„Nálunk senkinek sem érvényesülhet az önálló akarata a többség hátrányára, minden jelentős kérdést konszenzussal döntünk el”

Kevés ügyvédi irodának van olyan jó híre Budapesten, mint az Oppenheimnek. A kivételes reputációt biztosító egyedi irodai szellemiség mellett az Oppenheim múltjáról és jelenéről is beszélgettünk dr. Cselédi Zsolttal, az Oppenheim partnerével.

Fotó: Erőss Mariann

Miért döntöttél a jogi pálya mellett? 

Belesodródtam. A gimnáziumban nagyon meghatározó volt számomra a történelem, a magyar irodalom és az idegen nyelvek elsajátítása, ez pedig többé-kevésbé meghatározta, hogy a jogi egyetem felé orientálódjak. Ez végül szerencsés választásnak bizonyult, az egyetemi évek alatt egyre inkább beleszerettem az oktatott tárgyakba és később a jogi, közelebbről az ügyvédi pályába is. 

Milyen típusú egyetemista voltál?

Az egyetemen eltelt egy-két év, mire világossá vált számomra, hogy mi az, ami igazán érdekel és mivel szeretnék majd később foglalkozni. A családban nem volt jogász, ezért nem voltak hozzáférhető referenciáim ahhoz, hogy miként működik ez a szakma. Harmadévtől kezdve ezért gyakorlatilag folyamatosan jártam az ügyvédi irodákat, gyakornokoskodtam. Eleinte Miskolcon, hiszen az egyetemet is ott végeztem, később a fővárosban is. Ezek a gyakorlati tapasztalatok később rendkívül értékesnek bizonyultak. Ebben az időszakban dőlt el, hogy ügyvédként akarok dolgozni és az is, hogy a hivatást a fővárosban szeretném gyakorolni.   

Emellett folytattam az idegen nyelvek tanulását is, mert nagy álmom volt, hogy hozzájussak egy külföldi ösztöndíjhoz. Rengeteget dolgoztam ezért, de ez az álmom végül nem teljesült. Az Erasmus előtti időkben vidéki egyetemistaként nagyon kevés lehetőség állt rendelkezésre, kivételes szerencsének számított, ha valaki elnyert egy-egy ösztöndíjat. Mindazonáltal a nyelvtanulás is komoly orientációs erővel bírt, mert ez nyitotta meg a lehetőségét annak, hogy később nemzetközi ügyekkel foglalkozó ügyvédi irodánál helyezkedjek el.

Saját tapasztalatomból minden fiatal kollégának azt javaslom, hogy ne becsülje alá az egyetemi évek jelentőségét. Azt a munkát, amit ott kell elvégezni, később szinte lehetetlenül nehéz pótolni.

Volt Miskolcon olyan oktató, aki nagy hatást gyakorolt rád?

Igen, sokan: Stipta István, Bíró György, Lévai Miklós, sorolhatnám. Az én korosztályom még más rendszerben tanult, egységes évfolyamok voltak, tankörökkel, az órák látogatása is kötelező volt. A rendszer sokkal inkább hasonlított a gimnáziumi évekre, mint a mostani kredit-rendszerre, ezért az oktatókkal is sokkal közvetlenebb volt a kapcsolatunk. Sok olyan impulzust kaptam ezektől az emberektől, amik azóta is meghatározóak számomra.

Az egyetem elvégzése után először egy Big Four mellett működő ügyvédi irodában kezdtél el dolgozni. Ez mennyire volt tudatos döntés?

Nem igazán volt az. Abban az időben azt már tudtam, hogy ügyvéd szeretnék lenni, ezen túl legfeljebb annyit, hogy a lehető legjobb helyre szeretnék bekerülni. Egy állásbörzei kiadványban találkoztam különböző hirdetésekkel, és több helyre is elküldtem az önéletrajzomat. Végül az akkori Déri és Lovrecz Ügyvédi Irodában kaptam lehetőséget.

Fotó: Erőss Mariann

Nagyjából kettő és fél évet töltöttél ott, majd huszonhat évesen megérkeztél az Oppenheim elődjéhez, a Freshfields budapesti irodájába.

Így van. 2002. novemberétől dolgozom itt, tehát idén lesz pontosan húsz éve.

Mennyire volt tudatos választás?

Ez már teljesen tudatos volt, bár őszintén bevallom, eleinte esélytelennek éreztem magam. Viszont hallottam, hogy van felvétel és nem tudtam ellenállni, beküldtem az életrajzomat. Az első interjú éppen ebben a tárgyalóban zajlott, ahol most ülünk.

Pont 15 évvel ezelőtt, 2007-ben önállósodott az iroda. Ekkor – még mindig elég fiatalon, harmincegy éves korodban – a háromtagú management board tagjává választottak. Milyen volt megbirkózni az új kihívással?

Nagyon fiatal és sok tekintetben tapasztalatlan voltam, rengeteg plusz energiát követelt a dolog, főként az elején. Viszont utólag visszatekintve már elsősorban nem erre, hanem egy semmi mással nem helyettesíthető tanulási pályára emlékszem vissza. Komoly segítséget jelentett egyébként, hogy a döntést közvetlenül megelőzően, 2006-ban eltöltöttem fél évet a Freshfields londoni irodájában, ahol rengeteg új impulzus ért és hasznos tapasztalattal gazdagodtam. 

Mennyiben változott az iroda szellemisége az önállósodás után?

Az iroda már a Freshfields időszakban is nagyon emberarcú volt. Sem Oppenheim Klára, sem a későbbi vezetők nem sajátították ki a vállalkozást, ezzel is magyarázható, hogy amikor végül függetlenné váltunk, demokratikus alapokon, nagy létszámú tulajdonosi körrel indultunk el. Talán ennek is köszönhetően az iparág átlagához mérten szokatlanul alacsony a fluktuációnk, a mai napig minden kollégával hosszú távon számolunk, ez az egyik olyan alapérték, ami állandó volt az évek során. A mostani generációváltás is ebbe a logikába illeszkedik. 

Említetted, hogy nagyon alacsony a fluktuáció. Valószínűleg ezzel szoros összefüggésben van, hogy a joghallgatók körében az ügyvédi irodák közül a legjobb híre messze az Oppenheimnek van. Mi a titok?

Számos, nagyon tehetséges ember dolgozik nálunk, akiktől kivételes privilégium elsajátítani a szakmát, de ez igaz más irodákra is. Számomra a különbség abban áll, hogy mi emellett valóban egy nagyon nyitott és befogadó közösség vagyunk. Nálunk senkinek sem érvényesülhet az önálló akarata a többség hátrányára, minden jelentős kérdést konszenzussal döntünk el. A szervezeti hierarchiánk lapos, ezért az Oppenheim nem is velem, vagy vezetőtársaimmal azonos, sokkal inkább azokkal az értékekkel és víziókkal, amikhez az évek során olyan szigorúan ragaszkodtunk.

Könnyen sikerült kialakítani ezt a légkört?

Talán jól hangzana, ha azt mondanám, hogy könnyű volt, de az igazság az, hogy elképesztően sok munka van benne, és nem csak a kialakításban, hanem a megőrzésében és a folyamatos fejlesztésében is. 

Amikor a partnership jóvoltából szerepet kaptam a vezetésben Ulrike Rein és Éless Tamás mellett, akikkel egyébként végig együtt dolgoztunk az elmúlt 15 évben, az általános teendőkön túl ki kellett találnom saját stratégiai célokat is. Azt hiszem, hogy a két tiszteletreméltó kollégám mellett leginkább abban találtam meg önmagam, hogy ezt az élhető közeget megerősítsem és továbbfejlesszem. Mindezt szigorú működési protokoll, szervezeti és működési szabályzat, öltözködési rend, vagy egyéb formalizált, fegyelmező jellegű szabályok nélkül. 

A nemzetközi irodáknak általában nincs választásuk ilyen kérdésekkel kapcsolatban, hiszen a működésük kereteit nem helyi szinten állapítják meg. Mi viszont, független irodaként, tudunk rugalmasak lenni és – ami talán még fontosabb – mindig azt csináljuk, amiben  hiszünk és amivel kapcsolatban hitelesen tudunk maradni.

Fotó: Erőss Mariann

Eddig leginkább a vezetőségről volt szó, beszéljünk kicsit a fiatalabb generációról is. Sosem kellett lasszóval fognotok az utánpótlást, mindig sok a jelentkező az Oppenheim által meghirdetett pozíciókra. Milyen követelményeket támasztotok a jelentkezőkkel szemben az állásinterjúkon?

Nálunk a felvétel általában egy hosszabb ismerkedési folyamat eredménye. Gyakran előfordul, hogy a kötelező gyakorlatát nálunk töltő egyetemi hallgató marad, vagy visszatér egy hosszabb, fizetett gyakorlatra és aztán – ha mindkét fél számára kielégítő az együttműködés – ezek a gyakorlatok alakulnak át ügyvédjelölti pozícióvá a diploma megszerzését követően. 

