Az e-könyvek és az e-kölcsönzés megítélése

Ma már teljességgel hétköznapi jelenség, ha valaki egy regény megvásárlása előtt azon gondolkodik, hogy nyomtatott formában szeretne-e hozzájutni, vagy inkább az e-olvasójára töltené le, elektronikus formában. Ennek oka, hogy az interneten keresztül számos digitalizált könyv, vagy eleve kizárólag e-könyv formájában létrehozott szöveges mű érhető el a kereskedelmi forgalomban is. Ezzel ellentétben az viszont már korántsem a napi rutin része, hogy valaki digitális könyveket kölcsönözzön a könyvtáraktól távol, a világhálón keresztül. Ennek oka pedig nem másban, mint a szerzői jogi szabályozásban keresendő. E kérdéskörrel a közelmúltban már maga az Európai Unió Bírósága is foglalkozott.

Írásom célja röviden bemutatni a különböző, gyakorlatban felmerülő érdekeket, vélt vagy valós ellentéteket és ezzel kapcsolatban elemezni a jogi hátteret, illetve átfogó képet nyújtani az e-kölcsönzés aktuális jogi helyzetéről.

A tanulmány absztraktját ide kattintva tudod elolvasni.

Nemzetközi példák az elektronikus kölcsönzésre

A The International Federation of Library Associations and Institutions (IFLA)[1] 2012-ben, majd ezt kiegészítve 2014-ben[2], valamint a litván Lithuanian Research Library Consortium 2014-ben[3] elkészítették a maguk, e-kölcsönzésekről szóló, alább részben ismertetésre kerülő háttér-tanulmányait.

Az Amerikai Egyesült Államokban mára már lehetségessé vált az írott műveket elektronikusan is kikölcsönözni a könyvtárakból. Kezdetben úgy tűnt, hogy ez meg fog hiúsulni, mivel a szerzők az e-bookokat, a kiadók pedig az e-kölcsönzést ellenzik. A kialakult vita ellenére ma az Amerikai Egyesült Államok mindegyik közkönyvtárában biztosított az e-kölcsönzés, amelyet a beiratkozott olvasók a világon bárhonnan, bármikor elérhetnek. A webes felületen adott időre kölcsönözhetnek ki könyveket. Ezek a digitális tartalmak csak addig olvashatóak, ameddig a kölcsönzési idő tart, majd olvashatóságuk megszűnik. Az amerikai rendszernek három szereplője van: a könyvtár és a kiadó mellé belépett egy ezektől független gazdasági társaság, az Overdrive. Ezen társaság létének lényege, hogy megvásárolja az adott könyvek – amerikai jog szerint átruházható – szerzői jogait, amelyek alapján a könyvtárak tőle kérhetnek engedélyt a kölcsönzésre. Németországban szintén hasonló rendszert hoztak létre, ahol az Onleihe-től lehet a könyvek kölcsönzésére engedélyt kérni.[4]^, [5]^, [6]^{, [7]}

2013-ban a kaliforniai CALIFA Library Group, amely 220 közkönyvtárat foglal magába, és a Contra Costa County Library elindította „enki” elnevetésű szabad forráskódú e-kölcsönzési platformját, amely megkönnyíti a saját kiadású könyvek bekerülését a gyűjteményekbe. Ennek a szolgáltatásnak köszönhetően a közkönyvtáraknak nem szükséges további engedélyt szerezniük az e-könyvek olvasókhoz való eljuttatására. A cél többek között például az Overdrive-tól való függőség csökkentése is volt, azonban később be kellett látniuk, hogy ez a helyzet továbbra is változatlan marad és nem tudnak teljesen függetlenné válni. Az enki működésének alapja egy egységes felhasználási engedély, amely alapján a könyvtárak megvásárolják a kölcsönzést lehetővé tevő jogokat, és a korlátlan kölcsönözhetőség.[8]^{, [9]}

Németországban az Onleihe a divibib platformon keresztül működik. 2013-ra már 1900 könyvtár csatlakozott a szolgáltatáshoz és 900-ra becsülték a külföldi, főleg osztrák és svájci könyvárak számát, amelyek beléptek a rendszerbe. A német könyvtárak három fajta engedélyhez juthatnak. Az „M License” felhasználási engedély keretében korlátlanul tehetik lehetővé a könyvtárak a kölcsönzést, de egyszerre csak egy felhasználónak. Ezen szerződések 5%-a határozott időre szól (öt-hét év), míg 95%-át korlátlan időre kötötték. Az „L License” attól különbözik az előzőtől, hogy két év elteltével nemcsak korlátlan időre fog szólni a felhasználási engedély, hanem egyszerre több felhasználó is kölcsönözhet. Az „XL License” keretén belül, húsz-huszonöt kölcsönzés erejéig lehet hozzájutni a „best seller”-ekhez, több felhasználónak. Ha a könyvtár kimerítette a keretet, a szerződés automatikusan két „M License”-re módosul. A kölcsönzési időszak hosszát a könyvtárak határozzák meg, általában két és három hét között.[10]

