolgozva[2], ami a digitális gazdaság szempontjából közel sem időszerű. Az elavult szabályozás hatására kialakult jogszabályi kiskapukat a tech cégek előszeretettel használják ki. Példaként vizsgáljuk meg a Google-t, mint az egyik legnagyobb tech óriást. A Google főként személyre szabott hirdetésekből profitáló tevékenységet folytat, ami nem követeli meg tőle, hogy az adott tagállamban irodával rendelkezzen, így ott nem jön létre adóköteles nyeresége.[3] Ezt olvasva jogosan merülhetnek fel bennünk a közteherviseléssel kapcsolatos aggályok, hiszen így az érintett tagállamok jelentős összegektől esnek el. Nem meglepő az sem, hogy a legtöbb ország egy olyan egységes szabályrendszer kialakításában érdekelt, amely segít megakadályozni a vállalatok adófizetésének elkerülését.

Vajon egy egységes Európai Uniós szabályozás vagy a tagállamok önálló adókivetése lenne a hatékonyabb?

Mindeddig még nem született nemzetközi szintű megállapodás a nagy globális technológiai cégek egységes megadóztatásáról, ezért már több európai ország is próbálkozott az egyoldalú digitális adókivetéssel.[4] Így tett például Franciaország is, aki azt követően élesen szembe került az Amerikai Egyesült Államokkal. Több szakértő is úgy vélte, hogy esetlegesen egy kereskedelmi háború is kirobbanhat.

Az Egyesült Államok, mint a tech vállalatok védelmezője?

Mivel a legtöbb digitális gazdasági adó az amerikai vállalatokat érinti, nem meglepő, hogy az USA nem hagyta szó nélkül Franciaország 2019-es digitális adó kivetését a GAFA (Google, Amazon, Facebook, Apple) törvény keretében. Donald Trump volt amerikai elnök szerint a franciák igazságtalanul jártak el, ezért az 1974-es kereskedelmi törvény 301. szakaszára hivatkozva megtorló intézkedések bevezetésével fenyegetett, amelyek lényegesen hátrányosan érintették volna a francia sajt és pezsgő piacát.[5] Ha egy külföldi ország cselekedete, politikája, gyakorlata észszerűtlen vagy diszkriminatív, és terhelést vagy korlátozást jelent az amerikai kereskedelemre nézve, akkor a hivatkozott cikk értelmében az USA elnökének joga van minden szükséges lépést megtenni annak megakadályozására. Ilyen szükséges lépésnek számítanak például a kereskedelmi szankciók, amelyeket az Egyesült Államok Franciaországgal szemben 2021. január 6-tól határozatlan időre felfüggesztett.[6] A franciák abban bíznak, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) minél hamarabb kidolgozza az ilyen cégek adózásának módjáról szóló multilaterális megállapodást.[7]

Miután Trump újraválasztása elmaradt, a teljesen más elveket képviselő Joe Biden vette át tőle a stafétát. Míg Trump elnöksége alatt arra törekedett, hogy a “gazdagokat még gazdagabbá tegye”[8], így minél kevesebb adóterhet rójon a nagyvállalatokra, Biden határozottan indítványozta a társasági adó 21%-ról 28%-ra történő emelését. Meglepő módon az Amazon támogatását fejezte ki a változásokkal szemben, annak ellenére, hogy 2018-ban és 2019-ben nem kellett adót fizetnie az amerikai szövetségi költségvetésbe.[9] Eszerint talán az európai tagállamok bizakodhatnak, hogy az Egyesült Államok már nem képvisel az egyoldalú digitális adó kivetéssel kapcsolatban olyan elutasító álláspontot, mint ahogy korábban Franciaország ellen tette.

Hol marad az egységes szabályozás?

Az EU és az OECD is fontosnak tartja, hogy a tagállami adórendszerek igazodjanak a digitális kor kihívásaihoz, ezért javaslatokat fogalmaztak meg az adózással kapcsolatban. Ezek a megállapítások valójában csak iránymutatásként szolgálnak a tagállamok számára, így ahogy ez korábban is kiemelésre került, még közel sem tudunk egy kötelező erejű egységes szabályról beszélni, bármennyire is szeretnék azt a tagállamok.

Az Európai Tanács 2017-es következtetéseiben felhívja a figyelmet annak biztosítására, hogy az Unióban működő cégek a szokásos piaci ár elve alapján ott fizessenek adót, ahol az érték képződik. Tehát, ha egy tech vállalat jelentős tevékenységet folytat egy adott tagállamban, de nem rendelkezik fizikai jelenléttel, az önmagában nem eredményezi a nyereség adómentességét, mert azáltal tisztességtelen előnyhöz jutna a hagyományos vállalkozásokkal szemben. Ennélfogva ez a szabály az egyenlő versenyfeltételek garantálását is szolgálja annak érdekében, hogy minden vállalkozás azonos feltételekkel tudjon növekedni és fejlődni a belső piacon.

Az Európai Bizottság 2018-ban két javaslatot fogalmazott meg a digitális szektor megadóztatásával kapcsolatban. Az első javaslat célja, hogy az online vállalkozások ugyanolyan mértékben járuljanak hozzá az államháztartáshoz, mint a hagyományos vállalkozások. Így a nyereség bejelentésének és megadóztatásának ott kell megtörténnie, ahol az adott vállalkozás digitális csatornákon keresztül jelentős kapcsolatot tart fenn a felhasználókkal. A vállalat digitális jelenlétét állandó telephelynek kell tekinteni, így a tagállamoknak lehetőségük lesz a területükön realizált nyereség (a már befejezett tranzakciókból származó nyereség) megadóztatására. A második javaslat szerint pedig szükség van egy átmeneti adófajtára, hogy azok a főbb digitális tevékenységek is bekerüljenek a megadóztatott tevékenységek körébe, amelyek megadóztatására az EU-ban jelenleg egyáltalán nincs lehetőség. A javaslatok bevezetésére több tagállam tiltakozása miatt egyelőre nem került sor.

Szintén fontos kiemelni az OECD munkáját, ugyanis az elengedhetetlen a globális konszenzus kialakításában. Az OECD-nek a gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívásokra irányuló munkája két pillérből épül fel. Az 1. pillér a nyereség újraelosztására vonatkozik, olyan fontosabb kérdéseket tárgyalnak, mint például, hogy hol kell megfizetni az adót, illetve, hogy ezen országokban és területeken a nyereség milyen hányada után kell adót kiszabni. Ezzel ellentétben a 2. pillér egy globális adóalap-erózió elleni javaslatot (GloBE) tartalmaz, amelynek célja egy olyan rendszer kialakítása, amely biztosítja, hogy a tech vállalatok megfizessék az adó egy minimális szintjét ott, ahol értéket hoznak létre és ahol gazdasági tevékenységet folytatnak (minimumadó).

Láthatjuk, hogy az uniós és a nemzetközi szabályozás minden erejével azon van, hogy a tárgyalt problémát egyszer s mindenkorra megoldja. E szempontból kedvező, hogy az Európai Bizottság egy 2021. március 25-i hivatalos videókonferencián tett nyilatkozata szerint arra törekszik, hogy egy kiegészítő saját forrás alapjaként 2021. júniusáig jogalkotási javaslatot terjesszen elő az uniós digitális illetékről, amely elősegítené a digitalizációval kapcsolatos tisztességes adózás kérdésének kezelését, de az OECD munkáját nem érintené. A Bizottság célja, hogy azt 2023. január 1-jéig bevezessék.[10]