Természetesen nálunk is vannak objektív követelmények, mint a kiváló tanulmányi eredmény, a legalább egy idegen nyelv valóban magas szintű használatára való képesség és az adott jogterület magabiztos és elmélyült ismerete, azonban azt gondolom, hogy legalább annyira fontos, hogy hasonlóan gondolkodjunk a világról és a jelentkező számára is elfogadható legyen az a légkör, amit mi tudunk biztosítani. Első blikkre bármennyire is attraktív ugyanis mindez, egyáltalán nem biztos, hogy az adott személy ilyen környezetben tudja a legjobb teljesítményt nyújtani.

Említetted, hogy a független iroda egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell a külföldi direktíváknak megfelelni. Ezenkívül milyen előnyökkel rendelkezik az Oppenheim a többi, zömében nemzetközi tulajdonosi háttérrel rendelkező irodával szemben?

A működésünkben törekszünk arra, hogy a lehető legkisebb mértékben legyen kötött és hierarchizált. A fiatal kollégákat az első perctől egyenrangú partnerként kezeljük, bevonjuk őket az ügyekbe, nincsenek távol tartva az ügyfelektől. Az Oppenheim támogató és felemelő közeg, valóban odafigyelünk egymásra, biztonságos környezetet teremtve a kollégáink számára.

Július 1-től új korszak kezdődött az iroda életében, új vezetőség veszi át az iroda irányítását. Miket tartasz az elmúlt 15 év legnagyobb sikereinek az iroda életében?

Az egyik legnagyobb siker természetesen az Oppenheim független irodává válása, amit ráadásul úgy sikerült végrehajtani, hogy a volt tulajdonosunkkal fennálló kiemelkedően jó kapcsolat és a rendszeres kooperáció megmaradt, sőt folyamatosan fejlődik. Az üzleti sikereken túl a függetlenné válás talán legnagyobb vívmánya pedig a már említett vállalati kultúra megszilárdítása és megőrzése. 

Mit lehet tudni az új vezetőségről?

A vezetés struktúrája nem változik, továbbra is egy három tagú grémium vezeti az irodát. A feladatok felosztása azonban igen, Szatmáry István partnertársam operatív vezető lett, László Áron és Fenyvesi József Bulcsú partnertársaim pedig a háttérből segítik a teendők ellátását, illetve a stratégiai kérdésekkel foglalkoznak. 

Mindenképp biztató jelnek tekintem a jövőre nézve, ahogy a régi management visszavonulásról szóló döntését követően a partneri közösség elsőre, teljes konszenzussal választotta meg az új vezetőket, abszolút egyetértés volt tehát köztünk ebben a nagyon fontos kérdésben.

Fotó: Erőss Mariann

A generációváltást követően mik az új vezetőség céljai és tervei?

Az iroda vezetését érintő generációváltás szerintem számos üzenetet hordoz. Sokszínű, mégis egységes közösség vagyunk, nagy létszámú, de továbbra is nyitott tulajdonosi körrel és továbbra is abban hiszünk, hogy ezek csak látszólag ellentétes fogalmak és egyáltalán nem lehetetlen ötvözni őket egy ügyvédi iroda sikeres működtetése során. Az új vezetés célja, hogy megőrizze ezeket az identitásképző értékeket és fundamentumokat, emellett pedig felkészítse az operációt egy új korszak kihívásaira, legyenek azok gazdasági, informatikai, vagy a hivatásrendi működés követelményeiből adódóak.

A te jövőd hogyan alakul majd az irodán belül? 

Maradok partner és természetesen a munkajogi csoport vezetője is. A praxissal lesz időm többet foglalkozni, amit örömmel meg is teszek, sok lehetőséget és feladatot látok, számos ötletem van és úgy érzem motivációm is, hogy végrehajtsam őket.  

Az irodán kívül mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet?

Viszonylag későn születtek gyermekeim, a kislányom hét, a kisfiam kettő éves. Velük bármennyi időt szívesen töltök. Ezenkívül sok mindent szeretek csinálni, épp most érkeztem haza egy motoros túráról. Felnőttként kezdtem el zenével foglalkozni, azt is folytatni szeretném és a sportnak is több időt szentelnék, mert az elmúlt pár évben arra sokkal kevesebb időm jutott, mint amennyit szerettem volna.

Ha érdekelnek az Oppenheim által kínált munkalehetőségek, küldj önéletrajzot a karrier@oppenheimlegal.com címre.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.