A netsebesség és ami mögötte van

 

Ez a Magyar Telekom jogi csapatának állandó rovata az Arsbonin. A rovat célja, hogy tartalmas és érdekes, hol komolyabb, hol könnyedebb írásokkal engedjen bepillantást a Telekom progresszív gondolkodású, szakmailag felkészült, összetartó jogi csapatának a munkájába, gondolkodásába. Ha a rovattal kapcsolatban kérdés, javaslat merül fel, az alábbi címre várjuk az észrevételeket: arsboni@arsboni.hu

Az internetet sokan és sokféleképpen jellemezték már, hiszen gazdasági, társadalmi, technológiai szempontból jelentős digitális tünemény, mely manapság is fejlődik, formálódik az újítások bevezetésének és az időről-időre megjelenő szabályozásoknak köszönhetően. A szokásos közhely mellett, miszerint az internet számos veszélyt rejt magában, valóban a lehetőségek tárházát is kínálja, amit az általunk használt internet-elérés hivatott biztosítani. De honnan tudjuk, hogy az internetszolgáltatásunk tulajdonképpen mit nyújt számunkra?

Valószínűleg senkinek nem mondok újat azzal, hogy az internet egy csodálatos és rejtélyes dolog: anélkül, hogy látnánk, meg tudnánk fogni vagy akár csak képesek lennénk meghatározni, hogy pontosan hogyan működik, képes információkat eljuttatni végpontok között. Ugyanakkor a többségünk nincs tisztában azzal, hogy az internetet hogyan, milyen feltételekkel és milyen szabályozások szerint vesszük igénybe, hogyan is kellene, hogy működjön.

Első körben érdemes tisztázni, hogy ugyan az internet-hozzáférést egységesnek vesszük, az igénybevétel szempontjából a felhasználók – pontosabban, ebben a kontextusban az előfizetők – eltérő feltételekkel férnek hozzá a vezetékes és a vezeték nélkül internethez. Más ugyanis egy mobil internetszolgáltatás és más egy vezetékes: nem kizárólag abban tér el, hogy mi előfizetőként milyen eszközön férünk hozzá az internethez magához, hanem a szolgáltatás nyújtásához igénybe vett technológia és erre tekintettel a szerződéses feltételek is eltérnek. A mobil szolgáltatásokhoz vezeték nélküli megoldással a 2G, 4G és 5G hálózatokon férünk hozzá, melyek közül Magyarországon jellemzően a 4G és az 5G technológián zajlik az adatforgalmazás. A vezeték nélküli hozzáférés sajátossága, hogy nagyon sok minden képes befolyásolni azt, hogy az adott ponton és az adott időben milyen a szolgáltatás minősége: függ a domborzattól, szomszédos épületektől, az időjárástól vagy akár a környéken ideiglenes tartózkodó nagy számú embertől, akik mind ugyanazt a szolgáltatást szeretnék egyszerre használni. A közelgő fesztiválszezonban is érdemes megfigyelni, hogy egy-egy fesztivál helyszínén mennyire eltérő lehet a mobil internet-hozzáférés minősége a fesztivál ideje alatt és azt követően. A vezetékes technológiák ezzel szemben dedikált hálózaton, az igénybe vett hálózat típusától függően lassabb vagy gyorsabb internet-hozzáférést biztosítanak, melynek köszönhetően kevésbé függ az internet minősége a külső körülményektől.

A hazai jogszabályok alapján – összhangban az Európai Unióban általánosan irányadó szabályozással[1] – az internet-hozzáférést biztosító elektronikus hírközlési szolgáltatóknak meg kell határozniuk külön a vezetékes, külön a vezeték nélküli internetszolgáltatásokra, hogy milyen paraméterek szerint nyújtják azokat az előfizetőknek. Előfizetőként ezek a feltételek hivatottak biztosítani, hogy akkor se maradjunk internetelérés nélkül, ha éppen a Balaton felé közelítő vihart szeretnénk radarképen megnézni vagy az egyetemi vizsgáinkra szeretnénk jelentkezni. De nézzük, hogy mik is az úgynevezett egyedi szolgáltatásminőségi követelmények?

Minőségi jellemzők

A szolgáltatók a hálózatsemlegességre és a szolgáltatásminőségre vonatkozó szabályok alapján táblázatban kötelesek a honlapjukon és az általános szerződési feltételeikben is közzétenni, hogy milyen minőségi paramétereket vállalnak a szolgáltatásuk minőségére. A vezeték nélküli technológia jellege – a korábban említett több tényezős befolyásolhatóság – miatt a mobil internetszolgáltatásra az úgynevezett becsült maximális le- és feltöltési értéket adják meg, aminek a nevéből is következik, hogy inkább egy általános, az adott technológiát jellemző értékről van szó.

A vezetékes internetszolgáltatás esetében azonban egy jellemzően zárt, a szolgáltatók által működtetett hálózat biztosítja az internetelérést, mely majdnem háztól házig nyúlik, ezáltal kevésbé befolyásolható az internetszolgáltatás pillanatnyi minősége. Ennek megfelelően az uniós jogalkotó meghatározott minimális, a szerződéses időtartam alatt mindig biztosítandó le- és feltöltési sebességet, maximális sebességet és a kettő közötti, a mindennapok internetminőségét leíró, ún. rendes körülmények között elérhető sebességet is. A rendes körülmények között elérhető sebességnek naptári naponként legalább az idő 90%-ában rendelkezésre kell állnia, ezáltal a sebesség meghatározásakor a mindennapos körülmények figyelembevétele is szükséges.

Az értékeket az úgynevezett előfizetői hozzáférési ponton kell teljesíteni, ami Magyarországon jellemzően a szolgáltató által biztosított eszköz – az esetek nagy részében a modem és a router egybeépítve – kimeneti portja, amelyen keresztül az előfizető vezetékkel rá tud csatlakozni az internetre. Lényeges körülmény ez, mert ha a lakásunkban saját, akár vezeték nélküli, Wi-Fi hálózatot építünk ki, akkor nekünk kell gondoskodni arról, hogy az alkalmas legyen a szolgáltató által biztosított teljesítmény kiaknázására is. A Wi-Fi egy különleges technológia: jellemzően a vezetékes internetet alakítja át lakásunkban – meg persze munkahelyen, egyetemen, közösségi terekben – vezeték nélkülivé úgy, hogy dedikált hullámhosszon (frekvencián) szórja a szűk környezetében a jeleket. A Wi-Fi a már említett hozzáférési ponton „túl” működik és tekintettel a vezeték nélküli jellegére a szolgáltatók nem is garantálják, hogy ugyanarra a teljesítményre lesz képes, mintha vezetéken keresztül kapcsolódnánk az internethez.

Az elektronikus hírközlési szolgáltatások felügyeletére jogosult hatóság (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) irányadó rendelete[2] rögzíti, hogy milyen tartalommal kell közzétenni a sebességértékeket: látható, hogy a rendeletben további értékek is megjelennek, ezeket azonban az előfizetők kevésbé érzékelik. A csomagvesztés, késleltetés és késleltetés-ingadozás mértéke jellemzően a mindennapi internethasználatban kevéssé érzékelhető módon befolyásolja az internetet, de akinek fontos, pl. gamerek esetében, azok számára akár ezen, szolgáltatók által meghatározott jellemzők is jelentőséggel bírnak a szolgáltatásra történő szerződéskötést megelőzően. A mobil szolgáltatásokra is gondolva egyébként az adatmennyiséget nem csökkentő alkalmazásokat is fel kell tüntetni – noha az Európai Unió Bíróságának döntései[3] nyomán nagyon szűk körben lehetséges az adatmennyiséget nem csökkentő – ún. nullás díjszabású – alkalmazásokat kínálni a mobil internet-hozzáférési szolgáltatásokban.

Megkülönböztetés-mentesség követelménye

A nullás díjszabás kérdése átvezet minket a hálózatsemlegesség másik oldalára is: az uniós szabályozásban rendeleti[4] szinten jelenik meg az a követelmény, hogy az internetforgalmat minden szolgáltató egységesen, megkülönböztetésmentesen kezelje. Vegyünk egy gyakorlati példát: szeretnénk megnézni egy filmet a kedvenc streaming szolgáltatóktól, azonban azt tapasztaljuk, hogy a videó lassan tölt be, a felbontása csapnivaló és a lejátszás is akadozik, azonban amikor azért, hogy ezt a rossz tapasztalatot elújságoljuk, videochaten felhívjuk ismerősünket, az mégis csodálatos minőségben továbbítja a jelet az interneten.

Amennyiben a két szolgáltatás minőségében tapasztalható eltérés oka az, hogy a szolgáltatónk korlátozza a streaming szolgáltatás sávszélességét, lassítja az internetforgalmunkat, ha egy filmet szeretnénk megnézni, akkor abban az esetben felmerülhet, hogy sérülnek a nyílt internetre vonatkozó szabályok. A TSM rendelet ezt és az ehhez hasonló gyakorlatokat tiltja meg azáltal, hogy az internetforgalom típusai közötti megkülönböztetést, lassítást, korlátozást, de akár egyes szolgáltatások számára dedikált nagyobb sávszélességet is tilalmazza. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a hálózatok biztonsága érdekében a szolgáltatók ne avatkozhatnának be a hálózati terhelés csökkentése érdekében, de erre csak kivételesen van lehetőségük.

Ha már streaming, akkor említést kell tenni arról is, hogy az Európai Unió területén belül az online tartalmak „hordozhatóságát”, azaz a lakóhelyhez képest eltérő helyen történő igénybevételét is biztosítani kell, mely szabályozás része, hogy az online tartalom minőségét a szolgáltatás nyújtója nem ronthatja le. A hordozhatóság biztosítása lényegében a geoblocking, a földrajzi alapú hozzáférés-korlátozás tilalmát jelenti.

Szép-szép, de még mindig nem tudok netezni!

A fentiek alapján jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a sok szabályozás ellenére mégsem tudunk megfelelően hozzáférni az internethez, az internetes tartalmakhoz, akkor mit tehetünk. Az internet alacsony sebességét láthatóan sok szempont befolyásolja és nincs garancia arra, hogy bármely pillanatban a maximális letöltési sebességgel száguldozhatunk a világhálón, de a megfelelő minőségi internet-elérés hiánya rendkívül frusztráló lehet. Felmerül a legtöbbször negatív hangnemben bemutatott, egyébként sok esetben hatékony „próbáld meg kikapcsolni, majd vissza” javaslat is, de könnyen előfordulhat, hogy külső körülmények áldozatai vagyunk – ilyen lehet egy áramkimaradás és az azt követő helyreállítás is, különösen a heves nyári viharokat követően. A panaszunk kezelése kapcsán mindig a szolgáltatóval kötött szerződés tartalma az irányadó, hiszen az internetelérést és szolgáltatásnyújtást az általunk megkötött előfizetői szerződés – ideértve az előzetes tájékoztatást és az általános szerződési feltételeket is – szabályozza. Célszerű tisztában lenni továbbá az igénybe vett internet-hozzáférési szolgáltatás minőségi jellemzőivel és az azokat befolyásoló körülményekkel is. Kellemes, sávszélességben gazdag böngészést!

Források

[1] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2120 rendelete (2015. november 25.) a nyílt internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról (TSM rendelet), valamint az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1972 irányelve (2018. december 11.) az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról.

[2] Az elektronikus hírközlési szolgáltatás minőségének az előfizetők és felhasználók védelmével összefüggő követelményeiről, valamint a díjazás hitelességéről szóló 13/2011. (XII. 27.) NMHH rendelet.

[3] A C-854/19, C-5/20 and C-34/20 sz. döntések.

[4] A már említett TSM rendelet.

Telekom A Jogtanácsosok a digitális világban rovat a Telekom jogi csapatának állandó rovata az Arsbonin.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.