„Mindent meg lehet oldani, csak a megfelelő mindset szükséges hozzá” – Interjú dr. Papp Gáborral

Korábban dolgozott közigazgatásban és hagyományos ügyvédként egyaránt, jelenleg mégis egy itthon még egyedülállónak számító pozícióban, szakmai fejlesztési vezetőként segíti a DLA Pipert. dr. Papp Gáborral különleges munkájáról és az egyre inkább integrált szaktudást igénylő jogi karrierutakról beszélgettünk. Interjú.

A pozíciód, amiben dolgozol, egyedülállónak számít a magyar jogi piacon. A DLA Piper miért és hogyan hozta létre anno? Mi volt vele a célja?

Valójában ez egy komplex szerep, amit nem is pozíciónak hívnék, mert tudomásom szerint nincs ilyen a magyar jogi szolgáltatói piacon, egyébként Európában sem nagyon. Angolul head of professional development, magyarul pedig szakmai fejlesztési vezető a megnevezése. Anno amerikai mintára és méretgazdaságossági szempontokat is figyelembe véve kezdtünk el gondolkodni, hogy hogyan tudnánk az irodán belül egyszerre, egy szerepen belül kezelni a képzéseket, a tudásmenedzsmentet, a tehetséggondozást és negyedik pillérként az innovációt. Fontos célkitűzés volt, hogy ne piaci trendet kövessünk, hanem irányt mutassunk ezen a területen. Tudásalapú iparágban dolgozunk, ahol a legfőbb értéket az iroda jogászai és egyéb, támogató szerepet betöltő munkavállalói képezik. Az imént jelzett négy pillért egybe fogó komplex feladatkör megalkotásával a humántőke értékét és a belső szolgáltatói jelleget egyaránt hangsúlyozni kívánta az iroda vezetése. Tudatos stratégiai döntés volt továbbá, hogy a piacon árversenybe bocsátkozás helyett, olyan indikátorokat keressünk, amelyeket még kevésbé használnak itthon, ugyanakkor alkalmasak lehetnek arra, hogy értékalapú megkülönböztetést jelentsenek.

Komplex feladatköröd van. Korábban több típusú munkahelyen is dolgoztál, különböző pozíciókban. Mik voltak azok a skillek, amelyeket ott szedtél fel, és a jelenlegi munkád során hasznosítani tudod őket?

Egyet emelnék ki, amely a kezdetektől fogva markánsan jelen van: ez az alkalmazkodási készség. Közjogász pályára készültem az egyetem alatt, ennek ellenére a diploma után egyből a versenyszférában találtam magam, egy másik nemzetközi irodánál ügyvédjelöltként. Tőkepiacokkal kezdtem foglalkozni, egy olyan területtel, ami a záróvizsga tételsorban került elém életemben először, így az első konkrét feladatomat Google kereséssel kezdtem. Az első munkanapon este 8 óra tájban bejött az irodavezető partner – akinek amúgy rengeteget köszönhetek a pályán – és látta, hogy meg vagyok feszülve. A helyzetet oldandó, barátságosan megveregette a vállamat, hogy nyugi Gábor, reggelig van időd elküldeni az anyagot. Nagyjából így indult a pályafutásom, egy sokkélménnyel.

A közigazgatásban is dolgoztál, így a közjogászi terveidet sem kellett elfelejtened.

Két év után kerültem a közigazgatásba, az akkori Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumba. Először miniszteri tanácsadóként kezdtem, nem kisebb portfólióval, mint az akkor zajló Ptk., majd később a Btk. kodifikációs folyamatnak a miniszteri kabinet felé történő koordinálása. Ez egy olyan szerep volt, amire nagyon nehéz lett volna nemet mondani. Fokozatosan alakultak a feladataim, újabb és újabb kihívások hatására. Három évet töltöttem el, és folyamatosan az volt az élményem, hogy mindig minden változik körülöttem. Például, mire kezdtem ráérezni a dologra, érkezésemet követő néhány hónap múlva változott a miniszter személye – akivel addig közvetlenül dolgoztam – és vele az egész minisztériumi struktúra. Ott maradtam a miniszteri kabinetben miniszter nélkül. Ilyenkor az ember pánikolhat, vagy megvárja, mi lesz és arra reagál. Ez a helyzet időről időre előkerült a pályám során, amikor főosztályvezetőként egy új szervezeti egységet építhettem ki, vagy akár közjogi szakállamtitkárként történt állami vezetői kinevezésem előtt, illetve a 2010-es kormányváltás során is. Végül 2011-ben jöttem el a minisztériumból. A lökést az ügyvédi törvény módosítása adta. Egy 2010. év végi módosítás alapján, ha önálló ügyvédi praxist terveztem, akkor választhattam, hogy rohamtempóban szakvizsgázom és irodát alapítok, vagy évekig alkalmazott ügyvéd leszek. Az előbbi mellett döntöttem és a szakvizsgákat a lehető legfeszesebben csináltam meg. Emlékszem, az ügyvédi esküt méltányossági engedéllyel, telefonon tettem le a János kórház udvarán egy kórházi köpenyben sétálva december 30-án vagy 31-én, hogy még beleférjek az évbe. Ez az időszak arra tanított meg, hogy igazából mindent meg lehet oldani, csak a megfelelő mindset szükséges hozzá.

A munkád során számos olyan területtel foglalkozol, amelyek külön-külön távol állnak egymástól. Vegyük csak példaként a tehetséggondozást vagy az innovációt. Hogyan néz ki egy átlagos heted?

Nem nagyon van átlagos hetem, még akkor sem, ha nagyon szeretném, hogy legyen ilyen. Mindig van valami, ami ezt felrúgja. Ugyanakkor vannak visszatérő feladatok, amelyek a gerincét adják a munkámnak. A belső egyeztetések például tipikusan a hétfőt viszik el, a kedd pedig a team napunk szokott lenni. Flexibilisek vagyunk a munkarendben, de úgy állítottuk be a rendszerünket, hogy kedden mindannyian bent legyünk a csapatból, így akkor vannak a közös munkáink és a team ebéd. Szerda szokott a home office lenni, akkor foglalkozom olyan feladatokkal, amelyek nagyobb elmélyültséget igényelnek. Csütörtökre szoktam a külsős megbeszéléseket besűríteni, és a pénteket próbálom szabadon tartani, hogy az meg a fejsze élezésének a napja legyen. Ilyenkor a napi rutinból próbálok visszavenni, és inkább a hosszabb távú, a saját fejlődésemet, illetve a szervezet fejlesztését szolgáló dolgokkal foglalkozni. Jelenleg például a péntekek egy részében pszichológiai egyetemi tanulmányokat folytatok.

A munkád egy olyan típusú trendbe illeszkedik, melyről viszonylag sokat beszélnek, főleg Amerikában és Nyugat-Európában. Eszerint a jogászi piacon egyre több olyan pozíció fog megnyílni, amely már nem a klasszikus ügyvédi munka lesz. Mit gondolsz, ez Magyarországra mikor fog annyira begyűrűzni, hogy nem te leszel az egyedüli, aki ilyen típusú pozícióban dolgozik?

Azt gondolom, hogy ez már most is így van, csak nem így hívjuk ezeket a pozíciókat. Már most sem nagyon tud megélni ügyvédként az, aki csak a joghoz ért. Nem kikerülhető, hogy az ember a jogon kívül mással is foglalkozzon. Lehet, hogy még nincs ráaggatva egy izgalmas címke az adott munkakörre, de ez már ma is így van, és csak még inkább így lesz.

Mivel lesz érdemes a jogi tudást kombinálni?

Klasszikus volt sokáig a gazdasági és jogi tudás kombinálása, és az a mai napig is jól működik. Ha valakinek van üzleti háttértudása, akkor az érdemben hozzá tud tenni a jogászi munkájához is. Viszont szerintem sokkal izgalmasabb, ha az ember elkezd kilépni a társadalomtudományokból és inkább természettudománnyal kombinálja a jogot. A legjobb vezetők, akiket látok – akár ügyfeleknél, akár cégeknél -, mind rendelkeznek a jogi és gazdasági területen kívül más szakmai tudással is, például mérnöki vagy egészségügyi szakemberek is egyben. Az ügyfelet mindig az érdekli, hogy hozzá tudok-e szólni az üzletéhez. A gyógyszerjognál például tudok-e azzal mit kezdeni, hogy milyen hatóanyagokból és segédanyagokból áll össze a terméke, vagy mi az a gyógyszerfejlesztési folyamat, melyik fázisában vagyunk. Mindig az adott üzleti környezethez igazítva kell megtalálni a megfelelő jogi megoldást, természetesen a kockázatok mérlegelésével.

Az irodában képzésekkel is segítitek a tehetséggondozást. Mit tud még egy nemzetközi iroda nyújtani a fiatalok számára, hogy folyamatosan fejlődjenek, naprakészek legyenek és felfelé ívelő önálló szakmai útjuk legyen?

Erre egy két szó a válasz: személyes perspektívát. Ez számtalan szintre bontható attól függően, hogy kiről van szó. Ma már az elvárt a piacon, hogy egy nemzetközi ügyvédi iroda fejlődési lehetőségeket kínáljon. Legyen egy kész képzési terv, előadások, külföldi lehetőségek. Ez azonban csak az első szint. A második szint – amely már izgalmasabb-, arról szól, hogy ne szenioritási szintekre szabott karrierutakban gondolkodjunk, hanem személyre szabottakban. Gyógyszerjogi hasonlattal jövök, mert ott is ez a fajta paradigmaváltás zajlik éppen. Van egy lázcsillapító, mindenki azt veszi, mert hatékony; ezer emberből 998-nak a lázát lehúzza. De nem pont úgy teszi, ahogy nekem szükséges lenne, mert kicsit több vagy kevesebb hatóanyag van benne, mint ami nekem éppen az optimális lenne. Ahogy az orvostudomány is elmozdul a személyre szabott gyógyászat felé, úgy kell nekünk is ezt tenni a személyre szabott, egyéniesített karrierutak megtalálása felé. Ehhez ma már a módszertanunk, technikáink és az erőforrásaink is adottak. Egy haladó gondolkodású, embereivel foglalkozni akaró irodának személyre szabottan meg kell tudni mondania a leendő csapattagok számára, hogy milyen mérföldkövekre számíthat az illető, milyen közös célokban tudnak megállapodni, és mindez hogyan ágyazódik az iroda üzleti stratégiájába. Ezt jelenti nálam a személyes perspektíva. Itt helye van a képzésnek, a mentorálásnak, coaching-nak, a külföldi tapasztalatszerzésnek, konferenciáknak, a visszajelzéseknek és a jóllétre való odafigyelésnek egyaránt. Erre az egész folyamatra úgy tekintek, mintha egy olyan játékban vennénk részt, ahol az a feladatunk, hogy kiborítsunk egy nagy doboz legót a szoba közepére, és közösen válogassuk ki azokat a darabokat, amelyek a legjobban kiadják a metszetét az egyéni igénynek és az iroda stratégiájának. Ha ez a metszet elég nagy, akkor van perspektíva.

Említetted a külföldöt érintőlegesen. Mennyi utazással jár a munkád?

Jókor kérdezed, mert a járvány alatt az utazás teljesen megszűnt, ebben is változik a világ. Nem is vagyok benne biztos, hogy visszatérünk a korábbi állapothoz, már csak azért sem, mert a fenntarthatósági narratíva is egyre erősebb, és ennek fontos eleme, hogy az utazásokat is csökkentsük. A járványhelyzet előtt viszont volt olyan évem, hogy március végéig többet voltam külföldön, mint itthon. Ezek kisebb utazásokból tevődtek össze. Voltak olyan időszakok, általában év vége, amikor minden héten egy-két napot Londonban voltam vagy egy másik külföldi irodában. Olyankor rutin volt, hogy hajnali négykor keltem és repültem Londonba. Ott kezdtem a munkanapot, és adott esetben az esti 8 órás géppel már jöttem haza. Gyakorlatilag bejárós voltam Londonba. Ez persze nem volt a legkényelmesebb, ugyanakkor a munkával kapcsolatosan az elmúlt években az összes földrészre eljutottam. Szerveztem konferenciát ausztrál és új-zélandi ügyvédeknek, voltam pro bono program keretében képzést tartani Zambiában, eljutottam konferenciára New York-ba és többször az ázsiai irodáinkba is.

Éppen egy új munkatársat kerestek, aki a te csapatodban fog dolgozni. Milyen feladatokra számíthat majd?

Önmagában ez a pozíció talán keveset mond azoknak, akik frissen, egy-két éves tapasztalattal a hátuk mögött keresnének új kihívást maguknak. Ez egy olyan feladatkör, ami kicsit ötvözi a piaci és az akadémiai világot, ezáltal a belső ügyfeles munkára koncentrál, tehát az irodával együttműködő, széleskörű jogi csapat támogatására. Próbálunk sokféle jogi tudást behozni és elérhetővé tenni az irodában: például folyamatos figyeljük az újonnan keletkező jogszabályokat, azokról összefoglalókat készítünk, követjük a bírósági és hatósági gyakorlatot, illetve az EU jog változásait. A pozíciónak fontos része, hogy szakmai fejlődési lehetőségeket keressen az új csapattag. Folyamatosan követnie kell, hogy milyen konferenciák zajlanak Magyarországon és Európában, amelyek relevánsak lehetnek számunkra. Néha el is kell menni ilyenekre, majd az ott elhangzottakat később összefoglalni. Fontos része még ennek a szerepnek a nemzetközi tudásmegosztásba való becsatlakozás a DLA Piper rendszerében. Annak aki erre a szerepre pályázik viszonylag hamar együtt kell majd dolgoznia a kollégákkal Hongkongból, Londonból, Bukarestből, Frankfurtból és más DLA Piper lokációkból.

Mi lesz a személyes perspektívája ennek az új munkatársnak?

Ez nagyban az új munkatárson is fog múlni. A pozíció a keretrendszert tudja kijelölni, ami alapján aztán közösen fogjuk összeválogatni a konkrét elemeket a szakmai háttértől és személyes fejlődési ambícióitól függően. Az előbb említett alapszolgáltatási csomaghoz még nagyon sok mindent lehet hozzáválogatni az egyéni igényeknek, háttérnek megfelelően. El tud mozdulni ez a pozíció legaltech irányba, hogy az alapszolgáltatások mellett a jogi innovációval foglalkozzon az illető, de lehet üzletfejlesztési irányba is tendálni, ha valakit az érdekel jobban. Ha pedig a nemzetközi irány vonzza, akkor eljuthat oda is, amiben én is dolgoztam sokáig, vagyis a megosztott szerephez, amikor a budapesti iroda ugyanúgy a megbízóm, mint más külföldi irodánk. Szintén perspektíva lehet még az egyetemekkel való együttműködés.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.