A gyermekek jogainak érvényesülése egy gyakran mellőzött, de kiemelten fontos kérdés hazánkban, amely számos területen, többek között az oktatásban is tömegesen háttérbe szorul. Kérdés, hogy miért vált a probléma ilyen fontossá, és hogyan fordítható le a jelenség a jog nyelvére? Mit tehet a szülő gyermekét ért atrocitások ellen? És miért van, hogy bizonyos esetekben még az sem elegendő?
A testnevelő tanár, aki a tanulót a többi diák előtt sértő, megalázó megjegyzésekkel illeti, emellett tettlegesen bántalmazza, az üvöltő, a diákot felelés közben megszégyenítő pedagógus, az egymást fizikailag bántalmazó, zaklató diákok, akik viselkedése felett tanáraik rendszeresen és szándékosan szemet hunynak – általános felfogás szerint a diákélet szinte „természetes” velejárói, melyek emiatt messze nem kapnak akkora figyelmet, amely kontrollban tarthatna egy valójában nagyon is súlyos, rendszerszintű problémát.
Az iskolákban jelenlévő tömeges gyermekjogi sérelmek látenciája megnehezíti azok bemutatását, azonban a fenti esetek egyáltalán nem elképzelhetetlenek, még csak nem is meglepőek azok számára, akik akár csak egy évet is eltöltöttek a magyar oktatási intézmények bármelyikében. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet egy 2015-ös felmérése szerint ugyanis a gyermekek 15,2%-át zaklatják, bántalmazzák heti rendszerességgel az iskolákban. Az érintett gyermekeknek ilyenkor gyakran alapvető jogai sérülnek, amit életkorukból, jogaikkal kapcsolatos tájékozatlanságukból adódóan nem ismernek fel, és főleg nem tudják azt megakadályozni.
De miért, és mióta olyan hangsúlyosak a gyermeki jogok?
A XX. századtól számítjuk a gyermekek jogainak valódi érvényesülését célzó lépések tényleges megjelenését. Az addigiakhoz képes fokozott figyelem fordult ezen érzékeny csoport védelmére, melyet a különböző, máig is ható és jelentőséggel bíró egyezményekbe foglaltak. Az ENSZ évtizedes erőfeszítések árán megszületett Gyermekjogi Egyezménye pedig 1989 óta megalapozza a gyermeki jogok univerzalitását, egyúttal meghatározza a gyermek fogalmát: az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a rá alkalmazandó jogszabályok értelmében a nagykorúságot már korábban elérte.
A gyermeki jogok hazai jogszabályi kereteik, garanciáik ellenére is könnyen és gyakran sérülnek. Jellemző helyszínei ennek az oktatási intézmények, amelyekben gyermekkoruk jelentős részét töltik – és amelyeknek egyébként elsődleges célja a gyermekek nevelése, illetve a testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítása. A tankötelezettség teljesítésével a szülők egy állami közszolgáltatást vesznek igénybe, gyermekük feletti felügyeleti jogukat ideiglenesen az iskolára ruházva át, így átadva az intézménynek azt a fontos feladatot, hogy a gyermek jogainak (például emberi méltóságának) védelmét, biztosítását is egyidejűleg ellássák. Éppen ezért olyan hangsúlyos probléma, amikor éppen az iskolában következik be a gyermek jogainak és mindenek felett álló érdekének sérelme.
Iskolai erőszak, zaklatás, diszkrimináció
A szakirodalom megkülönbözteti az iskolai erőszakot a zaklatástól. Iskolai erőszak az a fizikai, verbális, lelki, szexuális abúzus, amelynek elkövetési helye az oktatási intézmény és/vagy az elkövető és áldozat is az oktatási intézmény szereplője (pl. diák, tanár, szülő). Ezzel szemben zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személy meghatározott védett tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.
Általános tapasztalat szerint az egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartásokra nagy számban láthatunk példát az iskolákban. Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt védett tulajdonsága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne (például pedagógiai szakszolgálat által kiállított diszlexiát, diszgráfiát megállapító szakértői vélemény figyelembevételének elmulasztása dolgozatírásnál). Különösen aggasztó a különböző kisebbségekhez tartozó, vagy például a tanulási nehézséggel küzdő gyermekek helyzete. A szakemberek szerint ugyanis jelentős hiány figyelhető meg gyógypedagógusokból az általános iskolákban, a pedagógusokból pedig esetenként hiányzik a gyógypedagógiai szemlélet, amely szükséges lenne a számukra megfelelő feltételek biztosításához.
A statisztikák szerint tanár és diák között gyakoribb a verbális sértés, míg a fizikai bántalmazás inkább a diákok egymás közötti konfliktusainak sajátja – tekintve, hogy a tanárok nem is alkalmazhatnak már erőszakot, mint nevelési eszközt, és büntetőjogi felelősségük is nagyobb.
Kérdés, hogy milyen hatása van ezeknek a negatív élményeknek gyermek- és fiatalkorban? A bántalmazás, zaklatás romboló következményeit számos nemzetközi kutatás elemezte. A rendszeresen áldozati szerepbe kerülő gyermekeknél gyakran figyelhetők meg pszichoszomatikus tünetek (például reggeli rosszullétek iskola előtt), depresszió, szorongás, alacsony önértékelés, kapcsolati nehézségek. Azonban a bántalmazó gyermekek, fiatalok is nagyobb valószínűséggel néznek szembe negatív érzelmi és viselkedési következményekkel a későbbiekben, többek között nagyobb eséllyel követnek el bűncselekményt.
Milyen jogai sérülhetnek a gyermeknek?
Bár hiánytalanul felsorolni nem lehetséges, vannak olyan gyermeki jogok, amelyeket érdemes itt kiemelnünk. A tanulónak joga többek között, hogy képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön. Azonban jogainak gyakorlása során nem sértheti társai és a közösség jogait. Pusztán e két rendelkezés is gyakran ütközik a gyakorlatban, például egy 2021-es esetben, ahol a társait bántalmazó gyermeket ideiglenesen eltávolították osztályából, ezzel társai védelmét biztosítva, azonban az ő oktatáshoz való jogát korlátozva.
Az emberi méltósághoz való jog mindenkit – így természetesen a gyermekeket is – megillető alkotmányos alapjog, miszerint többek között tilos a tanulók bántalmazása (fizikai, szexuális, vagy lelki erőszakkal). A gyermeket rendszeresen nyilvánosan megalázó testnevelő tanár vagy egy bántalmazó osztálytárs értelemszerűen megsérti ezt.
Sérül emellett a gyermek egyenlő bánásmódhoz való joga közvetlen, közvetett hátrányos megkülönböztetés vagy zaklatás esetén, de akkor is, ha a pedagógus egyes, a többi gyereknek járó kedvezményeket (pl. játék az udvaron), vagy akár a délutáni uzsonnát a tanuló tanulmányi teljesítményétől, kötelezettségeinek teljesítésétől teszi függővé, ezek ugyanis nem lehetnek pedagógiai mérlegelés eredményei.
Kilépve az iskola falai közül – vagy alternatív megoldások azon belül?
Érdemes tisztában lenni vele, melyek azok a jogi lépések, amelyeket a szülő tehet abban az esetben, ha felmerül gyermeke jogainak sérelme. Itt mérlegelés szükséges részéről, abban a tekintetben, hogy gyermeke számára az intézkedés nagyobb hátrány-e, vagy a sérelmes helyzet fenntartása. Elsősorban természetesen az iskola igazgatójához, illetve az oktatási intézmény fenntartójához érdemes fordulnia, a probléma lehető legalacsonyabb szinten, és legegyszerűbben történő megoldása érdekében, feltéve, hogy nem maga az intézményvezető annak forrása. Amennyiben ők nem tesznek eleget jogszabályi kötelezettségeiknek a gyermekek jogainak biztosítása és védelme érdekében, az megalapozhatja felelősségüket, melyre a szülő hivatkozhat később más fórumokon. Tájékoztatható emellett az iskolai gyermekvédelmi felelős, aki maga is tehet lépéseket, vagy értesítheti a család- és gyermekjóléti szolgálatot. Tehető panasz az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalánál is. Kis számban, de eljutnak az iskolai erőszak, illetve diszkrimináció esetei az alapvető jogok biztosához is: a biztoshoz fordulni abban az esetben lehetséges, amennyiben az iskola egyik dolgozója – mint közszolgáltatást végző szerv alkalmazottja – megsérti, megalázza a gyermeket és ezáltal alapvető jogait (általában emberi méltóságát) sérti meg. Emellett a gyermekjogok védelmét különböző gyermekjogi és gyermekvédelmi szervezetek (például a Gyermekvédelmi Civil Koalíció) is ellátják.
Bár a jogorvoslati lehetőségek is nyújthatnak valódi segítséget és megnyugvást – kifejezetten a tanár-diák viszonyokban -, számos kutatás azt a nézőpontot erősíti meg, hogy pusztán ezek létezése nem elegendő ahhoz, hogy országos stratégiáról beszélhessünk az általános értelemben vett iskolai erőszak, zaklatás visszaszorítására, jogvédelemre irányulóan. A pedagógusoknak, oktatási intézményeknek például nincs elegendő, megfelelő eszközük a tanulók közötti konfliktusok megfelelő kezeléséhez. Gyakran a tanár „legerősebb” eszközei még diákok általi fenyegetés, agresszió, verekedés, dühkitörések vagy egyéb szélsőséges magatartás esetén is pusztán jelzésszerű fegyelmező eszközök: szaktanári figyelmeztetés, osztályfőnöki, igazgatói intő – ezek azonban nem feltétlenül megnyugtatóak egy sérelmet szenvedett gyermek, vagy az osztályközösség számára, pedagógiailag pedig kevéssé építő jellegű megoldások az agresszív magatartás megfékezésére.
2021-es statisztikák alapján jelenleg országos szinten az oktatási, nevelési intézmények több, mint felében betöltetlenek az iskolapszichológusi álláshelyek. Ez amiatt is probléma, mert az iskolai erőszak, zaklatás, hátrányos megkülönböztetés megelőzésének fő eszköze lehetne az iskolapszichológus alkalmazása, akinek elsődleges feladata lenne az erőszakjelenségek kezelése, illetve a pedagógusoknak való segítségnyújtás, például csoportos foglalkozások, konfliktuskezelő gyakorlatok útján.
Mindezek alapján kérdés tehát, hogy ezen sérelmek orvoslása mellett nem lenne-e hatékony eleve hangsúlyt helyezni a megelőzésre, tekintve, hogy a súlyosabb esetek ritkán történnek minden előzmény nélkül, váratlanul.
Ez a cikk az Arsboni 2023. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.
Források
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
