Szerintem normális, hogy pályakezdőként sok kétely kering körülöttem

Amikor megérkeztem a Bird & Bird budapesti irodájába, hogy Ottóffy Zsófia ügyvédjelölttel és Olajos Marcell gyakornokkal készítsek interjút, rögtön otthonosan éreztem magam: a belbudai Kapás utcai lokáció nagyszerűen vegyíti a belváros nyüzsgését a várnegyed antik hangulatával. A „Madárfészek”a Kapás és a Csalogány utca sarkán, egy többszintes irodaház harmadik emeletén található, ugyanabban az épületben, ahol a Svéd Királyság és a Holland Királyság magyarországi nagykövetségei is. A modern, de nem hivalkodó tárgyalóteremből beszélgetésünk alatt egy-egy gyors pillantást vethettem a Mátyás-templom gótikus tornyára.

A jogászokkal készült interjúk általában a „miért éppen a jogi pálya” típusú kérdésekkel kezdődnek. Azt javaslom, legyünk kicsit formabontóak, és kezdjük a középiskolás évekkel. Hogy képzeljük el a gimis Zsófit és Marcellt?

Zsófi: Pécsről származom, gimiben pedig tipikus szemüveges jótanuló kislány voltam, aki nagyon szeretett könyvtárba járni és olvasni. Az órákon általában unatkoztam, ezért magatartásból folyamatosan rossz osztályzatokat szedtem össze. Színjátszó-körbe jártam, a barátaimmal lógtam, a gimis diákönkormányzatban is mindenfélét csináltam. Kedvenc tantárgyaim nem nagyon voltak. A törit szerettem, elsősorban tanárom, Dobosi László miatt. A gimi után jöttem Budapestre az ELTE-re tanulni.

Marcell: Én egészen az általános iskoláig mennék vissza, mert élénken él bennem egy emlék. Volt egy olyan szabály a suliban, hogy a témazárókat legalább három nappal annak tervezett megírása előtt be kell jelenteni. Erika néni ennek visszaesőként nem tett eleget, és hát ezt megelégelve egy szép napon bizony jelentettem is a jogsértő gyakorlatot az igazgatónál. Ezután a dolgozatot végül nem írtam meg, mert sítáborban voltam, de azért fogadatlan prókátorként védtem a jogbiztonságot. Gimiben is voltak hasonló dolgok, sokszor zavart az igazságtalanság. Ennek ellenére, inkább a “csendes lázadó” típusba sorolnám magam.

Adójogban jártas ügyvédet keresünk!

Munkád adójogi fókuszú – elsősorban TAO-val kapcsolatos – lenne, de ha van egy kis polgári jogi vagy tranzakciós vénád, annak nagyon örülünk, hiszen hasznát fogod venni.

Zsófi: Erről a témazárós sztoriról jut eszembe, hogy nekem is van egy hasonló emlékem. A DÖK tagjaiként nagyon szerettünk volna diszkót rendezni. Katolikus gimnáziumba jártam, és bár semmilyen házirendben vagy szabályban nem volt leírva, hogy ezt nem lehetne, még a dökösök is azt érezték, hogy mégsem kéne. Én viszont úgy voltam vele, hogy ha valami nincs kifejezetten tiltva, az megengedett. Ezen okfejtés alapján végül meg is rendeztük a bulit. Nemsokkal később viszont bekerült a házirendbe, hogy nem lehet esti zenés-táncos mulatozást szervezni.

Hát igen, a reaktív jogalkotás… Ez váltotta ki benned, hogy a jogi pályát válaszd?

Zsófi: Nem. Ez úgy történt, hogy anyukám mondta nekem, hogy kislányom, bármilyen pályát választhatsz, de azért a jogi, közgazdaságtani, vagy az orvosi karok közül kell kijelölnöd a győztest. Az orvosit kizártam, a közgázról meg akkor még nem igazán tudtam, micsoda. A jogi pályát akkor választottam ki, amikor egy bíró ismerősöm azt mondta, hogy

a jogi kar nem más, mint öt év elhalasztott pályaválasztás.

Marcell: Nekem hagyományosan magyar-töris érdeklődésem és hátterem volt, szóval a jogi pálya relatíve logikusan adódott. Talán még annyit tennék hozzá, hogy szüleimmel már akkor is éreztük, hogy a jogászi diploma elég jól konvertálható. Egyrészt vezetői pozícióban is jól mutat, másrészt értékes tudást ad az üzleti folyamatokról, és nem szűkíti le a későbbi elhelyezkedési lehetőségeket.

Hogy teltek az egyetemi éveitek?

Marcell: Az első két év nekem nagyon csendes volt. Próbáltam a Pestre költözést túlélni, meg egyáltalán befogadni ezt a hatalmas közegváltást. Aztán másodév végén, harmadév elején, nagyjából akkor, amikor dolgozni is elkezdtem, próbáltam felvenni a fonalat. Attól fogva viszont rengeteg mindent vittem egyszerre, talán pótolni is akartam a kicsit lagymatagabb első két évet. Körülbelül huszonöt órát dolgoztam hetente, volt egy-két előadás és szeminárium. Ezen felül gólyákat mentoráltam, erasmusos hallgatóknak segítettem, diákszervezetekben aktívkodtam, versenyeken indultam, és cikkeket írogattam.

Zsófi: Az első két év leginkább a barátaimról és a bulikról szólt, majd harmadév elejétől kezdődött a konszolidálódás. Tanulás szempontjából mindig is inkább az a típus voltam, aki jobban szereti egymaga befogadni az anyagot. Katalógus nélküli órán talán másodév környékén járhattam utoljára. Az egyetem mellett tagja voltam az MCC-nek is (Matthias Corvinus Collegium – a szerk.), ahol viszont rengeteg jogi, nyelvi, és vezetőképző óránk volt, amiket nagyon élveztem. Az OTDK-n első helyezést értem el, folytattam színjátszó hobbimat, a Jurátus szerkesztőségének tagja voltam, valamint más karokról is vettem fel órákat.

Nem voltatok nagy előadás-látogatók, azt látom. Ha mégis ki kéne emelni tanáraitok közül egy vagy több szakmai példaképet, ki lenne az, vagy kik lennének azok?

Marcell: Nehéz kérdés. Elsős koromból Gosztonyi Gergely tanár urat említeném, aki állam- és jogtörténetet oktatott. Mi is az a nagyon klisés szó? Hallgatóközpontú? Na, ő tényleg az volt. Elképesztően barátságos és kedves hozzáállás jellemezte végig, és emellett egy hihetetlenül jó szakember is. Mindenféleképp megemlíteném Fuglinszky Ádámot is, akinek igazából azt köszönhetem, hogy meglett a kötelmim.

Zsófi: Ha csak egy embert kell mondanom, aki nagyon nagy hatással volt rám, az Faludi Gábor tanár úr. Amellett, hogy hihetetlen nagy tudású ember, még egy elképesztően kedves, odafigyelő és támogató pedagógus is egy személyben. Minden valóságtól teljesen elrugaszkodott témámban, mint a kínai iparjogvédelem vagy a japán és koreai szerzői jog, támogatott, mindig elérhető volt. Érdeklődve olvasta minden írásomat, miközben kérdéseivel vezetett. Mindeközben hagyta, hogy szabadon gondolkozzak. Akkor éreztem először, hogy

nem csak a tanórai keretben kell megtanulnom azt, ami kötelező, hanem saját gondolataim medrében mehetek előre.

Kitértünk az egyetem elméleti és kötetlenebb oldalára, evezzünk át a gyakorlati részre. Hol töltöttétek szakmai gyakorlataitokat?

Marcell: Ahogy említettem, egyetem alatt is dolgoztam, és végül ebből egy részt könyveltem el kötelező szakmai gyakorlatként, de az előírt hat hetet igazából évekkel túlteljesítettem. Egy teljes hónapig voltam egy követeléskezelő cégnél, ahol telefonon kellett idős néniket zaklatnom be nem fizetett háromezer forintos gázszámlák miatt. Ezt a kis lelkem nem sokáig bírta. Azonban már sokkal korábbtól megvolt bennem egy erős informatikai érdeklődés, és akkor jött az ötlet, hogy ezt kéne kamatoztatnom. Ezen a vonalon kerültem a MOL-hoz, ahonnan már jogi gyakornok pozícióban kerültem át az Invitelhez. Ezek után a nagy irodáknál próbáltam ki magam: hat hónap DLA, egy hónap Baker, majd a Bird & Bird.

Zsófi: Én is bőven túlteljesítettem a minimumként előírt hat hetet. Úgy voltam vele, hogy minél többféle dolgot ki szeretnék próbálni. Év közben nem dolgoztam, de nyaranta sokat gyakornokoskodtam. Voltam az akkori IM-nél, illetve egy egyszemélyes ügyvédi irodában. Én is megfordultam a Bakernél, végül ötödéves gyakornokként a Bird & Bird-nél kötöttem ki.

Szóval a szakmai gyakorlatotok kapcsán eljutottatok a Bird & Bird-ig, és azóta is itt vagytok. Miért választottátok anno ezt az irodát? Korábban is ismertétek?

Zsófi: Még anno az MCC-ben szerveztem egy internetjoggal kapcsolatos kurzust, és előadónak Halász Bálintot javasolták. Rajta keresztül ismertem meg jobban az irodát. Ami már elsőre meglepett, hogy a szellemi tulajdon/IP vonal mennyire erős nálunk. Nemzetközi irodákban ez a terület általában csak egy a practice group-ok közül, a Bird & Bird-nél viszont ez zászlóshajóként működik. Ez már az elején nagyon tetszett nekem, hiszen ezzel a területtel akartam foglalkozni, méghozzá a legjobb helyen. Ami még megragadott, hogy a Bird & Bird-nél

rengeteg olyan ember van, akinek a jogon túlmutató érdeklődési köre van,

legyen az művészet, sport vagy akár programozás. Sőt, a munka-magánélet egyensúly is teljesen rendben van. Nagyon örültem annak is, hogy már a jelentkezés folyamata alatt szóba kerültek a hosszú távú perspektívák, beleértve azt, hogy végzés után jelöltként dolgozzak itt. És nem én vagyok az egyetlen, akivel ez megesett. Sok helyen nem tekintenek teljes értékű csapattagként a gyakornokra, mert egy hónapnál vagy maximum hat hétnél tovább nem is maradnak. Nálunk három hónap a minimum gyakornoki idő, ami után akár határozatlan időre is hosszabbítanak. Ezen a ponton pedig már tényleg a csapat teljes jogú tagjának érzed magad.

Marcell: A Bird & Bird nevét korábbról is ismertem, de nem sokat tudtam az iroda működéséről. Aztán egy volt kollégám csupa jót mondott az irodáról, és csodálkozva kérdezte, hogy ha ennyire erős az IT-s érdeklődésem, akkor miért nem ott vagyok.

Hogy nézett ki a jelentkezés folyamata?

Marcell: Többkörös klasszikus állásinterjún kellett keresztülmennem, mire felvettek. Már ebben a szakaszban rengeteget beszéltem Bálinttal, és leesett, hogy itt van fogadókészség olyan projektekre és ötletekre, amelyek nem kézenfekvők egy nemzetközi ügyvédi iroda esetében.

Ha jól értem, már gyakornokként képbe kerülhettél az iroda üzleti céljaival. Nem mintha ez nem lenne becsülendő, de van olyan példa, ahol ezt a hozzáállást a gyakorlatban is megtapasztalhattad?

