Mi lesz, ha látják a barátaim? – „Alapjogi háború” a sharenting jelenség keretei között

Napjainkban egyre kevesebb olyan emberrel találkozunk, akinek ne lenne közösségi média oldala, ahol gyakran látunk olyan tartalmakat is, melyek mások képmáshoz, illetve magánélethez való jogát érintik. Ez gyakran megfigyelhető, amikor a szülők a gyermekeikről tesznek közzé különböző tartalmakat. Az érintett gyermekeknek is van saját magánéletük, személyes terük, ahová nem feltétlenül szeretnének bárkit beengedni. Ahogyan a mindennapi fizikai életben, úgy az online térben is keletkezhetnek a gyermekek személyes terét érintő jogsértések, amelyek kihatással lehetnek nem csak a gyermekkorukra, de későbbi életükre is. Ha ebből a szemszögből közelítjük meg a szülők által gyermekeikről megosztott tartalmakat, jogosan merülhet fel a kérdés: korlátozható egy gyermek magánélethez való alapjoga a szülő véleménynyilvánításhoz való jogával szemben?

Sharenting, mint társadalmi jelenség

A „sharenting” kifejezésnek magyar megfelelője még nincs, azonban ez a fogalom kiválóan összefoglalja az általunk felvetett problémákat. Az angol „share” (megosztás) és „parenting” (szülői nevelés) szavakból áll, ezzel a szülők által a gyermekeikről készült online tartalmak megosztására utal a kifejezés. Biztos vagyok benne, hogy sokunkkal szembe jött már különböző közösségi média oldalokon egy-egy csecsemőről, serdülőről készült, gyakran kellemetlen fotó, de akár még magzatképek is. Ezeket a tartalmakat az emberek egy része nagyon aranyosnak és szívmelengetőnek találja, viszont pár másodperc múlva tovább is görgetnek. Vajon a képen szereplő gyermek is aranyosnak találja majd vagy inkább kellemetlenséget és kínos szituációkat fog számára előidézni? Maguk a szülők sem gondolnak bele, hogy ezek a képek milyen hatással lehetnek gyermekeik személyiségfejlődésére, jövőjére, illetve mely alapjogok ütközésével járhatnak együtt, ezzel számos problémát is hordozhatnak magukkal. Sok esetben ezek a fotók az érintett gyermek beleegyezése nélkül készülnek el és kerülnek fel az online térbe, főleg egy csecsemő esetében, aki fel sem tudja fogni a vele történteket, de már digitális lábnyommal rendelkezik. Az általunk kedvelt influenszerek platformjain is, akik akár több százezer fős követőbázissal rendelkezhetnek, találkozhatunk hasonló, gyermekekről készült tartalmakkal.

Alapvetően nem azokkal a posztokkal kapcsolatban merül fel a probléma, melyekben egy örömteli pillanat vagy a gyermekkel kapcsolatos emlékezetes esemény kap főszerepet, hanem sokkal inkább azon tartalmakkal, amelyekben számos felhasználható információ kerül napvilágra a gyermekről, mint például a neve, iskolája, sportklubjának helyszíne. Ennek beláthatatlan következményei is lehetnek, hiszen minél idősebb lesz a szülő „sharenting tevékenységének” áldozatául esett gyermek, annál több adatot hordozhat magán egy ilyen fotó, így pedig egyre nagyobb veszéllyel jár együtt ez a tevékenység. Az ilyen jellegű tartalmak kihatással lehetnek a gyermek közösségben elfoglalt helyére is, hiszen osztálytársak, barátok is láthatják a szülő által megosztott posztokat, melyek sokszor olyan képek, amelyek felnőttkorban is kínosak és kellemetlenek lehetnek, és önszántukból sosem tennék őket közzé, emiatt könnyedén válhatnak csúfolódás, kiközösítés áldozataivá is. Mindennek a hátterében egy alapjogi háború dúl, amelyben a gyermek magánélethez és a szülő véleménynyilvánításhoz való joga áll egymással szemben.

Miért fontos, hogy a jog szabályozza ezt a területet?

Okkal merülhet fel a kérdés, hogy mégis mi a baj azzal, ha egy szülő posztol a gyermekéről? Az online jelenlét egyre inkább elmossa a magánszféra és nyilvánosság között feszülő határvonalat, aminek köszönhetően a magánélet, a személyes tér egyre támadhatóbbá válik, ez a gyermekekre nézve is nagy veszélyt jelent. Az internetre felkerülő tartalmak, jelen esetben a gyermekekről készült képek is beláthatatlan, visszakövethetetlen utat járnak be, így bárhol, bárki előtt megjelenhetnek az általunk feltöltött tartalmak. Manapság egyre elterjedtebbé válik, hogy a sharenting tevékenység mögött gazdasági célok állnak. Ez alatt azokat a posztokat értjük, ahol a szülők egy-egy olyan reklám elvállalásával jutnak aktív bevételhez, amelynek középpontjában gyermekeik állnak, akár már csecsemőkorban is. Egyre több olyan profil jelenik meg a közösségi média oldalakon, akár YouTube, akár TikTok vagy Instagram fiókokra gondolunk, ahol a szülők szinte csak gyermekeikről szóló videókat, képeket tesznek közé és mutatják be családi életüket, ezzel betekintést adnak a mindennapjaikba és kisgyermekeik magánéletébe is. Ezen felhasználói oldalak központi szereplői a gyermekek, akik talán nem is tudnak a róluk készült fényképekről, esetleg más jellegű tartalmakról, ahogyan arról sem, hogy szüleik bevételeihez járulnak hozzá. A legtöbb esetben nem is tudnak az ellen felszólalni értelmi képességük, vagy életkorukból fakadóan, hogy egyáltalán részesei szeretnének-e lenni a szóban forgó posztnak. Ha tudják is, hogy kikerül egy róluk szóló poszt, nem tudják felmérni annak következményeit, nem értik, ez mit is jelent, nem tudnak felelős döntést hozni. Azonban ezekkel a posztokkal nagy sérelem érheti a magánéletüket, a személyes terüket, hiszen ezeknek a tartalmaknak köszönhetően rengeteg ember nyer az életükbe betekintést, tudomást szereznek olyan információkról, amelyek veszélyt jelenthetnek az érintett kiskorúakra. Milyen veszélyekkel járhat együtt? Tudod, mi az online emberrablás?  Elsősorban ahogyan a szülők úgy mások is felhasználhatják a gyermekekről szóló tartalmakat gazdagodás céljával, így bűncselekmények eszközeivé és áldozataivá is válhatnak a képen szereplő gyerekek, ezt nevezzük online emberrablásnak. Ebben az esetben idegen személyek birtokába kerülnek a szülők által megosztott kiskorú gyermekeikről szóló tartalmaik és ezek az idegenek sajátjukként használják fel, olyan módon, ahogyan csak akarják, például gyermekpornográfia, emberkereskedelem, akár csalás céljából. Emellett a személyiségfejlődésükre gyakorolt hatása is igen aggasztó, ez jellemzően a serdülő fiatalokat érinti a leginkább, hiszen ők azok, akik már aktívan tagjai egy közösségnek, ennek következtében sokkal kellemetlenebb számukra, ha barátaik, társaik látják a róluk készült képeket, ez kihatással lehet iskolai teljesítményükre és közösségi életükre, de akár mentális egészségükre is. Ha egy gyermek szorongva jár iskolába, attól félve, hogy ki láthatta a szülő által megosztott posztot és mit fognak szólni hozzá társai, azt fogja eredményezni, hogy egyáltalán nem szeretne iskolába járni és a közösség tagja lenni, ezzel együtt pedig számos mentális probléma is, mint például szociális szorongás is kialakulhat a gyermekben. Az iskolai közegben könnyen előfordulhat, hogy ebből zaklatás, akár online zaklatás lesz, amennyiben a gyermek is rendelkezik saját közösségi média fiókkal, amelyet a sharenting következtében, közvetve ugyan, de maga a szülő idézhet elő saját gyermeke számára. A zaklatás különböző formáit is megtapasztalhatja ennek következtében egy gyermek, hiszen az iskolában csúfolódás, kiközösítés, de még fizikai bántalmazás is érheti az érintett fiatalt. Azzal, hogy egy anyuka, esetleg apuka felfedi gyermeke nevét, iskoláját, más szabadidős tevékenységének a helyét, növeli annak az esélyét, hogy az adott gyermeket könnyebben megtalálják a rá veszélyes személyek. Itt megemlíthetjük akár az online, akár a való világban megjelenő veszélyeket. Ezen cselekmények miatt felmerülhetnek öngyilkossággal vagy más önkárosító cselekedetekkel kapcsolatos gondolatok is a gyermekben, amelyek az általam vizsgált kérdésben visszavezethetőek a szülő sharenting tevékenységéhez és végig kísérik a gyermek fejlődését, életét, kihatással lesznek a személyiségére.

A jog és a sharenting kapcsolata

Ahogyan azt láthatjuk, számos veszélyt hordozhat magában, ha egy szülő meggondolatlanul osztja meg gyermekéről készült tartalmait. Ezen tevékenység során a gyermek magánélete van a legnagyobb veszélynek kitéve, ugyanis ahogyan azt már említettem, számos olyan adat kerülhet más személyek tulajdonába, melyek alkalmasak a személyes tér megsértésére is, ezzel szemben pedig felmerül a szülő véleménynyilvánításhoz való jogának a korlátozhatósága. Alapvetően arra keressük a választ, hogy hogyan is tudnánk sérelem nélkül összeegyeztetni az imént említett két alapjogot. Ahhoz, hogy érdemi választ tudjunk adni erre a kérdésre, mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk minden alapjog alapkövét, ami az emberi méltóság.

Az emberi méltóság

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, hogy „Minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”  Kijelenthető tehát, hogy minden emberi lényt ugyanazon jogok, alapjogok illetnek meg, mely alól a gyermekek sem képeznek kivételt. Azért fontos tisztáznunk az emberi méltóság fogalmát, mert ez alapján fogjuk tudni levezetni az említett alapjogi jogsértéseket. Az emberi méltóságnak nincs egy teljeskörű, átfogó fogalma. Az emberi méltóság azon túlmenően, hogy az embereket megillető jogok alapja, az emberek közötti kapcsolatban is meghatározó szerepe van. Az emberi kapcsolatokban az egyenlőséget az emberi méltóság teremti meg, ahogyan a felelősséget is, illetve megjeleníti az emberi minőséget, amely azt foglalja magában, hogy az embereket megillető alapjogok között ne lehessen különbséget tenni. Mindemelett azt is kifejezésre juttatja, hogy ezen jog az embereket megillető alanyi jogok alapja, tehát mindenkit ugyanolyan mértékben, különbség nélkül illet meg például az élethez, magánélethez, véleménynyilvánításhoz való jog, beleértve a gyerekeket is. Az emberi méltóság két funkciót hordoz magában, amelyek ugyanolyan mértékben gyakorolnak hatást egymásra. Első funkciója az egyenlőség megteremtése, a másik pedig az autonómia biztosítása, tehát az általános cselekvési szabadság megnyilvánulását jelenti. Ez teremti meg az alapot a személyiségvédelmi eszközök felhasználására, tehát a magánélet, önrendelkezés és az egyén integritásának megsértése esetében.

A gyermekek magánélethez való joga

Ahhoz, hogy fel tudjuk tárni a gyermek és szülő között kialakult „alapjogi háborút” meg kell vizsgálnunk részletesebben a sértett jogokat. Először is a gyermek oldalán, tehát a szülő által megosztott tartalom létrejöttével keletkező jogsértést, amely a magánélethez való alapjog sérelmére utal. Hazánkban a magánélethez való jog az Alaptörvényben került deklarálásra, mely szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.” Azzal, hogy az Alaptörvényünk tartalmazza, arra is következtethetünk, hogy egy kiemelt jelentőségű alapjogról van szó, melynek megsértésétől mindenkinek tartózkodnia kell.  A magánélethez való jog számos olyan jogosultságot magában foglal, mint a magán- és családi élet, az otthon tiszteletben tartása, melyek témánk tekintetében a szülő által folytatott shareting tevékenység során több szempont alapján is sérülhetnek. A szülők a gyermekeikről szóló posztjaikkal gyakran elmossák a privátszféra és a nyilvánosság között feszülő határvonalat. Az alapjog tartalma alapján a személy formálni tudja a külvilágban kialakított képet önmagáról, emellett pedig az egyéni kibontakozásához való joga is védelmet élvez. Ezen alapjog a gyermekeket is ugyanolyan arányban megilleti, mint felnőtt szüleiket. A gyermekek tekintetében is fontos szem előtt tartani, hogy magánélethez, illetve személyes adataikhoz való joguk nem szüleiket, hanem őket, mint önálló jogalanyokat illeti meg, amely a gyermek emberi méltóságából fakad. Abból adódóan, hogy egy gyermek értelmi képessége nem éri el azt a szintet, alapvetően életkorából fakadóan, mint felnőtt törvényes képviselőinek, így jogai érvényesítése terén sem tud feltétlenül önállóan eljárni. Amikor egy gyermek alanyi joga sérül, a legtöbb esetben a szülők vagy legalábbis a törvényes képviselők kötelesek helyette eljárni. Ilyenkor a szülőknek a gyermek érdekeit kell szem előtt tartaniuk, azt a célt kell szolgálniuk, hogy a gyermek jogai a legmegfelelőbb módon jussanak érvényre. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gyermek alapjogának alanyává a szülei válnak, ahogyan azt sem, hogy szabadon rendelkezhetnek például a gyermek digitális identitása felett.

A felvetett problémára nemzetközi szinten is megfigyelhetünk lehetséges megoldásokat. Erre egy példa Franciaország, ahol idén tavasszal elfogadtak egy törvényt, amely a gyermekek magánéletéhez és képmásához való jogát védi. Ezen törvény középpontjában a szülők által gyermekeikről megosztott online tartalmak állnak (sharenting), mivel a francia álláspont szerint ezen tartalmak nagy kockázatot jelentenek a gyermek magánéletére és személyes adataira nézve. Bizonyos korlátozásokat tartalmaz, illetve a kiskorúak jogainak érvényesítése érdekében határoz meg rendelkezéseket. Többek között magában foglalja, hogy a gyermek kérésére vagy törvényes képviselője felszólítása révén törölni kell a róla felkerült tartalmakat, ezzel is elősegítve a gyermek személyes adatainak és terének védelmét.

A gyermekek képmáshoz való joga

A sharenting a gyermek magánélete mellett a képmáshoz való jogát is sértheti, hiszen a sharenting a legtöbb esetben kép vagy videó formájában kerül megnyilvánulásra. A magánélethez való jog magában foglalja az embert megillető képmáshoz való jogot, ugyanis mindkét jog esetében elmondhatjuk, hogy a személy identitását igyekszik védelme alá vonni és az emberi lényünkből fakadóan jön létre. A képmáshoz való jog középpontjában a személyről készült kép áll. A Kúria egyik ítéletében olvasható ezzel kapcsolatban, hogy: „Képmás illetve a hangfelvétel ugyanis az ember személyiségének, külső megjelenésének valamilyen műszaki eszközzel való bemutatása. A képmás vagy hangfelvétel a fentiekből következően szükségképpen valamilyen hordozóeszközön jeleníti meg az ember személyiségének egy lényeges momentumát.”  Ez alapján elmondhatjuk, hogy egy képmás, azaz a gyermekekről készült képek, alkalmasak arra, hogy kifejezzék személyiségüket, bizonyos esetekben a kép tartalmától függően még tartózkodási helyüket is, ennek következteében az érintett személy beazonosíthatóvá válik a külvilág számára. Az online világban ez kifejezetten veszélyes, főleg egy gyermek tekintetében, hiszen így sokkal elérhetőbbé vállnak a számukra fenyegető egyének felé.

A szülők véleménynyilvánítás szabadságához és a kifejezéshez való joguk

Hazánkban hasonlóan a magánélethez való alapjogunkhoz a véleménynyilvánításhoz való jogunkat Alaptörvényünk tartalmazza. A véleménynyilvánítás szabadságához való jog az úgynevezett kommunikációs jogok alapja, tehát mindenkinek joga van véleményét kifejteni. Ebből le tudjuk vezetni a kifejezéshez való jogot is, amely ugyancsak az emberi méltósághoz, a magánélethez és a véleménynyilvánításhoz való joghoz kapcsolódik.  A sharenting jelenség keretei között alapjogi háborúban a kifejezéshez és véleménynyilvánításhoz való jog oly módon kap szerepet, hogy a szülő saját gyermekéről online formában oszt meg tartalmakat, ezzel saját szülői pozícióját tárja fel a nyilvánosság előtt. A kifejezési jog által az egyén eldöntheti, hogy privátszféráját kik számára teszi elérhetővé, ezzel kapcsolatot teremtve a magánélete és a nyilvánosság között. A probléma jelen esetben, hogy a szülő nem feltétlenül saját magánéletébe enged betekintést, hanem sokkal inkább gyermeke személyes terébe, ezzel korlátozva a gyermek magánélethez való jogát. Ezzel összefüggésben fontos elmondani azt is, hogy sokszor nem is maga a gyermek dönt a róla szóló információk közzétételéről, hanem törvényes képviselője, az érintett eset tekintetében maga a jogsértő szülő, rendelkezik a gyermekről szóló információkról. A szülőnek kötelessége felelősségteljesen eljárnia gyermeke érdekében és tiszteletben tartani az őt megillető jogokat, ahogy az 1991. évi LXIV. számú a Gyermekek Jogairól szóló törvény is kimondja: „cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek legfőbb érdekének kell vezetnie”.

Záró gondolatok

Mit is tehet közé egy szülő, ha megszeretné mutatni gyermekét a világnak? Úgy gondolom, egészséges keretek között bármit. Fontos megteremteni az egyensúlyt, meg kell hagynunk a szülőknek a teret arra, hogy posztoljanak gyermekeiről, ezzel párhuzamosan pedig meg kell védenünk az érintett gyermekeket is az esetleges veszélyektől. Az általam felvetett probléma mögött két egymással szembenálló alapjog háborúját láthatjuk, a szülők véleménynyilvánításhoz és a gyermekek magánélethez való jogát. A kérdés az, hogy hogyan tudjuk ezen két jog sérülésmentes összhangját megteremteni, úgy, hogy mind a két fél érdeke érvényre juthasson. Vannak olyan élethelyzetek, amiket nem lehet megoldani csak jogi szabályozással. A sharenting is ehhez hasonló. Az eddig leírtakból is jól látható, hogy milyen komoly veszélyekkel járhat együtt, ha egy szülő felelőtlenül tölt fel tartalmakat a gyermekéről.  Az azonban nem nyújt megfelelő megoldást, ha megtiltjuk a szülőknek, hogy például képeket töltsenek fel az internetre a gyermekeiről. Végül, fontosnak tartom elmondani, hogy mindezzel nem szeretném elvenni a kedvét senkinek sem a posztolástól, azonban elengedhetetlen, hogy tudatosan, megfelelő körültekintés mellett használjuk az internetet, a közösségi média oldalakat.

Ez a cikk az Arsboni 2024. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Irodalomjegyzék