A dán modell is hasonlóságokat mutat az előbbiekkel. Dániában 2011-től az eReolen[11] nevű szolgáltatás közvetíti a közkönyvtárakban a nyilvánossághoz az e-könyveket, illetve itt válik lehetővé az e-könyvek letöltése is. A jogosultaknak járó díjakat kölcsönzésenként száma alapján számolták. Létrehozását követően egy évvel a dán kiadók lényeges többsége azonban kilépett a rendszerből és létrehozták az eBib-et. A könyvtárosok és a kiadók tárgyalásokba kezdtek annak érdekében, hogy az eBib-et az eReolen részévé tegyék.[12] Míg az amerikai, illetve a német modell sikeresnek tűnik, addig a dán kevésbé működött jól. Ennek ellenére ma mára az ebib.dk címen keresztül is az eReolent lehet elérni. A dán modellben a könyvtárak attól függő mértékű díjat fizetnek a kölcsönzések után, hogy mennyi ideje jelent meg az adott mű. Az összeg, amelyet a könyvtárak fizetnek nemcsak a szerzőket megillető jogdíjakat tartalmazza, hanem az eReolen karbantartási költségeit is magába foglalja.[13] 2014-ben Dániában bevezetésre került a „hibrid” modell, amely keretében akár korlátlan időre is megszerezhető a könyvek haszonkölcsönbe adásának joga.[14] Az eReolen iTunesról letölthető applikációjának segítségével is kölcsönözhetnek e-könyveket és hangos könyveket az olvasók.[15]

A holland minta hasonló a dánhoz.[16] Ezen rendszer az Online Computer Library Center (OCLC)[17] fejlesztése volt 2012-ben, amelyben százötven holland könyvtár vett részt,[18] amelyek 2014-re az 50 legnagyobb kiadótól több mint 5000 e-könyvet tudhatott magáénak. Hollandiában kölcsönzésenként fizetik meg az olvasók a díjakat. Ennek mérteke alacsonyabb, ha a publikálástól már több, mint 3 év eltelt. A rendszer lehetővé teszi azt is, hogy a szerzők saját kiadásában megjelent művek is bekerülhessenek a gyűjteménybe. A kormány az állami költségvetés egy meghatározott részét arra szánta, hogy a közkönyvtárak e-könyveket vásároljanak, illetve arra, hogy a holland Nemzeti Könyvtár, a Koninklijke Bibliotheek,[19] a Google-lal közösen holland könyvek digitalizálásába fogjon.[20]^, [21] A holland modellt talán pont ez teszi igazán érdekessé; bár a Google lehetőségeit kiaknázva, mégis a könyvdigitalizálás egy legális útját hozta létre. [22]

Norvégiában a Nemzeti Könyvtár, a Nasjonalbiblioteket[23] egy kollektív engedélyezési rendszer keretében, a norvég Kopinor[24] közös jogkezelővel együttműködve, nagyszabású könyvdigitalizálási akcióba kezdett. Erre maga a norvég szerzői jogi törvény teremtett lehetőséget. A kedvező gazdasági helyzetnek köszönhetően 2014-ben több mint kétszázötvenezer darab, 2001 előtt nyilvánosságra hozott, szerzői jog által védett mű volt elérhető ingyenesen. A jogosultak visszavonhatják az arra vonatkozó engedélyüket, hogy művük a könyvdigitalizációs adatbázisba bekerüljön, hasonlóan mint, ahogy a nyomtatott művek esetében.[25]^, [26] A digitalizált művekhez, amelyeket nem véd a szerzői jog, bárki hozzáférhet, míg a szerzői jog által védettekhez norvég IP-cím szükséges.[27] A norvég példa egyszerű, jogsértésektől mentes, de – hasonlóan a dánhoz – a kevésbé gazdag államok nehezen tudnák követni. Ráadásul a később bemutatásra kerülő C-301/15-ös számú ügyben hozott ítélet tanulságaira tekintettel jelen pillanatban nem is feltétlenül alkalmazható egy az egyben ez a modell, tekintettel a kollektív engedélyezési rendszerre.

