A börtönök világáról a Kutatók éjszakáján a Pro Jure szervezésében

Saját élményeit, tapasztalatait osztotta meg a börtönvilágról József. A börtönviselt emberek reintegrációjáról Dr. habil. Juhász Zsuzsanna, az SZTE ÁJTK Bűnügyi Tudományok Intézetének egyetemi docense beszélgetett a pszichológus Tikász Sándor dandártábornokkal, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnokával.

Normális, hétköznapi életet élt, intézményigazgatóként dolgozott egy kisvárosban József mindaddig, amíg el nem követett egy olyan hibát, melynek eredményeként meg kellett tapasztalnia a börtönök világának kemény valóságát. „Elképzelhetetlen környezet, borzasztó érzés – idézte fel József a börtönbe kerülés első pillanatait. – Aki bekerül egy ilyen helyre, személyiségében sokat változik. Az első hónapok rettegésben telnek” – fogalmazott József, aki sok embert megismert a börtönben és olyan tapasztalatokat szerzett, melyek egy életre szólnak.

„Mi volt a legnehezebb, amit meg tudott szokni?” – kérdezte az egyik hallgató. „Az egymáshoz való alkalmazkodás, ugyanis nehéz azt megszokni, hogy 10 négyzetméteren négy férfi osztozkodva kénytelen eltölteni minden napját” – válaszolta József.

A reintegráció olyan börtönön belüli foglalkoztatás, melynek célja, hogy a fogva tartásból szabadult emberek könnyebben vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba és annak hasznos tagjává válhassanak. Ez a börtönön belül a különböző feladatok elvégzésében, az oktatásban vagy szakma elsajátításában, a szocializációban nyilvánul meg.

„Mára elvárás lett a reintegráció. Ám az erről szóló törvény előtt is már ott volt a levegőben. Ez az elvárása a társadalom 20-25%-ának” – idézték a statisztika adatot az előadók. Ugyanakkor arra is fölhívták a figyelmet, hogy érzékelhető az a társadalmi közfelfogás, amely inkább azt szeretné, hogy az illető érezze annak a súlyát, amit elkövetett, vagyis: „a börtön ne luxus legyen.”

Az elkövető büntetés-végrehajtási intézetbe kerül, ahol feltérképezik az előéletét. Ennek az a célja, hogy feltárják: miként lehet az illető közreműködésével, a benti viszonyok figyelembe vételével programot, feladatot biztosítani az elítéltnek, úgy hogy ha ezt végigcsinálja, akkor a későbbiekben legalább esélye legyen a társadalomba visszailleszkedni – hallottuk.

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

Min múlik a reintegráció sikere? Azon, hogy az elkövető együttműködő-e, belátja-e azt, hogy hibázott. Az ilyen emberekkel könnyebb együttműködni, ez mind a társadalom, mind a fogvatartott közös érdeke – hangsúlyozták az előadók. A büntetés-végrehajtási intézeteken belül biztosítják a szakmai képzéseket, oktatást. Felmérésekre is sort kerítenek szakértők bevonásával, tesztlapok kitöltésével. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a „bv.-intézetekbe” bekerülő, „8 általánossal” rendelkező fogva tartottak körülbelül az 5. és 6. osztályos általános iskolás tudásszintjét érik el – érzékeltették a nehézségeket az előadók.

Az egyházak is részt vesznek a reintegrációban. A börtönökben hitoktatással, istentisztelettel, közös programokkal igyekeznek segíteni. Az egyházak képesek megteremteni egy olyan közeget, amelyet közösségnek hívhatnak, és ahol együtt vannak, szabadidős programokon vehetnek részt a fogva tartottak. „Vannak emberek, akik segítségre szorulnak, és mi segítünk – összegzett Tikász Sándor. – Ettől szép a bv.-szakma…”

***

Az eredeti írás az SZTE Egyetemi Magazinban jelent meg, 2019. október 1-jén.

https://u-szeged.hu/sztehirek/2019-oktober/bortonok-vilagarol-szte

 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.