Távolabb kerültünk az európai mainstreamtől – Interjú Jakab Andrással

Mérlegen az Alaptörvény címmel megjelent a Stádium Intézet első kiadványa. A kötetben nyolc alkotmányjogász, köztük Sólyom László és Kukorelli István fejtik ki gondolataikat az Alaptörvényről. Az Ars Boni részleteket közölt az egyes interjúkból, a sorozat utolsó részeként Jakab Andrással, az MTA Jogtudományi Intézet igazgatójával készített készített beszélgetésünkből olvashatnak szemelvényeket.

Jakab_1

1989-ben néhány hónap alatt ment végbe szinte a teljes alkotmányszöveg megváltoztatása, amit egyik írásában „kodifikációs szempontból kapkodós, dilettáns alkotmányozásnak” minősített. 2010-ben pedig egy interjúban az alkotmányozás veszélyeire figyelmeztetett: „Ez egy nagyon veszélyes mutatvány, különösen, ha laikus politológusok tanácsai mentén történne.” Mi a véleménye az Alaptörvény születésének körülményeiről. Milyen volt a szakmai munka minősége?

Kodifikációs szempontból a 2011-es szöveg kétségtelenül jobb minőségű lett, mint a 89-es volt. Ami a tartalmi szempontokat illeti, megfelelően képzett minisztériumi háttérapparátus, az egyetemeken pedig elegendő szakértelem volt ahhoz (jóval több, mint 89-ben), hogy egy olyan szöveg készülhessen, amely akár mintául is szolgálhatott volna sokfelé a világon. Végül sajnos mégsem ilyen szöveg keletkezett, elsősorban tartalmi jellegű hibák miatt, amelyek útját a szövegbe szívszorító és frusztráló volt látni. Ehhez képest is jelentősen rontott a helyzeten a negyedik módosítás, amely szerkezeti-kodifikációs értelemben torzította a szöveget és tartalmilag is problémás elemeket épített be.

Hosszú távon mennyire látja lineárisnak a magyar politikai kultúra fejlődését a fejlett demokráciákhoz képest? Ugyanazokon a buktatókon haladunk keresztül, amelyeken a nyugat-európai államok évtizedekkel korábban, vagy külön úton haladunk?

A politikai kultúrának sok összetevője van, az alkotmányos kultúra csupán ezek egyike, és az sem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt az utat kell bejárnia. Az alkotmányos kultúrát nem egyszerű pontosan meghatározni, de ha a Velencei Bizottság jelentéseit nézzük, akkor nehéz mást látni, mint hogy az utóbbi két-három évben távolabb kerültünk az európai mainstreamtől. Ez pedig nem valamiféle tudatosan választott új típusú alkotmányos kultúra felépítésével történt, hanem konkrét napi politikai célok megvalósítása érdekében hozott ad hoc kivételszabályokkal. A nyugati mainstreamnek ellentmondó – többé-kevésbé koherens – belpolitikai retorika tényleg kialakult (bár a külpolitikai retorika ennek gyökeresen ellentmond és a mainstreambe illeszkedést próbálja bizonygatni), de új alkotmányjogi dogmatika és nyelvezet nem született. Az ilyesmi kidolgozása egyébként sok évtizedbe és komoly intellektuális erőfeszítésbe kerülne; egyelőre mindkettő hiányzik.

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Az Alaptörvény elfogadása óta minden oldalról sokat bírálták az Alkotmánybíróságot. Ön szerint milyen lehetőségei voltak a testületnek? Összességében hogy vélekedik az Alkotmánybíróság elmúlt három évéről?

Ez nem könnyű kérdés. Nehéz úgy alkotmánybíráskodni, hogy 2010 májusa óta lényegében mind a mai napig [2013. június 17. – a szerk.] permanens alkotmányozás folyik, ráadásul az alkotmányozó többségnek nyíltan és bevallottan problémái vannak magával az alkotmánybíráskodás intézményével is. Az Alkotmánybíróság határozataitól két dolgot szoktunk elvárni: érvelési színvonaluk legyen jó és bátran töltsék be a törvényhozás korlátozásának funkcióját az alkotmány-szövegből kiolvasható alkotmányossági alapelvek mentén. Az új határozatok mind érvelési színvonalukat, mind bátorságukat tekintetve igencsak egyenetlen képet mutatnak. Ezt az egyenetlenséget persze jelentős részben megmagyarázza a politikai kontextus. Ez azonban kicsit olyan, mint amikor a nehéz családi hátterű gyerek gyenge iskolai eredményeit elemezzük: minden megértésünk ellenére az eredmény mégiscsak az, ami.

Jakab_3

Az Alaptörvény módosításait komoly viták övezték kül- és belföldön egyaránt, főként a negyedik módosítás váltott ki heves kritikákat. Egyes vélemények szerint minőségileg sokat romlott a szöveg a változtatások révén. Mi a véleménye a módosításokról?

Erre nehéz általános választ adni, mert az a konkrét módosítástól függ. Az Átmeneti Rendelkezések formai okokból való megsemmisítése megadta az Országgyűlésnek a lehetőséget, hogy arcvesztés nélkül tudjon hátrébb lépni bizonyos hibás elképzelésektől. Ehelyett erőt fitogtatva lényegében mindent visszaemeltek a törzsszövegbe, sőt azt megtoldották még az utóbbi másfél év alkotmánybírósági határozatainak tartalmi felülírásával és az Alkotmánybíróságra vonatkozó, részben vitatható rendelkezésekkel. A Negyedik módosítás álláspontom szerint tartalmilag sokat rontott a szövegen, és kodifikációs szempontból is szerencsétlenül toldozta meg az Alaptörvényt. Az Ötödik módosítás ellenben, ha tényleg elfogadják, javítani fogja a szöveget.

Több alkotmányjogász bírálata szerint az Alaptörvény egyik legnagyobb gyengesége a gazdasági alkotmányossági szabályokban rejlik, Ön viszont az Alaptörvény legjobban sikerült részének nevezte a közpénzügyi fejezetet. A kritikusok azt mondják, ezek a szabályok betarthatatlanok, sőt van, aki szerint egyenesen katasztrofális következményekkel járna a betartásuk, amit szerintük az is jelez, hogy a Fidesz is kitolta ezeknek a szakaszoknak a hatálybalépését. Mi a véleménye a kritikákról?

A közpénzügyi fejezetben van számos olyan rendelkezés, amely – ha betartják – segít a fenntartható gazdasági építkezésben, ezért sajnálatos, hogy mégis kitolták a hatálybalépésüket. Természetesen minden szabályt lehet csiszolni; a lengyel típusú adósságfék helyett a német hiánylimit vagy a svájci költési korlát vélhetően jobb lett volna, de a korábbi helyzethez képest ezt mégis előrelépésnek gondolom.

Írásaiban Ön sem tartja kizártnak azt a forgatókönyvet, hogy a Költségvetési Tanács és a köztársasági elnök összejátszva elérjék az Országgyűlés feloszlatását, sőt azt nyilatkozta: „A Költségvetési Tanács vétójoga elvileg elfogadhatónak tűnik, ha az ide vonatkozó törvényi szabályok világosan definiáltak lesznek.” Azóta megszülettek ezek a szabályok. Megfelelőnek találja őket?

A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény sajnos nem sikerült jól. A Költségvetési Tanács csupán igeneket és nemeket mond, de nem köteles nyilvánosságra hozni sem a módszertant, sem a konkrét számításokat. Indokolásai a jelen gyakorlat szerint nagyon rövidek, és teljesen nélkülözik az érdemi számításokat. Ha vitatott lesz egy döntés és nem transzparensek az okai (mint ahogy a jelen gyakorlat szerint nem azok), abból könnyen alkotmányos válság lehet majd.

Ön szerint mennyire lesz tartós a jelenlegi közjogi rendszer? Az Alaptörvényt kritizálók szerint egy nem kétharmados kormánytöbbség esetén az ország kormányozhatatlanná válik majd a sok kétharmados törvény és az erős ellensúlyok miatt.

Meglepne, ha tartósnak bizonyulna. Átfogó empirikus vizsgálatok szerint az egyik legfontosabb faktor az alkotmányok tartóssága tekintetében az, hogy a politikai elit túlnyomó részének – legalább hallgatólagos – kompromisszumára épüljenek. Ez a jelen helyzetben hiányzik, hiszen lojalitást egy alkotmány iránt csak azoktól lehet elvárni, akik úgy érzik, hogy a szöveg részben az övék is. Természetesen nem látok a jövőbe, de valószínűtlennek gondolom, hogy egy baloldali kormány együtt tudna élni az Alaptörvény retorikájával és kétharmaddal rögzített államszervezeti rendszerével. Egy másik igen fontos tényező egy alkotmány túlélésével kapcsolatban, hogy a hatálya alatt vajon gazdaságilag fejlődik-e egy ország. Ez utóbbi még bizonytalan, bár a jelek sajnos nem biztatóak. Azt is fontos látnunk, hogy a történelemben az alkotmányok túlnyomó része jogszerűtlen módon keletkezett; a kétharmados eljárási szabályban való hit ezért a mostani kormánypártok részéről normapozitivista illúzió. Az esetleges konkrét forgatókönyvekre azonban nem szeretnék ötleteket adni.

Összességében bizakodó a magyar demokrácia és az alkotmányosság jövőjét illetően?

A demokrácia és az alkotmányosság állapota nem objektív és megváltoztathatatlan adottság, hanem az, amivé mi mindannyian tesszük, ezért ha kitartóan dolgozunk, akkor a rövid távú kételyek ellenére hosszú távon csakis optimisták lehetünk. Hosszú távú optimizmus nélkül nem is lenne érdemes alkotmányjogot művelni.

***

A kötet megrendelhető az alábbi linken:
http://hvgorac.hu/sites/portal/merlegen_az_alaptorveny@901463_kiadvany.html

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.