Magyarország és az e-könyvek

Magyarországon a könyvdigitalizálást a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)[28] kezdte el a kilencvenes években.[29] Idővel el kellett távolítani azokat a könyveket, amelyek digitalizálását és nyilvánossághoz közvetítését a szerző nem engedélyezte.[30] Így ma már csak olyan magyar nyelvű, tudományos, oktatási illetve kulturális célokra használható műveket találunk a gyűjteményben, amelyekkel nem sért az elektronikus könyvtár a szerzői jogokat. A szöveges művek mellett kottákat és térképeket is fellelhetünk a MEK-ben.[31] A gyűjteményben találhatunk szerzői jog által védett és nem védett műveket is, a szerzők akár saját műveiket is felajánlhatják. Az elektronikus könyvtár 1999-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban kapott helyet.[32]^, [33]^, [34]

Az ELektronikus Dokumentumküldés Országos Rendszere, Adatbázisa és Dokumentumtárát (ELDORADO) az Országos Széchenyi Könyvtár működteti. Egyelőre csak közkincsé vált műveket lehet letölteni ill. árva műveket lehet online olvasni.[35]^, [36]

Említésre méltó a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA)[37] is, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum működteti 1998 óta. Célja, hogy a legújabb kori szerzők műveit szabadon elérhetővé tegye a szélesebb közönség számára, miközben népszerűsíti és megőrzi a következő generációk számára azokat. Élő tagjainak havonta felhasználási díjat fizet, amely, mint egy ösztöndíjként, szolgál arra, hogy további művek létrehozására ösztönözze a legjobbakat.[38] Az érdeklődők akár az Androidra készült applikáción keresztül is elérhetik a DIA-t.[39]

• Könyvtári kölcsönzés

 A könyvtári kölcsönzésekkel kapcsolatos rendelkezéseket az 1999. évi LXXVI. törvény, az Szjt. 23/A. §-a tartalmazza. A nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban történő haszonkölcsönzés után az irodalmi művek és kottában rögzített zeneművek szerzőinek és jogutódjaiknak díjazás jár.[40] Az Szjt. 2009-es módosítástól kezdve az állami költségvetésből évenként meghatározott összeget különítenek el erre a jogdíjra,[41] így a meghatározott könyvtárak csak a díj felosztásához szükséges adatok szolgáltatására kötelesek,[42] díjfizetésre nem. Ezen jogdíjak kezelésére jött létre a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE), mint kötelező közös jogkezelést végző szervezet.[43] Azokra a könyvtárakra, amelyek nem tartoznak a 14/2011 (IV. 7.) NEFMI rendelet által meghatározott körbe, vagyis nem megyei, fővárosi önkormányzat által fenntartott, városi, községi vagy állami egyetemi könyvtár, nem alkalmazható az Szjt. 23/A. §-a szerinti kivétel. Így ezek a könyvtárak k jogdíjat kötelesek fizetni, a szerzőknek, jogosultaknak.[44]

A szabályozás egyik uniós háttere a 2006/115/EK irányelv[45] a bérleti, haszonkölcsönzési és szomszédos jogokról, de már az InfoSoc irányelv is tartalmaz rendelkezést a méltányos díjazásról.[46]

A 2006/115/EK irányelv[47] kimondja, hogy haszonkölcsönzés esetén nem lehet szó haszonszerzésről, azt csak a nyilvánosság számára nyitva álló intézmények végezhetik.[48] Az irányelv 2. cikkének (1) b) pontja ugyanezt a definíciót tartalmazza.[49] Az említett irányelv főszabálya szerint a szerzőket és a szomszédos jogi jogosultakat illeti meg a jog, hogy műveik haszonkölcsönzését engedélyezzék.[50] Ez alól viszont a tagállamok kivételeket állapíthatnak meg, amennyiben a nyilvános haszonkölcsönzés esetéről van szó és amennyiben legalább a szerzők díjazásban részesülnek. A díj mértékét a tagállamok saját kultúrpolitikájuk keretében maguk határozhatják meg. [51] Azonban az Európai Unió Bírósága a C-36/05 és C-53/05 számú ügyben kifejtette, hogy a díj mértékét nem állapíthatják meg úgy az államok, hogy nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárak minden vagy csaknem minden kategóriáját mentesítik a megfizetése alól.[52]

A tagállamoknak, az előbbiekben leírtaknak megfelelpen, módjuk van arra, hogy az intézmények bizonyos kategóriáit mentesítsék a díjfizetési kötelezettség alól.[53] Az Szjt. 39. §-, a szabad felhasználások körében, lehetővé teszi az országos szakkönyvtárak számára, hogy a művek egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhassák, vagyis a könyvtárak ezen körében történő kölcsönzések után nem jár díj a szerzőknek, jogosultaknak.

A haszonkölcsönzés mellett a könyvtáraknak lehetőségük nyílik arra is, hogy a gyűjteményük részét képező könyveket saját helyiségeikben, ezzel a céllal üzembe állított számítógépes terminálok képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára az olvasók számára megjeleníthessék. Az ilyen nyilvánossághoz történő közvetítést csak abban az esetben végezhetik a könyvtárak, ha ez a felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelem fokozás célját közvetve sem szolgálja.[54] Ez szintén a szabadfelhasználás egyik esete, amelyet nem csak az országos szakkönyvtárak végezhetnek.[55] 

• Elektronikus kölcsönzés

A szakirodalomban korábban vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy digitális könyvek „kölcsönzése” a szerzői jog szempontjából jogilag minek minősíthető. Sokan úgy vélik, hogy az e-kölcsönzés a nyilvánossághoz közvetítés egyik esete, míg mások úgy gondolják, hogy, mint a nyomtatott könyvek esetén, ez szintén a nyilvános haszonkölcsönzés körébe tartozik.

Rita Matulionyte szerint a hagyományos könyvtári kölcsönzéssel kapcsolatban két jogról beszélünk. Az egyik a „distribution right”, vagyis annak joga, hogy valaki megállapodás alapján árulja, forgalomba hozza, terjeszti más művét. A másik pedig a „lending right”, vagyis a haszonkölcsönzés joga. Az általános vélekedés szerint, arra tekintettel, hogy egy könyvet online elérhetővé tettek, még nem szűnt merült ki a terjesztés joga. Matulionyte véleménye szerint, a hagyományos kölcsönzéssel ellentétben, az e-kölcsönzéssel kapcsolatban két másik jogról kell szót ejteni. Ebben az esetben az egyik a „reproduction right”, vagyis a többszörözés joga, a másik pedig a „communication to the public right”, vagyis a védett művek nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételének joga. Matulionyte a britt rendszerrel kapcsolatban 2015-ben úgy gondolta, hogy a könyvtári haszonkölcsönzésre vonatkozó szabályok kiterjesztése az e-kölcsönzésre sértené az InfoSoc irányelv rendelkezéseit.[56] A brit rendszer az amerikai OverDrive-on keresztül működik.[57] 2013 márciusában készült el a brit kormány kezdeményezésére az „An Independent Review of E-Lending in Public Libraries in England” című tanulmány,[58] mely szerint[59] a Digital Economy Act 2010 által szabályozott nyilvános haszonkölcsönzés szabályait szükséges lenne kiterjeszteni a digitális könyvekre is.[60] Ezzel szemben az volt az általános vélekedés, hogy a e-könyvekre nem alkalmazhatóak ezek a szabályok. Rita Matulionyte, a Newcastle egyetemének oktatója cikkében hívja fel a figyelmet az előbbiekben vázoltak veszélyeire. Eszerint az angol kormány nem tudja úgy bevonni az e-kölcsönzést a könyvtári haszonkölcsönzés szabályai alá, hogy az megfeleljen az InfoSoc irányelvben foglaltaknak. Véleménye szerint ez még túlságosan korai lenne. [61]

Vannak olyanok is, aki szerint az e-könyvek „kölcsönzése” nem a nyilvánossághoz közvetítés egyik eseten, hanem, a nyomtatott könyvekhez hasonlóan, szintén a haszonkölcsönzés esetkörébe tartozik.[62] Gioirgo Spedicato szerint maga a 2006/115/EK irányelv szövege ad lehetőséget ezen értelmezésre. Ugyanis a Bérleti és haszonkölcsönzési irányelv, amely lex speciális az InfSoc irányelvhez képest, nem tesz különbséget nyomtatott és digitális másolat között a többszörözött példányok estében. Így meglátása szerint nem lehet kizárni az e-könyveket sem a haszonkölcsönzés esetéből.[63]^, [64]

A lentebb bemutatásra kerülő C-174/15. számú ügyben hozott döntés előtt jó magam is a nyilvánossághoz közvetítés mellett törtem pálcát. Ezt egyrészről tettem azért, mivel az e-könyvek jogi értelemben nem dolgok, ugyanis nem sorolhatók be a Ptk. dologfogalma alá, hiszen nem kézzelfogható testi tárgyak (ezesetben természetesen nem a fájlt hordozó eszközről beszélünk). [65] Ahogy a fenti példákból is kiderül, az elektronikus kölcsönzés során fájlokról beszélünk és nem papír alapú könyvekről. Úgy gondoltam, hogy az e-bookokat haszonkölcsönbe sem lehet adni, mivel a haszonkölcsönzés Ptk.-beli fogalma[66] szerint a kölcsönbeadó meghatározott dolog használatát engedi át időlegesen. Ez pedig, a dolog fogalmára tekintettel, virtuálisan létrehozott fájlokkal kapcsolatban lehetetlen.[67]

A későbbiekben látni fogjuk, hogy az Európai Unió Bírósága milyen irányba mozdította el döntésével a kérdést.

Az Európai Unió Bíróságának legújabb gyakorlata az e-kölcsönzés, könyvdigitalizálás kapcsán

Az Európai Unió Bírósága a szerzői jog területén is mindig kész ítéleteivel a joganyagot alakítani. Az egyik első bírósági ügy, amely az e-könyveket érintette a C-502/13. számú ügy volt. Ezen eset azonban nem a szerzői jog felől közelítette meg az e-könyvek terjesztését, hanem az adójog felől.[68]

2015 júniusában előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtottak be C-301/15. számon a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvek digitalizálásának francia szabályozásával kapcsolatban.[69], [70] Az ügyet a tavalyi év „egyik legfontosabb eseteként” is számon tartották.[71] Az alapeljárás felperesei, Marc Soulier és Sara Doke, 2013-ban keresetet nyújtottak be a Consiel d’État előtt. Keresetükben a vitatott rendelet hatáskörtúllépés miatti megsemmisítését kérték. A felperesek véleménye szerint a kereskedelmi forgalomban nem elérhető könyvekről szóló törvényt végrehajtó rendelet összeegyeztethetetlen a 2001/29/EK irányelvben a szerzőknek biztosított mű többszörözésének engedélyezéséhez való joggal illetve ez alóli, kimerítő jelleggel felsorolt korlátozásokkal és kivitelekkel. Véleményük szerint az, hogy a francia szabályozás közös jogkezelő szervezetekre bízza a „nem elérhető könyvek” digitális formában történő többszörözése vagy megjelenítése engedélyezéséhez való jog gyakorlását, az említett irányelv 2 cikkének a) pontjában felsorolt kivételek vagy korlátozások közé tartozik, amely azonban nem szerepel az 5 cikkben kimerítő jelleggel felsorolt kivittelek és korlátozások közé. Az alperes kultúráért és kommunikációért felelős miniszter és a kormányfő ezzel szemben a kereset elutasítását kérték, mivel úgy látták meg, hogy a szabályozás nem ellentétes a 2001/29/EK irányelv céljaival, tekintettel arra, hogy nem hoz létre a mű többszörözéséhez való kizárólagos jog tekintetében az irányelvben meghatározott kivételt vagy korlátozást.[72] A feltett kérdéssel arra keresi a Conseil d’État a választ, hogy a 2001/29/EK irányelvvel ellentétes-e a nevezett francia szabályozás, amely a „kereskedelmi forgalomban nem elérhető könyvek” digitális formában történő többszörözésére vagy megjelenítésére vonatkozó engedély megadását a közös jogkezelő szervezetekre bízza, azzal, hogy meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi a szerzők vagy a jogutódjaik számára, hogy tiltakozzanak az engedély megadása ellen vagy véget vessenek a felhasználásnak, lényegében az engedély hatálytalanná válásával.[73] Melchior Wathelet főtanácsnok indítványában kiemeli, hogy a fizikai hordozóban megjelenő könyv digitális formában történő felhasználása, amennyiben ahhoz a nyilvánosság hozzá férhet, a nyilvánossághoz közvetítés esete. Véleménye szerint ez a szerzői jogi védelem alatt álló művek esetében többszörözésnek és nyilvánossághoz közvetítésnek minősül. Ez pedig, a 2001/09/EK irányelv 5. cikkében szereplő kivételeket leszámítva, minden esetben a szerző engedélyéhez kötött. Ezen kivételek között pedig nem szerepel a francia jog által alkalmazott korlátozás és kivétel, amelynek kiterjesztésére egyik állam sem jogosult. Wathelet kiemelte, hogy többszörözés és a nyilvánossághoz közvetítés engedélyezése illetve megtiltása minden esetben a szerzőket megillető kizárólagos jog. A 2001/29/EK irányelv 2. cikkének a) pontja és 3. cikkének (1) bekezdése megköveteli a szerzők előzetes és kifejezett hozzájárulását a többszörözés és a nyilvánossághoz közvetítés esetén. Az utólagos díjazás ezen alapvető jogot nem írja felül, amelyre nincs hatással az sem, ha egy mű kereskedelmi forgalomban nem található. Az említett irányelv egyetlen „szankciót” sem ír elő arra tekintettel, ha egy szerző nem használja fel vagy nem engedi felhasználni a művét. A 2012/28/EK irányelvvel kapcsolatban a főtanácsnok megjegyzi, hogy a jogszabályt abból kiindulva fogadták el, hogy az előzetes hozzájárulás az árva művek szerzőitől de facto nem szerezhető meg, ez azonban nem áll fenn a kereskedelmi forgalomban el nem érhető (de nem árva) művek esetében. Így Wathelet végkövetkeztetése az, hogy az olyan jogszabály, amely eleve a közös jogkezelőre és nem a szerzőkre bízza a könyvek digitalizálásának engedélyezését, ellentétes a 2001/29/EK irányelv rendelkezéseivel.[74]^, [75]