Magyarország és a digitális adó

Hazánk is egyértelműen a digitális adót támogató államok közé tartozik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy már a reklámadó 2014-es bevezetésével fellépett a Google és a Facebook megadóztatása érdekében. A reklámadót a reklámok Magyarországon való közzétételéből származó bevételre vetették ki, aminek progresszív jellegét (magasabb árbevétel esetén nagyobb mértékű adóztatás)[11] kifogásolták az internetes nagyvállalatok. Az adó méltánytalan és diszkriminatív jellegére hivatkozva próbálták kivonni magukat a megfizetése alól, mert úgy gondolták, hogy a magas adókulcs miatt csak a külföldi tulajdonú cégeket érinti. Az állított jogsérelemmel az Európai Unió Bíróságához fordultak, amely végül kimondta a reklámadó jogszerűségét, mivel az nem különbözteti meg indokolatlanul hátrányosan a külföldi tulajdonú vállalkozásokat a belföldi tulajdonúaktól.[12] Bár a reklámadó nem kifejezetten a tech vállatok adóztatásáról szól, a kettő célja rendkívül hasonló. A Bíróság pozitív ítélete pedig mindenképpen egy előrelépést jelent az ezen technológiai fejlődéssel érintett területek jövőbeni megadóztatása felé.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tanácsadói minőségében elkészítette a digitális gazdaság megadóztatásának aktuális kérdéseit bemutató elemzését, amely körbejárja azt a kérdéskört, hogy a digitális adó hogyan is hatna a magyar gazdaságra. Az ÁSZ is hangsúlyozza, hogy amennyiben az EU keretében nem születik döntés a speciális adó bevezetéséről, Magyarország sikeres tagállami mintára bevezethetne egy speciális adót. Ez a speciális adó nem csak a digitális vállalatoknak a Magyarországon létrehozott értékkel arányos adófizetését tenné lehetővé, hanem biztosítaná a fizikai adózás elavult szabályainak felülírását.

A fő kérdés azonban talán az, hogy a magyar rendszer lehetőségeit figyelembe véve, az államháztartás bevételeinek biztosítása érdekében egy önálló adó bevezetése vagy az Európai Unió kezdeményezéseihez való csatlakozás lenne-e az eredményesebb megoldás Magyarország számára. Az önálló adóztatás bevezetése esetén mérlegelni kell, hogy a cél az adóalap-erózió és nyereség átcsoportosítása elleni általános küzdelem vagy a digitális szolgáltatások speciális eseteinek megadóztatása. Az előbbi azt jelenti, hogy egy multinacionális cég egy adott országban keletkezett hasznát alacsonyabb adózású vagy adómentes országba csoportosítja át adóterhének minimalizálása érdekében. Az önálló adóztatás opciója azért is hátrányos, mert még nincs egy kialakult, jól működő tagállami példa, ahogy azt Franciaország esetében is láthattuk. Szintén problémás, hogy a tagállami adópolitikákat muszáj összehangolni, mivel e nélkül az adóverseny negatív hatással lehet az egységes piac működésére.

Ennek a problémának a kiküszöbölésére lehetne megoldás az Európai Unió kezdeményezéseihez való csatlakozás. Két kezdeményezés ismert: az átfogó adóreform megalkotása és az ideiglenes adó bevezetése. Az előbbihez való csatlakozás azért lenne előnyös Magyarország számára, mert méltányos, valamint kizárja az adóversenyt. Az utóbbi pozitívuma, hogy stabil adózási környezetet biztosítana az EU-ban tevékenykedő vállalkozások számára és a digitális egységes piacon se keletkeznének töréspontok. Ezzel kapcsolatban még kérdéses, hogy mikor lép egyáltalán életbe az EU valamely kezdeményezése. Azonban amennyiben ez megtörténne és Magyarország csatlakozna azokhoz, kérdésként merülne fel az adóbevételek beszedésének hatékonysága, átláthatósága és ellenőrizhetősége. Mennyire lennének ezek biztosítva? Hogyan tudná az EU az adókból származó bevételek átlátható nyilvántartását biztosítani a tagállamok részére?

Egyelőre korai lenne megállapítani, hogy a fentiek közül melyik megoldás lenne hosszútávon előnyös Magyarország számára, vagy egyáltalán azt, hogy mikor kerül sor ténylegesen a digitális adó bevezetésére. Mindenképp bizakodó az EU pozitív hozzáállása a probléma megoldásához, ugyanis felismerte, hogy a „fizikai adózás” elavult szabályai a jelen korral járó kihívásokban nem értelmezhetőek kizárólagosan, ezért egy olyan adózási rendszer kialakítására kell törekedni, amelyben minden vállalat kiveszi a részét az adókból és ezáltal hozzájárul a társadalom működéséhez.

Az írás az Arsboni Gyakornoki Programjának keretében készült,
melyet a Baker McKenzie és a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda támogatott.
A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.