Négy etikai alapelv, amely megzabolázhatja a mesterséges intelligenciát az EU-ban

Ausztriában a radiológusoknak válik nagy segítségére a nagy mennyiségű adat és röntgenkép szisztematikus átvizsgálásában, Dániában az elsősegély rendszer alkalmazza, egész Európa-szerte pedig állandó információgyűjtéssel segíti a mezőgazdasági üzemek munkáját.[1]Az oktatástól kezdve a nemzetbiztonságon át az űrprogramokig: mindenhol nagy segítségünkre válhat a mesterséges intelligencia. A kívánatos felhasználás, a károk elkerülése és a társadalmi közjó érdekében azonban etikai szabályozásra van szüksége az Európai  Uniónak.

Brüsszel, 2018: az Európai Bizottság – az idők jeleit felismerve – közleményt ad ki, melyben egységes politikai irányvonalat határoz meg a mesterséges intelligenciát illetően.[2] Aligha van olyan terület, ahol ne tudnánk az egyének és a társadalom szolgálatába állítani az MI-t, azonban be kell ismernünk, legalább akkora károkat okozhat, mint amekkora jótékony hatása lehet. A Bizottság rávilágít: egységes uniós szabályozás kell ahhoz, hogy kiszámítható és megbízható MI felhasználás jöjjön létre a tagállamokban.

A szabályozás azonban speciális: nem csupán a technikai és a gazdasági kérdésekben kell konszenzus, hanem az etikai kérdésekben is egyértelmű, egységes, európai jogszabályokra van szükség.

Egy évvel később, a Bizottság által létrehozott magas szintű független szakértői csoport kiadja etikai iránymutatását. Felhívják az uniós jogalkotók figyelmét, hogy az etikai keretek csupán akkor valósulhatnak meg, ha azok jogszabályban vannak rögzítve. A dokumentumban a „megbízható MI” létrehozásának egy 3. feltételét is megadják: technikailag és gazdaságilag is stabil működés.[3] Ez azt jelenti, hogy az MI csak akkor lehet alkalmazandó és széles körben elterjedt például az egészségügyben, ha kiszámíthatóan és károkozás nélkül működik. Egy MI által végzett műtétnek tehát legalább az emberi pontosságot kell előbb reprodukálnia.

Az Unió Chartája és a több évtizede tartó uniós jogalkotásban fellelhető alapvető jogok alapján állították össze azt a 4 etikai követelményt, melyek alapján jól kezelhető, értékkel bíró uniós jogszabályokat lehet alkotni.

Vegyük sorra, melyek ezek.

Az emberi autonómia tiszteletben tartása

Az ember lényéből és szabadságából fakadó szabad akarat, önrendelkezési jog indokolatlanul nem korlátozható, a személy nem manipulálható, kényszeríthető, s emberi méltóságából fakadóan nem lehet csupán tárgynak tekinteni. Jelentős szerepet kell továbbra is az emberi döntésnek biztosítani.

A kár megelőzése

Az MI nem okozhat kárt, nem súlyosbíthatja azt. Általános követelmény, hogy az emberi méltóság, a testi és a szellemi élet védendő, az MI használatával az emberek és a társadalom javát kell szolgálni. A természetes környezet és az élővilág ugyancsak védendő érték. A kártelepítés egyik lehetséges megoldása, hogy a gépjárművekhez hasonlóan, az MI-nél is a veszélyes üzemi felelősség szabályait alkalmazzuk.

Méltányosság

Itt mind az anyagi, mind pedig az eljárásjogi méltányosság szerepet kap. Előbbi – többek között – a társadalmi költségek igazságos elosztását, az esélyegyenlőség elősegítését és az MI szükséges és arányos felhasználását, utóbbi a jogorvoslati lehetőséget foglalja magában.

Megmagyarázhatóság

Alapvető érdek, hogy átlátható és biztonságos MI rendszerek jöjjenek létre. Megmagyarázható módon kell a fejlesztéseket és az alkalmazást végrehajtani, a társadalmi érdekeket előnyben részesítve. Egy önvezető autó döntési mechanizmusát – mely jelenleg nem működik 100%-os biztonsággal – átlátható és alátámasztható érvek mentén kell kialakítani.

E 4 irányelv segíthet olyan jogszabályokat alkotni, melyek az emberi méltóság tiszteletben tartását, az egyén szabadságát, a demokrácia, az igazságosság és a jogállamiság tiszteletben tartását, az egyenlőséget, megkülönböztetésmentességet, szolidaritást és a polgárok jogait – mint uniós alapjogokat- magukban foglalják.

2020. október 20-án Ibán García del Blanco, európai parlamenti képviselő jogalkotási kezdeményezést nyújt be a Parlament számára.[4] A Bizottságot arra kérik, hogy minél hamarabb kezdjék el az MI átfogó és egységes jogi és etikai szabályozásának eljárását.  A képviselő, beadványában hivatkozik egy 2020-as bizottsági fehér könyvre, amely még konkrétabb elképzeléseket tartalmaz a 2 évvel ezelőtti közleményhez képest.
A spanyol képviselő javaslatát 559 szavazattal támogatta a Parlament (44 „nem” szavazat és 88 „tartózkodás” mellett).
Láthatjuk, hogy az Európai Unió – habár meglehetősen lassan és kimérten – az MI szabályozásával olyan jogalkotási folyamatokba vághat bele, melyek lényegesen meghatározhatják az előttünk álló évek és évtizedek információs és technikai jogát, mind a nemzetközi, mind pedig a hazai jogra való tekintettel.

Kérdés, hogy az Egyesült Államok, Kína, és a többi MI-t fejlesztő / használó ország hogyan fog viszonyulni az etikai és jogi szabályozáshoz, hiszen egészen más értékek mentén szabályozzák a társadalmi viszonyokat, más elképzelésük van az egyes – számunkra alapvető – emberi jogokról.
Vajon az európai jogalkotás elegendő védelmet nyújthat az európai társadalmak számára, vagy globális koordináció és etikai irányelvek mentén kellene szabályozni ezt a napról napra változó és fejlődő technológiát?

Irodalomjegyzék