Az Európai Unió Bírósága egyet értett a főtanácsnokkal és a nyilvánossághoz közvetítés esetébe sorolta az e-könyvek megjelenítését.[76] A bíróság döntésében megállapította, hogy a francia szabályozás érinti a könyvek digitális formában történő többszörözésének engedélyéhez fűződő jogokat és a digitális megjelenítés engedélyéhez fűződő jogot. A megjelenítést pedig ebben az esetben az InfoSoc irányelv 3. cikk (1) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítés, amely nem tartozik az irányelv által meghatározott korlátozások és kivételek közé, így a bíróság ezen ügy kapcsán irrelevánsnak ítélte meg az irányelv 5. cikkét. A Bíróság ítéletében kiemelte, hogy az InfoSoc irányelv alapján minden jogszerű többszörözés vagy nyilvánossághoz közvetítés a szerző előzetes hozzájárulását követeli meg. Az ítélet szerint ez Európai Unió jogába ütközik az olyan szabályozás, így a francia is, amelyben a jogkezelők engedélyezik a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvek digitális formában történő többszörözését vagy nyilvánossághoz közvetítése engedélyezését, még akkor is, ha ez ellen a szerzők vagy jogutódjaik tiltakozhatnak vagy véget vethetnek a felhasználásnak.

A holland bíróság 2015. áprilisában nyújtotta be C-174/15. számú, előzetes döntéshozatal iránti kérelmét. Ebben kérdésként szerepel, hogy a haszonkölcsönzés fogalmába beletartozik-e az elektronikus kölcsönzés esete is.[77] A holland kormány olyan törvénytervezetet dolgozott ki, amely szerint az e-könyvek haszonkölcsönzése nem tartozik a 2006/115/EK irányelvet a holland jogba átültető rendelkezések szerinti haszonkölcsönzési jog (illetve a vele kapcsolatban fennálló szerzői díjigény) hatálya alá. Az alapeljárás felperese, a Vereniging Openbare Bibliotheken (VOB), amely az összes holland közkönyvtárat magában foglalja, nem ért egyet ezzel a nézettel. VOB megítélése szerint az e-könyvek haszonkölcsönzésére is ugyanazokat a holland jogszabályokat szükséges alkalmazni, mint amik a nyomtatott könyvekre vonatkoznak. A VOB pert indított a holland közös jogkezelő ellen, amelyben kérte a holland bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy az e-könyvek „one copy one user” formában történő közkönyvtárak által, méltányos díjazás ellenében történő olyan haszonkölcsönzése, amely során a fájlok ideiglenesen kerültek az olvasók rendelkezésébe, nem sérti a szerzői jogokat.[78] Június 16-án megismerhettük az erre az ügyre vonatkozó főtanácsnoki indítványt. Ebben Maciej Szpunar főtanácsnok szerint a könyv digitalizálás elősegítheti a könyvtárak túlélését. Az indítvány szerint több tagállamban élénk vita folyik az e-könyvek haszonkölcsönzéséről. Míg a holland minisztérium arra a következtetésre jutott, hogy a könyvtári haszonkölcsönzés körébe nem tartozhat az e-kölcsönzés, addig az alapeljárás felperese, a Vereniging Openbare Bibliotheken ép az ellenkezőjét gondolja. Szpunar véleménye szerint az elektronikus kölcsönzésre vonatkozó szabályokat minden könyvtípusra egyformán kell értelmezni. Ezen felül azt is gondolja, hogy a 2006/115/EK irányelvet a modern társadalom igényeinek megfelelően kell értelmezni. Ezt arra alapozza, hogy nem lehet eltekinteni a jogi aktusok olyan értelmezésétől, amely figyelembe veszi a technológia és a piac változásait. A főtanácsnok úgy véli, hogy az e-könyvek haszonkölcsönzése a papíralapú könyvek haszonkölcsönzésének modern változata csupán. Ezt azért is látja alátámasztottnak, mivel a szerzői jog célja a szerzők érdekeinek védelme és ezen felhasználási módnak a piaca már létezik, amelyre tekintettel az új értelmezés csak javítana a szerzők helyzetén. Szpunar arra a következtetésre jutott, hogy az e-kölcsönzésre is a haszonkölcsönzés szabályait kell alkalmazni. Az e-könyvek esetén a 2006/115/EK irányelvet azért látja alkalmazhatónak, mivel az a könyvek többszörözött példányaira is vonatkozik. Meglátása szerint ez az értelmezés sem az irányelv szövegével, sem pedig a céljával nem ellentétes. A főtanácsnok az Európai Bíróság elektronikus és papíralapú könyvek héa kapcsán tett különbségéről azt gondolja, hogy az nem alkalmazható. A Usedsoft-ítélettel kapcsolatban pedig felhívja a figyelmet, hogy a jogkimerülés digitális környezetben is létezik, ráadásul a terjesztési jog kimerülése nem feltétele a haszonkölcsönbe adásnak.[79] Szpunar ugyanakkor kiemeli azt is, hogy az uniós joggal nem ellentétes az olyan szabályozás, amely előírja, hogy az e-könyv első nyilvánosságra hozatalát a nemzeti jog a jogosult engedélyétől tegye függővé.[80]

2016 novemberében született meg az Európai Unió Bíróságának ítélete.[81] A Bíróság a szokásossal ellentétben nem általánosságban válaszolt a feltett kérdésekre, hanem a konkrét esetet vizsgálta.[82] Az ítélet egyértelműen kimondja, hogy az e-kölcsönzés a könyvtári haszonkölcsönzés esetkörébe tartozik, ha a mű digitális példányát közkönyvtári szerveren helyezik el, amelyről a felhasználó a saját számítógépére le tudja tölteni az adott fájlt, vagyis többszöröz, ha és amennyiben csak egy példányban tudja ezt megtenni, majd a haszonkölcsönzési időszak leteltével ezt a másolt példányt már nem tudja felhasználni. A Bíróság szerint a tagállamok alkalmazhatnak olyan feltételt, miszerint azokat az e-könyveket lehet haszonkölcsönözni, amelyek első tulajdonátruházása az erre jogosult vagy az ő hozzájárulásával más által történt meg az Európai Unió területén. Az ítélet kizárta annak lehetőségét, hogy kalóz példányokat jogszerűen lehessen haszonkölcsönözni.

A döntést, amely a főtanácsnoki indítványtól a kalóz példányok kapcsán különbözik igazán, sokan örömmel fogadták, míg másokat sokkolt a döntés. A European and International Booksellers Federation élesen kritizálta az ítéletet, mivel a szövetség meglátása szerint a nyilvános haszonkölcsönzés az e-könyvekre történő alkalmazása meglehetősen veszélyes döntés, ami nem veszi figyelembe a könyvárusítás gazdasági helyzetét és a kialakulóban lévő e-könyv piacon törést képes okozni. Az IFLA örömmel fogadta az ítéletet és a könyvtári kölcsönzések megkönnyítését látta a döntésben. A Federation of European Publishers szerint a könyvkiadók számára megrázó volt az ítélet. Ezen szövetség meglátása szerint egy felmérés lenne szükséges ahhoz, hogy megfelelően tudják értelmezni az elemzett irányelvet.[83]

Az Európai Unió Bírósága ítéletével lezárhatta volna a vitát, de meglátásom szerint a döntés számos további kérdést vet fel. Az egyik, és talán a legnagyobb, hogy vajon valóban van-e e-kölcsönzésre igény szerzői jog által védett művek esetén vagy számos olvasó – olvasójegy vásárlása helyett – inkább választaná az illegális, de ingyenes fájlcserélő oldalakat? Fentebb bemutatásra került a jól működő német e-kölcsönzési rendszer. Azonban érdemes tudni ezzel kapcsolatban azt is, hogy Németországban a fájlcserélés olyan illegális tevékenységnek számít, amelyre tekintettel 1000 eurós követelést tartalmazó felszólítást is küldenek – ügyvédi irodákon keresztül – a szerzői jogi jogosultak a jogsértők és az internet előfizetők részére.[84], [85], [86]

Beszélhetünk-e haszonkölcsönzésről más elektronikus kölcsönzési modellek kapcsán? Az ítélet ugyanis nem zárta ki annak lehetőségét, hogy más modell esetlegesen ne lehetne a nyilvános haszonkölcsönzés esete; pusztán az derült ki belőle, hogy egy konkrét esetben, vagyis akkor, ha közkönyvtár szerverén helyezték el a digitális, legális úton megszerzett példányát a műnek, amelyből az olvasó egyszerre csak egy példányt tud letölteni és a kölcsönzési idő lejártával már nem tudja felhasználni, ebbe a felhasználási módba tartozik. De vajon, ha az e-kölcsönzés másik modelljét választják a könyvtárak, akkor az minden esetben a nyilvánossághoz közvetítés esetét fogja képezni? Az ítéletből erre nem lehet egyértelmű választ adni.

Az olvasók és a szerzők érdekei között hogy lehet fenntartani majd az egyensúlyt, mikre kell tekintettel lenni a díj összegének megállapításához? Ennek mértéke, hogy alakulhat a két esetben? Meg lehet-e azt tenni, tekintettel például arra, hogy egy konvertáló programmal csak 1-2 kattintás egy egész könyvet többszörözni, hogy az e-kölcsönzésre tekintettel magasabb díj jár a szerzőknek? Adott esetben, ha az állam magára vállalta a könyvtári haszonkölcsönzések után járó jogdíjakat, akkor köteles az elektronikus kölcsönzések díját is állni vagy alkalmazhat eltérő rendszereket?[87] Ha az állam úgy döntene, hogy az e-könyvekre ugyanazokat a díjakat, ugyanúgy alkalmazná, mint a nyomtatott művek esetében, akkor Magyarországon  a szerzőknek minden egyes könyvkölcsönzés után nem járna előre meghatározott összegű jogdíj, csak a közös jogkezelő felosztási szabálya szerint, utólagosan kizárólag az állam által előre meghatározott keretösszegből kerülne kiszámolásra és kiosztásra az egy kölcsönzésre jutó jogdíj[88]. Tehát csak az adott évi keretösszeg meghatározása,[89] illetve a könyvtárak által megküldött, korábbi évre vonatkozó kölcsönzési számokat követően[90] lehet megállapítani a jogdíjakat, nem pedig egy előre meghatározott díjszabás alapján. A gyakorlatban pedig a költségvetésben szereplő összegből jóval alacsonyabb jogdíjat lehetne megállapítani, mint abban az esetben, ha az olvasók egy alacsonyabb összeget – akár 100 vagy 200 Ft-ot  – fizetnének minden e-kölcsönzés esetében vagy ha az állam az e-könyvekre magasabb keretösszeget szánna. Márpedig adott esetben, még ha egy nyomtatott könyv kapcsán bizonyos összeg eléri az Unió által megkövetelt méltányos díj mértékét, nem feltétlenül éri el ugyanez az összeg ezt a mértéket.

Összegzés 

A C-174/15. számú ügyben az Európai Unió Bírósága meghozta döntését, amely alapján legalább egy e-kölcsönzési modellt jogilag a nyilvános haszonkölcsönzés esetének kell tekinteni. Azonban az ítélet számos kérdést vet fel, amelyet még tisztázni szükséges. Így, bár a C-301/15. számú ügyben született ítélet alapján ez e-könyvek nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele nyilvánossághoz közvetítés, azonban a közkönyvtárak esetében a C-174/15. számú ügyben hozott döntésével árnyalta a kérdést és egy adott modell kapcsán a 2006/115/EK irányelvben szabályozott haszonkölcsönzésnek minősítette a felhasználás ezen módját. Meglátásom szerint ezzel kapcsolatban számos kérdés merült fel, amelyekre csak az elemzett irányelv módosítása vagy több új bírósági ítélet adhatja meg egyértelműen a választ.

Sándor Eszter Anita

Kíváncsi vagy a többi tanulmányra is? Olvasd el a teljes Tanulmánykötetet!

Az Ebook-ot innen le is tudod tölteni: Jog és Innováció Tanulmánykötet

Lábjegyzetek

A képek forrása itt és itt.