Marcell: Abszolút. Például a

legtöbb nagy irodában az IT-eszközöket alkalmazó megoldásoktól idegenkednek,

vagy legalábbis nem veszik komolyan. Itt pedig inkább érzékelik azt, hogy ez olyan kockázat, amit kezelni kell, vagy még inkább: ez egy olyan trend, amit meg kell lovagolni. Más területen jelentkezett, de ugyanúgy nagyon kellemes meglepetés volt az a teljes rugalmasság, amit a gyakornoki pozícióval kapcsolatban tanúsítottak irányomban. A gyakornoki munkakör eredetileg heti húsz órára volt meghirdetve, de én mondtam, hogy negyvenben szeretnék jönni. Így is lett.

Milyen az ideális gyakornok/ügyvédjelölt számotokra?

Zsófi: Az angol nyelvtudás, mint minden nemzetközi irodában, nálunk is elvárás. Ezen felül szeretünk olyan emberekkel dolgozni, akik proaktívak, és ha van egy ötletük, azt feldobják, és nem fogják vissza magukat. Letorkolást biztos nem fognak kapni érte.

Milyen feladatokat kapnak az új kollégák legyenek gyakornokok, akár jelöltek?

Zsófi: Nemzetközi irodai létünkből adódón itt is sok a fordítás. Ezt sokan unalmasnak tartják, pedig rengeteg hozzáadott-értéke van, és hihetetlenül sokat fejleszti a szaknyelvi tudást. Egyszerűbb szerződéstervezetek előkészítését is örömmel bízzuk ifjabb kollégáinkra, és kreativitást igénylő jogi kutatómunkából is ki tudják venni a részüket.

Még egy dolog, ami szerintem nagyon jó, hogy

a Bird & Bird-nél már gyakornokként invesztálnak beléd,

mert hosszú távon számítanak rád. Rögtön az elején mehettem konferenciákra, illetve külföldre, a sok „össz-birdös” esemény egyikére, mint amilyen az évente megrendezett focikupa.

Hát nektek bejött a jogászélet. Szerintem azonban sok frissen végzett jogász csalódásként éli meg a munkaerőpiacra való belépést.

Zsófi: Tekintve, hogy

az egyetem nem igazán készít fel a munka világára,

a kezdés tényleg sokkos tud lenni. Ha az ember már egyetem mellett dolgozik, akkor azért kicsit jobban tudja, mire számíthat.

Belevágnátok újra?

Marcell és Zsófi átgondolja, hogy belevágnának-e újra.

Marcell: Én gimnáziumtól kezdve gondolnám újra az egész kérdést.

Zsófi: Valószínűleg újra a jogot választanám. A lehetőségeim egy jogászdiplomával a kezemben elég jók. Szerintem normális, hogy pályakezdőként sok kétely kering körülöttem azzal kapcsolatban, hogy jól választottam-e. Ha közgazdásznak mentem volna, akkor pedig könnyen lehet, hogy azon töprengenék, lehet, hogy a jogra kellett volna mennem.

Arsboni: Zárszóként mit üzennétek a jogászhallgatóknak? Főleg te, Marcell, aki azt mondtad, alapjaiban gondolnád újra a pályaválasztást.

Marcell: Önmagában egy jogi diploma szerintem nem elég. Iszonyatosan fontos az angoltudás, ez igazából ma már a kisebb ügyvédi irodákban is elvárás.

Zsófi: Én azt mondanám, hogy élvezzétek ki az egyetemi éveiteket, amennyire csak tudjátok: bulizzatok, barátkozzatok, utazzatok! Rengeteg lehetőség van kijutni külföldre, akár Erasmus-szal, akár más ösztöndíjjal. Ne elégedjetek meg a kötelező tárgyak teljesítésével, az csak a minimum! Szedjetek fel minél több tudást, hogy az alapján el tudjátok dönteni, hogy mi az, ami igazán érdekel titeket, és aztán abba az irányba tudjatok továbbmenni.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS