Államom, államom, miért nem vagyok a polgárod?

E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda / Weil, Gotshal & Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Koller Marco

A hontalanság és az azzal kapcsolatos nemzetközi egyezmények, illetve a magyarországi hontalansági eljárás.

Mi, akik születésünktől fogva kötődünk egy államhoz, állampolgárságunk révén, nehezen tudjuk elgondolni azt az állapotot, hogy egy személy semmilyen államhoz ne tartozzon. Azonban a hontalanság esetkörében pont erről beszélhetünk. Egy adott személy, aki nem rendelkezik egyetlen ország állampolgárságával sem, egyetlen állam sem ismeri el állampolgáraként. Bár az állampolgárság kérdésköri alapvetően egy adott ország szuverenitásának, önértelmezésének része, így annak az országnak a jogszabályaiban meghatározott módon lehet azt megszerezni, illetve elveszíteni. Egyes esetekben olyan is előfordulhat, hogy valaki állampolgárságától valamilyen módon megválik, illetve nem is szerez születésével. A fent megnevezett személyek a hontalanok. Ahhoz, hogy a hontalanság témaköréről beszélhessünk, az állampolgárságról kell, pár szór ejteni. Mi is az állampolgárság:
„Az állampolgárság mindenekelőtt az állampolgár és az állam között fennálló kapcsolatként írható le, mely kötelék alapjának meghatározásai különbözőek lehetnek” Írja Ganczer Mónika Phd értekezésében. Tehát egy adott állam és személy között létrejövő jogviszonyról beszélhetünk, mely születésünkkel keletkezhet vagy később, akár honosítással is szerezhetünk. Nem kívánok belemenni az állampolgárság megszerzésébe, csupán az állampolgárság keletkezésének két fő elvét szeretném ismertetni, mert, annak ismertetése elengedhetetlen a hontalanná válás megértéséhez. A két fő irány a Ius soli és a ius sanguinis. Az előbbi a területi elv alapján való állampolgárság keletkezést értjük, tehát az adott állam területén való születés a feltétel az adott állam, állampolgárságához. Az utóbbinál a vérségi elvről beszélhetünk, tehát az adott delikvensnek az adott állam állampolgárságával rendelkező felmenőkkel kell bírnia.
Hontalan lehet egy személy több módon is. . A következő felsorolás exemplifikatív jellegű lesz.
– Államutódlás következtében (Szovjetúnió, Jugoszlávia felbomlása),
– Állampolgárságától való megfosztással
– Lemondással anélkül, hogy megszerezte volna más állam állampolgárságát
– Közigazgatási eljárás miatt,
– Házassági jog, születési anyakönyvezésre vonatkozó jogi szabályozás.
– születéssel (leszármazás elve, azaz Ius sanguinis)
– Nemzeti állampolgársági jogok összeütközése (pl.: gyermek szülei olyan állampolgársággal rendelkeznek, melynek keletkezésére a területi elvet alkalmazza, az ottani jog és a gyermek olyan országban lát napvilágot, ahol a vérségi elv él)
– Adott területén élő kisebbség ilyen jellegű diszkriminációnak is ki van téve.
• Miután ismertettem a hontalanná válás eseteit a következőkben a hontalansággal rendezésével kapcsolatosan két fő szabályozást kívánom bemutatni: az egyik a hontalanság kialakulását kívánja megakadályozni, a másik a már hontalan személyek jogállásának rendezésére törekszik. Manapság globális szinten körülbelül 10 millió fő hontalanról beszélhetünk, hiába született több egyezmény a kiküszöbölésükre. A két legfontosabb egyezmény A hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi New York-i egyezmény, melyet a 2002. évi II. törvény hirdetett ki, továbbá a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló 1961. évi ENSZ Egyezmény, melyet a 2009. évi XV. törvény hirdetett ki Magyarországon. Illetve ezeken felül az Európai Állampolgársági Egyezményt kell még kiemelni, mely 1997-ben került aláírásra, nálunk a 2002. évi III. törvény hirdetett ki. Ez az egyezmény, ami még európai szinten kiemelt jelentőséggel bír. További egyezmények születtek még, amelyek érintik a hontalanság témakörét, ezeket a későbbiekben nem fogom részletezni, csupán jelen sorokban felsorolás szinten, példálózó jelleggel:
• 1966. évi egyezmény- a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya
• 1989. évi- a gyermekek jogairól szóló egyezmény
• A férjezett nők állampolgárságáról szóló 1957. évi egyezmény
• A nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi egyezmény

Az 1954. évi ENSZ Egyezmény szerint a hontalansági státusz megállapítását kérelmező személyre hárul, annak bizonyítása, valószínűsítése, hogy egyetlen ország sem ismeri el őt állampolgárának, nem létesül állampolgársági viszony. Negatív feltételként, úgymond kizáró klauzulaként sorol fel okokat az egyezmény, ami alapján valakit nem lehet hontalanként elismerni.
– Az ENSZ valamely szervétől vagy szervezetétől részesül védelemben vagy támogatásban. (kivéve ENSZ Menekültügyi Főbiztossága)
– Az adott személy az adott ország állampolgáraival azonos jogokat élvez.
– Erre súlyos okból érdemtelen (emberiség elleni bűncselekményt követett el, súlyos, nem politikai jellegű bűncselekményt követett el)
Az egyezmény arra kötelező a részes államokat főszabály szerint, hogy a hontalanok számára legalább olyan bánásmódot biztosítson, mint általában a külföldieknek (néhány rendelkezés kivételével). Továbbá rögzít néhány területet, ahol a hontalan jogállású személyek jogai a részes állam állampolgáraival megegyezőnek kell lennie. Pl.: vallásgyakorlás, alapfokú oktatás.
Az egyezmény a fentieken túl bizonyos speciális jogokat is biztosít, ilyen az úti okmányhoz való jog, amennyiben nincs kizáró egyéb ok. A hontalanok felé az egyezmény néhány kötelmet is megállapít. Főként a tartózkodási állam jogszabályainak betartása, azaz a jogkövető magatartás.
Állam felé kötelezettségként írta elő a hontalan személyek kiutasítása csak nemzetbiztonsági vagy közrendi okokból lehetséges. Az egyezmény 32. Cikke tartalmaz a hontalanság csökkentése felé való iránymutatást, mely előírja a részes államoknak, amennyire lehetséges könnyítsék meg a hontalan személyek honosítási eljárását. Ennek részletezése az 1961. évi ENSZ Egyezményben került sor
A 61-es egyezmény részletes szabályozást és intézkedéseket tartalmaz a kialakult hontalanság megelőzése, illetve csökkentése felé. Az alábbi egyezmény elsődleges célja a hontalan személyek állampolgársághoz való hozzásegítése, hogy az adott állapot ne egy élethosszig tartó státusz legyen, csupán egy átmeneti állapotként szerepeljen a hontalan személy életében, míg megszerzi valamely részes állam állampolgárságát. Ki kell emelni, hogy nem ír elő feltétel nélküli honosítást, csupán a kellő mértékű figyelembevételt a leszármazásnak, ottlakásnak és egyéb tényeknek. Az egyezmény kimondja, hogy azok honosításától van szó tényleges kapcsolat a szerződő állammal. Ez egy visszautalás az 1930. évi Hágai egyezményre, mely kimondja, hogy összekötő kapocsnak kell fennállnia az állampolgárság megadásakor az állam és a polgára között.
A multilaterális egyezményeket az alábbi egyezmény elemzésével zárnám: Az Európai Állampolgársági Egyezménnyel, melynek célja elősegíteni az állampolgársággal kapcsolatos jogelvek folyamatos fejlődését, valamint elfogadását a belső jogban, és, hogy elkerüljék a hontalanság eseteit, amennyire csak lehetséges, és, hogy elkerüljék a diszkriminációt az állampolgársághoz kapcsolódó ügyekben. Számunkra kifejezettek érdekes rendelkezést a 4. az 5. és 18. cikk tartalmaz. 4. cikk mondja ki azt, hogy:
a) minden személynek joga van valamely állampolgársághoz;
b) a hontalanságot el kell kerülni;
c) senkit sem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától;
d) sem egy részes állam állampolgára és egy külföldi közötti házasság, sem a házasság felbontása, sem pedig a házasság alatt a házastársak egyike állampolgárságának megváltozása nem érinti automatikusan a másik házastárs állampolgárságát. A c) és a d) a 20. században egy kiemelt jelentőségű problémák voltak a hontalanság témakörében. Az 5. cikk pedig a diszkrimináció tilalmát mondja ki (faj bőrszín, etnikai hovatartozás, stb.), illetve honosított és született állampolgár közötti különbségtétel tilalmát mondja ki. Azonban meglátásom szerint ennek érvényesülése a migrációs helyzet kapcsán komoly problémákat vet fel a befogadó országokban. Végezetül a 18. cikk, mely államutódlás esetében írja elő a hontalanság elkerülését, amely akár a jövőben bírhat még relevanciával, ha további népcsoportok vívják ki függetlenségüket (pl.: katalánok, skótok).
Cikkem zárásaként a magyarországi hontalansági eljárást fogom bemutatni, annak tükrében, hogy már megismerkedtünk a hontalansággal és az azt szabályozó legfőbb nemzetközi megállapodásokkal, melynek hazánk is részese.
Az eljárás megindítását, olyan személy kezdeményezheti, aki Magyarország területén tartózkodik és a lakhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes idegenrendészeti hatósághoz (Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal illetékes szervéhez) kérelmét előterjesztette, itt láthatjuk az adott területhez, országhoz való kötődés elvének megjelenését, illetve a hagyományos közigazgatási illetékességet is. Ezt teheti akár írásban, akár szóban, azonban a szóbeli verziónál jegyzőkönyvbe kell venni és a kérelmezőnek alá kell írnia. Természetesen a hatóság a legtöbb eljáráshoz hasonlóan tájékoztatja általános jogairól és kötelezettségeiről az ügyfelet, továbbá a kijelölt szálláshelyről és az esetleges jogkövetkezményekről, ha netán valamely kötelezettségét megszegné. Magyarország tekintettel a hontalan személyek körülményeire költségmentes eljárást biztosít, amelyben saját anyanyelvén vagy általa választott nyelven vehet részt. A kérelem elbírálására a hatóságnak 45 napja van. Ami véleményem szerint kifejezetten rövid határidő, rendkívül kérelmezőbarát.
Az eljárás során a kérelmezőre nehezedik a bizonyítási teher, igazolnia vagy valószínűsítenie kell hontalanságát, különösen, az alábbi adatokat: születési hely, korábbi lakó- vagy tartózkodási hely, szülei, illetve családtagjai állampolgárságát. Ez is megfelel az 54-es egyezményben foglaltaknak, bár itt érdemes megjegyezni, hogy olykor nehézkes a kérelmezőnek a fentieket bizonyítania, ugyanis az eljárást szabályozó törvény (2007. évi II. törvény) végrehajtási rendelete személyazonosításra alkalmas iratokat említ, különösen útlevél mellyel az adott hontalan személy lehet, hogy soha életében nem is rendelkezett a hazájában lévő szabályozások, esetleges diszkrimináció miatt. Ivanka Kostić a Praxis Serbia NGO képviseletében a Európai Migrációs Hálózat XVII. Nemzeti Ülésén a szerbiai esetkörben említette például azt a problémát, hogy az anyakönyvezésnél, olyan szülőkhöz lehet anyakönyvezni a gyermeket, aki már anyakönyvezve van, így a probléma öröklődik. A hontalanság témaköre és a hontalan státusszal összefüggő eljárás méltatlanul alulfoglalkoztatott téma véleményem szerint, bár úgy gondolom a jelenlegi migrációs helyzettel összefüggően talán a jövőben nagyobb figyelmet fog kapni.

Források, felhasznált irodalom

Molnár Tamás: A hontalanok helyzete a nemzetközi jogban, illetve a magyar jogban, In: Lékó Zoltán (szerk.): A migrációs jog kézikönyve, Complex, Budapest, 2009. 329-358.o.

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA Ganczer Mónika Állampolgárság a nemzetközi jogban – államutódlás esetén Témavezető: Dr. Lamm Vanda egyetemi tanár az MTA levelező tagja Győr 2013.

Lékó Zoltán: Az állampolgárság megszerzése és az állampolgársági eljárás, In: Lékó Zoltán (szerk.): A migrációs jog kézikönyve, Complex Kiadó, Budapest, 2009. 359-380.o.

Állampolgárság és hontalanság Kézikönyv parlamenti képviselőknek http://www.ipu.org/PDF/publications/nationality_hu.pdf (Letöltve: 2016.11.10)

Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal honlapja
http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=439&Itemid=1184&lang=hu

Európai Állampolgársági Egyezmény

1954. évi ENSZ Egyezmény a hontalan személyek jogállásáról

1961. évi ENSZ Egyezmény a hontalanság csökkentéséről

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS